Jolán
2 °C
4 °C

Tényleg hazaküldenek minden londoni magyart?

000 BN3EQ
2016.06.20. 13:25 Módosítva: 2016-06-20 13:30:22
Nem véletlen, hogy már az amúgy Brüsszellel szemben permanens árnyékharcot folytató magyar kormány is arra kérleli a briteket, ugyan legyenek már szívesen bent maradni az Európai Unióban. Az esetleges brit kilépés ugyanis közvetlenül több százezer magyar sorsát, közvetve az egész magyar gazdaságot és az ország jövőbeli pályáját is negatívan érintheti. A csütörtöki népszavazáson pedig nagyon szoros eredmény várható, és ez az eredmény még annál is jóval fontosabb, mint az esetleges angol-magyar meccsé lesz a futball Európa-bajnokságon!

A britek csütörtökön szavaznak arról, hogy kilépnek-e az Európai Unióból. Az esetleges kilépés közvetlenül több százezer magyart érinthet, de közvetve az egész magyar gazdaságra jelentős hatást gyakorolhat. Nem hiába kampányol még Orbán Viktor is.

Az utóbbi hetekben közvélemény-kutatások szerint erősödőben van a kilépési tábor, de az utolsó napokban ismét a maradni vágyók kerültek többségbe. Egyelőre csak az biztos tehát, hogy nagyon szorosnak ígérkezik az eredmény. Úgyhogy ideje elgondolkodni rajta, hogy mi lesz velünk és a Nagy-Britanniában dolgozó és tanuló, illetve oda készülő honfitársakkal, családtagokkal, ha a britek haragja eléri az alacsonyabb jövedelmű országokból érkező gazdasági migránsokat.

Mindenkit hazaküldenek?

Hivatalos brit adatok szerint 96 ezer magyar dolgozik az Egyesült Királyságban, de különböző becslések ennél jóval nagyobb, 300 ezer körüli számról szoktak szólni. Az ő döntő többségük azért mehetett oda, mert az európai uniós szabályok lehetővé teszik a szabad letelepedést és munkavállalást. A fő kérdés tehát, hogy hogyan változhatnak ezek a szabályok.

Írja meg, mit gondol!

Kint él Londonban, vagy valamelyik másik brit városban dolgozik? Az utca végében kampányoltak a politikusok, a csapból is a népszavazás folyik? Írja meg tapasztalatait, várakozásait, vagy akár félelmeit is a csütörtöki népszavazással kapcsolatban a tema@mail.index.hu emailcímre!

Egyelőre nem lehet konkrétumokat mondani, mert a témát külön le kell majd tárgyalniuk az EU-val, ha a kilépés mellett döntenek a britek. Akár az is lehet, hogy minden marad a régiben. A kilépési kampány azt ígéri, hogy a már kint dolgozókat nem fogják érinteni az esetleges változások, ők „megtarthatják jogaikat”.

Hazatoloncolni tehát remélhetőleg nem fognak senkit,

bár a kampányt kísérő populizmus fényében azért erre sem lehet mérget venni. Mindenesetre európai bizottsági forrásaink sem tartják valószínűnek, hogy a már Nagy-Britanniában élő uniós állampolgároknak bármilyen változásra kellene számítaniuk.

Másrészt a kilépés esetén sem teljesen biztos, hogy a jelenlegi rendszer megváltozik. Erre Norvégia jelenti a példát: a skandináv ország úgy lehetett az EU-s piac résztvevője, hogy a szabadkereskedelem fejében szabad letelepedést és munkavállalást biztosít az uniós polgároknak. Nem lenne meglepő, ha a britekkel szemben is ilyen feltételt szabna Brüsszel. Márpedig az uniós piachoz való hozzáférés még a kilépéspártiak számára is kiemelten fontos ügy, szóval nem zárható ki teljesen, hogy London nem lesz túl szigorú e téren.

A magyar kormány Nagy-Britannia európai uniós tagságának megőrzése mellett érvelő hirdetést jelentet meg a brit sajtóban
A magyar kormány Nagy-Britannia európai uniós tagságának megőrzése mellett érvelő hirdetést jelentet meg a brit sajtóban

Senkit nem engednek be?

