A csalárd cetlik bosszúja

A Demokrácia és Dilemma Intézet szokásos heti kampányértékelőjében hosszan kesereg az MDF körüli botrányok miatt. Nemcsak az esetlegesen hamis cetlik aggasztóak, hanem az is, hogy három választási bizottság eddig háromféle ítéletet mondott róluk. Orbán Viktor saját vereségéről beszélve harcol a kétharmados többségért. Az MSZP még ennél is furcsább kommunikációs csavart eszelt ki: saját kormányát támadja a gázár miatt.

Majdnem befejeződött a jelöltállítás, és ezzel a kampány majdnem elérkezett a végső szakaszába. Azért csak majdnem, mert az MDF körüli bolondkarneválnak csak nem akar vége lenni. Ugyan hétfő délután négyig el kellett volna dőlnie, hogy hol milyen listákra lehet szavazni, de az MDF esetében egyáltalán nem világos a helyzet. Szerdán a Legfelsőbb Bíróságnak kell döntenie, hogy lehet-e budapesti listája a pártnak. Ha nem lehet, akkor nincs esélyük a parlamentbe jutásra.

Előfordult már egészen fejlett demokráciákban is, hogy bíróságon dőltek el alapvetően fontos választási kérdések. 2000 végén például az USA-ban egy bírósági végzés pecsételte meg az elnökválasztás sorsát.

Csalnak vagy valami

Ugyanakkor az ilyen helyzetek nagyon sokat ártanak a demokráciába vetett közbizalomnak, még jól működő rendszerekben is. Dávid Ibolya és maradék szövetségesei azt állítják, hogy politikai okokból nem fogadta el listájukat a Fővárosi Választási Bizottság. Ez hasonlóan súlyos vád, mint amilyennel Gyurcsány Ferenc és Demszky Gábor illették a közelmúltban az ügyészséget. (Gyurcsány márciusban mondta, hogy az MSZP-t érintő korrupciós nyomozások gyanúsak, Demszky pedig a BKV-s letartóztatásokkor beszélt politikai mgerendelésről.)

Ha az alapvető intézmények csalnak, akkor azért van válságban a demokrácia. Ha pedig politikusok ezen intézmények hitelességét egy aktuális vita kedvéért lejáratják, akkor meg azért van válságban. Egy egyébként is kiábrándult társadalomban eleve úgy nekimenni a választásnak, hogy felmerül komolyan a csalás lehetősége, az rendkívül kedvezőtlen fejlemény.

Ide lép, oda lép

Az egész MDF körüli cirkusz jelzi, hogy mekkora baj van. Az MDF szempontjából az a baj, hogy több jelöltjük lehet, hogy hamis cédulákat adott le. Ennek lehetőségére már több jel is figyelmeztetett.

Az egyik jelöltjük pedig azzal zsarolhatta a pártot, hogy visszalépésével megakadályozza a listaállítást, ha nem kerül befutónak tűnő listás helyre. Ezt valószínűleg megígérték neki az utolsó percben. Azonban az utolsó utáni percben mégse ő kapta a megürült helyet, hanem egy szövetséges párt (SZDSZ), amelynek egyéni jelöltjei úgy gyűjtöttek cédulát, hogy azzal ne segíthessék a közös lista felállítását (MDF-SZDSZ néven, valamilyen értelmezhetetlen okból).

Ez a szövetséges mégis megkapta a kívánt helyet az MDF-listán Csapody helyett. Pedig sokáig azon ment a hiszti, hogy a szövetséges szponzora (Mesterházy Ernő) előzetes letartóztatása miatt nem adott elég pénzt az MDF-nek.

Az átvert MDF-es állítólag idegrohamában plakátokat tépkedett, majd a határidő után visszalépett. Nem világos, hogy ez a visszalépés jogilag a listaállítás szempontjából még releváns volt-e. A hamisgyanús cetliket először egy bizottság elkaszálta, aztán ugyanaz átengedte, aztán egy másik megint elkaszálta, és még elkaszálta az idegrohamot kapott képviselőét is, és aztán a következő bizottság nem vállalta a döntést, hanem kivárja a bíróságot.

E szappanoperákat idéző dráma felidézése azért volt fontos, hogy jelezzük: a kiskapuk keresése és a jogalkalmazók bizonytalansága egyaránt fontos tünete az MDF indulásának, de tulajdonképpen az egész magyar demokrácia működésének.

