Hull a fáról a levél, szorít a szíjon a kormány

Nagyon nehéz ősz áll a kormány előtt: sarkalatos törvények sorában kell évtizedes adósságokat rendezni, közben nagy spórolást is kell intézni. Feleennyi feladatot is nehéz volna ennyi idő alatt megoldani, és ez a minőség rovására mehet. A Demokrácia és Dilemma Intézet elkezdett drukkolni a főpolgármesternek.

Szeptember 7. és 9. között a kormánypárti képviselők megtudják, hogy nagyjából milyen megszorításokat kell megszavazniuk a következő hetekben. Kemény döntések mellé kell odaállniuk várhatóan, de biztos alaposan elmondják majd nekik a hajdúszoboszlói frakcióülésen, hogy ezt most muszáj. 12-én aztán bemennek a munkahelyükre, a Parlamentbe, és máris szavazhatnak Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztéséről.

Büntető megszorítás

Intézetünk már július elején felhívta a figyelmet a „Cirkusz, ha már fogy a kenyér?” alcím alatt futó felvetésben arra, könnyen lehet, hogy a ciklus legnagyobb elszámoltatása és legnagyobb megszorítása kéz a kézben jár majd. Hogy még Kocsis István is Gyurcsányra vallott terhelőt a nyáron, az szintén arra utal, hogy a korábbiaknál jobban összpontosított támadás indul a volt kormányfő ellen.

Mit tegyen az Index, ha egyszerre érkezik hír mondjuk Gyurcsány Ferenc őrizetbe vételéről és a szuperbruttó kivezetésének elhalasztásáról? Melyik legyen vezető anyag?

Hiába lenne jó hinni abban, hogy a politika és az igazságszolgáltatás egymással össze nem függő dolgok, 2010 tanulságai nem a jóhiszeműséget erősítik elemzőinkben. Az előzetesbe, illetve szabadlábra helyezések időzítései mintha összefüggtek volna a választásokkal.

És ettől még lehet, hogy Gyurcsány ellen nem koncepciós eljárások gyorsulnak fel most ősszel, de az időzítés politikai igényekhez illesztése önmagában kínos fejlemény a hatalomra nézve.

A legfontosabb kérdés az ország szempontjából persze most nem Gyurcsány Ferenc sorsa. Kutyaszorítóban van a kormány, annyi nagy feladat tornyosul előtte, amit elvégezni akkor is elképesztő vállalás, ha tényleg mindenki épeszű.

Karácsonyig mindent elintéznének

Mert olyan alapvető dolgokat kell most elintézni az új, asztalos alaptörvény januári hatályba lépéséig, amelyekkel húsz éve nem jutott senki dűlőre: a bírósági igazgatás átszervezése, új választójogi törvény, az önkormányzati rendszer átalakítása, pártfinanszírozás, továbbá kitűzött feladat volna a Széll Kálmán-tervben jelzett megszorítások foganatosítása, illetve az oktatási (köz- és felső is!) rendszer átalakítása.

Egyenként simán el lehetne velük tölteni éveket, egyeztetgetni, szakérteni, hagyni kiforrni. Ehhez képest a koncepciókat sem látjuk tisztán, kifele alig világos, hogy miről szólnak a viták, és kik között.

Az elmúlt több mint egy év kormányzása alatt kiderült, hogy nem készültek koncepcióval az ellenzékiség idején a fideszesek. Azt viszont már a médiatörvény vagy az új egyházi törvény esetében is láttuk, a titkon összerakott és kapkodva megszavaztatott törvényekkel jó sok baj lehet még utólag.

Jó előre kitűzetett a januári határidő, ameddig a sarkalatosakat meg kell hozni, Orbán Viktor hétfőn mondta, azért is jó ez az alkotmányozással összefüggő kényszer, mert nem lehet kibújni a megoldások alól. Mert nem biztos, hogy 2012-re még lesz elég erő. Ez egyébként egy elég figyelemre méltó érv volt a mellett, hogy miért kellett tavaszra sürgősen új alkotmány: azért, hogy a nagy átalakítások egy jelentős része sürgős határidőt kapjon.

(Ugyanebben a beszédében Orbán büszkén bejelentette, hogy a kormány külföldön sokat támadott „nem ortodox” gazdaságpolitikai megoldásai máris követőkre találtak, és a magyar út lassan mainstream lesz. Fontosnak érezzük itt megjegyezni, hogy a fő kritika nem abban állt a magyar kormánnyal szemben, hogy rendkívüli adókat vet ki, hanem hogy visszamenőleg teszi. Ebben nincsenek követői Magyarországnak.)

