Nem csak a Mount Everestet, saját magukat is legyőzik ennek az új filmnek a főszereplői
Lehet abban valami őrjítő, amikor az ember egy hatalmas, legyőzhetetlennek tűnő hegynek az árnyékában cseperedik fel, és bár időről időre jönnek expedíciós csapatok, és sokra tartott, felkészültnek tűnő emberek megpróbálkoznak a lehetetlennel, mindenki odavész. Tenzing Norgay (Genden Phuntsok) is egy ilyen fickó, mármint aki a Mount Everest árnyékában álmodik arról, hogy egyszer történelmet ír, és gyerekként lepacsizik még azzal a George Malloryval (Johnny Flynn) is, aki nagyon közel kerül a helyiek által Csomolungmának hívott hegyóriás csúcsához. Ez azonban nem Mallory sztorija, hanem a nepáli–indiai serpáé, akit most elfeledett hősként húzott elő a filmipar valahonnan a hátsó zsebből, egészen pontosan az Apple TV, itt debütált ugyanis október 16-án a Tenzing című egész estés dráma.
Amikor arról van szó, hogy Tenzing őrjítő várakozással és sok megpróbáltatással teli életét kell bemutatni, akkor Jennifer Peedom rendezése nagyon korrektül teljesít. Csodálatos vágóképekkel operál a film, egészen konkrétan a NatGeo megirigyelhetné, olyan gyönyörű a Tenzing fényképezése. Nagy kár, hogy a történetmesélés ehhez képest billeg, hol a múltban járunk flashbackek formájában, és kísérjük figyelemmel, ahogy hősünk igyekszik saját keretei közül kitörni, az előítéletekkel dacolni, máskor meg Tenzing a brit expedíció tagjaival viaskodik 1953-ban, próbál nekik bizonyítani, és a fejükbe verni, hogy nem minden serpa csak a pénzért van ott. Van, akit a hegy, a mítosz, a Mount Everest spirituális oldala csábít magához, éjt nappallá téve.
Új évaddal jelentkezik minden idők egyik legjobb sorozata
A bűnügyi sorozatok rajongóinak örömhír, hogy 2027-ben elkezdődik a True Detective ötödik évadának forgatása. A korábbi évadok alapján érthető és indokolt várakozásokat csak tetézi, hogy az új évad főszereplői Nicolas Cage és Antonio Banderas lesznek. Az új részekért ismét Issa López showrunner felel, aki az Alaszkában játszódó negyedik évadot, a Jodie Foster és Kali Reis főszereplésével készült Night Countryt is rendezte. Számos részlet még ismeretlen, de a bejelentés szerint az új évad a New York állambeli Jamaica Bay-en játszódik majd.
A Netflix új nyomozós sorozata a bőrünk alá hatol, és nem ereszt
Az, hogy A csapda, a Netflix új, október 13-án debütált thrillersorozatának hősnője, Lisa Konrad (Friederike Becht) jó tíz éve nem hagyta el az otthonát, önmagában is furcsán hat. Az eset mögé nézve azonban gyorsan kiderül, hogy Lisa nem véletlenül bujkál a világ elől, a testvérét gyászolja, és munkájába, a regényírásba menekül. Egészen addig a napig, amíg a tévét nézve, egy híradásban meg nem pillant egy férfit, Robert Lenzent (Hans Löw), akiben az írónő húga gyilkosát véli felfedezni. Ezzel pedig a kihűlt akta hirtelen élővé válik, legalábbis a regényíró fejében.
Regényírót többféle zsánerbe tartozó sorozatban láttunk már nyomozni, ott volt a Castle, ebben Nathan Fillion állt össze egy NYPD-s rendőrnővel (Stana Katic), és évadról-évadra, könnyedebb, romantikus hangulatban csaptak a bűnözők körmére. A Gyilkos sorokban egy kedves angoltanárból lett regényíró körözte le folyton a hivatásos nyomozókat, amikor a bűntények leleplezéséről volt szó, de említhetném a mára többnyire elfeledett Bored to Death című krimit is, melyben egy szerencsétlen sorsú brooklyni író állt hirtelen elhatározásból magándetektívnek.
Ezekhez képest A csapda olyan űrt tölt be, amire szerintem nagy szükség volt már. A felkavaróbb, horrorisztikus vonalat képviseli, egy kis Alfred Hitchcock, David Lynch-csel felöntve. Na, nem kell a Twin Peaks őrületére gondolni, de a Netflix német regényadaptációja minden hibája ellenére ügyesen megidézi bennünket a borzongatás mestereit.
Élve lenyelte egy bálna, de nem ez volt a legnagyobb problémája
Jay (Austin Abrams) hazatér szülővárosába, hogy a családjával együtt emlékezzen meg az egy éve elhunyt édesapjáról, Mittről (Josh Brolin). A fickó nem volt mintaapa, imádta a természetet, megszállott búvárként az óceánt választotta sírhelyének is. Jay és Mitt kapcsolata sem volt felhőtlen, a sok sérelem rányomta a bélyegét az életükre, a fiú azonban eltervezi, hogy megkeresi apja maradványait az óceán mélyén. Azzal azonban nem számolt, hogy merülés közben feltűnik egy óriási ámbráscet, amelynek a gyomrában köt ki.
„Sebestyén Balázs” barátai hullanak, mint a legyek
Keselyű címmel meglepően érdekes és izgalmas négyrészes minisorozat debütált a TV2-n 2026. október 17-én. Az alkotók jóvoltából mi már láthattuk az első két epizódot. A látottak alapján pedig van okunk az örömködésre, mert ebben a pszichothrillerben van minden, mi szem-szájnak ingere: Sebestyén Balázsra kísértetiesen hasonlító főhős, rejtélyes gyilkosságok, hiteles alakítások, drámai mozzanatok, izgalom és egy látszólag zsákutcába tartó nyomozás. Az első két epizód alapján nyugodt szívvel állítom, igen, ilyen sorozatokra van, lenne szüksége a magyar televíziózásnak. Ennyi nem elég.
„Az AI mindent tud az életről, egy dolgot kivéve” – Paul Bettanyval és James Spaderrel beszélgettünk az új Marvel-sorozatról
A Marvel jó néhány sorozattal próbálkozott a 2021-es WandaVízió óta, de a Loki kivételével nem igazán tudták megközelíteni azt a művészfilmes őrületbe hajló történetvezetést, mint amit ez a kertvárosi családi dráma alig 9 rész alatt szállítani tudott. A magányos Skarlát Boszorkány (Elizabeth Olsen) és az általa újrateremtett Vízió (Paul Bettany) mágiával újramelegített románca és vidéki élete persze gyorsan pokolba fordult, ráadásul olyan erős hullámokat vetett, hogy a Doctor Strange második felvonása és a Mindvégig Agatha című fantasy spin-off is ezeknek a levezetésével foglalkozott.
