Cameront a királynő várja, Miliband lemond, Farage elbukta a körzetét

Hosszú, izgalmas és szórakoztató volt a választás éjszakája, de ennyi épp elég volt, úgyhogy elköszönünk. Iván Andris kollégám figyeli majd tovább, hogyan fog neki a kormányalakításnak David Cameron, és mit kezdenek a súlyos vereségükkel a munkáspártiak. 

Donald Tusk, az uniós állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács vezetője gratulált Cameronnak, akit júniusban vár a következő csúcstalálkozóra. A tagállamokból nem meglepő módon főleg jobbról veregetik David Cameron vállát. A spanyol Konzervatív Néppárt vezetője, Mariano Rajoy a „meghatározó reformok megérdemelt elismerését” látta a győzelemben (idén a saját megszorító politikájáról is az urnáknál mondanak majd véleményt a választók). „Lenyűgöző győzelem” – kommentálta az eredményt a politikai visszatérésre készülő jobboldali Nicolas Sarkozy francia exelnök. „Üstökösszerű teljesítmény” – örömködött Alexander Stubb leköszönő finn miniszterelnök, aki hamarosan egy euroszkeptikusokat is bevonó koalíciónak adja át a kormányzást. Velük ellentétben Carl Bildt volt svéd külügyminiszter nem hatódott meg. „David Cameron célja „egy nemzet, egy Egyesült Királyság”. Ez fontos, de azt kívánom, bárcsak az Egy Európát is hozzátette volna” – írta. Ed Milibandet csak Raila Odinga volt kenyai miniszterelnök vigasztalja azzal, hogy „a demokrácia egy folyamat”.

Ezzel lezárult a váratlan eredményt hozó brit parlamenti választás. Fejek hullottak,  közvélemény-kutatók égtek be, rekordok dőltek, és erősebb lett a kormánypárt, mint öt éve, mégis mozgalmas évek jönnek Nagy-Britanniában.

Senki sem gondolta volna, hogy Davit Cameron ilyen látványosan fogja megőrizni posztját. A Konzervatív Párt nem csak, hogy győzött a szavazatok 37 százalékával, de abszolút többséget szerzett a 650 fős parlamentben, miután legalább 330 mandátumot kapott.

Lemondási hullám

A felmérésekben még esélyesnek tűnt Munkáspártnak be kell érnie 228 mandátummal a szavazatok 30,5 százaléka után. A képviselői helyek számában 1987 óta ez volt a leggyengébb szereplés – pedig öt éve 256 helyhez a voksok 29 százaléka is elég volt – így Ed Miliband le is mondott elnöki posztjáról, helyét ideiglenesen helyettesének, Herriet Harmannak adva át.

Leszerepeltek a Liberális Demokraták. 56 mandátumukból csupán nyolcat őriztek meg, a 2010-es 22 százalék után csak nyolc százalékot szereztek. Nick Clegg ugyan megőrizte saját mandátumát, de az eredmény után lemondott az elnökségről.

Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) hiába kapott 12 százaléknál is többet, be kell érnie egyetlen hellyel. Az az egy pedig nem a párt alapító elnökének, Nigel Farage-nak jutott, így a tüzes nyilatkozatairól ismert politikus ígéretéhez híven lemondott a párt vezetéséről. Azt azonban nem zárta ki az EP-képviselőként vigasztalódó EU-szkeptikus politikus, hogy ősszel ringbe száll az elnökségért.

Kicsivel szakított nagyot

Bár nem lehet a mérleg nyelve, mert a toryk megszerezték a többséget, a választások legnagyobb nyertese a Skót Nemzeti Párt. Az SNP a 650 fős brit alsóházban a harmadik legnagyobb erővé lépett elő, 56 képviselővel. Igaz, ehhez a választási rendszer torzítása is kellett: a párt értelemszerűen csak Skóciában tarolt, 1,5 millió szavazatot szerezve. Ez a körzethatárok miatt úgy volt elég 56 helyre, hogy az UKIP hárommillió angliai szavazata csak egyetlen mandátumot hozott.

