Fischer Gábor: Beért a stratégia, amit kitaláltunk a TV2-nél
További FOMO cikkek
- Medveczky Ilona a Barcelona futballistájáról: Azt hittem, belehalok, akkora volt a férfiassága
- Nehéz időszakáról vallott Balogh Levente: A Blaha Lujza téren omlottam össze, szerencsére a mentők hamar kiértek
- Ő lett Katalin hercegné jobbkeze
- Megszólalt régi barátja Andrei Mangráról: Nem ugyanaz, lelki és mentális problémákkal küzd
- Budapest is szerepel a legszebb és legolcsóbb karácsonyi vásárok listáján
Továbbra is a szórakoztató műsorokra helyezik a hangsúlyt a TV2-nél, ami a cégcsoport programigazgatójának megítélése szerint az őszi szezonban sikeres stratégiának bizonyult az RTL-lel szemben. Az eredményekről Fischer Gábor az Index megkeresésére részletesen is beszélt, a műsorok teljesítményének értékelése mellett pedig azt is elárulta, milyen újdonságokkal készülnek a következő évben. Kiderült, mi lesz az Exatlon Hungary és a Párharc sorsa, miért éppen Pápai Jocit és Majoros Pétert bízták meg a Zsákbamacska című vetélkedő műsorvezetésével, illetve, hogy milyen személycserék várhatók a tavasszal képernyőre kerülő Sztárban Sztár című produkcióban. A konkurenciánál tapasztalható tendenciák is szóba kerültek – a szakember megosztotta, mit gondol az RTL által indított fizetős streamingplatformról, valamint a saját gyártású fikciós sorozatok szükségességéről, ami a versenytársuknál láthatóan jóval hangsúlyosabb szerepet kap.
(Az RTL Magyarország programigazgató vezérigazgató-helyettesével, Kolosi Péterrel szintén készítettünk egy hasonló interjút, amit holnap, azaz csütörtökön olvashat az Indexen.)
Tényleg rákapcsoltak a szórakoztató tartalmak gyártására. Legutóbb azt mondta, ez is része a stratégiájuknak, amellyel a végső cél az lenne, hogy a TV2 markánsan megkülönböztethető legyen a konkurenciától, mert ön szerint így nagyon hamar holtversenybe kerülhetnek azokban a napszakokban is, ahol az RTL vezet. Visszatekintve, mennyire jött be ez az elgondolás?
Valóban azt tűztük ki célul, hogy nagyon színes és változatos legyen az őszi szezonunk, és nagyon más, mint a versenytársunk kínálata. Nehéz volt felsorolni akkor, mennyi produkció készül, és az elmúlt hónapokban elképesztő erőfeszítéseket tettünk, hogy ezek képernyőre is kerüljenek, miközben párhuzamosan már a jövő évre tervezett tartalmakon is elkezdtünk dolgozni. Tényleg embert próbáló időszak volt, de azt gondolom, a nézők értékelik azt a sokszínűséget, amit kínálunk. Ez az iparág elképesztően gyorsan változik, de
a stratégia, amit 2016-ban kitaláltunk, mostanra beért.
Nyáron azt mondtam, bízom benne, hogy a sok munkának az lesz az eredménye, hogy az egyetlen kategóriában, amelyben a TV2 az RTL-lel szemben alulmarad, szintén felülkerekedünk majd. Azóta eltelt pár hónap, és most azt tudjuk mondani, hogy ősszel mind a 18–59-es, mind a 18–49-es korcsoportban a TV2 az ország legnézettebb csatornája főműsoridőben. Ha az utóbbi, általam ugyan nem kedvelt kategóriában a megnyert estéket nézzük, a szeptember 1. és december 13. közötti időszakban vezetünk az RTL előtt. Ebből is látszik, hogy ez az eredmény nem csak egyetlen műsornak köszönhető.
Hanem?