Most eljött az úgynevezett Westview-trilógia lezáró fejezete, október 14-én debütált a Disney+-on a VízióKüldetés az első két epizódjával, melyet követően a Marvel visszaveszi majd kisképernyős gyártást, ami a sorozatrajongóknak mindenképp rossz hír.
Addig azonban élvezhetjük ezt az újabb eléggé agyament minisorozatot, melyben az önmagát kereső Fehér Vízió (Paul Bettany) egyszerre küszködik azzal a kérdéssel, hogy mi lett belőle, és mi van, ha az elmepalotájában összegyűlő, ugyancsak Tony Stark által készített AI-ok egy napon kiszabadulnak a fejéből. Köztük Ultron, aki az Ultron kora óta először tér vissza James Spader alakításában, ráadásul a veterán színész ezúttal hús-vér valójában alakítja a karaktert. A VízióKüldetés a WandaVízióban megkezdett szálakat is szépen görgeti tovább, visszatér a főhős halottnak hitt fia, így
a befelé forduló, filozofikus sci-fi mellett kapunk tradicionálisabb Marvel-akciót is.
A VízióKüldetés kapcsán a magyar Disney-nek köszönhetően interjúzhattunk a Víziót alakító Paul Bettanyval, az Ultronként visszatérő James Spaderrel, a showrunner Terry Matalasszal és az E.D.I.T.H-ként debütáló, a Schitt’s Creekből ismerős Emily Hampshire-ral is.
A sorozat legnagyobb meglepetése: Ultron visszatérése
James Spader úgy fogalmazott, nemcsak a nézők, hanem számára is váratlan lehetőség volt, hogy Ultronként izzíthatta be magát ismét ebben a sorozatban: „Ultron halálát igazából sohasem mutatták. Tárva-nyitva volt a lehetőség, hogy a karakter visszatérjen. Ám az elmúlt tíz évben végig egy másik sorozaton dolgoztam, nem értem rá, még arra se, hogy abban az animációs szériában a hangját adjam. Szinte váratlanul, a semmiből jött a lehetőség, hogy visszatérjek Ultronként a VízióKüldetésben. Terry Matalas keresett meg, tárgyaltunk, aztán meg egyszer csak azon kaptam magam, hogy itt ülök, és interjúkat adok.”
Ezt a filmet az erőszakos férfiaknak és a politikusoknak is kötelezővé kéne tenni
Mélisa Godet francia rendező fontos és szép filmet készített a háromszoros César-díjas Karin Viard főszereplésével. Az Egy biztonságos hely című alkotás számos meghatározó társadalmi kérdést tárgyal könnyed, ugyanakkor elgondolkodtató formában. A nézőnek pedig óhatatlanul eszébe jut, hogy Magyarországon mennyire – nagyon – gyerekcipőben jár a nők holisztikus, traumafókuszú segítése, miközben a hivatalos becslések szerint az elmúlt egy évben 275 ezer nő tapasztalt párkapcsolati erőszakot.
Ehhez az új horrorsorozathoz kelleni fog a társaság, mert egyedül nézni túl félelmetes
Amikor Pamela Voorheest (Linda Cardellini) először meglátjuk a Péntek 13 új előzménysorozatában, a Crystal Lake-ben, a nő tetőtől talpig vérben úszik, egy, a bőrébe szakadt fog áll ki a kezéből, és ennek tetejében még hisztérikusan üvölt is, hogy biztosan kellőképp borsódzzon a hátunk. Jó kis bevezető, és a tősgyökeres rajongók jól tudhatják, hogy ennél már csak mélyebbre vezet a nyúl ürege, elvégre a Péntek 13-filmsorozat klasszikus gyilkosáról, az 1980-ban bemutatott nyitórész főgonoszáról van szó. Pontosabban arról, hogy miképp jut el Pamela addig, hogy a saját őrületétől kergetve mészároljon a tó körül, a pokolra küldve a kanos, magukat jól érezni próbáló nyári táborozókat.
Egy pár évvel a filmek előtt, a 70-es évek elején Pamela azonban még egy többé-kevésbé összeszedett konyhásnéni, aki a Crystal Lake-nél nyaraló fiataloknak készíti a kaját, és neveli eközben súlyosan sérült, beteg kisfiát, a 11 éves Jason Voorheest (Callum Vinson). Nem kell rakétatudósnak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, a gyerkőcöt a társai a halálba szekálják a kinézete miatt, és ezt tessék szó szerint venni. A pilotban ugyanis Jason rögtön megfullad, saját dacának és a kegyetlen bullying együttes hatásának köszönhetően merül el a tó vizében, és nem is bukkan fel többet.
Ben Affleck új politikai thrillere annyira förtelmes, hogy még a Netflix is szégyenkezhet miatta
Egy Nagyon Rendes Politikust alakít Ben Affleck az Állatokban, a Netflix október 9-én közzétett bűnügyi thrillerében. A Los Angeles polgármesterségéért induló Mark Kimball annyira rendes, hogy a film első öt percében folyamatosan azt taglalják, hogy ő mennyire rendes. Nem véletlen a sok szóismétlés, direkt csinálom, ellenben Ben Affleck legújabb agymenésével, amely egy kicsit túl szó szerint veszi a kötelező szájbarágást és a néző hülyére vételét.
Affleck, aki korábban olyan jól elsült filmeket is rendezett, mint a The Town, az Argo és az Air, ezúttal jóval haloványabb arcát mutatja a direktori székben ülve, s egyszersmind főszerepelve. Olyan gyengét, hogy egy kicsit örülök, hogy anno az általa tervezett, a Zack Snyder által vezetett DC Univerzumba illeszkedő Batman-filmből végül semmi sem lett.
A leginkább azért haragszom az Állatokra, mert nem teljesen értéktelen film. Még úgy sem, hogy az első nagy csavar, a polgármesterségért versengő Mark és ügyész neje, Abigail (Kerry Washington) gyermekének elrablása és a váltságdíjat kérő bűnözők párharca a műfaj egyik legelcsépeltebb húzása. Tényleg akkor szoktak a thrillerkészítők ehhez az ötlethez nyúlni, amikor nagyon szorít az idő, de a Netflix mutatja a zsozsót, és valamit virítani kell cserébe. Nem akarom ráfogni kedvenc Gézánkra, hogy csak a pénzért csinálta volna ezt a tömegfilmet, meg amúgy is, a kommersz thrillerek között bőséggel akadnak élvezetes darabok, de elég gyanús, hogy így volt.