Az SNP egyébként megszerezte a skót parlament 95 százalékát is. A kazahsztáni elnöki párt eredményét is megszégyenítő teljesítmény egyébként hozzájárult a toryk győzelméhez is: Skóciában korábban a Munkáspárt számíthatott mandátumokra, így az SNP előretörése főleg a baloldalt sújtotta.

Egység és kétség

A függetlenségről szóló Skóciai népszavazáson a többség ugyan az Egyesült Királyság megőrzése mellett döntött, az SNP győzelme azonban mutatja, hogy a nagyobb önállósodás igénye nem került le a napirendről. Függetlenségről ugyan most nincsen szó, ám az autonómia további erősítéséről igen. Cameron elébe is fut az igényeknek: győzelmekor már arról beszélt, hogy Skócia és Wales számára is minél szélesebb jogköröket kell biztosítani. Skóciának „a világ legerősebb helyi kormányzati jogköreit” ígérte.

Az ország egységének megőrzése mellett állt ki lemondásakor Ed Miliband is, ami jelzi, hogy a brit politikai elit nagyon is aggódik Nagy-Britannia felaprózodásának lehetőségétől.

Népszavazás és munkahelyek

A piac jól reagált a konzervatívok győzelmére, a font egy százalék felett erősödött, 1,381 eurót ért a nyitás után, ezen a szinten a font 2009 óta nem járt. Nőttek a vezető részvények is, a Centrica energetikai cég kiugróan, 6,5 százalékot erősödött, miután a keményebb szabályozást ígérő Munkáspárt esélyei elszálltak.

Cameron II. Erzsébettel való találkozója után megerősítette, hogy népszavazás lesz a következő ciklusban Nagy-Britannia EU-tagságáról, legkésőbb 2017 végéig.

A kormányfő emellett munkahelyek millióinak megteremtését, az adó csökkentését és a gyermektámogatás növelését ígérte.

Brüsszelnek egyáltalán nem jó hír a bevándorlásellenes – tehát az EU-ban szabadon mozgó munkaerő korlátozását is támogató – konzervatívok győzelme. A nehézségeket tovább tetézi az EU-ból való kilépést támogató népszavazási terv.

Cameron ugyan nem állítja, hogy pártolja a kilépést, de felülvizsgálná a feltételeket, ami óhatatlanul keresztülhúzza azokat a terveket, hogy az EU egységesebbé váljon, és Brüsszel még több jogot kapjon a tagokkal szemben.

A londoni nagykövetség posztolta ki Facebookra a hivatalos levelet, melyben a magyar miniszterelnök (még az eredmények ismerete, és az előtt, hogy kiderült volna, hogy a toryknak simán meglesz a többsége) azt írja, reméli, hogy Cameron kormányt tud alakítani.

Orbán és Cameron Brüsszel-bosszantó szövetségéről itt írtunk: az EU többségi álláspontját rendre megtrollkodó britek többször is a magyar miniszterelnökkel fogtak össze, legutóbb például Jean-Claude Juncker ellen

Nemcsak népszavazás lesz az EU-tagságról, hanem sok minden más is:

• munkahelyek millióit kell megteremteni
• otthonokat építeni
• adót csökkenteni
• gyermektámogatást növelni

„Skócia a világ legerősebb helyi kormányzati jogköreit kapja” – mondta az elszakadást támogató Skót Nemzeti Párt sikere láttán a kormányfő.

Cameron a királynővel találkozva megerősítette, hogy lesz népszavazás Nagy-Britannia EU-s tagságáról.

Most már előveszik a közvélemény-kutatókat, hogy lehet, hogy a kampány alatti felmérések még kiélezett eredményt hoztak ki, a választáson meg simán elhúztak a konzervatívok a Munkáspárt mellett.