Sokkal valószínűbb azonban, hogy jelentős változás lesz: a kilépéspártiak ugyanis azt akarják, hogy az uniós állampolgárok ne vegyék el a britek munkáját. Bár gazdasági elemzések szerint a bevándorlás alapvetően jó Nagy-Britanniának, a döntés nem a száraz adatokon, hanem a közhangulaton fog múlni. Így tehát nehéz elképzelni, hogy a kilépéssel nem járna szigorítás.

Ez rossz hír, mert a nem európai uniós munkavállalókra vonatkozó brit szabályozás szigorú:

a Nagy-Britanniában dolgozó uniós munkavállalók háromnegyede nem felel meg a vízumkritériumoknak,

derült ki az Oxfordi Egyetem kutatócsoportjának számításaiból. Sőt, a jövő áprilisra tervezett szabályváltozásokkal ez az arány 81 százalékra nőne.

A mostani szabályok szerint egyrészt a munkaerőhiánnyal küzdő szektorokban, másrészt a felsőfokú végzettséget megkövetelő, és évi legalább 20 800 fontot fizető állásokra adható ki munkavállalói vízum. Jövő áprilistól a „tapasztalt munkavállalókra” már 30 ezer fontos limit vonatkozik majd (ez alól a 25 éven aluliak és a friss diplomások képeznek kivételt). Emellett fix állásajánlat kell a vízumhoz, tehát nem lehet csak úgy kimenni szerencsét próbálni.

A Menjek/Maradjak projekt 2014-es online kérdőíve szerint a londoni magyaroknak fele ment ki konkrét munkaajánlatra. A kintieknek szintén nagyjából fele, 53 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, potenciálisan tehát ezen kritérium szerint is hasonló a kiszorulók aránya.

Ebből a két mutatóból azonban önmagában még nem derül ki sok minden: nem tudjuk, mennyi az átfedés a két csoport között, de az sem világos, hogy a felsőfokú végzettségűek szakmán belül dolgoznak-e vagy sem. A médiában futó mikrotörténetek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a nagy-britanniai magyarok döntően végzettségük alatti, évi 20 ezer fontnál rosszabbul fizető munkakörben dolgoznak.

Ezt támasztják alá egy másik oxfordi elemzés (.pdf) eredményei is. Eszerint a 20 és 34 év közti kelet-közép-európai gazdasági migránsok harmada a vendéglátásban, negyede a feldolgozóiparban vállal munkát. Jóval kevesebben dolgoznak a bankszektorban (13 százalék), az egészségügyben és oktatásban (7,5 százalék) és az építőiparban (5 százalék).

A vízumrendszer kiterjesztése pedig

pont azokat a szektorokat érintené a legsúlyosabban, ahol a legtöbb kelet-közép-európai dolgozik.

A vendéglátásban (hotelekben és éttermekben) dolgozó uniós munkavállalók 94 százaléka nem kapna vízumot, de az építkezéseken és az iparban dolgozóknál is 75 százalék fölötti, az egyéb szolgáltatok terén pedig 85 százalék az arány. Még a bankszektorban dolgozó uniós polgárok háromnegyede sem teljesíti a követelményeket, pedig az eléggé jól fizető és magas végzettséget igénylő szakma.

Recesszió, elbocsátások

Fontos persze megjegyezni, hogy a nem uniós munkavállalókra vonatkozó szabályozás pont az unión belül szabad munkavállalás fényében lett kialakítva, azaz egész biztos, hogy ezen lazítani kellene a kilépés esetén, ellenkező esetben egészen brutális munkaerőhiány alakulna ki a briteknél. A legvalószínűbb tehát valamiféle középút a két rendszer között. A kilépéspártiak az ausztrál vízumpontrendszerrel példálóznak, de az is elég drákói.

A részletekről tehát csak találgatni lehet, ahogy arról is, hogy hogyan alakulnának a magyarok esélyei, ha a világ minden tájáról érkezőkkel kellene ár- és kompetenciaversenyt futniuk a vízumokért.

A brexit egy másik potenciális hatása viszont elég jól látható, és ez is elég rossz lesz a magyar munkavállalóknak. Azt ugyanis még a kilépési kampány is elismeri, hogy rövid távon negatív sokk érné a gazdaságot, elemzők szerint recesszió várható. A brit konzervatívok pedig az utóbbi években bizonyították, hogy a válságra megszorítással válaszolnak, tehát az nagyjából biztosra vehető, hogy visszaesik majd a fogyasztás. Ez pedig elbocsátásokkal fog járni, amelyek várhatóan érzékenyen érintik majd a vendéglátást, a legfontosabb „magyar" szektort. 

