A legfőbb érv Trump újraválasztása mellett

Donald Trump amerikai elnök népszerűsége nem valami acélos: egy mértékadó összesítés szerint jó egy éve 41-44 százalék között mozog, hivatalban lévő elnök választási évben legutóbb 1976-ban volt ennél népszerűtlenebb, még a jobboldalon kifejezetten gyűlölt Barack Obama is 46 százalékkal vágott neki a 2012-es kampánynak. Az ellenzék gyengeségei – a Demokrata Párt balszárnya és balközepe közötti belharcok, az előválasztás bohózatba fulladása és az impeachment kifulladása – és mindenekelőtt a gazdaság jó állapota miatt azonban Trump újraválasztási esélyei egyáltalán nem rosszak.

Nagyot fordult a világ azóta, hogy Trump hatalomra jutásakor sokan gazdasági összeomlást vizionáltak. 2016 őszén a pénzpiacok rettegtek tőle, balos közgazdászok azonnali recesszióról, a balközép sajtó a világgazdaság elpusztításáról írt, és az Indexen is többször pedzegettük, hogy Magyarországnak nagy károkat okozhat, ha Trump beváltja kampányígéreteit. Azonban hiába jósolják folyamatosan a válságot, 2020-ra a tizenegyedik évébe lépett az amerikai konjunktúra, még soha nem növekedett ilyen hosszú ideig töretlenül az Egyesült Államok gazdasága.

A GDP-bővülés üteme egészséges, 2017-ben 2,4, 2018-ban 2,9, 2019-ben 2,3 százalék volt, a munkanélküliség Trump alatt 4,7-ről 3,5 százalékra csökkent, és fél évszázada nem volt ilyen alacsony, az infláció mérsékelt; a tőzsde rekordokat dönt; a bérnövekedés üteme 2018-ban elérte a 3,5 százalékot (bár tavaly visszaesett); a foglalkoztatottak száma 6,5 millió fővel nőtt. Ez ugyan elmarad Trump 2016-os ígéreteitől (25 millió munkahelyet és 3,5 – 4 százalékos növekedést ígért) és történelmi összevetésben sem kiemelkedő, de távol áll a három éve megénekelt összeomlástól.

Ami az adatoknál is fontosabb, hogy

A pártfüggetlenek Trump beiktatása óta most a legoptimistábbak saját maguk és az ország kilátásaival kapcsolatban. Nem véletlen, hogy az elnök február eleji évértékelő beszédét is gazdasági eredményeire hegyezte ki.

Amerikai elemzők régi tétele, hogy a választók elsősorban egyéni jólétük alapján voksolnak, ezért a választási eredményt a gazdasági helyzet jelzi előre a legnagyobb pontossággal. Az erre épülő modellek alapján – ha a helyzet nem változik gyökeresen novemberig – Trump nagyon jó esélyekkel indulhat az újraválasztásért. Másfelől azonban sok jel mutat arra is, hogy a gazdasági helyzet fontossága csökkent, és a jó adatok mögött növekvő egyenlőtlenségek rejtőznek, gyengítve az elnök megítélését.

Nem omlott össze

Hogy az összeomlás helyett konjunktúra lett, az sok mindennel magyarázható. A sajtó és a médiában megjelenő beszélő fejek szeretik túlértékelni az aktuális események jelentőségét; Trump, ha retorikailag nem is, tetteit tekintve megszelídült, és nem forgatta fel annyira Amerikát, mint ígérte; az elnök gazdaságpolitikai befolyása közel sem olyan jelentős, mint azt a kampányszövegek sejtetik, a fontos ügyek nagy része kongresszusi hatáskör, ahol erősebb a politikai közép; az amerikai állam közvetlen gazdasági befolyása pedig békeidőben eleve mérsékelt.

Mindemellett sokan felemlegetik, hogy Trump eleve egy nagyon jó állapotban lévő gazdaságot vett át Barack Obamától 2017 januárjában; így csak arra kellett figyelnie, ne csináljon nagy marhaságot. (Obama utolsó három évében sok téren jobb adatokat produkált, mint Trump, tehát nem igaz az elnök azon állítása, hogy sose volt még ilyen jó az amerikai gazdasági helyzet.)

Ettől függetlenül történtek bőven dolgok Trump alatt is, amelyek három nagy csoportra bonthatók. Ezek közül a legtöbbet emlegetett és a legkárosabbnak tartott az amerikai ipar védelmét célzó kereskedelmi háború Kínával szemben. Az ezzel kapcsolatos elemzői félelem annyiban beigazolódott, hogy a védővámok bevezetése negatívan érintette Amerikát, Kínát, és járulékos kárként Németországot is, céljait pedig egyáltalán nem érte el: az amerikai ipar gyorsabban épül le, mint valaha. Ám annyiban igaza volt Trumpnak, hogy a károk eddig mérsékeltek maradtak, és nem húzták vissza drámaian a növekedést.