Az egyik közvélemény-kutató cég, a Survation szerint nem is voltak bénák. Két nappal ezelőtt volt egy telefonos felmérésük, az ország lakosságát reprezentálva, 1045 fő, blablabla. Na, hát ebben a felmérésben a következők vannak, zárójelben a választáson elért eredménnyel:

• Konzervatív Párt 37 százalék (37)
• Munkáspárt         31(30,5)
• Liberális Demokraták 10 (8)
• UKIP                      11 (12,6)
• Zöldek                  5 (4)
• egyéb                    6

Egy nappal ezelőtt még úgy tűnt, II. Erzsébet akár Ed Milibandet is fogadhatja, de a Munkáspárt végül jócskán elmaradt a toryktól. A konzervatívok nemcsak hogy kormányon maradnak, de még csak az eddigi koalíciós partnerükre sincsen szükség. A liberálisok annak is örülhetnek, hogy nyolc képviselővel egyáltalán bent maradtak a parlamentben. A Labour és a tory között majdnem száz képviselőnyi a különbség: a konzervatívok közben már 327 mandátummal rendelkeznek, a munkáspártiak csak 232-vel. Még három hely sorsára várunk.

326 képviselővel már megszerezte az abszolút többséget David Cameron pártja. A konzervatívok kormányfője így egyedül is kormányt alakíthat, ami minden előzetes felmérést megcáfolt.

Az Európai Bizottság is gratulál David Cameronnak a győzelméhez, közölte Margaritisz Szkínász szóvivő (a hivatalos értesítést majd a végleges eredmények közlése után küldik el). Készek rá, hogy konstruktívan együttműködjenek az új kormánnyal és a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker várja, hogy találkozhasson a toryk vezetőjével. A szerződésmódosítás ügyében a szóvivő Juncker egy korábbi nyilatkozatát idézte: „méltányos megállapodást” akarnak, „udvarias, barátságos és elfogulatlan” légkörben szeretnék megvizsgálni a javaslataikat. Azt Manfred Weberhez, a legnagyobb európai parlamenti csoport vezetőjéhez hasonlóan hozzátette, hogy a négy alapszabadságról, így az EU-n belüli mozgáséról nem hajlandóak tárgyalni. Margaritisz Szkínász nem válaszolt a kérdésre, vajon örül-e Junker, hogy Nigel Farage nem jutott be a brit alsóházba, így az Európai Parlament nyakán marad

13:30-ra érkezett, most kéri fel a királynő a kormányalakításra. Időközben a 650-ből már 644 mandátum sorsa eldőlt, a Konzervatívoknak már most 326 helye van, vagyis egyedül is meglett a kormánytöbbségük, matematikailag nincs szükségük koalíciós partnerre.

Biztosan nincs ellenére az EU gyengítését örömmel fogadó Kremlnek a brit választási eredmény. Nem csak azért, mert az EU-ból való kilépésről szóló népszavazást támogató konzervatívok nyertek, de azért is, mert a harmadik legnagyobb erő lett a Skót Nemzeti Párt is. Bár az SNP a legutóbbi népszavazás után nem hozza fel ismét a kiválást, az ország egyben tartásának feladata azért alaposan lefoglalja majd a briteket. Nem véletlen, hogy a győztes Cameron és a vesztes Miliband is megmelítette az Egyesült Királyság megőrzésének fontosságát. 

Tegnapi cikkünkben már összeszedtük, hogy a jórészt a Munkáspártot támogató brit celebek és zenészek miket nyilatkoztak a politikusokról, ennek megfelelően a reakciójuk (amit az NME gyűjtöget szépen össze) a konzervatív győzelemre nagyjából olyan, amilyennek várni lehetett.

Tim Burgess, a The Charlatans frontembere egy érdekes zenei hasonlatot hozott:

A toryk olyanok, mint azok a szar együttesek, amelyikekről senki nem vallja be, hogy szereti, de mégis úgy tűnik, hogy mindig ott vannak a toplistákon. :/

Burgessék új albuma egyébként eléggé jó lett, meg is ragadnám az alkalmat, hogy ajánljam.

