Orbán Viktor előbújt

Ahogy előző tanulmányunk középpontjában a bűnözés-bűnüldözés motívum állt, úgy most is csalások taglalásával kezdjük a Demokrácia és Dilemma Intézet szokásos heti kampányértékelését. Szomorúan állapítjuk meg, hogy még soha ennyi köze nem volt a rendőrségnek választáshoz a magyar demokrácia történetében.

Csalnak

Most nem őrizetbe vételekről vagy szabadító akciókról kell szólnunk elsősorban. Hanem a cédulagyalázásról. Hétfőn elkezdték kézbesíteni a választás különösen fontos dokumentumait, az ajánlószelvényeket. A cetlik összegyűjtése nemcsak helyben fontos, hanem a listás indulás lehetőségét is meghatározza. Ráadásul a töredékszavazatok későbbi beszámítása miatt a győzelemre esélytelen egyéni indulások is rengeteget számítanak. Aki be akar jutni a parlamentbe, annak muszáj összeszednie a 176-szor 750 cetlit. A cédulás rendszerrel mindig is voltak visszaélések, tucatnyi komoly problémát felvet az egész, de elvben tartható lenne, ha mindenki betartaná a szabályokat.

Viszont a cetlikkel nyilvánvalóan csúnyán és sokan csalnak, ráadásul szinte lehetetlen elkapni őket. Idén nehezebben hamisíthatók, így most lopni és adni-venni a kezdték a cetliket.

Még a szabályosságon belül van, hogy a Fidesz a szükséges mennyiség majdnem hússzorosát, kétmillió darab összegyűjtését tűzte ki (vagyis minden negyediket akarják), mert ezt semmi sem tiltja, csak nehéz helyzetbe hozza a riválisokat. Kevésbé egyértelműen szabályos, hogy az MDF Bokros Lajos mesekönyvnek nevezett oktatófüzetét adja cserébe a cédulákért, hiszen a törvény szerint nem lehet fizetni az ajánlásokért.

Orbán már egy hete beszél

A hét legfontosabb nem bűnügyi eseménye Orbán Viktor rodeója volt. Az eddigi passzivitása, illetve unalmas, kiegyensúlyozottságra törekvő évértékelő beszéde után konkrét tervek sorát jelentette be négy interjúban (MTV, Hír tv, TV2, 24 Óra).

Ráadásul mindegyikben mondott újdonságot, például csepegtetve szólt a tervezett zöld bankról, a szakképzés átalakításáról, több rendőrről és nagyobb kórházi fizetésekről vagy éppen a családi adózás bevezetéséről.

Mindezek finanszírozásáról ugyan nem beszélt, maradt a Fidesz alapvető taktikája, hogy semmilyen támadási felületet sem adnak a riválisoknak. De a miniszterelnök-jelölt érdemi szerepeltetése mindenképpen komoly előrelépés az előző hetek unalmához képest. A többi párt nem tudott ezekkel a bejelentésekkel mit kezdeni. Sem ráígérni, sem belekötni nem tudtak érdemben, Mesterházy Attila MSZP-s miniszterelnök-jelölttől annyi tellett csak, hogy kampányblöffnek nevezze a zöld bankot.

Nekiment a Jobbiknak

Orbán többször is visszatért az évértékelő beszédből arra a gondolatra, hogy a jobboldaliak ne szavazzanak a Jobbikra, mert kétharmados Fidesz- többség kell a tervek végrehajtásához („a nagy változáshoz”). A Hír tv-ben azt mondta, hogy nagyon sok emberrel találkozott, akik kétfelé akarnak szavazni. Azt ugyan kötve hisszük, hogy tényleg sok ilyen emberrel találkozott személyesen, de a párt által rendelt felmérések biztosan kimutattak egy jelentős réteget, amelyik így gondolkodik.

Orbán határozott Jobbik-kritikája nemcsak a kétharmad óhajtása miatt fontos. Ezzel teljesen elnémította az MSZP tavaly nyári, EP-választásokkori legfontosabb üzenetét, amiben a Fideszt és a Jobbikot igyekeztek összemosni. Ennek emlegetésével a baloldalon lényegében felhagytak, a héten csak Dávid Ibolya beszélt ijesztő Fidesz–Jobbik-többségről egyszer.

Orbán már jóval a kampány előtt is azt mondta, hogy egyedül akar biztos többséget, mert előző kormányzásakor a kisgazdákkal kötött sorozatos alkuk erősen korlátozták. Ha a Fidesznek a Jobbiknak kellene a kétharmados törvényekért gesztusokat gyakorolnia, az nemcsak a tervek sikerét veszélyeztetheti, de újra értelmet adhatna a baloldali ellenzék fasisztázásának is.

Germanizmus

A Fidesz ugyan még a választások előtt az Obama- és a Sarkozy-stábból is hívott kampánygurukat, de láthatóan inkább a 2009-es német választások CDU-s modelljét másolják. Ahogy Merkelék tavaly, ők is kerülik a nyílt konfliktusokat, inkább altatnak (ez Orbán múlt heti feltámadása ellenére továbbra is igaz kampányukra).