Amikor elkezdtük a szezont a Séfek séfével, egy pici lépéshátrányban voltunk az RTL-hez képest, ahol egy héttel hamarabb indult a Házasodna a gazda. Többen kérdőre is vontak emiatt, de mindenkit megnyugtattam, hogy komplexen kell a szezont értékelni. A Séfek séfe aztán hirtelen magasra tette a mércét, az eredmény láttán pedig mindenki azért szurkolt, hogy tudjuk ezt a későbbiekben tartani. Aztán ahogy sorra elindultak a műsorok, gyakorlatilag minden összeállt, és folyamatosan egyre jobb eredmények születtek. Az Ázsia Expressz túlszárnyalta a Séfeket, A Nagy Ő remekelt, a Farm VIP és a nemrég indult Szerencsekerék is elképesztően jól teljesít – a sikerünk titka tehát az, hogy egymást erősítve kezdtek működni a termékek és elkaptunk egy flow-t, amivel olyan magaslatokba jutottunk, és olyan különbség alakult ki a két csatorna között, ami korábban elképzelhetetlen volt. Én egyébként azt gondolom, hogy ezzel a sokszínűséggel pont azt adjuk az embereknek, amit régen a versenytárstól kaptak, az eltérő kínálattal mégis egy teljesen más összetételű csatorna vagyunk. Szerintem az irány jó, nyilván magasra téve a mércét nehéz lesz a folytatás, de úgy gondolom, a nézők meghálálják a változatosságot és a folyamatos megújulást.
Úgy tudom, az Ázsia Expressz nézettsége kiemelkedő volt. Bár említette, hogy egymást erősítik a műsorok, de benne lehetett az is, hogy esetleg valamit máshogy csináltak az előző évadokhoz képest?
Több dimenzióban kell a dolgokat elemezni. Az Ázsia Expressz nagyon érdekes és sikeres formátum. Tény, hogy az alkotói csapatot megerősítettük, felnőtt egy új generáció, amely egyre jobban érzi, hogy kell összerakni a műsort, emellett a casting is jól működött, a formátum pedig elkezdett önálló életet élni, és mára erős hívószónak számít. Nyilván segített, hogy a járványhelyzet miatt egy ideig nem volt képernyőn, viszont pont a pandémia okán a forgatási helyszínt, ami eredetileg a Fülöp-szigetek lett volna, meg kellett változtatni. Sokat hezitáltunk, mennyire tűnhet egzotikusnak Törökország a nézők számára, de azáltal, hogy Jordániával kezdtünk, és látták a sivatagban gyalogolni a párokat, vizuálisan nagyon erős ingert kaptak. A versenyzőkkel szerintem le is fedtük a különböző rétegeket és korosztályokat, a műsor maga pedig nagyon vicces lett, ami cél is volt a korábbi, picit komolyabb évad után. A programing is sokat segített, ugyanis ez a más típusú, inkább családi tartalom már a korábbi, 8 órai idősávban került képernyőre, ami így nagyobb tömegeket tudott összegyűjteni. A kimagasló nézettség tehát sok tényező együttes eredménye.
Sikeresebbnek mondható, mint a Dancing with the Stars?
Nehéz ezeket összehasonlítani. Az egyik egy hétköznapi, a másik egy hétvégi műsor. Nyilván, ha átlagokat nézünk, az Ázsia Expressznek csaknem 18 százalékos volt a közönségaránya, ami hétköznap nagyon magasnak számít, míg a Dancing éves átlaga 14,5 százalék volt, de az egy teljesen más konstellációban fut – ennek a produkciónak az volt a feladata, hogy legyen egy igazán erős prémiumtartalmunk, ami gyengíti az X-Faktort. Ha azt nézzük, hogy évekkel ezelőtt az X-Faktor 40-45, 30-35, most meg volt, hogy 18 százalékos közönségarányt hozott, miközben a Dancing 14-15 százalék körül mozgott, akkor az is egy sikertörténet. Tehát nem feltétlenül mondanám azt, hogy az Ázsia nagyobb siker, számszakilag persze az, de valójában azt hozta, amit vártunk tőle.
Ez azt jelenti, hogy a Dancing egyszer sem verte meg az X-Faktort?
A Dancing a 18–59 vagy a 18–49 évesek körében ugyan nem verte meg az X-Faktort, de a teljes lakosság körében nézettebb volt. Ez fontos mérföldkő a brand hosszú távú építésében.
Pedig láthatóan nagyon sok energiát raktak bele. Mit gondol, miért nem sikerült?