A Zöldeket támogató Radiohead-énekes, Thom Yorke sincs túlságosan oda az eredményért, ezt twittelte ki a torykat támogató bankárvilágra utalva:

A City biztos nagyon elégedett... (köp)

Bejutott a parlamentbe a munkáspárti Stephen Kinnock, akinek a felesége, Helle Thorning-Schmidt a dán miniszterelnök. Nemigen van máshol arra példa, hogy egy ország kormányfőjének a házastársa egy másikban legyen képviselő.

A vezető megválasztásáig a párt irányítását a lemondott Miliband helyettese, Harriet Harman veszi át. De az elnöki posztra nem ő, hanem Andy Burnham az esélyes. Bár sokak szerint a választás hosszú folyamat lesz, ahogyan Gordon Brown után is tovább tartott a kelleténél, a 2010-es vereség miatt. 

A II. világháború befejezésének 70. évfordulójának mai londoni ünnepségén már Harman fogja képviselni a pártot.

– ígérte Miliband az összegyűlteknek a párt székházában. Megköszönte mindenkinek a támogatást, elismerve a vereséget. De kampányban elhangzott érvek megmaradnak. „Hiszek az Egyesült Királyságban, nemcsak azért, mert ez a hazám, hanem mert ez a legjobb forma az ország lakónak is Ezért egyben kell tartanunk az országot”  – mondta Miliband, aki 17 évesen került a párthoz, és mint mondta, sosem gondolta, hogy egyszer a vezetője lesz.

Érdekes párhuzam, hogy Miliband akkor csatlakozott a párthoz, amikor a legnagyobb vereségét szenvedte el, és akkor távozik az elnöki posztról, amikor a Munkáspárt megint a gödörbe jutott.

„Nem gyászolni kell a vereség miatt, hanem küzdeni tovább az országért” – mondta Miliband.

Fotó: Neil Hall / Reuters

A Munkáspárt elnöke nagy taps közepette lépett a mikrofon elé. Mintha nyert volna. Aztán a beszéd persze az volt, amit a vereség után várni lehetett:

Ez nem az a beszéd, amit el akartam mondani ma. Gratulálok a nyertesnek. A felelősség az enyém, én veszítettem

– mondta Miliband, aki mindenkitől elnézést kért az egyébként jó hangulatú beszédben.

Na jó, ez még nem az igazi buli, David Cameron a stábnak mesél egy irodai asztalra állva arról, hogy örült a sikernek, amikor csak egy kis tagja volt a stábnak 1987-ben, dolgozott a győzelmen 1992-ben, ami nagy siker volt, aztán öt éve is fantasztikus volt, hogy a konzervatívok újra hatalomra kerültek. „De ez a mai győzelem volt a legédesebb.”

A videó itt látható.

Bár 1987 után a legkevesebb mandátumot szerezte a Munkáspárt, az eredménye a szavazatok számát tekintve nem is olyan rossz. Elvégre 2010-ben úgy volt 256 mandátuma, hogy a szavazatoknak csak a 29 százalékát gyűjtötte be. Most úgy lesz 228, hogy a leadott szavazatok 30,4 százalékát megszerezte – derült ki a Telegraph animációjából.

A liberálisoknál is megürült az elnöki szék, Nick Clegg is lemondott. A toryk elmúlt ciklusbeli koalíciós partnere csak nyolc mandátumot tudott megtartani az idei 56-ból, így nem meglepő Clegg búcsúja, még akkor sem, ha ő maga is megtartotta parlamenti mandátumát.

Clegg azonban nem bánja, hogy koalícióban volt a konzervatívokkal: szerinte sosem tudjuk meg, mennyi ember életét tették jobbá azzal, hogy szerepet vállaltak a kormányzásban. Szabadabb és méltányosabb ország lett Nagy-Britannia, mint öt éve volt, így megérte a szerepvállalás – állította.