A két fiú Molnár Áron és Lengyel Tamás, egyik sem az, mint aminek látszik
Árpi bácsi bankszámlája olyannyira megcsappant, hogy a szolgáltató nem tudja beszedni a díjhátralékot, ezért ki is kapcsolják nála a villanyt. A helyszínre siető két fia nem csupán a kialakult helyzettel, de az egész életével szembesül. Tasnádi István Az örökség című filmjét premier előtti vetítésen láttuk, országosan 2026. október 22-től látható a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.
Szinte végig egyetlen lakásban játszódik Tasnádi István legújabb filmje, Az örökség. Főszereplője Árpi bácsi (Mucsi Zoltán), az egyik fiát Molnár Áron játssza, a film műfaja thriller, és egy családi bonyodalmakkal teli történet bontakozik ki a vásznon. Mintha láttunk volna már hasonlót nem is olyan régen, Holtai Gábor Itt érzem magam otthon (2025) című filmjéhez képest azonban van egy nagy különbség: Az örökségnek nincs közvetlen politikai áthallása.
Ezzel együtt Tasnádi filmje is aktuális témát dolgoz fel, az úgynevezett „öregezés” elnevezésű csalástípust, amikor idős emberek esnek gazdasági bűncselekmény áldozatává. (Ez kicsit más, mint az „unokázás”, ahol kimondottan az unoka a csali – erről szól Deák Kristóf Az unoka című 2022-es filmje.) Gyanítható, hogy Árpi bácsival is ez történt, mivel
másfél millió forint tűnt el a számlájáról,
és olyannyira lenullázódott, hogy a számláit sem tudja kifizetni, ezért ki is kapcsolták nála a villanyt. Két fia, Kristóf és Attila (Lengyel Tamás és Molnár Áron) gyertyafénynél próbál rájönni, mi történt, mígnem kiderül, hogy egy Hajnalka (Staub Viktória) nevű fiatal lány áll a háttérben, aki Árpi bácsit papuskának szólítja, és aki nemcsak maga nehéz sorsú, de még a nagyiját is támogatja.
Ez a kislány a szívébe fogadná az anyukáját, de ennél rosszabb ötlet nem is létezik
Anya csak egy van – mindenkinek ismerősen csenghet Vámos Miklós regényének címe, egyben szállóige, amely az anyai biztonságra és a pótolhatatlanságra utal. Rob Savage új filmjének azonban már a címe is sejteti, hogy abból a bizonyos Mamiból van egy másik is, aki korántsem anyai szeretettel közelít.
Joggal várhatták a horrorfanok az októberben debütáló A másik mami című filmet: az előzetesek ígéretes alkotásról szóltak. Jessica Chastain nyugtalanító mosolya libabőrös, és a jumpscare-áradat is rémisztő természetfeletti horrort sejtetett.
Pedig a film erősségét nem a nagyjából kétpercenként érkező ijesztgetés adja, sokkal inkább a háttérben bujkáló családi trauma megjelenítése és kibontakozása. S bár fő erősség, abból sajnos a gyengébb fajta.
Családi idill démoni köntösben
A történet szerint a hétéves Bela (Arabella Olivia Clark) boldogan él szüleivel, Ursulával (Jessica Chastain) és Russ-szal (Jay Duplass), valamint a szekrényében lakó „másik mami” nevű entitással. Ez a név ugyan nem teljesen kifejező, mivel a lény előszeretettel veszi fel mások külsejét, a jelenetek nagy részében Bela anyukájaként ölt alakot.
Nagyon misztikus, nagyon baljóslatú és nagyon rossz a Netflix új kisvárosi sorozata
Meglehetősen fantáziadúsan indít a Netflix új sorozata, az október 8-án debütált Mélytengeri rémálom (Below), melyben csónakkal vontatnak egy házat, valahol a kanadai Új-Fundland vadonjának kellős közepén. Egészen addig, amíg a családfőt el nem ragadja valami, ami első blikkre egy H. P. Lovecraft-regény kozmikus főgonoszára emlékeztethet bennünket. Hogy Cthulhu rejtőzik-e a tenger mélyén, azt maga a főszereplő, a Josh Hartnett által játszott Calvin sem tudja igazán, de annyi biztos, hogy rémálmok formájában a mai napig bevillan neki, ami az apjával történt, és ilyenkor üvöltve, izzadva tér magához minden második éjszaka.
A kisvárosi misztikum erősen képviselteti magát ebben a mindössze hat részes, nyúlfarknyi szériában, az idő mindig borús, nem telik el úgy nap, hogy ne bukkanna fel a vízből valami olyasmi, aminek nem lenne ildomos felbukkannia Kanadában. Épp ezért kapunk olyan karaktereket, mint a Mackenzie Davis-féle Dr. Fonda Howander, aki tengerbiológusként kutatja, mégis mi folyik Snook's Arm városában. Merthogy nagyon úgy tűnik, a tengermélyi fenyegetés nem akar elvonulni, Calvin éppen gyermekei érkezésének örülne, ám a fiatalok is hirtelen kénytelenek lesznek ráeszmélni, olyan természetfeletti erőkkel rúghatták most össze a port, amelyekkel nem érdemes szórakozni.
Amikor a férje megcsalja és az állását is elveszti, hirtelen elhagyja a szülőföldjét
Hat közönségtalálkozó színesíti a 2026. október 15-én kezdődő 15. SZEMREVALÓ│SEHENSWERT FILMFESZTIVÁL programját. A seregszemlét 2026. október 15-25. között rendezik meg a Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet közös eseményeként a budapesti Művész moziban.
Október 18-án lesz látható Sandra Hüllerrel a főszerepben Pawel Pawlikowski Oscar-nevezett Apaföld című filmje, amely az idei Cannes-i Fesztiválon elnyerte a legjobb rendezés díját. A történet szerint 1949-ben a Nobel-díjas író, Thomas Mann és lánya, az író és színésznő Erika Mann először térnek vissza szülőhazájukba, ahonnan 16 évvel azelőtt emigráltak. A Goethe-jubileum alkalmából a belnémet határ mindkét oldalán vigasztaló szavakat várnak a legnagyobb német írótól... A film forgatókönyve Colm Tóibín A Varázslócímű regényének részletein alapul. A vetítés után K. Horváth Zsolt társadalomtörténésszelbeszélgethet a közönség.