Bokros Lajos pont azt mondta a héten, hogy „az ország tele van megélhetési politikusokkal”, de akkor pont nem az MDF-esekre gondolt.

Akárhogy is dönt a Legfelsőbb Bíróság szerdán, az egész történet nagyon kínos marad. Részben azért, mert egy párt ügyeskedik, de leginkább azért, mert érthetetlen, hogy nem lehet eldönteni egyértelműen, hogy egy cédula hamis-e vagy sem, egy jelölt visszalépése érinti-e a listaállítást vagy sem. Illetve milyen rendszer az, ahol ez ennyire bizonytalan lehet.

Ismét az USA-párhuzammal élve: a magyar kopogtatócédulák olyanok, mint a floridai lyukkártyák voltak: egyáltalán nem egyértelmű. Csak ott a vesztes viszonylag gyorsan felülemelkedett sérelmein, hogy a közbizalom helyreálljon hamar.

A többi párt jelöltállítása körül ehhez képest csak elvétve akadt bizonytalankodás, lényegében mással nem volt komoly baj. (Bács-Kiskunban a MIÉP-es ember 8 percet késett a területi lista leadásával, de ez nem sokat árnyal az országos helyezeten.)

Három nagy kérdés maradt

A Fidesz, az MSZP és a Jobbik mindenütt indít egyéni jelöltet, és így értelemszerűen mindenütt lesz listájuk is. Csak a körzetek kevesebb mint kétharmadában állított egyéni jelöltet az LMP, de nekik is lesz minden megyében listájuk, és ezzel esélyt szereztek arra, hogy számukra is valódi tétje legyen a választásnak.

Soha ilyen kevés egyéni jelölt és lista nem volt a rendszerváltás óta, és ez leginkább azt bizonyítja, hogy érdemes volt kicsit nehezebben hamisítható ajánlószelvényeket postázni. Ugyanakkor az is fontos jel, hogy a Fideszen és az MSZP-n kívül az összes országos listát állítani tudó párt (6 ilyen van) jelezte a kampány alatt, hogy megszüntetné a cédulás rendszert.

A jelöltállítás befejeztével kiderült, hogy három fontos kérdés maradt a választásra:

Kap-e kétharmados többséget a Fidesz? Ehhez hoznia kell az egyéni mandátumok elsöprő többségét, és a listás szavazatok körülbelül 55 százalékát.

Az MSZP vagy a Jobbik lesz a második? A közvélemény-kutatások szerint hasonló, valamivel 10 százalék feletti eredményre számíthatnak, de mivel az EP-választáson a Jobbikot minden kutató nagyon alulmérte, nem kizárt, hogy valójában náluk az előny.

Lesz-e három pártnál több a parlamentben? A felmérések szerint nem feltétlenül, de nem kizárt, hogy az LMP képes lehet átlépni a küszöböt, és ha Budapesten lehetőséget kap, akkor még az MDF esélyei sem pusztán matematikaiak lennének.

Orbán vereséggel riogat

A héten a Fidesz erőteljesen folytatta a kétharmados többségért a harcot, amihez a fő eszköz továbbra is a bizonytalankodó szimpatizánsok riogatása. Orbán Viktor egyenesen arról beszélt, hogy még a választási győzelemben sem biztos, ezért mindenki értse meg, hogy szavazata számít. Ez az aggodalma a felmérések szerint nagyon erős túlzásnak tűnik, de a kétharmados többség megszerzése valóban kétesélyes.

Úgy tűnik, hogy a Fideszben nincs megingathatatlan forgatókönyv arról, hogy mit kell csinálni a választás után. Orbán Viktor maga nyilatkozta, hogy nem tudja még, kellhet-e új költségvetés, holott néhány hete Kövér László kész tényként jelentette, hogy újat kell készíteni.

Az sem látszik bizonyosnak, hogy tényleg lesz-e idén nagy adócsökkentés. Néhány hónapja ezt még Orbán Viktor biztosra ígérte, de közben Matolcsy György a héten azt mondta, hogy jelentős csökkentés csak 2011 januárjában lehet reális.

Érdekes, hogy miközben a Fideszben teljes titoktartás övezi a párt lehetséges kormányának névsorát, addig apró jelekből lehet következtetni az aktuális preferenciák változásaira. Az például sokat elárul, hogy január végén még Németh Zsolt tárgyalt az orosz parlament külügyi bizottságának elnökével, ezen a héten viszont már Martonyi János tette ugyanezt.

