Biznisz lett a kutyaszaporításból, az ebek isszák meg a levét

A pusztán csak haszonból tartott állatok számára a 21. század hozta el az igazi megváltást, mivel egyre többen ismerték fel értékeiket, így teljes értékű családtaggá váltak. Nem meglepő az sem, hogy az állatvédelem fontosságának egyre széleskörűbb elterjedésével arányosan kezdett el nőni azok száma is, akik még a húsfogyasztásról is hajlandóak lemondani az állatok javára.

Ugyanakkor amellett sem lehet elmenni, hogy az állattartás népszerűbbé válásának köszönhetően látják meg a legtöbben az üzleti lehetőségeket a különböző állatok, főleg kutyák és macskák tenyésztésében, ami nem várt következményekhez vezethet. Az állatszaporítók pénztárcája egyre csak vastagszik, aminek a túlszaporított állatok és a csapdába húzott állattartók isszák meg a levét. 

A fajtatiszta kutyára vágyóknak mindenképp tisztában kell lenniük azzal, miket kell figyelembe venniük ahhoz, hogy ne vágják át őket. Nagy gondot jelent ugyanis, hogy a fajtatiszta ebek a túlszaporításuknak köszönhetően már betegen kerülnek a gazdikhoz, vagy már a szállítás közben elpusztulnak. A beteg, illetve szaporodásra már képtelen kutyák pedig sok esetben az utcára vagy gyepmesteri telepekre kerülnek. Ha szerencséjük van, akkor a fajtamentőknek hála a későbbiekben örökbe is lehet fogadni őket. Ám ha valaki fajtatiszta kutyára vágyik, érdemes tenyésztőhöz vagy az előbbiekben említett fajtamentőkhöz fordulnia, és semmiképp nem szaporítókhoz, különben könnyen megütheti az ember a bokáját – hívta fel a figyelmet Tornóczky Anita.

Baj, ha nincs törzskönyv

Viszonylag könnyen meg lehet különböztetni egymástól a szaporítókat és a tenyésztőket. A szaporítók szeme előtt főképp a minél nagyobb haszon lebeg, így ügyet sem vetnek a kutyák jóllétére, csak futószalagon „gyártják” őket. A náluk nevelkedett ebek állatorvost sem látnak, illetve rossz körülmények között is tartják őket. Sok esetben olyan kicsit ketrecbe kerülnek, hogy minimális mozgásterük sincsen. Arról nem is beszélve, hogy a szükséges oltásokat, illetve a chipet sem kapják meg, így az is ki van zárva, hogy szerződést vagy számlát tudnak felmutatni az állat megvásárlásáról. A törzskönyv hiánya pedig sajnos arra utalhat, hogy nem 100 százalékban fajtatiszta kutyáról beszélünk, mivel egyik szülője sem lett szűrve. Bár szinte nincs olyan állattartó, aki ne szeretné látni, honnan is jön a kedvence, mivel nagyon árulkodóak tudnak lenni a körülmények mind az eb eredetére, mind a „tenyésztőre” vonatkozóan.

A szaporítók az adott kutya- vagy macskafaj nemesítését finoman szólva is letojják, így ha az állat esetleg megbetegszik, és már nem származik akkora hasznuk belőle, akkor nemes egyszerűséggel megszabadulnak tőlük. Szerencsésebb esetben a szélnek eredt állatokat az állatvédők veszik a szárnyuk alá, akiknek köszönhetően még egy esélyt kapnak arra, hogy olyan gazdikhoz kerülnek, akik nemcsak kihasználják őket, de törődnek is velük.  

150 ezertől kezdődik egy fajtatiszta kutya

A szaporítókkal ellentétben a tenyésztőknél már más a helyzet, mivel ők a kutya jóllétét helyezik előtérbe, a haszonszerzés mondhatni az utolsó szempont, amit figyelembe vesznek. Jóllehet a tenyésztők oltalma alá tartozó ebek többet is kóstálnak – egy egészséges kutyáért akár 150 ezret is elkérhetnek –, de a minőséget meg kell fizetni. Ez alatt pedig nem is feltétlen az értendő, hogy az adott állat kerül ennyibe, hanem sokkal inkább az a törődés, aminek a gyümölcseként megszülethet.

A kétéves korukban elsőként ellő nőstény kutyák nem futószalagon szállítják a kölyköket, mint a szaporítók esetében, hanem csak kétévente. A tenyésztők különösen nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az ebek egészségesek maradjanak, jól legyenek táplálva, illetve megvizsgáltassák őket, hogy nincs-e valamilyen betegségük. Sőt, a szukák egész életük során is csak néhányszor, háromszor-négyszer ellenek, majd ivartalanítják őket, így mondhatni kikerülnek a tenyésztési programból és hobbikutyákká válnak, de továbbra is élhetik világukat.

A tenyésztők a kiskutyák 100 százalékos fajtatisztasáságra is ügyelnek, így a szülőket szűrik, ahogy az új jövevények a szükséges oltásokat és a chipet is még azelőtt megkapják, hogy az újdonsült gazdihoz kerülnének. A szaporítókkal szemben a tenyésztőknél már magától értetődő, miért olyan fontos a törzskönyv – ahogy a szerződés és a számla is –, mivel az tulajdonképpen az állat személyi igazolványa. Egy tenyésztő nem mismásol, nincs takargatnivalója, és abban az esetben is kész segíteni, ha esetleg gond adódik a vásárolt kutyával, akinek jólléte neki épp annyira fontos, mint az új gazdinak. 

(Borítókép: Afgán agár az FCI Európa Kutyakiállításon a budapesti Hungexpo G pavilonjában 2021. december 29-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)