Irán bosszújától retteghet a világ

Őszintén szólva még soha nem volt olyan, hogy Irán ne válaszolt volna valamilyen ellene irányuló lépésünkre. Szemet szemért. Ez az elv a vérükben van

– ezekkel a szavakkal biztosította a Guardiant Robert Baer, egykori CIA-tiszt arról, hogy Irán egészen biztosan vissza fog vágni ikonikus tábornoka, a Forradalmi Gárda különleges műveletekért és külföldi misszióiért felelős részlegét vezető Kászim Szulejmáni haláláért. Azonban a konkrét válaszlépés jellegéről, időpontjáról és mértékéről is csak találgatni tudunk.

Kérdés, Teherán hadüzenetnek veszi-e a történteket. A Szulejmáni által tökélyre vitt közel-keleti kliensháborúknak eddig megvolt az az előnye, hogy az ellenséges felek számára minden összeütközésnél biztosította a kiskaput a direkt konfrontáció elkerülésére, és az Egyesült Államok eddig gondosan a háborús ingerküszöb alá lőtte be az Irán elleni lépéseket. A tavaly az Egyesült Államok által terroristának minősített Szulejmáni likvidálására már legalább kétszer adódott lehetőség, de a regnáló elnökök mindkétszer lefújták a jóváhagyásra eléjük terjesztett akciót. Maga Trump pedig nyáron 10 perccel a bombázás előtt hívta vissza az F-18-asokat a Forradalmi Gárda által lelőtt amerikai felderítődrónra válaszul indított akcióból.

Azonban miután az USA úgy likvidálta a talán legfontosabb iráni katonai vezetőt, mint egy mezei jemeni dzsihadistát, a hadüzenettel felérő provokációt intézett a teheráni vezetéshez. Elképzelhető, hogy Szulejmáni likvidálása valóban elrettentő hatással bír majd, de az is lehet, hogy – nem függetlenül az iráni belső elégedetlenségektől, illetve a hatalmi harcoktól – a háború felé taszítja az országot.

A valódi szándékok, igények és fenyegetések megismerését nehezíti, hogy miközben a szovjet időkben Washington és Moszkva között szoros kapcsolat épült ki a háborúval fenyegető konfliktusok elsimításához, addig a Trump-kormányzat felégetett minden közvetlen diplomáciai kapcsolatot. A Szulejmáni halálával bizonyított amerikai tettrekészség azt is eredményezheti, hogy Teherán nem közvetlenül az Egyesült Államok, hanem regionális szövetségesei (egyben Irán ádáz ellenségei), Izrael, Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek ellen hajt végre moráljavító akciókat – a zsidó állam felkészültségét ismerve inkább az Öböl-monarchiák jöhetnek szóba reális célpontokként.

Az biztos, hogy az Iránnak több százmilliárd dolláros veszteséget okozó amerikai szankciók, illetve a szíriai és legújabban már iraki bázisait érő menetrendszerű izraeli légicsapások szinte biztosan kizárják a hagyományos katonai válaszcsapásokat. Erre egyébként sem lenne túl alkalmas az iráni haderő, mely annak ellenére, hogy több mint félmillió katonát számlál, haditechnika szempontjából legalább 30 évvel le van maradva az amerikaiaktól. Az 1979-ben hatalomra jutott, 1980-ban máris élet-halál harcra kényszerült síita teokrácia eleve elsősorban a védekező harcra rendezkedett be.

Ezért amellett, hogy Teherán nyilván megkettőzött erővel folytatja majd az atomfegyver kifejlesztését, a közvetlen bosszút jelentő csapását is szinte biztos, hogy unortodox eszközökkel hajtja végre. A lehetséges eszközökkel kapcsolatban ráadásul nem tapogatózunk a sötétben, hiszen Irán az elmúlt években számos olyan akciót hajtott végre, melyek alapján következtetni lehet a legvalószínűbb forgatókönyvekre:

1. A Perzsa-öböl lezárása

Irán évtizedek óta fenyegetőzik azzal, hogy adott esetben kész lezárni a világ olajkereskedelmének szempontjából kulcsfontosságú, kevesebb mint 40 kilométer széles Hormuzi-szorost, és idén tavasszal több óriás tankhajót is kommandósok rongáltak meg, hogy így jelezzék a világnak (azaz az egyre sűrűbb szankciós hálót szövögető Egyesült Államoknak), hogy játszi könnyedséggel hajózhatatlanná tehetik a Perzsa-öbölt. Egy ilyen akció 25 éve érintette volna igazán érzékenyen az Egyesült Államokat, azonban miután az USA a palagáz-kitermelésnek köszönhetően ma már maga is szénhidrogén-exportőrré vált, ezért leginkább szövetségesein ütne nagyot az Iránra nézve is kockázatos lépés.

2. Támadás az USA szövetségesei ellen

Ha Irán úgy akarja kitölteni a haragját, hogy közben nem idéz magára újabb amerikai megtorló csapásokat, akkor előfordulhat, hogy valamilyen látványos akciót hajt végre valamelyik sebezhetőbb szövetségese ellen. A legkézenfekvőbb célpont a vallási és hatalmi szempontból is Irán regionális ellenségének számító Szaúd-Arábia. Irán az elmúlt években sok látványos csapást tudott mérni a szaúdiakra; a jemeni húszik megmutatták, hogy a fővárost, Rijádot is képesek rakétáikkal elérni, idén szeptemberben pedig egy komplex rakétacsapással sikerült néhány hétre megbénítani a legfontosabb szaúdi olajfinomítót.