A Dancing a TV2 bátor, de tudatos, hosszú távú stratégiai fejlesztése. A kreatív csapat rengeteg energiát tesz abba, hogy a tartalom hétről hétre fejlődjön. Az event show-k fontosak egy tévé életében, és nagyon kevés olyan formátum létezik, amely alkalmas arra, hogy nagy költségvetést áldozva rá zászlóshajóvá váljon a hétvégéken. A Dancing már egy némileg ismert műsor volt, amikor azt követően, hogy sok rossz döntés után elhalt a magyar piacon, elhoztuk az eredetijét, ami ugye merész, rizikós kísérlet. Tényleg maximális energiával próbáljuk fejleszteni, ezért hívunk világsztárokat is, de a legerősebb ellenféllel áll szemben. Ha kvázi konkurens show nélkül, vagy a versenytárs vasárnap esti kínálata ellen menne, akkor nyilvánvalóan még sikeresebb lenne, de nem az volt a stratégiai célunk, hogy a Dancing helyett a Sztárban sztár leszek! küzdjön meg az X-Faktorral. Hogy hosszú távon mi lesz a formátummal, azt nyilván mindig felülbíráljuk az aktuális helyzetnek megfelelően, de három év után én nagyon elégedett vagyok a műsorral, szerintem elképesztően sokat segít a TV2 megítélésében – telt házzal futnak az élő show-k, az emberek szinte verekednek, hogy bejussanak a stúdióba.
Pedig a jegyek nem kifejezetten olcsók.
Nem, és mégis azonnal értékesítjük őket, mert ennyi sztárt ilyen színvonalas előadásokkal egyetlen műsorban sem lehet látni az országban egyszerre. Komoly szavazatmennyiség érkezik az adások alatt, emellett magát a táncot is egyre inkább elismerik az emberek, az pedig nagyon nagy siker, hogy a teljes lakosságban a Dancing with the Stars már legyőzte az X-Faktort. Lehet legyinteni, de ez picit olyan, mint amikor annak idején arra legyintettek, hogy teljes lakosságban a TV2 legyőzi az RTL-t. Én mindig azt mondom, hogy meg kell szerezni a tömeget, és amikor ez megvan, és már ismerik a terméket, lehet diverzifikálni, fiatalabb rétegekre célozni úgy, hogy közben az idősebbek is megmaradjanak.
A Dancing utolsó adása úgy ment le, hogy már vége volt az X-Faktornak. Akkor milyenek lettek a főműsoridős eredmények?
Akkor A mi kis falunk új évadának premierepizódja ment a másik csatornán. Közelítettek az adatok, de az RTL-é egy picivel nézettebb volt. És ne felejtsük el, hogy aznap volt egy nagyon izgalmas Mexikó–Argentína-mérkőzés is, ami szintén nem kevés nézőt vonzott, így azt gondolom, hogy a Dancing 16 százalékos eredménye parádésnak számít. Szerintem ez a műsor pont úgy fejlődik majd, mint maga a csatorna – előbb-utóbb megtérül a sok munka, és bebizonyítjuk, hogy sok odafigyeléssel fel lehet építeni hosszú távon brandeket. A termék márkaértéke már most elképesztően magas, a hirdetőknek fontos, hogy megjelenjenek benne, és ebben a műsorban akarnak a legtöbben szerepelni is.
A mostani évadban Csobot Adél elképesztően nagyot ment. Ő korábban RTL-es volt, ahogy a produkció szereplői közül többen is. Ez már stratégia, hogy elhozzák a konkurencia arcait?
Én nem nevezném ezt stratégiának. Nyilvánvalóan az RTL-nek van egy elvitathatatlanul erős piaci múltja, nemcsak a szereplők, hanem az alkotók és szakemberek közül is rengetegen dolgoztak korábban ott. Semmiképp sem az „elhozás” szót használnám, szerintem nem véletlen, hogy nagyon sok tehetséges ember már nem náluk tevékenykedik. Egyáltalán nem egy celeb-szakember-elhalászásról van szó, mindez pusztán okok következménye, amit próbálunk hasznosítani – ma már egyébként inkább tőlünk szeretnének elvinni arcokat, mint fordítva. A Dancing esetén nagyon széles réteget akartunk megcélozni, és Adél nélkül egész egyszerűen hiányzott volna az évad történetének egyik motorja. Épp ezért már önmagában nagy öröm, hogy el tudtuk érni, hogy itt legyen.
És a telenovellasztárokra miért van szükség?
