Aki Orbán ellensége, az a barátom

Az egyik leghűségesebb bizalmasát veszítette el múlt hét pénteken Simicska Lajos, amikor Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője és résztulajdonosa közölte vele: felmond. Liszkay nemcsak a vezetője volt a jobboldali napilapnak, hanem Simicska barátja is, aki sokáig megpróbálta kordában tartani a jobboldali üzletember indulatait, legalábbis a médiafronton.

Azok az emberek, akik Simicska és a médiaérdekeltségeit vezetők közötti viszonyokat közelről ismerték, az Indexnek arról meséltek, hogy a milliárdos vállalkozó

de ezeket a szándékait sikerült puhítani, ez pedig nagyrészt Liszkaynak volt köszönhető.

Ismerősei szerint a volt laptulajdonos-főszerkesztő pontosan átlátta, hogy egy Fideszhez alapvetően lojális sajtó „átállítása” ellenzéki hangnemre nemcsak végrehajthatatlan a meglévő újságírói gárdával, de felér egy szakmai-piaci öngyilkossággal is. Mindezt a tapasztalat is visszaigazolta, mert amikor a lap erősebben bírálta a kormányt egy-egy intézkedés apropóján, akkor az olvasói visszajelzések sem voltak túlzottan pozitívak. És a legfrissebb fejlemények is hasonlóak: úgy tudjuk, a múlt pénteki események következtében körülbelül százan mondták vissza a Magyar Nemzet-előfizetésüket.

A reklámadó volt a fordulópont

Egy, a Simicska–Orbán-háborút közelről szemlélő forrásunk szerint minden 2014 áprilisában változott meg – erre a vállalkozó is utalt, amikor az Indexnek azt mondta, hogy Orbán Viktorral áprilisban beszélt utoljára.

A választási győzelem után Orbán nagyon tudatosan elkezdte leválasztani magát a Fidesz addigi legnagyobb oligarchájának számító vállalkozóról, aki ebből annyit érzékelt, hogy megszűnt a közvetlen politikai befolyása. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a minisztereknek már nem két főnökük volt (Orbán és Simicska), hanem csak egy: a kormányfő.

A vállalkozót egyre jobban frusztrálta ez a pozícióvesztés – ez a frusztráció vissza is köszön egyébként a múlt pénteki telefonos interjúinak stílusában –, de nyilvánosan korábban ezt nem akarta jelezni. A reklámadóval azonban minden megváltozott, ráadásul a különadó belebegtetésekor, majd bevezetésekor már több ponton sem értett egyet az orbáni politikával. Leginkább az oroszokkal való barátság és a stadionépítések zavarták. 

Az orbáni politikával szembeni ellenérzései ekkor még nem vagy csak halványan jelentek meg a jobboldali médiában. Felbukkantak viszont a baloldali és kormánykritikus sajtóban (a Magyar Narancsban, a Figyelőben, a Népszavában, az ATV internetes oldalán), amiben úgy tudjuk, Liszkay mellett azoknak az embereknek is szerepük volt, akik Simicska reklámpiaci vállalkozásaiban vannak vezető beosztásban, és ezért napi, kétnapi kapcsolatban állnak vele.

Imázsépítés a baloldalon

Ismerősei szerint Simicska a Népszava főszerkesztőjével, Németh Péterrel is jó kapcsolatot ápol, ezért kézenfekvő volt, hogy többször a baloldali, a szocialistákhoz közel álló lapban üzent. A baloldali sajtóban esetenként a „jóságos, nemzetét féltő” nagyvállalkozó képét mutatták róla, ami több ismerőse szerint már egy tudatos imázsépítés része volt. 

Az RTL és a kormány közötti keménykedést is sokan a Simicska–Orbán-háború kontójára írják. Eszerint a vállalkozónak nemcsak a baloldali sajtóhoz voltak közvetlen és közvetett kapcsolatai, hanem az RTL Klubhoz is, Orbánnak pedig meggyőződése volt, hogy ezt a kapcsolatot Simicska felhasználja ellene. A kormányfő egy ősszel tartott háttérbeszélgetésen ki is fejtette, mennyire nehezményezi, hogy az RTL Klub a családját támadja, de sokkal rosszabbul esik neki, hogy a jobboldali sajtó nem védi őt meg ezektől a támadásoktól. Azt pedig különösen furcsállta Orbán, hogy az RTL Klub szerinte mindeközben sem a Közgéppel, sem Simicskával nem foglalkozik.   

A Simicska-média és a kormány viszonyára persze nemcsak a vállalkozó és a miniszterelnök közötti konfliktus nyomta rá a bélyegét, hanem az is, hogy a kormány a jobboldali média kárára erősítené meg a közszolgálati médiát. 