A sértődöttség és a félelem győzött, a liberalizmus veszített. De fontosabb lett, mint valaha, és küzdeni kell érte.

– mondta Clegg, aki szerint a pártot elért sötét órák ellenére nem szabad hagyni, hogy a liberális értékek elvesszenek. Állítólag könnyek között hagyta el a lemondás után a helyszínt.

Mindjárt lemond a liberálisokat vezető Nick Clegg. Búcsúzott Nigel Farage. Várhatóan egy órán belül lemond az országosan gyengén szereplő Munkáspárt vezetője, Ed Miliband.

A párt a legnagyobb veszteséget egyébként a korábban hátországnak számító Skóciában szenvedte el, ahol szinte mindent elvitt a Skót Nemzeti Párt. Ehhez képest az első, aki bejelentette, hogy nem távozik posztjáról, az a Munkáspárt skóciai vezetője volt. Jim Murphy egyébként saját maga is veszített választókörzetében. A politikus nem magát okolja a vereségekért, szerinte neki és helyettesének a csak tavaly megszerzett pozíciókból egyszerűen nem volt elég ideje felpörgetni a pártot Skóciában. Hát, most lesz rá öt évük, nekik személyesen parlamenten kívül, hogy az SNP helyi túlerejével és a toryk országos túlsúlyával szemben felturbózzák a Munkáspártot.

Fotó: Suzanne Plunkett / Reuters

Ahogy ígérte, meg is tette. Talán több időbe telt, mint tíz perc – korábban ennyi időt kért rá –, de beváltotta Nigel Farage az ígéretét. Az UKIP vezetője lemondott, miután elvesztette parlamenti mandátumát. Az EU-ellenes pártnak így csak egy képviselője jutott be a parlamentbe – hiába kapott a párt 12 országosan százaléknyi szavazatot.

Az EP-ben azért túlélő politikus azonban mégsem búcsúzott egészen – derült ki a Guardian beszámolójából. Azt mondta, most nyári szabadságot vesz ki, aztán eldönti, hogy újra harcba száll-e a párt elnöki tisztségéért.

Oké, a vesztes persze, hogy azt akarja, hogy mások legyenek a szabályok és az EU-ellenes UKIP vezére elvesztette parlamenti mandátumát, de elég konkrét érvei vannak:

• Milyen rendszer az, ahol a szavazatok 50 százalékának elnyerésével egy párt elnyerheti a mandátumok 95 százalékát? Így járt a Skót Nemzeti Párt a skót parlamentben. Emellett az SNP 56 széket szerzett a brit alsóházban.
• 12 százalékot szerzett az UKIP, de ez a hárommillió szavazat egyetlen mandátumot ért a brit alsóházban a 650 helyből.

Farage szerint egyébként így is siker az UKIP eredménye, mert ismét bebizonyította, hogy súlya van, a 30 év alatti nők jelentős része mellette áll. A párt talán többet is nyert volna, de Farage szerint az SNP skóciai előretörése annyira megijesztette a briteket, hogy az UKIP helyett inkább a konzervatívokra szavaztak.

Igaz, 2011-ben már volt egy konzultatív népszavazás erről, a toryk és a liberálisok koalíciós megállapodásának részeként. A szavazók kétharmada azonban a jelenlegi rendszer – a győztes mindent visz – fenntartása mellett voksolt.

Az arányosabb képviselet ígérete akkor nem volt népszerű a britek körében. A kétpólusú viszonyokra kitalált rendszer legnagyobb vesztesei sokáig a liberálisok voltak, bár most épp az UKIP járt náluk rosszabbul: az ő 12 százalékuk egy helyet ért, a liberálisok 8 százaléka pedig nyolcat.