Ez minden idők legrosszabb Stephen King-adaptációja, pedig láttunk már pár silány próbálkozást
Amikor Stephen King-feldolgozásról van szó, ritkán kapunk olyan mozgóképeket, amelyek minden szempontból betalálnak. Akadnak olyanok, amelyek tartják magukat a forrásukhoz (Cujo, Hasznos holmik, bármelyik Pet Sematary-film), mégse állják meg a helyüket, mint film, és találunk jócskán adaptációkat, amelyek látványosan eltérnek, de van létjogosultságuk, és rettenetesen szórakoztatóak (a Kubrick-féle Ragyogás, a Tortúra, a Welcome to Derry-sorozat). Aztán akadnak olyan borzalmak, amelyek minden szempontból értékelhetetlenek, így a Csontzsák, a Lisey története, a Setét Torony, a Tűzgyújtó, és napestig lehet sorolni. Sajnos a leggyatrább adaptációk most újabb versenytársat kaptak.
Október 7-én mutatkozott be ugyanis az Amazon Prime-on a Carrie legújabb változata, amely miatt duplán is izgatottak lehettünk, hiszen akárhányszor megpróbáltak hozzányúlni a filmesek, az eddig látott feldolgozások értelmezhetetlenül rosszak lettek. Adta magát a dolog, hogy Stephen King első regényéből, amelyet a horror mestere anno kukába dobott, ám felesége, Tabitha meglátta benne a lehetőséget, és kikényszerítette férjéből a sztori befejezését, végre értelmes átdolgozás születhet. Főleg, hogy a horrorsorozatokat (többnyire) remekül művelő, a Netflixtől elcsábított Mike Flanaganre bízták a feladatot.
Mike Flanagan pedig, akinek minden idők egyik legrémisztőbb sorozatát, A Hill-ház szellemét is köszönhetjük, fogta magát, hatalmasat köszörült a torkán és beleköpött egyet a horrorrajongók levesébe. Mit köpött, ne szépítsük, csulázott.
Óriási hiba után kapott szinte megoldhatatlan feladatot egy cég fiatal menedzsere
Új filmmel jelentkezett a Kölcsönlakás (2019) és az El a kezekkel a Papámtól! (2021) után Dobó Kata. A Még egy kívánság (társrendező: Szilágyi Fanni) egy nőt tesz a film abszolút főszereplőjévé, akinek egy férfias közegben kell boldogulnia.
Önmagában jó gondolat, hogy az embernek felelősséget kell vállalnia a tetteiért, meg úgy általában az életéért. Nem foghatja másra, ha hibázik, rosszul dönt, halogat, ha nem követi az álmait, nem bátor, nem kockáztat, ha mindig kifogásokat és felelősöket keres.
Dobó Kata Még egy kívánság című filmjének főhőse Juli (Hermányi Mariann) a harmincas éveiben járó zenei menedzser, aki úgy érzi, mostanra kiégett. Reggel morcosan és rosszkedvűen ébred, a telefonjából már kora reggel ömlő videókon okos tanácsokat osztogató influenszereknek is beszólogat.
A munkahelyén mindez folytatódik. Van, akivel találkozni sem akar, például Milánnal (T. Danny), akivel... hát volt egy éjszakájuk, de azóta sem tudták ezt rendezni. Aztán a hisztiből óriási online baki lesz, ami Juli állásába kerülhet, de kap még egy esélyt: ha befuttat egy gyakorlatilag teljesen ismeretlen zenekart, a Dead Flamingost, akkor maradhat.
Ennek a zűrös napnak a viharos éjszakáján Juli egy pocsolyában talál egy noteszt, amit felvesz. Kiderül, hogy ez egy kívánságfüzetecske, amelynek varázsereje van: amit beleír, az eltűnik a világból.
Leszbikus lázálom ide vagy oda, Dakota Johnson és Anne Hathaway elhasalnak ebben az új erotikus filmben
2026 lehetne akár Anne Hathaway nagy éve is, aki az Odüsszeiában játszott nyáron ellentmondást nem tűrően, aztán egy alulértékelt dínós filmben bukkant fel, most pedig az amúgy is megkérdőjelezhetetlen színészi sokszínűségét hangsúlyozhatta volna tovább, amennyiben épkézlábra sikerül a hazai mozikban október 1-jén bemutatott, Verity című erotikus pszichothriller.
Minden adott volt hozzá pedig, egy közönségkedvenc, és a rajongók szerint megdöbbentő hatású, saját magát kicsit sem visszafogó regény, amelyet Colleen Hoover jegyzett, ám ezzel a forgatókönyvnek jóindulattal sem nevezhető, szörnyűséges történetvezetéssel, lelketlenül megrendezett, unott jelenetekkel és túlnyújtott játékidővel még a zsáner nagyjai se tudtak volna mit kezdeni. Nemhogy a Verity direktora, a Gyagyák a gatyában társkészítője, Michael Showalter, aki amúgy sem a legélesebb kés a fiókban.
A Verity egészen zavarba ejtően indít, a befutni képtelen, Lowen Ashleigh (Dakota Johnson) nevű írónő New Yorkban álldogál a zebra előtt, amikor egy biciklist a szeme láttára elgázolnak. Mire a sokkból felocsúdna, egy férfi igyekszik a segítségére, adja neki oda az ingét, mert a nő úszik az elgázolt vérében. Micsoda véletlen, mert a férfi nem más, mint Jeremy Crawford (Josh Hartnett), a híres írónő, Verity Crawford (Anne Hathaway) férje. Verity csak úgy ontja egymás után a bestsellereket, ám balesete miatt kerekesszékhez kötötté válik, ellátásra szorul, és magától a kisujját sem tudja megmozdítani, nemhogy a billentyűzetet verni éjjel-nappal. Lowen és Jeremy ugyanarra a meetingre tartanak, hiszen Verity csapata épp a szárnyait sikertelenül bontogató szerzőt nézte ki rá, hogy A Híres Könyvsorozatot folytassa, szellemíróként, hiszen Anne Hathaway karakterének állapotát és írásképtelenségét titokban tartják a világ elől.
A Netflix új sorozatában egy gyönyörű nő képében szakad a pokol a testvérpár nyakába
Amikor a vérben és porban úszó Cathy Ames (Florence Pugh) csúszva-mászva felvonszolja magát a Trask fivérek verandájára, a 19. század végén, valahol Amerikában, az édentől keletre, még fogalmunk sincs róla, hogy mekkora gond szakad a vonzó, fiatal nővel a testvérek nyakába. Csupán annyit tudunk, mert az egymással való üvöltözésükből gyorsan leesik, hogy Adam (Christopher Abbott) és Charles (Mike Faist) eléggé másképp látják a világot. Egyikük rögtön a keblére ölelné és segítené a magát amnéziásnak valló Cathyt, míg másikuk puskát fog a nőre, és a pokolba küldené vissza, ahonnan szerinte kígyóként csúszott fel.