A régi harcostárs próbált egyensúlyozni

Liszkay egészen a múlt hét csütörtökig tudott ellenállni annak a nyomásnak, ami a médiatulajdonos felől nehezedett rá. A Liszkay–Simicska-viszonyt közelről ismerők szerint amióta a milliárdos cégeit érzékenyen érintő kormányzati döntések születtek (földtámogatás, útadó, reklámadó), az oligarcha időnként „vad ötletekkel” állt elő, de a főszerkesztő ezekről még le tudta beszélni. Simicska ilyenkor olyan dolgokat akart megjelentetni a Magyar Nemzetben, amelyek Liszkay szerint vállalhatatlanok lettek volna, miközben a Hír tv-től a szerkesztőség több tagja szerint „szakmai nonszenszeket” várt volna el. 

Liszkay és Simicska sok mindenben egyetértett politikailag, de abban erősen különbözött a véleményük, hogy fel lehet-e adni elveket csak azért, mert valakit kihagytak a hatalomból, vagy emiatt kockára lehet-e tenni több száz ember egzisztenciáját. Liszkayék nagy szerencséjére Széles Gáborral ellentétben Simicska nem akart érteni a sajtóhoz, és mindent a főszerkesztőre bízott. Akiben egyébként maximálisan megbízott, hiszen évtizedes barátként, régi harcostársként tekintett rá.

A bizalom múlt hét pénteken tört meg. Úgy tudjuk, előző este Simicska Liszkayval és helyettesével, Csermely Péterrel közölte: teljesen át kell pozicionálni a Magyar Nemzetet. Ez lett volna az a 180 fokos fordulat, amiről Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap publicistája is beszélt már. Az ügyet közelről ismerő forrásaink szerint valóban egy ilyen lépésre akarta „rábeszélni” a médiabirodalmának vezetését, azt kérte, hogy az újságírók Orbán Viktorról, Lévai Anikóról és Orbán Ráhelről készítsenek leleplező anyagokat.

A médiamogul azt is kikötötte, hogy a fordulatot még pénteken be kell jelenteni a dolgozóknak, aki pedig szabotálja ezt a kérést, azt „ki kell „baszni”. Úgy tudjuk, az is elhangzott a szájából, hogy „aki Orbán ellensége, az a barátom”, és a vállalkozó arról is beszélt Liszkayéknak, hogy ha a 180 fokos fordulat miatt a fideszesek majd nem mennek be a Hír tv-be, az se érdekli, mert akkor bemennek majd a baloldaliak. 

Simicska ugyanakkor tagadta, hogy azt kérte volna Csermelyéktől, hogy támadják Orbán családját. A Magyar Nemzet új főszerkesztője, D. Horváth Gábor is azt írta a Magyar Nemzetben, hogy ilyet nem kért tőle a tulajdonos. Utóbbi nagyon is lehetséges, mivel úgy tudjuk, hogy csütörtökön Simicska csak Csermellyel és Liszkayval beszélt erről.  

Egy teljesíthetetlen kérés

Egy, az ügyet közelről ismerő forrásunk szerint a csütörtök esti beszélgetésen Liszkay és Csermely megpróbálta jobb belátásra bírni Simicskát. Azzal érveltek a vállalkozónak, hogy súlyos veszteség érné a médiaportfólióját egy ilyen átpozicionálással, mivel az olvasók és a nézők Fidesz-szimpatizánsok, így szinte borítékolható, hogy egy hirtelen váltással elveszítenék őket, ráadásul mindez az elveik feladását jelentené, és képtelenség lenne átnyomni egy ilyen pálfordulást a szintén elkötelezett médiamunkásokon. 

de „nem akartak népszavásodni”, ezt teljesen elképzelhetetlennek tartották. 

Simicska azonban hajthatatlan volt, így a kenyértörés a csütörtöki megbeszélés fényében már kódolva volt. De a vállalkozót valóban meglephette, hogy pénteken nem úgy alakultak a dolgok, ahogy előző este elképzelte. Igaz, Liszkayék számára is volt egy meglepetés. Még csütörtök este 9 óra körül lehozta a Népszava Online Simicska Lajos nyilatkozatát a „totális médiaháborúról", amit péntek reggel még a Magyar Nemzet online változata, az Mno.hu is lehozott, sőt, a Class FM is, a Hír tv pedig óránként bemondta. Csakhogy forrásaink szerint erről Simicska korábban nem egyeztetett senkivel, így a jobboldali médiabirodalomban „senki nem tudta, merre hány centi".  

Liszkay pénteken találkozott a többi vezetővel és médiamunkatárssal, ezen a megbeszélésen rajta kívül Csermely Péter, Élő Gábor (az Mno.hu főszerkesztője), Gajdics Ottó (a Lánchíd rádió főszerkesztője), Szikszai Péter (a Hír tv vezérigazgató-helyettese) és Szerető Szabolcs (a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese) volt jelen. Liszkay ezen a találkozón jelentette be a lemondását, amit azzal indokolt, hogy nem engedelmeskedik Simicskának, mert nem akarja hiteltelenné tenni sem a lapot, sem a tévét.