Emellett a kilépéspártiak egyik fő érve, hogy meg kell szabadulni a sok uniós szabályozástól, mert ezek visszafogják a brit gazdaságot. Munkajogi téren az EU-s minimumszabályok nagy védelmet jelentenek a nagy-britanniai munkavállalóknak, és könnyen lehet, hogy a kilépés után ezek jó részét eltörölnék. Más szóval romlanának a munkakörülmények, könnyebb lenne még jobban kizsigerelni a külföldi melóst. Ami nyilván csökkentené a megtakarítási potenciált, márpedig ez a kivándorlás egyik fő oka.

Magyarországnak nem biztos, hogy rossz lenne

A magyar gazdaságnak persze egyáltalán nem jönne rosszul, ha a munkaerő nem áramlana Nagy-Britanniába, illetve ha az ott dolgozókat fokozatosan kiszorítanák a munkaerőpiacról, és emiatt hazatérnének.

Itthon ugyanis jelenleg két, egymással összefüggő problémával küzdünk: egyrészt egyre több szektorban munkaerőhiány van, másrészt nem igazán nő a munkatermelékenység, más szóval a munkavállalók teljesítménye nem javul. Ezek közül mindkettő visszafogja a gazdaságot. 

Ha hirtelen megjelenne néhány tízezer, Nagy-Britanniából kiszorított munkavállaló a magyar piacon, az egyrészt jelentősen csökkentené a munkaerőhiányt, másrészt minden bizonnyal növelné a termelékenységet. Utóbbit azért, mert jogosan várható, hogy azok, akik egy fejlett gazdaságban helyt álltak és új kompetenciákat sajátítottak el, magasabb színvonalú munkát tudnak végezni. De már az is jó lenne, ha nem mennének el ilyen sokan.

Ezzel a képpel persze sok probléma van. Mindjárt az első, hogy a kivándoroltak jellemzően pont azért vándoroltak ki, mert itthon nem tudtak rendesen boldogulni. Ezért sokkal valószínűbb – és az említett MTA felmérésből is ez derül ki –, hogy nem jönnének haza, hanem inkább valamelyik másik fejlett uniós országban próbálnának szerencsét. Ugyanez a helyzet a most a kivándorláson gondolkodókkal: Anglia persze a nyelv miatt a legkönnyebb célország, de aki nagyon el akar menni, az továbbra is el tud majd, ha nem a britekhez, hát Ausztriába, Németországba vagy Hollandiába. Az ő megfogásukhoz nem a brit kilépés kéne, hanem egy dinamikusabb gazdaság és nyugat-európaibb légkör.

A másik gond, hogy ha sokan hazajönnének vagy itthon maradnának a brexit miatt, az lenyomná a béreket. A csökkenő munkaerőhiány már nem kényszerítené akkora emelésekre a cégeket, így végső soron csak erősödne a kivándorlás fő oka, azaz a nyugati bérszínvonaltól való elmaradottság.

Az orvosok mehetnek

Ráadásul egyes érzékeny területeken még a jelentős brit szigorítások sem fognák vissza a kivándorlás. Az egészségügyben és a mérnöki szférában ugyanis nem csak itthon vannak kevesen, hanem a szigetországban is. 

Jelenleg ezek számítanak hiányszakmának Nagy-Britanniában:

  • Építő-, gépész- és villamosmérnökök
  •  Jó néhány területen a szakorvosok és nővérek
  • Szociális munkások
  • Biológusok és biokémikusok
  • 3D-modellezők és animátorok, grafikusok
  • Balettáncosok és komolyzenészek
  • Geológusok, fizikusok és meteorológusok
  • Vállalati felsővezetők
  • Szoftverfejlesztők
  • Matematika-, fizika- és kémiatanárok
  • Képzett hegesztők
  • Magasfeszültségűvillamosvezeték-szerelők
  • Képzett szakácsok

A fenti szakmákban most is könnyű vízumot kapni, így az orvosok és ápolók továbbra is gond nélkül vándorolhatnának ki Magyarországról a britekhez.