Abszolút tudatos a szerepeltetésük. A műsorral tömeget akarunk gyűjteni, amit a 2000-es években csak néhány európai vagy dél-amerikai sorozattal tudtak Magyarországon elérni a tévék. A Dancing esetén ugye egy nemzetközi formátumról van szó – megvettük az eredeti licencet –, amit egy olyan nemzetközi arccal is hangsúlyozni akartunk, akit sokan ismernek. Egy olyan színésszel, mint Gabriela Spanic, tudtuk pozicionálni, nem véletlen, hogy az első adás közönségaránya 25 százalékos volt. Az pedig, hogy Facundo Aranát, az egyik legnézettebb sorozat férfi főszereplőjét sikerült elhoznunk idén, segítette, hogy a teljes lakosságban a nézők bizonyítottan átjöjjenek az X-Faktortól, és itt is maradjanak nálunk. Nagyon nagy különbség volt a tavalyi és a mostani évad teljes lakosságban mért nézettsége között, és egészen biztos, hogy ehhez Facundo szereplése is nagyban hozzájárult.
Azért a Vad Angyalból inkább Natalia Oreirót ismerik. Vele nem próbálkoztak?
Ő az argentin Álarcos énekes műsorvezetője. Nem ért rá, élő adást csinált a világ másik felén.
Nem mehetünk el amellett, hogy az egyik adásban Gabriela Spanic ruhája lecsúszott a kebleiről. Utólag, hogy látja, mennyire kezelték jól ezt a szituációt? Mert ugye egy tizenkettes karikával futó műsorról beszélünk, ráadásul egy ennyire kivágott öltözék szükségessége is vethet fel kérdéseket.
Én a stúdióban ültem ennél az esetnél, de megmondom őszintén, ott csak annyit vettem észre, hogy az első reklámszünetben nagy az idegeskedés. Nyilván néhány másodperc múlva értesültem arról, hogy pontosan mi történt, ahogy Gabrielának is egyből a tudomására jutott, és nem titok, hogy egyáltalán nem örült. A ruhát ő választotta a stylist által kínált alternatívákból, és több szemtanú szerint az utolsó pillanatban a kelleténél picit jobban megigazította az öltözékét, a nagy lendületben pedig megtörtént ez a baki. Nyilvánvalóan komoly szerződésünk van, a feltételezés, hogy szándékos lett volna a dolog, abszolút visszautasítandó. Az érintett személynek sem volt kellemes ez a szituáció, de hál' istennek a show olyan jól sikerült, hogy gyorsan túlléptünk rajta. Az online felületünkön már csak a kitakart videót lehet elérni, de a történtek iránt valóban óriási volt az érdeklődés. Más műsorokban is vannak olykor határokat feszegető ruhák, de megvan a módja, hogy ez ne okozzon problémát – a szükséges óvintézkedés sajnos itt elmaradt, de a stylistok rögtön korrigálták, és bízunk benne, hogy többet ilyesmi nem fordul elő.
Valóban gyakran látni meglepő szereléseket, például a Sztárban Sztár leszek! zsűrijénél. Ezeket a ruhákat ki választja ki?
A show-bizniszben dekoratív hölgyek és stílusos urak vannak képernyőn, és ők szeretik feszegetni a határokat. A ruhákat a stylisttal és a kreatív producerekkel egyeztetik, de az, hogy végül mit vesznek fel, a zsűritagok döntése. Mi megadjuk a szabadságot abban, hogy mindenki meg tudja mutatni a saját egyéniségét a képernyőn, hiszen a tévének az is feladata, hogy beszédtémát szolgáltasson, az embereket pedig foglalkoztatja a szereplők öltözéke. Egy nyakig érő felső valószínűleg Gabriela Spanic esetében sem lett volna érdekes.
Ha már itt tartunk, a Sztárban Sztár leszek! jobban teljesít, mint a Dancing?
Mivel vasárnap este könnyebb helyzetben van, ezért igen, mert akkor az RTL-en kevésbé erős a kínálat. Idén egy olyan hétvége volt, amikor az X-Faktor volt a versenytársa, de pár százalékponttal a Sztárban sztár leszek!-et akkor is többen nézték. Kétségtelenül ez most az ország egyik legmarkánsabb brandje, a Sztárban Sztárral együtt már több mint tíz évad lement belőle úgy, hogy közben meg tudott újulni. Nagyon kevés olyan műsor van, amelyik évről évre fejlődni tud, azáltal pedig, hogy megalkottuk a tehetségkutató verziót is, még jobban erősödött a brand. Zsűriben pedig az ország legnépszerűbb és legszórakoztatóbb előadói szerepelnek, a sztáros verzió pedig összegyűjti ehhez a különböző platformokból érkező hírességeket is.
