Vesztettünk a Malév-csőddel bármit is?

A 2600 munkavállalót foglalkoztató nemzeti légitársaság 22 géppel évente 23 ezer járatpárt repült, ezekkel évi 3,2 millió utast szállított. Bár az európai légiközlekedésében nagyon erős a verseny, a Malév nagyságrendileg évi mínusz 24 milliárd forintos működése kiemelkedően hatékonytalan vállalatot jelzett. Hozzá kell tenni, hogy tavaly október óta nagyot lépett előre a cég, két  évtized óta először merülhetett fel komolyan a nullszaldós működés lehetősége. Ám ez már késő volt: az unió januárban jogsértőnek nevezte a társaság korábbi, nagyjából százmilliárdos nagyságrendű állami finanszírozását, amivel lényegében megtiltotta az újabb tőkejuttatásokat. Ezután február elején be is csődölt a vállalat.

Bár minden szereplő számított a várható ítéletre, a kormányt láthatóan felkészületlenül érte a csőd – vagy ha nem is, előremutató lépések azóta sem történt, csak az előző kormányzati időszak hibáinak feltárására tettek lépéseket –, így nemhogy nem sikerült már másnap új társaságot indítani, az is csoda lenne ha jóval drágábban egyáltalán idén beindulna. Úgy néz ki tehát, hogy jó időre le kell mondanunk egy budapesti központú hagyományos légitársaságról. Mit is veszít az ország mindezzel?

Szeretni szerettük

Először is tisztázni kell, hogy a magyar utasok tényleg meglepően kötődtek a Malévhoz. Ez olyanokban érhető tetten, mint hogy a Malév magyar foglalásai még a csődvédelem után is alig csökkentek, de még a leállás után is érkeztek be foglalások vagy hogy a Facebookon ezrek idézték fel a személyes pozitív élményeiket.

Ugyanakkor az olyan presztízsjellegű érvek, miszerint a Malévnél szolgálták fel a legfinomabb szendvicseket, vagy hogy a gépekre festett nemzeti színek büszkeséggel tölthettek el minden hazánkfiát, egy évente két új húszezres debreceni stadion árával felérő veszteséget termelő vállalatnál egyszerűen nem figyelembe vehetők.

Bonyolult hatások

Pontos összeget a Malév GDP-re gyakorolt hatásáról azért nehéz számolni, mert rengeteg áttételes folyamatban volt érintett a társaság, ráadásul méreténél fogva jelentős mértékben. Korábban napvilágot látott a Kopint-Tárki gyorselemzése, amely szerint a Malév kiesése a jegyeladások alapján mínusz 0,3-0,5 százalékos hatással bír a GDP-re – ebben azonban nem említik a Malév döntően devizában lévő adósságait vagy az évenként újratermelődő veszteségét sem. Jó képet kaphatunk viszont, ha végignézzük a szűken vett további érintetteket.

A munkavállalókat közvetlenül érinti a nemzeti légitársaság felszámolása. A 2600 dolgozó 80 százalékát bocsátják el, akik változó eséllyel fognak új munkát találni. Különösen rossz helyzetben lesznek a már rég nem naprakész tudással bíró szakemberek vagy a nagyon iparágspecifikus munkakört betöltő alkalmazottak, mint például a légikísérők – bár több száz speciális szaktudású embert felvesznek még a fapadosok.  A képzett munkavállalóknak egyébként nincsenek rossz elhelyezkedési esélyeik Budapesten, de átlagosan a volt malévosok komoly kárvallottjai a csődnek.

A Budapest Airport (BA) is erősen meg fogja szenvedni a légitársaság kiesését. Leginkább azért, mert a Malév által szállított évi hozzávetőleg 1,5 millió átszálló utast minden eddig elkészült prognózis szerint nem fogják pótolni a fapadosok. Ezek az utasok jellemzően több pénzt költöttek a reptéren várakozás közben is, tehát komoly kieséssel számolhat a BA. Emiatt a reptér biztosan jóval kevesebbet fog adózni, illetve elbocsáthat dolgozókat.