A CDU-s politikusok sem vitáztak riválisaikkal, ahogy Cser-Palkovics András fideszes szóvivőhelyettes is bejelentette, hogy nem vitáznak a szocialistákkal (mert „korrupt és hazug emberek”). Németországban a semmitmondó kampány gyenge részvételt, de CDU-győzelmet hozott. Az alacsony részvétel itthon a Fidesznek kedvezne inkább, hiszen a bizonytalanok többsége korábban balra szavazott.

Szendergő szocialisták

Az MSZP szinte teljes passzivitásba fordult a héten, egyelőre úgy tesznek, mintha nem is lennének. Különösen feltűnő, hogy a korábban alig ismert Mesterházy Attila az egyetlen sokat szereplő politikusuk. A pártot ténylegesen vezető Lendvai Ildikó–Kiss Péter–Szekeres Imre-hármas teljesen eltűnt. Az elmúlt öt évet Brüsszelben töltő Kovács László viszont szerepel egy csomó plakáton.

A kormány sem segít a párton, Bajnai Gordon utazgat, és Orbán Viktor bejelentéseire sem reagáltak a miniszterek.

Kínos

A dutyidili a városházán folytatódott, ahol Demszky Gábor előbb saját hibáiról beszélt, majd egy vizsgálóbizottság faggatta. Az SZDSZ utolsó talpon maradt, országosan ismert politikusa lényegében magyarázkodásokkal töltötte a hét első felét.

Azt is mondta, hogy politikai szándékot sejt főtanácsadója, Mesterházy Ernő őrizetbe vétele mögött. Ez önmagában is súlyos kijelentés, különösen, ha visszaemlékezünk arra, hogy tavasszal Gyurcsány Ferenc is azzal vádolta az ügyészséget, hogy pártérdekek szerint működik. A magyar demokrácia állapotáról brutális képet fest ez a gondolat. Ha esetleg igaz, akkor azért, ha badarság, akkor azért, mert egy éven belül egy főpolgármester és egy miniszterelnök is alapjaiban kérdőjelezi meg a jogegyenlőséget.

A korrupciós ügyek, az ajánlószelvényes csalások és ezek a kijelentések mind azt jelzik, hogy gyenge a magyar demokrácia.

Óvatoskodik a Jobbik

Tovább tart a Jobbik belső vívódása. A hét egyetlen látványos akciója a Szabadság téri szovjet emlékmű beharangozott megtámadása volt, de előbb letakarássá enyhítették a tervet, majd az egész akciót lefújták.

A Jobbik egyszerre próbálta meg kiszolgálni a radikálisok igényét, meg jelezni azt is, hogy betartják a törvényeket. Egy olyan akcióra készültek, amiért a múlt héten félmillióra büntették Budaházy Györgyöt (akit nem hoznak ki a börtönből), de végül inkább annak feleltek meg, hogy Orbán Viktor ne tudja őket újabb törvényszegéssel vádolni.

Így súlytalanná vált a látványosnak szánt ötlet. Mindenesetre a Jobbikban – ha fél szívvel is – de az utóbbi két hétben a mérsékelt irány kerekedett felül. A Magyar Gárda eddig a kampány alatt egyszer sem hallatott magáról, lehet, hogy már teljesítette küldetését, és a Jobbiknak nincs tovább szüksége rá. A párt közben változatlanul elképesztő lendülettel szervezkedik helyi szinten, csak múlt szombaton több mint ötven rendezvényük volt.

Bajban a Bokros-blokk

Az MDF és az SZDSZ tervezett szövetsége nagyon súlyos állapotban van. Miközben nagyon nehéz feladatnak tűnik a kopogtatócédulák gyűjtése, még mindig bizonytalan egy csomó jelöltjük sorsa. A párt budapesti választmánya csütörtök este kihátrált az SZDSZ-szel kötendő megállapodásból. Így most Budapest választókörzeteinek több mint felében bizonytalan, hogy ki lesz a jelölt, miközben a többi párt már napok óta szorgosan gyűjti a cédulákat.

A budapesti botrány nemcsak a megállapodást, hanem az egész MDF-et is veszélyezteti. Különösen vicces volt, amikor a héten Demszky Gábor azt mondta, hogy az előzetesben lévő (bár most kórházban ápolt) Mesterházy Ernőnek fontos szerepe volt az együttműködési egyeztetésben, majd Herényi Károly MDF-es politikus azt mondta, hogy Mesterházynak nem volt szerepe az egyeztetésben. Innen nagyon nehéz lesz felállni.

Ha az MDF-nek nem jönne össze az indulás, akkor az LMP járhat jól, mert elszipkázhatja az MSZP-től ódzkodó baloldali szavazókat. A több mint százezer ajánlószelvény begyűjtése azonban nekik sem lesz könnyű. Most komoly az esély, hogy csak három párt, a Fidesz, az MSZP és a Jobbik jusson a parlamentbe.