Vona torgyáni bejelentése

Az összes párt közül a legmagabiztosabb üzeneteket továbbra is a Jobbik közvetíti, Vona Gábor pártelnök a héten már kétharmados győzelem lehetőségéről is beszélt. Utoljára Torgyán József tette meg, hogy kampányok idején rendre a felmérésekben előrejelzettnél legalább ötször jobb eredményt jósolt pártjának, 1998-ban például több mint 50 százalékot.

A Jobbik egyre több konkrétumot is ígér, igaz ezek egy részének betartásához szerződések sorát kellene felbontani, ami nyilvánvalóan a külföldi tőke és a hitelezők gyors meneküléséhez, és így államcsődhöz vezetnének. Így például népszavazást ígérnek a már ratifikált lisszaboni szerződésről, bezárnák a TV2-t és az RTL Klubot, megszüntetnék a kötelező magánnyugdíjpénztári tagságot, és államosítanák az energetikai vállalatokat, hogy csak a héten felsorolt ígéreteikből idézzünk. A biztos ellenzéki jövő tudatában nagyjából tét nélkül tudnak nagyokat mondani.

Morvai Krisztina fellépése a honvédelmi bizottság izraeli kémrepülőgépek ügyében összehívott rendkívüli ülésén már lehetőséget adott arra, hogy szinte parlamenti pártként jelenhessen meg a Jobbik a sajtóban. Talán erre rádöbbenve kezdtek el a héten politológusok egymás után arról beszélni, hogy milyen érdekes lesz, hogy az egész EU-ban a magyar parlementben lesz a legerősebb a szélsőjobb.

A Jobbik és az európai párhuzamok

Ez aktuálisan igaz lehet, de azért nem lesz példa nélküli a helyzet, hiszen Ausztriában 1999-ben 27 százalékot kapott a Jobbiknál nem viszafogottabb Szabadságpárt, és még kormányoztak is. Illetve Szlovákiában ugyan kisebb erőként, de most is kormányon van egy radikális idegenellenes párt (az SNS).

Sőt Dániában és Hollandiában is nagyon erősek most a bevándorló-ellenes nagyon jobbos pártok, bár ezek sok tekintetben mások mint a közép-európaiak: míg a szlovák SNS vagy a Jobbik az erős államban hisznek, addig a nyugatiak épp ellenkezőleg gondolják, a szociális juttatások és az adók minimalizálását, és az állami szabályozás leépítését hirdetik (kivéve az idegenrendészet területén).

Az MSZP zavara

Legutóbbi elemzésünk óta az MSZP körül a legizgalmasabb fejlemény Gyurcsány Ferenc nagy rendezvénye volt, sőt, a volt miniszterelnök egy Lúdas Matyi hasonlattal a héten másodszor is bekerülhetett a hírekbe.

Gyurcsány önjáró politizálását már korábban kiveséztük, és a fejlemények nem bizonytalanították el a DeDi eddigi álláspontját (továbbra sem zárnánk ki, hogy Gyurácsány esetleg kettévághatja az MSZP-t a választások után). Még annak ellenére is hiszünk nagy ambícióiban, hogy Gyurcsány a héten azt mondta, hogy sem pártelnök, sem frakcióvezető nem akar lenni a választások után – utóbbi tisztségre viszont Mesterházy Attila a Frizbi című tévéműsorban már bejelentkezett.

Az MSZP fő üzenete továbbra is kimerül abban, hogy a Fideszt a Jobbikhoz hasonlítja. Erről beszélt a héten Nyakó István, akinek egy közleménye szerint „Az MSZP azt kérdezi Orbán Viktortól, jól értik-e, hogy Vona Gábor ígéreteivel kampányol”. Mesterházy Attila Pécsen arról szólt, hogy a két párt jól együttműködik majd az Országgyűlésben. Kovács László szerint a két párt „kínálata csak csomagolásában különbözik”.

Hiába üti a Fidesz már többet a Jobbikot mint az MSZP-t, ennél erősebb üzenetet nem talált egyelőre a kormánypárt. Illetve a héten megtámadták még saját kormányukat a gázáremelés miatt, ami ha lehet, még furcsább kommunikációs csavar. Ennél az is megnyugtatóbb volt, hogy Lendvai Ildikó többek között azzal hárította a BKV volt vezérigazgató-helyettesének gyanúsítottként előadott (és nem erről szóló) vádjait, hogy életében csak egyszer találkozott Antal Attilával.