Reviczky Gábor: Ha beülök az autóba vezetni, ájulás előtti rohamaim vannak

2023.10.22. 13:17
A színész a Kossuth rádióban beszélt bővebben élete tragédiáiról, illetve arról, hogyan viseli a kemoterápiás kezelést, amit prosztatarákja miatt kell kapnia.

Mint ismert, idén márciusban derült ki, hogy Reviczky Gábor prosztatarákkal küzd, bár akkor még visszautasította a kemoterápiát. A színész állapota azonban súlyosbodott, így fel kellett adnia korábbi álláspontját a kezeléssel kapcsolatban, amelyből hatot írtak elő a számára. Reviczky a betegségéről szóló hír napvilágra kerülése óta már számtalanszor nyilatkozott hogyléte kapcsán, köztük azt is állította, nem vesz tudomást róla, máskülönben nem tudja legyőzni. Mint mondta, az orvosok szerint már tíz éve kialakult a rákbetegsége, de észre sem vette, mivel nem voltak előjelei. Emellett kiemelte, „az ember nem rendelheti alá magát egy betegségnek, hiszen akkor nem várható gyógyulás”.

A színész legutóbb a Kossuth rádió Nagyok című portréműsorának a vendége volt, ahol a betegsége mellett az élete olyan szakaszairól is beszélt, amelyekre máig fájdalommal telve tekint vissza. Ahogy a rádióműsorban kifejtette, 13 éves korában vesztette el az édesanyját, aki skizofréniában szenvedett, és vonat elé ugrott. Attól kezdve az édesapja egyedül nevelte őt, viszont úgy véli, egy fiúgyermek életében nagy károkat tud okozni egy édesanya elvesztése, kiváltképp a szeretet átadásában, mert nem volt minta, nem volt meg az anyai szeretet”.

Ahogy Reviczky a műsorban a jelenlegi állapotával kapcsolatban kiemelte, bár betegsége ellenére továbbra is dolgozik, valamiről mégis le kellett mondania. Elmondása szerint ugyan korábban sokszor vezetett autót, a kemoterápiás kezelések következtében fellépő mellékhatások miatt már nem bírja úgy a vezetést, mint azelőtt, így mindig fuvaroznia kell őt valakinek. 

A hatodik kemoterápia óta szédülök. Alapvetően, ha megyek bárhová, vagy ülök, nincs problémám, de ha beülök az autóba vezetni, akkor ájulás előtti rohamaim vannak

fejtette ki.

Mindemellett megfogalmazta, egy jó színházi előadás nemcsak a nézőnek óriási gyógyszer, hanem a színészeknek is, akik arra az időre egy másik világba viszik el őket, ahol mind jól érezhetik magukat.