A döntnökök között kétségtelenül megvan a kémia.
Ez egy nagyon erős négyes. Sokat harcoltam, hogy ilyen legyen. Szerintem ők testesítik meg jelenleg a magyar tévézés egyik legjobb zsűrikombinációját, elképesztően jól működnek.
Az nem veszélyezteti a gárda összetételét, hogy időnként közéleti csörtéik vannak? Korábban Tóth Gabinak, most az új dala miatt Majkának is volt vitája az online felületeken.
Nekünk Majoros Péterrel mint műsorvezetővel van szerződésünk, a munkájával maximálisan elégedettek vagyunk, a Majka néven futó zenei karrierje egy teljesen más történet. Ez a szerződésben is ketté van bontva, ami neki is fontos, és nyilván nekünk is. Ezt egyébként mindnyájan különválasztjuk, hozzánk szórakoztatni jönnek, függetlenül attól, hogy milyen kihívásaik vannak az élet más területein, amik nem is feltétlenül tartoznak a TV2-re. Úgyhogy ez nem téma, és nincs is napirenden.
A Nagy Ő-t is a sikeres formátumok között emlegette. Egy ilyen típusú párválasztó műsornak mennyire van létjogosultsága 2022-ben?
Hosszasan dilemmáztunk, amikor visszahoztuk, de az utóbbi időben tényleg reneszánszát éli a formátum a világ számos országában. Korábban három széria készült belőle, de valójában egyik sem volt óriási siker Magyarországon, mégis adtunk egy esélyt, hátha az új generáció szakemberei máshogy nyúlnak hozzá. A Tóth Dáviddal készült évad eredményeivel elégedettek voltunk. Nagyon nehéz volt eldönteni, kivel folytassuk, de azt gondolom, Árpa Attila személyében telitalálat lett a választás.
Annak ellenére, hogy egy korábbi interjúban nárcisztikus szociopataként diagnosztizálta magát és egy folyamatban lévő rendőrségi ügye is van?
Ezt még nem hallottam a szájából, Attilát azért gondolom jó választásnak, mert korábban televíziós vezetői pozíciója volt, színész, rendező, és sportos múltja is van, az emberek értékítélete alapján pedig a megjelenése megegyezik egy Nagy Ő-ről elképzelt képpel. Korosztályban pont egy olyan férfit testesít meg, akihez úgy lehetett hölgyeket válogatni a műsorba, hogy ne egy tinédzser-párkeresőt lássunk, hanem érett embereket. Érdekes, hogy Árpa hogyan viselkedik egy ilyen helyzetben, miért vannak ott ezek a hölgyek, és miért képesek bármire, hogy megszerezzék a Nagy Ő-t. Mivel Attilának televíziós tapasztalatai is vannak, érti az instrukciókat, tudja, mi a produktum, könnyed szórakozást nyújt, pont, amilyet a nézők egyébként esténként igényelnek. Programstratégiai okok miatt is örülök, hogy ez ilyen jól működik, és a főműsoridős párkereső műsorra van igény Magyarországon, mert a jövőben is tervezünk ezzel a műfajjal a TV2 képernyőjén. A Nagy Ő ráadásul 20 százalék fölötti eredményeket hozott a focivébé ellenére úgy, hogy a Konyhafőnök VIP verziója volt 8-10 százalék alatti, ami szerintem óriás siker.
Nem titok, hogy a fikciókba már nem fektetnek akkora energiát, a Doktor Balatont is leállították, és jövőre csak egy napi és egy heti sorozattal terveznek.