A jelenlévőket váratlanul érte a lemondás, merthogy két nappal korábban még a Hír tv új plakátkampányát tervezgették, új műsorokat indítottak. Ugyanakkor Liszkay a kollégái előtt egyértelművé tette, hogy az ő vezetése alatt sem a Hír tv, sem a Nemzet, sem a Lánchíd rádió nem lesz az Orbán elleni bosszú eszköze, ezért senkitől nem kér vállalhatatlan dolgokat, és senkit nem akar kirúgni. Arról is beszélt ezen a találkozón, hogy senkitől nem várja el, hogy felmondjon, ugyanakkor arra kérte a vezetőket, gondolják át a továbbiakat. Az, hogy mi lesz a B terv, ki hol fog vagy tud elhelyezkedni, szó sem volt, senki nem kezdett el emiatt telefonálgatni – állítják forrásaink.

Mélységesen csalódott

Liszkay ezután a többiek szeme láttára felhívta Simicskát, ekkor közölte a vállalkozóval, hogy ő és a többi vezető le-, illetve felmondanak. Simicska állítólag nem visszakozott, de azt már a telefonban megmondta Liszkaynak, hogy mélységesen csalódott bennük, és különösen Liszkay viselkedésén csodálkozik. Ahogy egyik, a történteket jól ismerő forrásunk fogalmazott, ott és akkor „egy több évtizedes barátság ért véget”.

Úgy tudjuk, ezután Simicska sorra hívogatni kezdte a még Liszkay irodájában ülő főszerkesztőket, és aki felvette a telefont, azt „lefasszopógeciárulózta”, majd közölte vele, hogy „ki van baszva”. Ezután pedig beindult a verkli és a vállalkozó boldog-boldogtalannak legecizte Orbánt.

Simicska ezzel szemben már pénteken azt állította: a vezetők lemondásáról nem közvetlenül tőlük, hanem az általuk kiadott közleményből értesült.

A 180 fokos fordulat még várat magára

Most kármentés van Simicska médiabirodalmában – állítja egyik forrásunk. A Magyar Nemzet helyzetét sikerült stabilizálni azzal, hogy Simicska visszahívta D. Horváth Gábort, aki éppen a kényszerszabadságát töltötte.

D. Horváth és Liszkay nem volt jóban, de ez az ellentét nem politikai jellegű volt. Az, hogy D. Horváthot tette meg főszerkesztőnek Simicska, két szempontból is pikáns: egyrészt két héttel ezelőtt állítólag épp Simicska miatt került parkolópályára (ki nem rúgták volna, de valami más pozíciót néztek ki neki), másrészt a szerkesztőségben abszolút oroszbarátként ismerik, miközben Simicska egyik interjújából kiderült, hogy ő nem annyira szívleli a „ruszkikat".

Hogyan tovább?

Az új főszerkesztő viszont annyiban mindenképpen jó választás Simicska számára, hogy nincs bekötve Orbán Viktorhoz, nincs kapcsolatban a Fidesz prominenseivel (Lázár Jánossal, Rogán Antallal, Habony Árpáddal), és meglehetősen kritikus a kormánypárttal szemben. D. Horváth első lépésben gyorsan leváltotta Villányi Károly rovatvezetőt, és visszahívta Szerető Szabolcsot, aki így végül mégsem mondott fel. Az új vezetés most úgy értelmezi a lap újságírói felé a pénteken történteket, hogy Liszkayék puccsot hajtottak végre, de nem sikerült bedönteniük a lapot.  

A Magyar Nemzettel ellentétben a Lánchíd rádiót még nem sikerült stabilizálni. Úgy tudjuk, Simicska megüzente Gajdics Ottónak, hogy ha meggondolja magát, visszamehet a rádióba, de ehhez bocsánatot is kell kérnie tőle. Gajdics erre nemet mondott. Arról is hallottunk, hogy a pénteki események után a Simicska mellett nyilvánosan kiálló Csintalan Sándor közben próbálja maradásra bírni a dolgozókat.

A Hír tv-ben sem rózsás a helyzet: az esti háttérműsor egyik arca, Kovács Andrea azonnal lelépett, egy másik műsorvezető, Szabó Anett sincs a képernyőn. A Híradó eddigi egyik felelős szerkesztőjét, Tarr Pétert vezérigazgató-helyettesnek nevezték ki. Értesülésünk szerint Simicska egyik üzleti partnere, Fonyó Károly lesz a Hír tv vezérigazgatója. 

A médiabirodalom belső ügyeit ismerő források szerint amíg elülnek az indulatok, szinte biztos, hogy nem lesz 180 fokos fordulat. Azaz néhány hónapig még nem érzékelnek a Simicska-birodalomban változást a kívülállók. 

Kerestük Simicska Lajost is, aki jelenleg külföldön van, nem értük el, sms-es megkeresésünkre pedig egyelőre nem reagált. Liszkay Gábor csak annyit mondott, hogy „sem korábban, sem a jövőben nem akar nyilatkozni.”