3. Kibertámadás

Irán az atomprogramját két évvel visszavető, a natanzi urándúsítók centrifugáinak tönkretételére és a dúsítás hatékonyságának lerontására izraeli-amerikai összefogással kifejlesztett Stuxnet vírus óta nagy energiákat és pénzeket fordított a kiberhadviselésre. Teheráni hekkerek 2010 óta többször is intéztek támadásokat amerikai intézmények ellen, bár eddig Amerikában csak néhány bank és egy kisebb völgyzáró gát ellen értek el sikereket (más országokban több eredménnyel jártak, a Forradalmi Gárdának a brit parlamenti levelezőrendszert is sikerült feltörnie). A relatíve rövid dicsőséglista ellenére a kibertámadás lehetőségét több elemző felvetette, mivel ez nem egy hagyományos értelemben vett háborús aktus, vértelen, ráadásul a költséghatékonyság területén is kiemelkedően teljesít. Más kérdés, hogy az Egyesült Államok a kibertérben is sokkal nagyobb elrettentő képességgel bír, tavaly például az iráni légvédelmet is sikerült vírussal megfertőzniük amerikai hekkereknek.

4. Vadászat amerikai katonákra

Annak ellenére, hogy Trump deklarálta, hogy az amerikai életekben esett kár jelenti azt a vörös vonalat, amit Irán nem léphet át büntetlenül, könnyen lehet, hogy Teherán úgy értékeli: ezt a vonalat már amúgyis a porba taposták. Irakban még mindig 5000 amerikai katona állomásozik, akik bár egyáltalán nem számítanak könnyű célpontnak, mégsem elérhetetlenek. A befolyásos iraki síita hitszónok, Muktada asz-Szadr bejelentette, hogy feléleszti a 2003 után az amerikaiak ellen harcoló gerillamozgalmát, a decemberi légitámadásokban megdolgozott, a Szulejmánival végző dróncsapásban vezetőjét, Abu Mahdi al-Muhandiszt elvesztő Kataib Hezbollah pedig nyílt felhívásban kezdett el öngyilkos merénylőket keresni. Azonban Irakban sem eszik olyan forrón a kását; a hónapok óta zajló kormányellenes tüntetések egyik fő célpontja pont a Bagdad felett bábáskodó Irán, és az iraki kormány dróntámadásra adott reakciója sem volt olyan heves, mint ahogy arra Teheránban számítottak.

5. Globális terror

Irán és az általa irányított terrorszervezetek az elmúlt években feltűnően tartózkodtak a nyugati közvélemény ideigeit borzoló terrortámadásoktól, Európában utoljára 2012-ben hajtottak végre akciót, amikor 2012-ben a bulgáriai Burgaszban a Hezbollah felrobbantott egy izraeli turistákat szállító buszt. Azonban a korábbi évtizedekben Irán nem véletlenül számított latorállamnak és a nemzetközi terrorizmus első számú szponzorának.

Irán volt az, mely néhány év alatt a Bekaa-völgy parasztjaiból létrehozta a milíciákban gazdag Libanon legütőképesebb fegyveres erejét, a Hezbollahot, mely 1982-től sokkoló öngyilkos merényleteket intézett amerikai, francia és izraeli erők ellen. És az „Isten Pártjára” Teherán már nem csak a Közel-Keleten számíthat, mivel a terrorszervezet mára valóságos nemzetközi bűnszervezetté vált. Kiterjedt nyomozati anyagok bizonyítják, hogy a Hezbollah egyaránt jelen van az ukrajnai fegyvercsempészetben, a mexikói kokainkereskedelemben, a nyugat-afrikai emberkereskedelemben. Ahogy azt az Iszlám Államnál is megfigyelhettük, a Hezbollah esetében sem válik el kristálytisztán a jövedelemszerzés a politikai/vallási céloktól, de tény, hogy

És az sem véletlen, hogy Szulejmáni halálára egy sor amerikai nagyvárosban megemelték a terrorfenyegetettség szintjét. A Hezbollah ugyanis nemcsak drogot vagy fegyvereket csempész az Egyesült Államoka vagy egyes nyugati országokba, hanem alvó ügynököket is. Ezek számáról, felkészültségéről, lehetőségeiről természetesen keveset tudni, azonban árulkodó tény, hogy az elmúlt években számos olyan ügynök bukott le, aki nagyszabású merényletre készülődött. New Yorkban alig egy hónapja ítéltek 40 év börtönre egy jó tíz éve a városban élő, lehetséges célpontokat – köztük a LaGuardia repülőteret vagy a városban élő egykori izraeli katonákat – feltérképező alvó ügynököt, Londonban 2015-ben hatalmas bombaraktárat fedeztek fel, de Cipruson és Thaiföldön is füleltek le merényletre készülődő ügynököket.

(Borítókép: Egy tüntetésen tépik szét az Egyesült Államok zászlaját Teheránban Kászim Szulejmáni halálát követően 2020. január 3-án. Fotó: Atta Kenare / AFP)