Ed Miliband biztosan lemond a Munkáspárt vezetéséről, miután csúnyán kikapott pártja a konzervatívoktól. Pedig egy napja még kormányfőesélyesnek hitték. Utódja legnagyobb valószínűség szerint Andy Burnham lesz, aki meglepően hasonlít a vele majdnem egyidős – mindössze két héttel fiatalabb, 45 éves – elnökre. Sőt, jobban hasonlít rá, mint Ed saját fivére, David Miliband.

Fotó: Peter Macdiarmid / Europress / Getty

Burnham egyébként az egészségügyi miniszteri poszt várományosa volt a Munkáspárt győzelme esetére. Ezen a poszton már Gordon Brown alatt is kipróbálta magát, de volt már kultúráért, olimpiáért, sajtóért és sportért felelős miniszter is.

Egyértelműen kiábrándítónak és nehéznek nevezte Twitteren Ed Miliband a választás éjszakáját pártja számára, és köszönetet mondott minden párttagnak és támogatónak. Ezt írta:

A következő kormánynak óriási felelőssége van abban, hogy egyben tartsa az országot. Sokkal több minden köt össze minket, mint ami elválaszt.

Miliband köszönetet mondott a Munkáspárt csapatának és a kampányban dolgozó embereknek, és hozzátette:

A felelősség az eredmény miatt egyedül az enyém. A vereségek kemények, de mi egy olyan párt vagyunk, mely soha nem adja fel a harcát ennek az országnak a dolgozóiért.

Defeats are hard, but we’re a party that will never stop fighting for the working people of this country.

— Ed Miliband (@Ed_Miliband) 2015. Május 8.

Na, egy újabb körzetet vittek el a Konzervatívok. Még egy hely kell a maradék 11-ből, és megvan egyedül is a többségük. Jó, igazából már ezzel is megvan.

Az UKIP alapítója, elnöke a brit parlamentbe ugyan nem jutott be, de Nigel Farage szarkasztikus nyilatkozatait azért még hallhatjuk, hiszen az EP-be tavaly már negyedszer jutott be, és 2019-ig minden bizonnyal ott is marad, hogy elmondja, mennyire utálja az EU-t, és hogy micsoda szürke ember már a Európa Tanács első elnöke (az "EU elnöke", akit egy ciklus után Donald Tusk volt lengyel kormányfő követett). Herman van Rompuy szomorúan hallgatta Farage kirohanását 2010-ben, ahol az UKIP vezére hosszasan beszélt az ismeretlen szürke figuráról, aki a tökéletesen ismeretlen Belgiumból jött. A beszéd klasszikussá lett.

Ehhez jelen állás szerint 324 képviselő kellene, ami mindjárt meg is van. A feldolgozottság most úgy áll, hogy a 650-ből 638 körzet eredménye már beérkezett, ez alapján a Konzervatívok 322 mandátummal rendelkeznek, és a maradék 12-ből már csak kettőre van szükségük, hogy a vonal fölött legyenek. Bőven meglesz ez, ami tényleg gyönyörű, történelmi eredmény a brit toryknak.

Elvesztette parlamenti mandátumát az EU-ellenes UKIP vezére. Nigel Farage korábban elmondta: ha nem nyer, tíz percen belül lemond a párt vezetéséről is. Korábbi nyilatkozatai szerint többé nem is próbálkozik majd parlamenti mandátum megszerzésével.

Ennyi nem elég

– így reagál a UKIP-vezér, amikor felolvasták az eredményét South Thanet körzetében. A pletykákkal ellentétben azonban annyira nem maradt le, mint várni lehetett, stabil másodikként futott be.

• Nigel Farage (UKIP) 16,020
• Craig Mackinley (Tory) 18,838
• Will Scobie (Labour) 11,740

Ha Nigel Farage sem szerez képviselői helyet, és ígéretének megfelelően lemond, akkor Ed Miliband és Nick Clegg várható lemondásával a toryk nagy győzelme (meg persze az SNP előretörése) három másik párt vezetését is magával ránthatja.