Csökkenő kereskedelem, elillanó megtakarítások

Persze nem a migráció az egyetlen fontos kérdés.

Például elég sokat kereskedünk a britekkel, ami a kilépés esetén megnehezedhetne. Jelenleg a magyar export kb. négy százaléka megy Nagy-Britanniába, éves szinten nagyjából 600 milliárd forintos kereskedelmi többletet könyvelünk el a szigetországgal szemben. Ha London nem tudná letárgyalni, hogy bent maradjon az uniós piacon, akkor ez biztos csökkenne. Ráadásul a kereskedelmünk fele köztes termék, tehát valamilyen, hozzáadott értékkel járó gazdasági tevékenység során kerül felhasználásra.

A másik oldalról potenciált jelent, hogy ha London városa kívül kerülne az uniós piacon, akkor regionális pénzügyi és üzleti szerepe vélhetően csökkenne, ezért az ottani bankok és más szolgáltatócégek, regionális leányvállalatok a kontinensre vándorolhatnának. Ebből viszont vélhetően inkább nyugat-európai nagyvárosok, Frankfurt, Amszterdam, Párizs és társaik fognak profitálni, mi ugyanis ehhez túlságosan a végeken vagyunk, és nem is elég jó a munkaerőnk.

Szintén jelentősek lennének a kilépés közvetett piaci hatásai. A pénzpiacok most is idegesen szemlélik a helyzetet, és a brexit borítékolhatóan erős ingadozásokat és rövid távon nagy mínuszokat hozna. Ezt pedig a Portfolio szerint a forint és a magyar papírok is megéreznék.

Az első napokban vélhetően gyengülnének a feltörekvő piacok devizái, így a forint is, bár ez után várhatóan fokozatosan megnyugodna a helyzet. A bizonytalanság viszont a kétéves kilépési tárgyalások alatt fennmaradna. A napokban az Erste Bank szakemberei is azt emelték ki, hogy Közép-Európára a brexit elsősorban a piaci bizonytalanságon keresztül hathat. Szerintük az esetleges kilépés után is fennmaradhat a komoly volatilitás a régió részvény-, deviza- és kötvénypiacain.

Az is szempont, hogy a magyar gazdaságba rengeteg pénz érkezik a külföldön dolgozóktól, így Nagy-Britanniából is hazautalások formájában. Ezek a pénzek már a magyar GDP 3 százalékát teszik ki, de a brexit veszélybe sodorhatja őket.

Egyrészt kérdés, hogy mennyivel növekednének a hazautalás banki költségei, ha a britek kilépnének az unióból, másrészt hogy mennyit esne a font árfolyama – ez utóbbi ugyanis nyilván erősen befolyásolná, hogy mennyi csorogna vissza a magyar számlákra a kint megkeresett pénzből. Egyes értékelése szerint a font akár értéke ötödét is elvesztheti a dollárral szemben, s bár a forinthoz viszonyítva lehet, hogy kisebb lenne a zuhanás, így is simán kiradírozhatja a kint dolgozók megtakarításainak több mint tizedét.

Nem lesz miből építkezni

Kevesebb több lenne

Az EU-támogatások csökkenésével nem biztos, hogy hosszabb távon rosszul járnánk. Ugyanis elég sok jel mutat arra, hogy a könnyen és gyorsan lehívható EU-pénzek végső soron a klasszikus olajátok egy sajátos, kelet-európai formáját hozták létre a magyar gazdaságban.

A híres negyven centis kilátótól a rohadó turisztikai beruházásokon át a méregdrága autópályákig számos példát lehetne hozni arra, hogy milyen elképesztő pazarlás folyik ezekből a forrásokból, miközben a gazdaság szerkezetét és hatékonyságát érdemben nem javítottuk belőlük (és azoktól függetlenül sem).

Ez pedig elég hasonló ahhoz, mint ami a hirtelen sok olajat vagy más értékes nyersanyagot feltáró, esetleg rövid időn belül sok nemzetközi segélyhez hozzájutó országokban jelentkezik. Ezek jellemzően úgy viselkednek, mint az egyszerű lottónyertes: a pénznek gyorsan a seggére vernek, viszont nem gondolnak arra, hogy mi lesz mondjuk tíz vagy húsz év múlva, ha elfogy a nyeremény.