Nos, Charles nem téved nagyot, de ne rohanjunk előre. Bár csak 7 epizódos, a Netflixen október 1-jén debütált Édentől keletre hasonlóképpen nem siet sehova. Épp ellenkezőleg, az eddig a John Steinbeck-klasszikust a legjobban adaptáló, 1955-ös, James Dean főszereplésével készült filmhez képest meglehetősen komótos. Sőt, az első két epizódot keretes szerkezetbe rakva, hosszú, 40 perces flashbackekre támaszkodva meséli el, miért ennyire romlottak és morális roncsok a főszereplők.
Az Édentől keletre már azért is izgalmas mű, mert bibliai alapokon nyugszik, Káin és Ábel történetét dolgozza fel, két generáción keresztül is bemutatja, hogy a gyarlóságot tekintve az ember képes kétszer vagy többször is ugyanabba a folyóba belelépni. Adam és Charles kapcsolatát és az életüket az nem könnyíti meg, hogy apjuk egy igazi sztahanovista militarista fotelforradalmár. Cyrus (Tracy Letts) már gyerekként azt tanítja fiainak, hogy kell vezényszóra menetelni a háborúban, és bár látja, hogy Adam a légynek sem tudna ártani, őt küldi el a katonaságba, míg a harcias Charlest arra kényszeríti, hogy a farmon maradjon. Nyilván az apa ezzel igyekszik pótolni a fiúkban a saját hiányosságaikat, hátha Adam megembereli magát a seregben, Charles pedig empatikusabbá és törődővé válik,
a pofon azonban a jámbor fiú, az itteni Ábel, azaz Adam arcán csattan, amikor a frusztrált Charles összeveri őt, és a modern Káintól el sem köszön fivére, amikor hosszú évekre bevonul.
Összetörten, másnaposan és egymáshoz bilincselve ébredtek fel egy folyóparton
Lea Cok, a díjnyertes A fehéret kilencven fokon mossuk női főszereplője elkíséri filmjét a 2026. október 8-án kezdődő, immár tizedik Szlovén Filmnapokra a budapesti Toldi moziba. A CineFesten is látott, Bronja Žakelj önéletrajzi regénye alapján készült felnövéstörténet a kitartásról és a veszteség árnyékában is ott rejtőző reményről szól.
Marko Naberšnik A fehéret kilencven fokon mossuk című alkotásával nyílik meg 2026. október 8-án a 10. Szlovén Filmnapok, a Szlovén Filmközpont, a BudapestFilm Zrt. és a Szlovén Köztársaság budapesti nagykövetsége közös rendezvénye. A film az idei CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál V4 szekciójában már bemutatkozott hazánkban, ahol nagy sikerrel vetítették.
Olyasmi történt Magyarországon, ami megismételhetetlen eufóriát váltott ki
Gárdos Péter Szamárköhögés című filmjének zártkörű vetítésével nyit 2026. október 15-én este a Corvin moziban az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett 56/70: 1956 Filmre írva című filmfesztivál.
Az 56 Films és a Budapest Film az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából 2026. október 16-18-ig háromnapos filmfesztivált rendez a Corvin moziban. A rendezvény célja, hogy 1956 emlékezetét élő, befogadható és párbeszédre ösztönző kulturális eseménnyé tegye, amely a történelmi pillanatok felidézése mellett azok mai jelentőségére is reflektál.
A programban mások mellett olyan neves rendezők alkotásaiból válogathat a néző, mint Mészáros Márta, Pigniczky Réka, Simó Sándor, Sándor Pál, Almási Tamás, Makk Károly, Schiffer Pál és Szász Attila. A filmek jelentős része után – amelyek közül többet is restaurált kópiáról vetítenek – közönségtalálkozókat tartanak az alkotók a szereplők és történészek szakemberek bevonásával. A Memory PRoject keretein belül a Hazatérők című blokk után 56-os túlélőkkel is beszélgethetnek az érdeklődők.
Vicces videókat néztek a mobiltelefonjukon, ez tartotta életben a 69 napra a föld alatt rekedt bányászokat
2010 augusztusában, Chilében, Copiapó városának közelében történt meg a szörnyű tragédia, amikor 33 bányászt temetett maga alá egy bányaomlás, nem kevesebb, mint 69 napra. A munkások olyannyira magukra maradtak, hogy 17 napon keresztül azt sem lehetett tudni, élnek-e egyáltalán, de szeretteik egymásba kapaszkodva, a hatóságokat sürgetve reménykedtek, imádkoztak a férfiakért éjt nappallá téve. Nemzetközi összefogásra, a NASA segítségére, és különleges, liftszerű kapszulára is szükség volt ahhoz, hogy a csontsovány, megfelelő mennyiségű étel híján éhező bányászokat egytől egyig élve kihozzák a nagyjából 700 méteres mélységből.
Az élőben közvetített mentőakciót akkori becslések alapján egymilliárd ember kísérte figyelemmel a tévében, és amikor minden bányász megmenekült, Chilében félreverték a harangokat, és óriási ünneplésbe kezdett az ország. A happy endig azonban nagyon komoly kálvária, igazi pokoljárás vezetett, amelyet nemcsak a lent rekedt bányászok, hanem a mentőalakulat tagjai is saját bőrükön éreztek.
A National Geographic háromrészes, a Disney+-on is elérhető dokumentumsorozatot készített Chilei bányakatasztrófa: Versenyfutás az idővel címmel, amely minden eddiginél alaposabban mutatja be a balesetet, és a visszaemlékezések mellett elsőként olyan felvételeket is láthatunk, amelyeket a mélyben ragadt munkások telefonnal készítettek.
A tévécsatorna jóvoltából a bányakatasztrófa egyik túlélőjével, az egyik legtapasztaltabb lent rekedt bányásszal, Omar Reygadasszal készíthettünk exkluzív, online interjút. Ebben a chilei férfit többek között arról kérdeztük,
- mi volt számára a legnehezebb a lent töltött 69 nap alatt,
- mit csinált először, amikor végre kimentették,
- milyen érzés számára, hogy még mindig a bányabalesetről kérdezik őt,
- hogyan nem vesztette el odalent a reményt,
- és mit gondol arról, hogy a balesetért felelős bányászcéget azóta se büntették meg.
A Reuters készített önről egy elhíresült fotót, amelyen a mentést követő pillanatokban a Colo-Colo focicsapat zászlaját tartja a magasba. A mai napig néz focit, rajong még a Colo-Colóért?