Közben meg itt a válság

Miközben itt van ez a sok elintézendő, lett a kormánynak egy olyan feladata is, ami önmagában elég gondot okozna a többi nagy dolog nélkül is. Spórolni kell, nagyon. Kitalálni egy új gazdaságpolitikát.

Ez már a második fordulata lesz az Orbán-kormánynak megalakulása óta. Először hagyták volna elengedni a hiányt, aztán amikor ezt nem lehetett a nemzetközi helyzet miatt, akkor az adócsökkentéshez ragaszkodva pénzt szedtek össze gyorsan, nem ortodox módon (válságadók, magánnyugdíjpénztárak). Mostanra azonban kiderült, hogy a B terv – a kormány szerint külső hatások, több ismert magyar közgazdász szerint a kormány súlyos tévedései miatt – elbukott.

A magyar gazdaság nem indult be. Sőt éppen a fogyasztásán keresztül megváltónak képzelt középosztály került elképesztően nehéz helyzetbe a frankárfolyam nyári elszabadulásával. Ha csak ebből a slamasztikából kellene kikeverni az országot, már az hatalmas teljesítmény volna. Annyi front nyílt meg most ősszel, hogy a megoldások színvonalát szinte bizonyosan rontani fogja a szűk határidő.

Cipelhetnek ekkora keresztet?

Van persze egy jó hír: a kormány annyira erős, hogy elvileg képes lehet gyorsan hatékonynak lenni. Orbán Viktor is erre szokott hivatkozni, van erő, különleges felhatalmazás, ez történelmi helyzet, most lehet megváltani Magyarországot, vagy soha. Vannak azonban kellemetlen jelenségek: hiába hipererős a kormány parlamenti támogatása, ha nincsenek erős programok. Ráadásul üzengetésekkel és nem világos érdekrendszerek mentén ölik egymást a fideszesek egy-egy komoly ügyben. Ott volt például a dohánytermékek adóemelésének rejtélyes elhalasztása, majd most újra pedzegetése.

A belső vita amúgy üdvös is lehetne, ha világos lenne, hogy kinek mivel mi a baja. Ebből a szempontból például Hoffmann Rózsa és Pokorni Zoltán vitája például viszonylag átlátható, és ezért haszna is lehet. De a főváros és a kerületek jogállásának újrarendezése körüli harc tökéletes példa, hogy mennyire nem egyértelmű, milyen érdekek mentén folyik a harc a háttérben.

Tarlós háborúja

Tarlós István konfliktusokat vállal a Fidesz erős budapesti politikusaival, és legutóbb kiderült, saját frakciójában sem bízhat meg maradéktalanul. A főpolgármester egy Rogán Antal szerepéről szóló kérdésre a közelmúltban ezt mondta a Heti Válasznak: „...néhány okos, ügyes, de kevéssé gátlásos ember is megerősödött.”

Az Indexnek így foglalta össze az új fővárosi törvény körüli kavarásokat: „Azért sem értem, ami folyik, mert ez a rejtélyes, kívülről belső huzakodásnak látszó ötletelés és az idő múlása egymással párhuzamosan csak arra ad alkalmat, hogy a sajtó tetszése szerint kiszínezhesse ezt a történetet – persze nem minden alap nélkül –, és olyan benyomást keltsen, mintha a Fideszen belül valami öldöklő harc folyna.”

Hogy ez mennyire komoly harc, azt remekül illusztrálja, hogy a Tarlós István tervezte új budapesti zászló farkasfogai ellen levélben tiltakozott Semjén Zsolt és Hende Csaba. A DeDi hajlik arra, hogy az a miniszter, aki Gubcsi Lajos ámokfutását mosolyogva elnézi, az nem aggódhat csak úgy, nyomós politikai ok nélkül egy zászló miatt. Tarlós ellen a Fidesz egy része látványos háborút vív, és ez jól jelzi, mekkora indulatok vannak, amikor olyan változásról van szó, ami sok pénzt és hatalmat érint.

Tarlós a politikai kötődésű gazdasági lobbistákat igen erősen szűri a tanácsnokként működő, de valójában pajzsként használt Atkári Jánossal. Róla már a Demszky-korszakban is az terjedt, úgy küld el mindenkit aki pénzt akar, hogy nem gondolkodik el azon, az illetőt ki küldte. Munkába állításával jelenleg Tarlós István az egyetlen az országban, aki nyíltan harcol a Fidesz (és egyéb pártok) körüli gazdasági lobbistákkal – illetve nem csupán a közlemények szintjén teszi ezt. Tarlós további sorsa nagyon fontos jelzése lesz a magyar demokrácia állapotának. Még akkor is drukkol neki az intézet, ha habitusában majdnem nihil nimis szimpatikus. De egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy ebben a történetben ne ő lenne az, akinek drukkolni kell.