A második területen, az adópolitika és a piaci versenyszabályok terén Trump az amerikai jobboldal régi dogmáit alkalmazta. A vállalkozásokra vonatkozó szabályok, különösen a környezetvédelmi sztenderdek lebontásával és a cégeket és a magasabb jövedelműeket támogató adócsökkentéssel próbálta serkenteni a növekedést. Ez a 2018-as növekedést biztosan megdobta, azonban hamar kifulladt a hatása: a beruházások az utóbbi három negyedévben estek, a fogyasztás lassult. A környezetvédelmi szabályok lebontása pedig hiába javítja az ipar és a bányászat eredményét, annál jelentősebb hosszú távú társadalmi károkat okoz.

Adósságköltekezés

A jó gazdasági adatokért így elsősorban a harmadik intézkedéscsoport felelős: az állami költekezés és monetáris élénkítés párosa.

Bár a GDP arányában ez nem kiemelkedő összeg, nominálisan ilyen nagyságrendre korábban csak háború vagy válság idején volt példa. Ez részben az adócsökkentés okozta bevételkiesés, részben a baby boom generáció visszavonulása miatt növekvő társadalombiztosítási kiadások, részben pedig a hadi költségvetés féktelen emelését követelő republikánusok és a társadalmi programok szélesítése mellett kardoskodó demokraták közti költségvetési alkuk eredménye volt. Trump 2016-ban arról beszélt, nyolc év alatt nullára viszi le az államadósságot; ehelyett pont hogy az adósságköltekezés lett fő gazdaságpolitikai fegyvere.

Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) közben Trumptól függetlenül, de az elnök heves retorikai buzdításától kísérve laza monetáris politikájával támogatta a növekedést (bár Trump szerint így sem eléggé). Ahogy az is használt, hogy az utóbbi években számos állam és város megemelte a helyi minimálbért, ami a foglalkoztatást nem csökkentette, de a fogyasztást növelte.

Donald Trump ezért hiába méltatja a makroadatokat, a legtöbb közgazdász nincs elájulva a gazdaság állapotától. A stabil alapokon nyugvó növekedést adósságból fedezett állami költekezéssel és egyesek szerint szükségtelenül laza monetáris politikával pörgeti Trump, a kongresszus és a Fed; miközben a szkeptikusok szerint pont a konjunktúra alatt kellene takarékoskodni a fenntarthatatlan adósságnövelés helyett. (Mellékszál, de hasonló módon pörög a magyar gazdaság is.)

Nem magyaráz mindent

A választók ettől függetlenül nem valószínű, hogy mélyebb közgazdasági elemzést követően húznák be az ikszet a novemberi elnökválasztáson: a különböző felmérések szerint minimum 55–60 százalékuk elégedett az anyagi helyzetével, és optimista a közeljövővel kapcsolatban.

Ugyanakkor vannak arra utaló jelek is, hogy az erős gazdaság önmagában nem lesz elég Trump újraválasztásához. Az egyik fő ellenérv, hogy jó tíz százalékpontos különbség van Trump megítélése és a gazdasági helyzet megítélése között; és az elnök támogatottsága még azok körében is alig haladja meg az 50 százalékot, akik elégedettek a helyzetükkel (Obama és George W. Bush idején jóval 70 százalék fölött volt az arány). Ez arra utal, hogy

Fontos a gazdasági eredmények társadalmi és területi eloszlása is. A Demokrata Párt legtöbb jelöltje az egyenlőtlenségek növekedése és a milliárdosoknak adott adócsökkentés miatt bírálja Trumpot; és a GDP-adatok helyett olyan társadalmi kérdésekre összpontosítanak, mint a munkajogok, az egészségügy, az elszabadult diákhitelek, az oktatás vagy a klímaváltozás. Bár az amerikai társadalmat megosztó ideológiai különbségek növekednek, az egészségügyi reform, a klímaváltozás és az egyenlőtlenségek csökkentése nemcsak a baloldalon népszerű témák. Ami annak a fényében nem is meglepő, hogy hiába az évtizedes konjunktúra és hiába a bérnövekedés, a lakhatás és az alapvető szolgáltatások ára jóval nagyobb ütemben emelkedett, mint a jövedelmek értéke; azaz az alacsonyabb jövedelmű családok számára valójában nehezebb lett az élet.

A rozsdaövezet nyögi

a feldolgozóipar recesszióban van, különösen azokban a rozsdaövezeti ingaállamokban, ahol Trump megnyerte a 2016-os választást. Minnesotában, Ohióban, Wisconsinban, Michiganben és Pennsylvaniában a foglalkoztatás növekedése messze elmaradt az országos átlagtól. (Az öt rozsdaállamból Trump négyet nyert 2016-ban.)

Sokat ártott Trump kereskedelmi háborúja a farmereknek is, akik szintén fontos támogatói. És az sem jó jel az elnök számára, hogy az utóbbi negyedévben hangsúlyosan gyengül a növekedési ütem, miközben a pesszimista elemzők továbbra is recessziótól rettegnek.

hacsak a koronavírus vagy más, előre nem látott kataklizma nem okoz mélyebb károkat. Ez pedig minden egyéb gyengeségének dacára Donald Trumpnak kedvez, és jelentősen megnehezíti a demokraták dolgát.

(Borítókép: Donald Trump 2019. február 21-én. Fotó: Win McNamee / Getty Images)