Ahogy már említettem, korábbi felsővezetői döntések, illetve a teljesen más vállalati stratégia miatt mi később léptünk ebbe az irányba, mint a versenytárs. Amikor a fikciók nagyon népszerű termékek voltak, ez egy ideig hátrányt is jelentett, küzdöttünk és szenvedtünk a fáziskésés miatt, ami sok bukást, de azért több-kevesebb sikert is eredményezett. Időközben viszont átalakult a piac, csökkent az érdeklődés a fikciók iránt, azt gondolom, ha ebbe az irányba mennénk, nem is biztos, hogy piacvezetők lennénk. Az RTL-en volt idén két napi sorozat, tavasszal a Hotel Margaret gyenge számokat hozott, és az őszi sorozatuk sem volt túl erős, ami viszont előnyt adott a TV2-nek. Én azt látom, hogy változik a tévézés szokáskultúrája. Nem azt mondom, hogy fikcióra nincs igény, de az egyzsánerűre egyre kevésbé.
Miért?
Szerintem a túlkínálat lehet a gond. Ha megnézzük a magyar televíziózás elmúlt 25 évét, elárasztottak minket a német sorozatok, a telenovellák, a tudásalapú vetélkedők, a reality show-k, az egyéb szórakoztató műsorok, majd a napi fikciók is. A tanulság pedig az, ha valamiből sok van, azt egy idő után nem akarják nézni az emberek, mivel elveszti az exkluzivitását. Magyarországon ráadásul az alkotók és a szereplők száma eléggé limitált, egy ponton túl ezért emiatt is veszíthet a dolog az exkluzivitásából. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem foglalkozunk vele, mert egy piacvezető tévének rendelkeznie kell fikcióval, nálunk is van rá törekvés a közeljövőben, de ez inkább egy teszt lesz, hogy érdemes-e hosszú távon ilyesmiben gondolkodni. A streamingek megjelenésével az igények is változtak, a kínálat óriási, a nagy költségvetésű sorozatokkal pedig nehéz versenyezni. Úgy látom, az emberek nem is feltétlenül akarnak hosszú távon a tévé rabjává válni, inkább könnyed szórakoztatásra vágynak, két-három hetes elköteleződéssel. Persze lesz nálunk is fikció, dolgozunk a Pepe következő évadán és január 23-án indul a Hazatalálsz című napi sorozat. Utóbbi egy teljesen új csapattal készült, nagyon jó szellemiségben, ami, ha eljut a nézőkhöz, megvan rá az esély, hogy jól működjön.
A versenytárs indított egy fizetős streamingplatformot, ahova saját gyártású sorozatok is készülnek. Önök is terveznek hasonlót, arról mit lehet tudni?
Nálunk a digitális terület egy teljesen más igazgatósághoz tartozik, nem is szeretnék a nevükben beszélni. Mi a TV2 Play Zero indulását jelentettük be 2023-ra, ami a tévés lábat erősítve reklám nélkül kínálja majd a csatorna tartalmait az előfizetőknek. Abszolút értem, miért indított fizetős streaminget az RTL, üzleti szempontból viszont még nem látjuk, ez hogyan lehet működőképes. Csak egy példát mondanék: pár évvel ezelőtt a Disney, miután megvette a Foxot, mindenkivel leült, hogy streamingplatformot indítanak, mert abban óriási pénz lesz, és a tévés lábbal ezentúl nem foglalkoznak. Mi nemrég mégis tudtunk kötni egy több évre szóló megállapodást a Disney-műsorokra, amely bizonyítja, hogy valószínűleg mégsem jöhettek be a kezdeti elképzelések. Ennek az összegét, ha elosztanánk az előfizetői díjakkal, ahhoz
olyan hatalmas tömegre lenne szükség, amit még nem látok biztosítva.
A streaminget szerintem egyelőre senki nem tudja még hova tenni – most nem a Netfixről, az Amazon Prime-ról vagy az HBO-ról beszélek, hanem azokról a platformokról, amelyeket televíziós társaságok indítanak. Nagyon sok európai nagycsatornával – köztük a német Pro7 vagy a TF1 társasággal – beszélgetve látszik, hogy mindenki invesztál bele, de nyilván azok nagyobb rendszerek. Feltételezem, hogy az RTL hátországában a streamingplatform elindítása egy csoportszintű döntés volt, de ha nem tesznek bele pénzt, a lojalitás nagyjából el is tűnik majd, mert ezen a szinten egy ilyen vállalás mindenhol veszteséges. Azt se felejtsük el, hogy Magyarország egy nagyon limitált piac. Ha stabilan teljesít a kábelportfóliód és a főcsatornád, akkor elkezdhetsz a streaminggel foglalkozni, de amikor az RTL belevágott, akkor már a kábelportfóliójának eredménye lecsökkent és hiába bíztak a főcsatorna hosszú távú sikerében, most már ez sem igaz.
