Koronavírus: mit tehet, és mit nem az EU a válságkezelésben?

Az Európai Bizottság próbálja a koronavírus terjedése és a gazdasági válság megelőzése érdekében tett erőfeszítéseit kommunikálni. Közben európai kormányfők, miniszterek nyilatkozataitól kezdve a közösségi oldalakon tett kommentekig rengetegen kritizálják az Európai Unió válságkezelését. Vagy azért, mert nem tesz semmit, vagy azért, mert túlságosan belefolyik az ügyekbe. 

Az önfényezés és a hibáztatás egyaránt félrevezető lehet. Ugyanis hiába nincs a világon még egy olyan nemzetközi intézmény, amelynek olyan kiterjedt és egyedi hatáskörei és feladatai lennének, mint az Európai Uniónak, 

Ez alól a koronavírus elleni harc sem kivétel. Az alábbi cikkben néhány példát gyűjtöttünk a leggyakoribb félreértésekből, amelyek segítségével megvizsgáljuk, mit tehet az EU, és mit nem.

Miért nem rendeli el az Európai Bizottság, hogy a koronavírus miatt lezárt határokon legalább a kamionok gyorsan áthaladhassanak?

A személyek és áruk szabad áramlását tartják az EU egyik legnagyobb vívmányának, és a belső piac zavartalan működését biztosító szabályok betartatásáért valóban a Bizottság felel. Azonban az uniós jog értelmében a tagállamok rendkívüli helyzetekben visszaállíthatják a határellenőrzést, ha úgy értékelik, hogy ez elengedhetetlenül fontos a közrend és közegészségügy védelme érdekében. Az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük az elérendő céllal, de a koronavírus jelentette veszély igen komoly. 

Az elmúlt két hétben kiadott dokumentumok elnevezései is a szelíd rábeszélés szellemét tükrözi: gyakorlati útmutató a zöld sávokról, ajánlás a határigazgatáshoz. Emellett a politikai nyomásgyakorlás eszközét alkalmazva Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke gyakran beszél a témáról a nyilvánosság előtt, Adina Vălean közlekedési biztos pedig rendszeresen egyeztet a miniszterekkel.

Úgy néz ki, a rábeszélés mostanra beérett: az európai állam- és kormányfők csütörtöki, videótelefonon tartandó csúcstalálkozójának zárónyilatkozatában a kiszivárgott információk szerint szerepelni fog, hogy a tagállamok biztosítják a gyors határátlépést az elengedhetetlenül fontos szállítmányok számára.

A magyar állampolgárok hazahozatalában uniós koordinációra nem számíthattunk

– jelentette ki Szijjártó Péter külügyminiszter hétfőn, mikor arról beszélt, hogy 726 külföldön rekedt magyar szállítottak haza. Bár tény, hogy az Európai Bizottság illetékesei minden adódó kommunikációs lehetőséget megragadnak arra, hogy az európaiak hazahozatalában játszott szerepüket hangsúlyozzák, valójában az állam felelőssége, hogy konzuli segítséget nyújtson az állampolgárainak.

Az uniós állampolgárság azonban lehetővé teszi, hogy egy másik uniós ország külképviseletéhez forduljunk, ha a miénknek nincs konzulátusa az adott országban. Az EU polgári védelmi eljárásának keretében pedig egy külügyminisztérium a Bizottság segítségét kérheti az állampolgárai hazahozatalához, melynek során az EU külügyi szolgálatának képviselői kapcsolatba lépnek a többi tagállam hatóságaival, hogy

Itt a költségekhez is támogatást nyújt az EU.

Megkérdeztük a külügyminisztériumot is kedden, miért nem kaptak segítséget az EU-tól, kapcsolatban állnak-e az Európai Bizottsággal a magyarok hazahozatalával kapcsolatban és a jövőben fognak-e segítséget kérni. Frissítjük a cikket, amint válaszolnak.

Az EU-nak egy új Marshall-segéllyel kellene segíteni a nemzeti kormányok erőfeszítéseit a válságkezelésben

- vetette fel hétfőn Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök. Az ötlet legnagyobb buktatója az, hogy az EU költségvetése az európai bruttó hazai termék (GDP) körülbelül egy százalékát teszi ki, és annak zöme is a tagállami befizetésekből származik. Ráadásul az európai állam- és kormányfők februári csúcstalálkozójukon az egész éjszaka tartó egyeztetések dacára sem tudtak megállapodni a következő hétéves keretköltségvetésről, annyira eltérőek az elképzeléseik a költségvetés nagyságáról és a legfontosabb kiadásokról.Az a 37 milliárd euró is, amelyet a Bizottság válságkezelésre ajánlott fel,

Az is félrevezető kissé, hogy a Bizottság elnöke,Ursula von der Leyen  és Margrethe Vestager digitális ügyekért és versenyjogért felelős biztos is jelentős eredményként szokott mostanában beszélni arról, hogy a Bizottság milyen gyorsan jóváhagyta egy-egy kormány számára, hogy a koronavírusra való tekintettel állami támogatást adjon egyes cégeknek vagy épp átfogó gazdasági mentőcsomagot hirdessen.