Gazdaságpolitikára lefordítva ez azt jelenti, hogy az ország, vagy legalábbis az ország egy része dőzsöl a könnyen jött pénzen, miközben elhanyagolja az exportra termelő versenyszektorok, a humán tőke fejlesztését; azaz nem teremti meg a fejlődés alapjait. Míg ha nem lenne a „lottónyeremény”, akkor kénytelen lenne hatékonyságnöveléssel, a szűkös erőforrásai minél jobb kiaknázásával előrébb jutni, azaz rákényszerülne, hogy fejlessze az alapokat.

Ennél azonban sokkal fontosabb közvetlen hatást hozna az EU-büdzsé esetleges csökkenése. 

A britek tavaly nettó 8,5 milliárd fontot, azaz (a tavalyi átlagos font-euró árfolyammal számolva) nagyjából 11,7 milliárd eurót fizettek be az uniós kasszába. Az uniós büdzsé költségvetése 145 milliárd euró volt tavaly, tehát

a brit hozzájárulás az EU-költségvetés 8 százalékát teszi ki: ennyivel gazdálkodhatna kevesebből az unió.

Ami azt jelentené, hogy a magyar gazdaságba is jóval kevesebb jutna. A magyarországi források döntő részét adó kohéziós alapokba erőn felül fizetnek be a britek, a keret 9 százalékát folyósítják Brüsszelnek. 

Arról már sokszor írtunk, hogy a hazai beruházások milyen elképesztően erősen függenek az uniós transzferektől, tehát minden elvesztett eurót nagyon megéreznénk. Ráadásul relatíve szegény uniós tagállamként súlyon felül kapunk az EU-tól, Magyarországra nagyjából a büdzsé 4-5 százaléka jut. Más szóval: kétszer annyi pénzt veszítene az EU a brit kilépéssel, mint amennyit mi kapunk, és mint amennyiből lélegeztetőgépen tartjuk a gazdaságunkat.

Különösen érdekes helyzet állna elő, ha a magyar kormány a terveinek megfelelően valóban elköltené a 2014-2020-as uniós pénzügyi keretből lehívható összeg 2018-ra, a britek pedig kilépnének a pénzügyi keret kifutása előtt. Bár ez a kormány szempontjából nyilván elég ravasz lépés lenne, azért ne gondoljuk, hogy simán megúsznánk.

2020 után persze amúgy is nagyságrendileg kevesebbet kapna Magyarország az EU-büdzséből, mivel a jelenlegi fejlesztéspolitikai rendszer jelentősen átalakul, de a brit kilépés sehogy se jönne jól az EU pénzügyi helyzetének.

Mi lesz az unióval?

De nemcsak a pénz a lényeg, a brexit járulékos hatásai is fontosak lehetnek az EU, és ezáltal Magyarország jövőjének szempontjából is.

Egyes vélemények szerint például Magyarország követheti a briteket a kilépésben. De ez azért a mi hangulatkeltő kvótanépszavazásunk ellenére ez nem tűnik valószínű forgatókönyvnek, pont a brüsszeli pénzekre való ráutaltságunk miatt.

Ennél vészesebb lenne, ha az EU esne szét a brit kilépés folyományaként, vagy legalábbis bebetonozódna Európa kétsebességessége, és az eurózóna maga mögött hagyná az unió többi részét. Ugyanis a briteket is arról győzködik hónapok óta a hidegebb fejű politikusok és a gazdasági elemzők, hogy sokkal nehezebb lesz egyedül elnavigálniuk a mai világban, mint az EU részeként; ami a sokkal kisebb és gyengébb Magyarországra hatványozottan igaz.

Sőt, olyan vélemények is vannak, amelyek szerint a brexit miatti kalamajka és az uniós transzferek csökkenése egyenesen Oroszország karjaiba lökhetnék a jelenlegi magyar kormányt. Ez sajnos nem teljesen kizárható, és messze a lehető legrosszabb forgatókönyv lenne. Így ugyanis konzerválódna az oligarchikus rendszer és a gazdaság fejletlensége, miközben kiszolgáltatottá válnánk egy lecsúszó középhatalom felé. 

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?