Problémás még emellett a privatizációs szerződésben a reptér felé tett forgalmi vállalás. Eszerint, ha kiesik a BA forgalmának 40 százaléka, akkor 1,5 milliárd euró kártérítésre jogosultak az állammal szemben. Most úgy néz ki, hogy a fapadosok gyors reakciójának is köszönhetően nem fog kiesni ennyi, de ettől függetlenül előfordulhat, hogy egyes részleteket újra még kell tárgyalni a reptérrel.

És az ezermilliárd?

Ide lehetne még sorolni a Budai Gyula által emlegetett 1000 milliárd forintos titokzatos csődkövetkezményt, de ezt akkortól lehet majd komolyan venni, ha az elszámoltatási kormánybiztos – aki már vizsgálóbizottság létrehozását is kezdeményezte a parlamentben – hajlandó lesz nyilvánosságra hozott dokumentumokkal alátámasztani az érvelését. Eddig ezt nem tette meg – és a nyilvánosságra hozott szerződésekben sem sikerült eddig felfedezni ezt a kitételt –, ezért per indul ellene.

A Malév nagyjából ötszáz beszállítója közül valószínűleg sokan jelentős összeggel maradnak benne a légitársaság csődjében, hiszen úgy tűnik, hogy még a dolgozók bérére sem maradt elég pénz. Kérdéses, hogy ezeknek a cégeknek a bevételéből mekkora arány származott a Malév-szerződésekből, vagyis mennyire voltak a légitársaságra utalva, és hogy mennyire volt valóban versenyképes a szolgáltatásuk. Annyi mindenesetre elmondható, hogy bár mindannyian rosszul járnak a Malév megszűnésével, a legjobbak aligha mennek csődbe.

Mi lesz a turizmussal?

Túlzás azonban érezhető visszaesést várni a turizmusban vagy a hozzá kapcsolódó szállodai vendégéjszakák számában. A fapadosok jó eséllyel még több turistát is ide tudnak hozni, mint a Malév, az átszálló utasok pedig csak a reptéren költöttek.

Némi csökkenés elképzelhető azért. Egyrészt azért, mert főleg a Balkánon és Közel-Keleten lesz néhány olyan járat, ahová senki nem fog repülni a környékről. Másrészt bizonyos járatokon monopolhelyzetbe kerülnek egyes hagyományos légitársaságok, így jóval magasabb jegyárakra számíthatnak az üzleti utasok. Ezeket azért is fontos figyelembe venni, mert számos nagyvállalat egyebek mellett az infrastrukturális előnyök miatt válaszotta regionális központjául Budapestet, a Malév csődjével ez a helyzet romlott.

Összefoglalva az látszik, hogy egy nullszaldós budapesti székhelyű légitásaság sok hasznot jelenthetne az országnak. Ám egy ilyen adóságokkal terhelt, és őrülten veszteséges cég után már az érzelmi érveken kívül messze nem indokolt a sokkal nagyobb jajveszékelés, mint mondjuk a komáromi Nokia-gyár leépítése kapcsán. Egyértelmű, hogy rövid távon a ferihegyi reptér gondban lesz, kevesebbet fog adózni, és valószínűleg el is bocsát embereket, de messze nem fog kiesni a forgalom 40 százaléka.

Rosszul járnak a beszállítók és a Malév dolgozók jó része is, de a munkahelyek tízezres nagyságrendű megszűnése mindenképp túlzás. Ugyanakkor a turizmus még akár növekedhet is a fapadosok révén.Többet fognak fizetni a gazdagabb utasok, a veszteséges balkáni járatokkal utazóknak pedig szét kell nézniük az egyéb közlekedési módok között. Hosszabb távon viszont már Budapest régiós központi szerepe kapott egy érezhető sallert.