A Király című sorozat azért hozhatott egy nagyobb létszámot az indulásnál.
A Királyt már korábban is az RTL csodafegyvereként emlegették, pár héttel ezelőtt viszont a tévében csak 9 százalékos közönségarányt ért el, miközben a Sztárban sztár leszek! vele szemben 18,4 százalékot. Nem tudom, hogy a streamingen mennyi nézőt vonz, a tévében nem hozott sokat. Hosszú távon persze majd meglátják, hogy nekik megéri-e, mindenesetre mi most a tévés jelenlétre koncentrálunk, mert azt gondolom, nagy hiba lenne a kapacitást megosztani. Nyilvánvalóan fejlesztjük a TV2 Playt és racionális keretek között készülnek oda is kísérő, extra tartalmak a műsorokhoz, de én azt szeretném, hogy az az előny és stratégia, ami most megvan, 2025-ben is megmaradjon. A fókusznak ott kell lennie, ahol a verseny zajlik, ha ez az állapot fennmarad, meglátjuk, vajon a versenytárs korrigál-e, mert a streaminggel kapcsolatos döntések akkor születtek, amikor az RTL magabiztosan vezette a nézettségi versenyt. Ez egy izgalmas kísérlet lesz.
Akkor ön nem hisz abban, hogy belátható időn belül a streaming felé billen a mérleg nyelve.
Ma Magyarországon nem néznek sokkal többen streaminget, mint mondjuk januárban az HBO Max, vagy akár a Disney+ megjelenésével. Átlagosan minden ötödik tévénéző használhatja, és nem tudjuk, hogy ezen belül mennyi a Playstation, vagy mondjuk a CNN közönsége, mert ezek mind egy adatkategórián belül vannak. A többi nyugat-európai országban, például Franciaországban és Németországban, sokkal erőteljesebb ez a tendencia. Azt gondolom, egyelőre csak figyelni kell, mert a streamingek még nem gyengítették a nagycsatornákat, inkább azokat a szűkebb rétegeket szolgálják ki, amelyeket a nagy tévék nem tudnak, tehát
mellettük kell lavírozni, és egyfajta adottságként bevenni a tervezésbe őket.
Egy Netflixnek feltehetőleg egyelőre nem lesz szüksége helyi erőkre, viszont ahogy a filmstúdiók is elkezdték felvásárolgatni egymást, kérdéses lehet, hogy vajon a nagy szolgáltatók beszállnak-e a lineáris televíziós piacba. Senki sem tudja, hogy 5-10 év múlva hova fejlődik a világ. Véleményem szerint ezeknek a platformoknak egymást kell kiegészíteniük, és mindenkinek arra kell fókuszálnia, amihez ért. Lehet, hogy egy hosszú távú konszolidáció majd összekapcsolja azokat a felületeket, amikre ténylegesen szükség van, de ez a jövő zenéje, egyelőre mindenki csak találgat. Drasztikus piaci változás nézettség szempontjából nincs. Mi kereskedelmi tévé vagyunk, reklámot adunk el, a platformok pedig azzal hirdetik magukat, hogy reklámmentesek. Mivel Magyarországon az előfizetők száma limitált, a fizetős streamingben egyelőre nem látom az óriási üzletet. De ha mindez változik, reagálni kell.
Lássuk, mivel készülnek jövőre. Elindítják az Exatlont?