Amióta csak az eszemet tudom, és amennyire visszaemlékszem, már egészen pici koromtól a Colo-Colo volt a kedvenc csapatom, és értük fogok rajongani a halálom napjáig, ez nem is kérdés.
69 napot töltöttek el a föld alatt, az ön számára eközben mi volt a legnehezebb?
Hogy nem tudtam kapcsolatba lépni a családommal, semmi lehetőség nem volt rá, hogy tudtukra adjam, épségben vagyok, élek még. Nagyon féltem tőle, hogy azt gondolják, meghaltam.
A CIA titkos kutatása, az anarchista terrorista és a Netflix melléfogása
Szép, méretes fába vágta a fejszéjét a Netflix és a rendező, Janus Metz, amikor vászonra vitték Unabomber, vagyis az anarchista terrorista Ted Kaczynski történetét. A filmnek a meglehetősen kreatív Unabomber címet adták, a végeredmény pedig elég felemás. Sikerült egy nagyon aktuális témát, érdekfeszítő és ellentmondásos történetet netflixesíteniük, kilúgozniuk. Az alkotást Russell Crowe és Shailene Woodley profi, mégis középszerű játéka, valamint a rendkívül tehetséges Jacob Tremblay alakítása menti meg a totális kudarctól.
Tom Cruise teljesen elszabadul az év legőrültebb mozifilmjében
Ha valaki akcióhőst keres magának a filmjébe, és a piszkos anyagiak nem jelentenek akadályt, akkor Tom Cruise-zal biztosan nem lő mellé. A 64 éves amerikai ikon nagyon jól tartja magát, örök fiatalságának és mozgékonyságának köszönhető, hogy még mindig szinte egyedül viszi a hátán a néha nyekergő Mission: Impossible-franchise-t, de a Top Gun: Maverickben is hozta a kötelezőt már tapasztaltabb, a kiscsikókat támogató pilótaként.
Tom Cruise új filmje, a hazai mozikban október 1-jén debütáló Digger több szempontból is kakukktojás, mert a hollywoodi sármőr ezúttal egy igazi rohadékot, bizonyos Digger Rockwellt, a mohó és sajnos telhetetlen olajmágnás-oligarchát alakítja. És nem csak a viselkedését tekintve felismerhetetlen Tom Cruise ebben a szerepben, a Diggerben végre tényleg úgy néz ki, mint egy hatvanas éveiben járó csávó: ráncos, túlsúlyos, és ahol nem őszül, ott kopaszodik.
A Digger nekem már az előzeteseivel szimpatikussá tette magát, pedig az első teaserekből még csak sejteni sem lehetett, hogy miről lesz szó. Annyi volt egyértelmű, hogy Tom Cruise most nagyon más lesz, mint általában, ráadásul egy olyan rendező, Alejandro G. Inarritu alkotásában, aki olyan furcsa, művészfilmes néznivalókat tett le nekünk az asztalra, mint a Birdman, a Babel és A visszatérő. Utóbbiért Leonardo DiCaprio megkapta első Oscarját, ami, valljuk be, nagyon kijárt már „szerencsétlennek”.
Brad Pitt és a kutyája hatalmasat küzdenek a természettel ebben az új filmben
A filmsztár mint olyan kihalófélben lévő állatfaj, de az biztos, hogy George Clooney, Tom Cruise és még pár veterán sztár mellett Brad Pitt biztosan abba a kategóriába tartozik, amelynek tagjai szinte bármilyen zsánerben is forgassanak filmet, az emberek biztosan rohanni fognak rá. Még akkor is, ha a rendezői székben az a David Ayer ül, akinek a 2016-os Suicide Squad-filmje inkább volt videóklip, mintsem rendes, egész estés képregényadaptáció, és a direktor tette le ezen kívül az asztalra a felejthetőre sikerült Haragot (szintén a felnyírt hajú Brad Pitt-tel), az ork rendőrös Brightot, na meg az örök érvényű, már most klasszikus A méhészt.
Enyhén szólva szkeptikusan ültem be tehát David Ayer és Brad Pitt legújabb közreműködésére, a hazai mozikban szeptember 24-e óta látható A vadon szívére, melyről annyit tudtam csupán, hogy Hollywood szépfiúja egy veterán katonát alakít, aki a kutyájával kerül bajba, az isten háta mögött, a természetben. A vadon szíve nagyjából annyit nyújt, mint amit az alapötlet ígér, egy tisztességes, ámbár szépen fényképezett iparosmunka, mely addig izzad és erőlködik másfél órán keresztül, hogy
az utolsó tíz percre eléri, hogy kis híján könnyet fakasszon a szemünkből.
A lényeg nagyjából annyi, hogy James Belmont (Brad Pitt), a különleges erők ex-katonája méltán kiérdemelt nyugdíját tölti, a kutyájával, Odinnal (Uber, Seeka, Ryker és Hondo) pihengetnek valahol Alaszkában. Persze a fél szemüket mindig nyitva tartják, amikor egy idegenbe, a nagyhangú Watkinsba (J. K. Simmons) botlanak, akkor sem engedik le a pajzsukat. Elsörözget vele James, de hozzám hasonlóan megkérdőjelezi az idegen szándékait.
Clint Eastwood hosszú életének titkai
Nyáron röppent fel a hír, a 96 éves maestro most már tényleg felhagy a filmezéssel. Talán így van, bár ez az élete, és az sem leképzelhetetlen, hogy még 20-30 évig is köztünk lesz, úgyhogy nem zárnánk ki egy-két újabb mestermű születését. De mitől lehet még ilyen jó formában az amerikai rendező, a westernek szűk szemű borotvareklámja, hogy csak most megy nyugdíjba?
Apja csak 64, édesanyja már 97 éves koráig élt, úgyhogy a gének nem rosszak. És van még más is. Száz filmmel a háta mögött Clint Eastwood igazi mozi ikon, aki 94 évesen rendezte utolsó nagyjátékfilmjét, a Kettes számú esküdtet. De született 8 gyereke is 6 különböző kapcsolatból, köztük több színész is, a jóképű hasonmás Scott Eastwood, vagy a csinos Alison. Scott ráadásul nemcsak a mozi iránti szenvedélyét örökölte apjától.
Egy 2017 májusában a Men's Health magazinnak adott interjúban Scott elárulta, hogy édesapja ültette el benne az egészséges életmód fontosságát. Példaként a sportot hozta fel, ami mindig központi szerepet játszott az Eastwood család életében.
Clint Eastwood már tinédzserként bevezette fiát a súlyzós edzés világába, és ha nem forgatott, a kondizás helyes mozdulatait tanította.
