Kapolyi: Engem nem kérdeztek

Igaz, hogy a Kárpát Energo vásárosnaményi erőműberuházására szánt MVM-hitelből fizetett a Vértesi Erőmű tulajdonrészéért?

A Kárpát Energo az indulásnál teljes egészében cégem, a System Consulting tulajdonában volt, ennek az 51 százalékát vette meg tőlem az MVM 2008 februárjában 6,2 milliárd forintért. 2008 májusában írtam alá a Vértesi Erőmű privatizációs szerződését, tehát a vételár megfizetésére egyfelől a Kárpát Energo tulajdonrészéért kapott 6,2 milliárd forint állt rendelkezésemre, másfelől a Vértesi Erőmű áramtermelésére támaszkodva a Merrill Lynchcsel volt egy megállapodásom, ami további ötvenmillió euró hitelt biztosított.

Tehát az az elképzelés, hogy a Kárpát Energo hitele bármiféle szerepet játszott a Vértesi Erőmű megvásárlásában, fikció. Ostobaság ezt feltételezni, hiszen ha ezt a kölcsönt a System nem a Kárpát Energo finanszírozására, hanem a Vértesi Erőmű megvásárlására használta volna fel, akkor utána mit csinált volna a saját erőművével szemben fennálló kötelezettségeivel?

Azért feltételeztek ilyesmit, mert az MVM-nél lezajlott belső vizsgálat kiderítette, hogy a Vértesi Erőmű vételárát a Power Investments II. nevű, offshore hátterű luxemburgi cég fizette ki a System Consulting helyett. Korábban ugyanehhez a céghez került a Kárpát Energo MVM-hitelének egy része is.

Ez nem így van. Az MVM által a vásárosnaményi gázerőmű megvalósítására szánt hitel nagy része valóban az akkor MVM-érdekeltségű Power Investments II. nevű befektetési alapba került, amely részt akart venni a Kárpát Energo finanszírozásában. Ezt az MVM akkori gazdasági igazgatójával, Molnár László úrral láttamoztuk, és ehhez csatlakozott volna a Meinl Bank befektetési alapja, a Meinl International Power.

Kinek a tulajdonában van a Power Investments II?

A Power Investments II. a Kárpát Energo tulajdona volt, majd a tavalyi MVM-koncepcióváltás idején adta el befektetőknek. Azért volt rá szükség, mert még az MVM tőkéje és kölcsöne sem elég a vásárosnaményi beruházás megvalósításához, amelynek a becsült költsége 135 és 195 millió euró között van, a legutolsó becslés szerint 175 millió euró.

Minek tulajdonítja, hogy az MVM-nél lezajlott belső vizsgálat szabálytalannak találta ezt az ügyletet?

Nem tudom, nem ismerem a belső vizsgálat anyagát, és nem is kérdeztek meg róla. Tavaly június 30-ig Kocsis úr volt az MVM vezérigazgatója, és ezután az új vezetés nem kívánta a Power Investments II.-kölcsönt fenntartani. Akkor a cégem, a System Consulting átvállalta ennek a hitelnek a visszafizetését.

Tavaly óta a Kárpát Energo 51 százaléka az MVM tulajdona, és az MVM-leányvállalata, az MVM ERBE Zrt. lett a beruházás fővállalkozója, generáltervezője, generálkivitelezője, vagyis teljes MVM-dominancia valósult meg. Ugyanakkor az MVM új vezetése nem engedélyezett ötvenmillió forintnál nagyobb kifizetéseket, ezért a már csak huszonöt százalékos tulajdonrésszel rendelkező System Consultingnak kellett továbbfinanszíroznia a beruházást, miközben félmilliárdos számlák váltak esedékessé.

Ha mindent visszafizetett az MVM-nek, hogyan lehetséges hogy az MVM könyvvizsgálói most 4,4 milliárd forintos vagyonvesztéssel számolnak a Power Investments II. kölcsönszerződése miatt?

A Power Investments II.-vel való kapcsolat rendezésekor egyfelől pénzbeli visszafizetés, másfelől kölcsönös beszámítások történtek, a keresztkapcsolatok rendezésével a Power Investments II.-ügy a mi felfogásunk és az általunk felkért igazságügyi szakértő szakvéleménye szerint teljes mértékben rendeződött.

Miért hiúsult meg a Vértesi Erőmű privatizációja?

Ugyanazért, mint 2003-ban: akkor utólag 4,5 milliárd forintos környezeti kárigényt jelentettek be. Ez nem állt arányban az ügylettel, kölcsönös megegyezés alapján szerződést bontottunk. Most ugyanez történt. A tavaly májusban aláírt szerződésben nem kértünk garanciát a környezeti károkra, mert nem is jeleztek ilyeneket. Boldogan készültem a privatizáció lefolytatására, mikor júliusban legnagyobb meglepetésemre az adatszobában véletlenül olyan dokumentumra bukkantunk, amelyben az szerepelt, hogy a bánhidai erőmű zagytározóját a Nemzeti Vagyontanács engedélyével bevonták a Nemzeti Földalapba, amit abszurdumnak tartok, hiszen egy pernyehányóban még a parlagfű sem nő ki.

A zagytározót a bánhidai hűtőtóval együtt adta el a Nemzeti Vagyonkezelő tizenegymillió forintért Tátrai Miklós vezérigazgató engedélyével, és a kármentesítést 2010 végéig kell elvégezni. Ennek a költsége 3,5 – 3,7 milliárd forint lett volna. Tettem egy ajánlatot egy hárommilliárd forintos kárátalányra, de ezt Tátrai úr elutasította. Időközben lejárt a Merrill Lynch ajánlati határideje is, ezért én sem tudtam befejezni a privatizációt.

Mégis azzal vádolják, hogy áramvásárlási szerződéseket kötött a Vértesi Erőmű nevében. Ez igaz?

Az oroszlányi erőmű nem volt abban a műszaki állapotban, és voltak más elkötelezettségei is, ezért előkészítésre kerültek más forrásokból is áramvásárlások, de miután nem kerültem birtokon belülre, ezeket az ajánlati szinten előkészített vásárlásokat nem véglegesítettem, a szerződéseket nem írtam alá. Az áramkereskedőkkel nem álltam kapcsolatban, ezért azt sem tudom, hogy a Vértesi Erőmű mit, miért, mennyit és honnan rendelt meg.

Azóta az is kiderült, hogy a kormány 2008-ban kozmetikázta a Vértesi Erőmű termelési adatait, hogy az több szén-dioxid-kibocsátási kvótához jusson. Ehhez volt köze?

A szerződésben sem szerepelt, és velem a szén-dioxid-kvótáról soha sem beszéltek, nem tudom, hogy milyen elvek alapján történt a kiosztása. Úgyszintén megvolt a meghatározott rendje az úgynevezett szénfillérnek, az Energia Hivatal ezt is közvetlenül az erőművel intézte. Akkor lehetett volna akár a szén-dioxid-kvótánál, akár a szénfilléreknél, akár az áramvásárlási szerződéseknél engem bevonni ebbe a folyamatba, ha be tudtam volna fejezni a privatizációt, és birtokon belül kerültem volna az erőműben.

A cikket itt lehet kommentálni