A TV2 most egy nagyon sikeres őszt élt meg, valójában az elmúlt 20 év legsikeresebb őszén vagyunk túl, és ez is igazolja, hogy jó úton haladunk. Eddig mindig szezonokra vagy évekre fókuszáltunk, nekem viszont nagy célkitűzésem, hogy hosszabb távokra tervezzünk. Tanulni kell abból, merre tart a piac, ahogy a versenytársak hibáiból is, hiszen nem lennénk elsők, ha mások nem hibáznának. Nekünk jövőre olyan TV2-t kell csinálnunk, ami kompatibilis azzal, ahol 2024-re és 2025-re tartani akarunk. Ha rövid távot néznénk, és csak finomhangolásokat végeznénk szezonról szezonra, akkor jövőre biztosan mást csinálnánk. De például már az elmúlt hetek jó eredményeit látva is módosítottunk a jövő éven a hosszú távú terveink miatt, mert ha minden műsort változatlanul hoznánk vissza, könnyen abba a helyzetbe kerülnénk, mint amiben ma a versenytársunk van. A mostani számunkra azért kedvező helyzet, mert az RTL eredményei több műsor esetén is csökkentek, és ott a dilemma, hogy ennek ellenére képernyőre kerülnek-e, miután már bejelentették őket. Mi semmiképp sem szeretnénk eljutni a műsorok életciklusának tetejére, ezért lesz, amelyiket elhalasztjuk. Ilyen például az Exatlon Hungary, amivel ugyan elégedettek vagyunk, de pihentetnünk kell, hogy picit más körülmények között, más időszakban hozzuk vissza újra. Nyilván lesznek helyette más műsorok, amelyekkel az a célunk, hogy megmutassuk, mennyire sokszínűek vagyunk.
Például?
Néhány év után egy pár hetes miniévaddal visszatér a Vigyázat, a gyerekkel vagyok!, és a Szerencsekerék is tovább forog. Január 23-án indul a már említett Hazatalálsz című napi sorozat és megújult formában visszatér a Zsákbamacska is, amelynek műsorvezetésével Majoros Pétert és Pápai Jocit bíztuk meg. Az ő karaktereik nagy népszerűségnek örvendenek, a próbafelvételeken pedig egyértelműen látszott, mennyire érzik az ízét az egésznek. Rajtuk keresztül abszolút lehet a fiatalok felé mozdulni, az idősebbeknek pedig azért lehet érdekes a műsor, mert még emlékeznek rá, amikor Rózsa Gyuri dobálgatta a fekete macskát. Mivel a Párharc eredményeivel elégedettek vagyunk, tavasszal visszatér a műsor, amit szeretnénk továbbfejleszteni, és jön a Sztárban Sztár is. Gondolunk a múltra, és gondolunk az új generációra is. Jövőre 5 híresség lesz a Sztárban Sztár legújabb évadának zsűrijében:
Lékai-Kiss Ramóna, Kökény Attila és Papp Szabi hármasához csatlakozik Tóth Andi és Marics Péter is.
Érkezik a Pepe következő évada is, úgyhogy ezekkel a műsorokkal át fogjuk hidalni az Exatlon átmeneti hiányát, amit egyébként, ha úgy adódik, készen állunk bármikor újra elindítani. Talán nem kell mondanom, mennyire hiszek ebben a stratégiailag fontos műsorban, de nemcsak a versenytársunkkal, hanem önmagunkkal szemben is mást akarunk csinálni most. Közben gőzerővel zajlanak a jövő őszi, sőt már a 2024-es produkciók előkészületei is, úgyhogy tényleg hosszú távra tekintünk. 2023-ban is lesz Ázsia Expressz, ami ezúttal elhagyja Ázsiát, és Mexikóba, valamint Guatemalába repíti a vállalkozó szellemű hírességeket. Az biztos, hogy egzotikus felvételekben jövőre sem lesz hiány!
Van olyan produkció, ami azért nem tér vissza, mert elégedetlenek voltak vele?
Van néhány műsor, ami nem lett sikeres, de bukásnak sem mondanám őket. Hezitálunk a Város vs Vidék folytatásán, de ugyanez a helyzet a Money or Love-val is, ami nem váltotta meg a világot, de azért sokkal többet hozott, mint más, kábelcsatornákra készülő műsorok. Ez is azt mutatja, hogy a brandbe kell energiát tenni, mert a kábeleken nagyon nehéz elérni eredményeket. Igazából a dilemma tárgya az, hogy egy nagyon biztos dolgot érdemes-e felváltani valami másra, ami amellett, hogy a jelent is érinti, leginkább a hosszú távú tervezés miatt lényeges.
Mit kívánna maguknak 2023-ra?
Az előrejelzések alapján egy kihívásokkal teli év vár majd a mi iparágunkra is, így szerintem még fontosabb, hogy rugalmasak legyünk, gyorsan tudjunk reagálni a változó körülményekre, ha éppen arra van szükség. Ezek a váratlan helyzetek ugyanakkor olyan inspirációt is adnak, ami más körülmények között eszünkbe se jutna.
(Borítókép: Fischer Gábor. Fotó: Papajcsik Péter / Index)