Az egészséges életmódhoz hozzátartozik a testmozgás és a megfelelő étrend, és Scott Eastwood szerint a rendező különösen szigorú az ételek tekintetében, nem is élvezetből eszik. Azért persze nem rossz falatokat, a reggelije például mindig ugyanaz a finomság: lazac és barna rizs. Jó, nem palacsinta, de egészséges, mert biztosítja a napi fehérje mennyiséget.
Amikor Jimmy Kimmel, a talkshowjában megkérdezte tőle, hogy nachost vagy csirkeszárnyat nassol-e, Eastwood így válaszolt:
„Semmi ilyen szarság.”
A „sovány és zöld” filozófiát követi, vagyis előnyben részesíti a sovány fehérjeforrások fogyasztását, mint például a szív egészségéért felelős omega-3 zsírsavakban gazdag lazac, csirke. És rengeteg zöldséget eszik, főleg sötétzöld leveles zöldségeket, kelkáposztát és a spenótot. Sok brokkolit és spárgát is fogyaszt, amik tele vannak vitaminokkal, ásványi anyagokkal és rostokkal.
Clint Eastwood szilárdan hisz az antioxidánsok erejében, úgyhogy ilyen táplálék kiegészítőket szed, de sok antitioxidánsban gazdag gyümölcsöt is fogyaszt, áfonyát, szőlőt és banánt. Kerüli a túlevést és a finomított szénhidrátokat, például a cukros édességeket.
90/10-es szabálya szerint 90%-ban egészséges, tudatos étkezési döntéseket hoz, 10%-ban egy kis kényeztetést is megenged magának. Mértékletes, tudatos és még sétál, meditál is. Persze, hogy szép kort ért meg egészségben, folytassa így tovább, mi pedig kövessük példáját.
Egy döbbenetes pletykán alapszik Woody Harrelson és Matthew McConaughey új sorozata
Mindig merész vállalkozás olyan sorozatot készíteni, amelyben a főszereplők saját magukat alakítják, vagy legalábbis saját maguk fiktív, kicsavart és szándékosan eltúlzott változatát. A dolgot legfeljebb akkor lehet megúszni, ha akkora nevek állnak be a stábba, mint Woody Harrelson és Matthew McConaughey, akik a True Detective első, legendásan sötét és beteg évadában már szívták egymás vérét. Most ugyanezt teszik a Brothers című szériában, az Apple TV szeptember 23-án debütált újdonságában, csak önreflexíven és jóval könnyedebb hangulatban.
A Brothers azzal indít, hogy Woody (Harrelson) szeme láttára omlik össze a családja lelkileg, amikor egyik lánya házassági tervei füstbe mennek. Hősünk megpróbálkozik mindennel, ajánlgatja a fagyievéstől kezdve a romantikus vígjátékok túladagolását szeretteinek, csak hagyják már abba a jajveszékelést. Semmilyen kedélyállapot-javító nem hat azonban, így a híres színész Woody elhatározza, hogy meglátogatja ugyancsak híres színész jóbarátját, Matthew-t (McConaughey). Amúgy is régen beígérte már, hogy Austinban, McConaughey farmján lógnak egy kicsit. Ja és persze Woody viszi a családját, rájuk fér a levegőváltozás, ugye.
Eközben Matthew költőien réved maga elé naphosszat, ám élete legfontosabb beszédét úgy sem tudja megírni, hogy a laptopját egy szerkentyűvel magára erősíti, és fel-alá járkálás közben mindenhova magával viszi. Ironikus, mert ugyebár McConaughey a valóságban épp az írás, az oktatás, az egyéb szellemi munkái miatt hagyta abba meglehetősen hosszú időre a nagyvásznas színészkedést, és pont ez nem megy neki.
Vértől ázik a Reacher 4. évada, mégis ez a legjobb az összes közül
Már elérhető a Reacher teljes 4. évada az Amazon Prime felületén. A streamingszolgáltatón mostanában ez a egyik legkedveltebb történet, s bár messze nem annyira fifikás, furfangos vagy okos, mint az első és klasszikus, Tom Cruise főszereplésével látható film, a Jack Reacher, ám tény, érdemes volt erre a karakterre építve sorozatot készíteni.
Sok oka lehet annak, hogy a Reacher sorozat a Prime-on ennyire kedvelt. A magányos hős ideája, miszerint valaki mindig megmenti az ártatlanokat, a kiszolgáltatott helyzetben lévőket, vonzó és vágyott. Talán mert a társadalmak nem úgy épülnek fel, hogy azokban mindenki jól és biztonságban érezze magát, a polgárok sodródnak, a mindennapokkal együtt rohannak át az életen, és a sok szabály, törvény és előírás rengetegében kénytelenek azzal szembesülni, hogy ha próbálnak tisztességesen élni, mindig lesznek olyanok, akik nem.
Ezt a felismerést, csalódást ellensúlyozandó jön ez a hegyomlásnyi csávó, Jack Reacher (Alan Ritchson alakítja) 1,93 centiméter magas, kilóra mázsa fölötti, színizom. Úgy néz ki, mint egy kisebb terminátor. A színész annyira kicsapta magát, hogy csakis enyhe terpeszben tud járni, a hóna alatt mintha folyton vinne valamit, ám karakterbeli szíve szelíd, észjárása csavaros, feltűnően logikusan gondolkozik. Katonai nyomozó volt, a seregben megtanulta, hogy véletlenül nem történik semmi. Mindennek oka van. Éppen ezért következménye is.
Reacher a róla elnevezett sorozat 4. évadában ennek megfelelően vág rendet. Mert ő nem rendet tesz, ő rendet vág. Ez az nyolc epizód talán még véresebben száguld, mint az előző évadok közül bármelyik, igaz, korábban nem is láttunk ennyi késes/késeléses akciójelenetet. Ez az évad nettó hentelés.
A sorozatgyilkos, akitől rettegnünk kellett volna, de csak röhögünk rajta
Jane (Georgina Campbell) országúti járőrként dolgozik, kollégáját, egyben férjét pedig a szeme láttára gyilkolják meg egy szimpla igazoltatás alkalmával. Kiderül, hogy a tettes egy sátánista sorozatgyilkos, akinek felkutatására hajtóvadászatot indítottak egész Amerikában. Jane bosszútól fűtve eltervezi, hogy a tettes nyomába ered és pontot tesz az ügy végére.