Valóban a Bizottság egyik legfontosabb és kizárólagos hatásköre, hogy a tiszta és méltányos versenyt biztosítsa a belső piacon: a tagállamoknak előzetes engedélyt kell kérnie, ha anyagi segítséget vagy adókedvezményt akarnak egy vállalatnak adni, és ha mégis megteszik jóváhagyás nélkül, komoly szankciókkal kell szembenézniük. Ettől a szabálytól tekint most el a Bizottság, ami tényleg arra utal, hogy a Bizottság sokkal rugalmasabban és gyorsabban kezeli a krízist, mint az eurózóna válsága idején tette. De az állami támogatást csak engedélyezi, nem pedig ki is fizeti. A forrást továbbra is a kormányoknak kell előteremtenie.

Logikájában nagyon hasonló ehhez a Bizottságnak az uniós gazdasági és pénzügyminiszterek által kedden elfogadott javaslata, miszerint a válságkezelés során a tagállamoknak nem kell tartaniuk magukat az EU szigorú költségvetési szabályaihoz. Vagyis

Kézenfekvő megoldás lenne az eurózóna válsága során létrehozott Európai Stabilitási Mechanizmuson (ESM) keresztül hitelt kérni, de az eurózóna pénzügyminiszterei keddi videókonferenciájukon nem tudtak megegyezni erről. Az uniós vezetők csütörtökön újra napirendre veszik az ügyet.

Az EU-tól teljesen különböző nemzetközi szervezetként bejegyezett ESM egy garanciaalap, amelynek részvényesei a tagállamok, és kötvényeket bocsájt ki azért, hogy a gazdasági nehézséggel küzdő és emiatt rossz hitelképességű országoknak hitelt nyújtson. A 2008-ban kezdődő válság idején ez egy kompromisszumos megoldás volt az eurókötvények kibocsátása helyett. A közös kötvények ötlete ismét felmerült, de Mário Centeno, az eurócsoport elnöke szerint a tárgyalások még gyerekcipőben járnak. Nem is beszélve arról, hogy a német gazdaságpolitika hagyományosan ellenzi a közös európai adósság ötletét.

Miért nem rendel el az EU minden tagállamban kijárási tilalmat a járvány megfékezése érdekében?

Franciaország és Nagy-Britannia, illetve Belgium és Hollandia között az elmúlt egy hétben komoly feszültségforrást okozott, hogy a brit kormány egy ideig, a hollandok pedig a mai napig a szomszédaiknál jóval kevésbé szigorú intézkedéseket hoztak, ami a francia és a belga kormány értékelése szerint komoly veszélyt jelentett a saját állampolgáraik számára. (Bár Nagy-Britannia hivatalosan január 31-én kilépett az EU-ból, az év végig tartó átmeneti időszakban jogilag még uniós állampolgárnak minősülnek, így a beutazási tilalom sem érvényes rájuk. A La Manche-on keresztül pedig továbbra is sokan utaznak át Franciaországba.)

A tagállamok hozzák a jogszabályokat, amihez az EU csak segítséget ad. Arra semmilyen jogi felhatalmazása nincs az EU-nak, hogy elrendelje egy tagállam számára, mit csináljon a közegészségügy érdekében (főleg, ha az az állampolgárok alapvető emberi jognak számító szabad mozgását ilyen mértékben korlátozza). A maximum az, hogy a Bizottság járványügyi szakértőkből álló munkacsoportot hoz létre, akik rendszeresen egyeztetnek a tagállami hatóságokkal.

A Bizottság a válságkezelésben is leginkább koordinációs szerepet tölt be, de annak nagyon sok vetülete van. Például az egészségügyi hatóságok munkáját igyekszik összehangolni, átfogó közbeszerzési programot indít orvosi eszközökre és gyógyszerekre ésuniós raktárközpontokat létesít , hogy a tagállamok közti versengést megakadályozza, vagy uniós hitelgarancia formájában támogatást nyújt vakcinafejlesztő cégeknek. 

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!