A történet elsőre egy feszült macska-egér játékot sejtet, ami nem szűkölködik a horror elemekben, de ez önmagában nem feltétlenül izgalmas. Azt a bizonyos pluszt egyértelműen Andrew Kevin Walker jelentette, aki többek közt a kedvenc filmem, a David Fincher-féle Hetedik forgatókönyvét írta. Hozzá köthető még a 8 milliméter, vagy az Álmosvölgy legendája, de a nagyszabású, 2010-es Farkasember adaptáció is.
Persze ő sem tévedhetetlen és előfordul, hogy hosszú évekig nem dolgozik semmin, mégis van annyira érdekes alkotó, hogy érdemes legyen figyelemmel kísérni a karrierjét. Legutóbb ismét David Fincherrel dolgozott a 2023-as A gyilkos című filmen és most a Psycho Killerben is megvolt egy ütős thriller potenciálja. Más kérdés, hogy a már megjelent nézői visszajelzések és kritikák alapján ez finoman szólva sem jött össze, de a remény hal meg utoljára.
Holtan találták a gimnazista lányt, itt már csak egy kávéfüggő FBI-os segíthet
Dunát lehetne rekeszteni azokkal a sorozatokkal, amelyek a különös nyomozós történetek ősatyját, a Twin Peakset igyekeztek megidézni. Ezek közé tartozott az időből kiszakadt amerikai kisvárosban játszódó Wayward Pines, de a David Lynch-sorozatot humorosabb hangulatban megidéző Miért éppen Alaszka?, az éjsötét True Detective első évada a rituális sorozatgyilkosságokkal, és a Rosie Larsen meggyilkolása köré szőtt The Killing is nyilvánvalóan ugyanebből a táptalajból nőtt ki, még ha utóbbi a szó legszigorúbb értelmében véve a Forbrydelsen adaptációja volt is.
A Twin Peaks idehaza mindhárom évadával a SkyShowtime-on elérhető, jelen pillanatban legalábbis, a Hollywood Reporter szerint ugyanis a húsz európai országban működtetett streamingszolgáltató nem teljesít a legjobban a kompetitív piacon, ami az eladásához vagy a teljes megszűnéséhez vezethet, ergo érdemes sietni a darálással, mert nem biztos, hogy sokáig megtehetjük még. Pláne ha valaki hozzám hasonlóan pótolni szeretné a szériát.
David Lynch és Mark Frost sorozata 1989-ben játszódik, amikor is egy helyi favágó a folyóparton egy bezacskózott hullára lesz figyelmes, Laura Palmer (Sheryl Lee) az, egy gimnazista lány, aki nemrég még vidáman táncolgatott a kamera előtt, mielőtt valaki eltette volna láb alól. Ez a hirtelenség pedig nagyon megborítja Twin Peaks lakóinak életét, Laura anyja minden sarkon szellemeket, ártó démonokat lát, és a tinédzserekből is kijön az agresszió és a kétségbeesés. Mondjuk, egy ennyire melankolikus és jövőkép nélküli helyen, mint amilyen az 51 201 fős városka, nem is olyan mondvacsinált a dolog.
Filmen látható, hogyan működik a magyar bűnrendszer, hogyan él egy építőipari oligarchacsalád
Elkészült Hartung Attila második nagyjátékfilmjének előzetese. Ebben a cikkben meg is nézhető. A pokol élővilága pszichothriller, és a kortárs magyar rögvalósággal szembesít. Szerepel benne a nemzet színésze, Cserhalmi György, és a Jászai Mari-díjas Alföldi Róbert is. A főszerepben Nagy Márkot és Mészöly Annát láthatjuk. Ez még csak a film előzetese, a mozikba 2026. november 26-án kerül.
A pokol élővilágát Hartung Attila rendező és Iványi Petra producer független gyártásban készítette el. A film a magyar rögvalósággal szembesít, ugyanakkor Hartung Attila azt mondja, hogy a címben szereplő pokol nem konkrét hely, hanem
annak az öröklődő, generációkon átívelő bűnrendszernek a metaforája, amelynek köszönhetően a szereplők sikeressé váltak. A történet egyik központi kérdése az, hogy lehetséges-e megszakítani ezt a folyamatot, vagy a múlt terhei újra és újra továbböröklődnek.
Érdekesség, hogy a film drMáriást is megihlette, és megfestette szereplőit, Cserhalmi Györgyöt, Alföldi Róbertet és Mészöly Annát.
A művész azt mondta, miután a filmet látta, hogy ez „erős, felkavaró, izgalmas. Nagyon fontos és aktuális kérdéseket boncol magas művészi színvonalon, sok pontján ráadásul rokon is a világlátásommal. Azzal, hogy olyan mélyen stigmatizált társadalomban élünk, ahol csak a generációs politikai-ideológiai beidegződések, paranoiák, fájdalmak és vakság kibeszélésével, gyógyításával, feloldásával tudunk egy élhető világot teremteni magunk és az örököseink számára. A pokol élővilága számomra egy nagy és fontos lépés megtételére segít ezen az úton, ezért fontosnak tartom, hogy minél többen lássák”.
Most pedig elkészült a film előzetese.
Kevés film érinti meg annyira az embert, mint Peter Dinklage elfeledett klasszikusa
Az a film, amelyet látva George R. R. Martinék annyira biztosra vették Dinklage tehetségét, hogy mindenféle casting nélkül, azonnal odaajánlották neki Tyrion Lannister karakterét a Trónok harcában. Sőt, a film író-rendezőjét, Tom McCarthyt, akinek Az állomásfőnök volt a bemutatkozó rendezése, felkérték az HBO-sorozat pilotjának a levezénylésére. Sajna, ez az első változat volt, amelyben még nem Emilia Clarke játszotta Daeneryst, és bár Martin is felbukkant benne, a csatorna végül kukázta és újraforgatta az egészet, azt elérve, hogy McCarthy hosszú évekre ne vállaljon televíziós munkát a kudarcot követően.
Az állomásfőnök egy hasonlóan borús lelkületű fickóról, a Peter Dinklage-féle Finbar McBride-ról szól, akit rendkívül frusztrál, hogy folyton beszólnak neki törpenövése miatt, idegenek gúnyolják őt és kellemetlen helyzetekbe kerül. Finbart egyetlen dolog élteti, a vasutak, vonatok iránti lelkesedése, és egy boltban nagy szerencséjére épp a hobbijával foglalkozhat, hiszen modellvonatokat javítgat. Egészen addig a szomorú napig, amíg főnöke váratlanul meg nem hal, hősünk pedig munka nélkül marad. Ám Finbarra a meghalt bolttulajdonos valami egészen meglepőt hagy, egy magányos és kiüresedett, lepusztult vidéki vasútállomást.
Rovataink a Facebookon