Teréz
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Fele királyságok

2002.10.07. 08:33
Nincs az az épeszű ember, aki pszichés anomáliák nélkül képes lenne három hónapig arról cikkezni, hogy ki melyik házban merre dobálja a kutyaszart, vagy éppen ki esélyes az első nyilvános deflorációra a Big Brother-revüben. Szerencsére nem is kell: a reality-óriásmolekulának elég szabad vegyértéke van, ahol épülő-szépülő társadalmunkhoz kapcsolódhatunk kifele. Igaz, ezek a jelenetek másképp szaftosak.

Forgolódnak a tőkés birodalmak,
csattog világot szaggató foguk.
Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak
s mint fészket ütik le a kis falut.
Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, -
kis, búvó országokra rálehel
a tátott tőke sárga szája. Párás
büdösség-felhő lep bennünket el.

József Attila: Munkások

Közhely, hogy a reality show, mint minden provokatív médiatermék, a sajtószabadság határait feszegeti, előcsalogatja a cenzori vénát az arra hajlamosokból, politikusok tűréshatárát próbálgatja, szárnyat igéz a malacra. Pedig a valóságshow-k egy másik fronton a sajtószabadság, illetve a sajtó függetlenségének elszánt ellenségei, mint mindjárt látni fogjuk.

"Meg sem kell venni a becsületüket: az repi-ajándékként megkapható"
A pszeudohír, a virtuális hír természetes mellékhatása a tömegmédia virtuális világainak. Maga a műfaj is egy újfajta hírfelfogást feltételez, hiszen míg a tulajdonképpeni hírek valóságos eseményekről tudósítanak, a virtuális hír eredője a fikcióban van, a médiában, amely a szóban forgó eseményt produkálta, majd hírként kommunikáltatja az arra megfelelő sajtóban. A valóságshow ugyan kissé megcsavarja az elméletet, lévén hogy ekkor a "hír" nem tisztán az alkotó képzelet eredménye, de azért különösebb lelkifurdalás nélkül besorolhatjuk a virtualitásba, még az olyan kőkeményen valóságos értesülésekkel szemben is, mint a Britney Spears szüzességét tárgyaló hírek. A virtuális hír kulcsa nem abban van, hogy "valami történt", hanem abban, hogy a létrehozható szöveg tömegigényt elégít ki: hogy sokan kíváncsiak rá, ezért úgy teszünk, mintha történt volna valami. Emiatt kerülhet a ténycikkek közé, hogy mi történt a Barátok közt Tildájával, hogy ki fenekedik Manuela ellen az épp futó ültetvényoperában, vagy hogy van-e melegvíz a Big Brother-villában.

Ha elfogadjuk műsornak a teljesen értéktelen, ám sok embert szórakoztató produkciókat, akkor némi grimasszal a róluk szóló anyagokat is el kell fogadnunk újságtölteléknek. Csak a deskriptív szemlélődésnek van értelme, márpedig úgy áll a helyzet, hogy a polgárok bizony megveszik a kizárólag tévésorozatokra specializálódott újságokat is, és jelen realitynaplót is olyan nekikeseredetten kattintgatják, mintha nyerni lehetne vele.

És ekkor kerülünk szembe a sajtószabadságot fenyegető médiával, pontosabban a sokmilliárdos média-invesztíciókkal.

Olyan újság ma már nem mer megjelenni - legfeljebb kampányidőszakban, ingyenesen -, amely szégyentelenül, címlapon köti magát egyik vagy másik párthoz, s csak az ő politikusairól közöl híreket, csak velük készít interjúkat, csak az ő nyilatkozataikat hozza napról napra. Ugyanakkor alig jelenik meg ma Magyarországon olyan bulvárlap, amely ne lenne elkötelezve egyik vagy másik nagy kereskedelmi tévének: a Blikk csak a Való világ és a Barátok közt eseményeit, míg a Színes Mai Lap kizárólag a Big Brother történéseit közli; az ingyenes Metro szintén a BB és A Farm hivatalos lapjaként reklámozza magát. Az internetes lapoknál még egyszerűbb a felállás. Ha tehát ezek a kis színesek hírnek számítanak, akkor viszont nem hírként kezelik őket; akkor ezek az újságok gyalázatos rongylapokként, gyarmati sorban működnek, hiszen nem elfogulatlanul tájékoztatnak ezekről a közügyekről. Valóság nem csak egy van - csak úgy tesznek; állandó kacsintásba görcsült félszeműséggel írják, írják az újságot, és a legkevésbé sem zavarja őket, hogy csak a fele valóságot teszik bele.

realitynaplo.index.hu

Volkssturm - Big Brother-megnyitó

Realitynapló 1. - Lehet matyizni

Realitynapló 2. - És provokátorok

Realitynapló 3. - Tulajdonképpeniségek

Születési agónia - Való Világ-megnyitó

Realitynapló 4. - A valóság odaát van

Realitynapló 5. - Mindörökké valóság

Realitynapló 6. - A Nagy testvért figyeljétek?

Realitynapló 7. - Szerencseherék

Realitynapló 8. - Jogi esetek

Realitynapló 9. - Valóságshow-elmélet haladóknak

A háttérben úgynevezett "médiapartnerség" húzódik meg természetesen: az érintett csatorna pénzzel vagy reklámidővel fizet a bulvárlapnak, amely cserébe mint koszos pamutbugyit veti le függetlenségét, a hírrel kapcsolatos alapvető elvárásokat, kényelmesen hanyattdől, és még kéjesen sóhajtozik is az aktushoz. Nem költői hevület, tények átfogalmazása csupán; ezek a partneri szerződések gyakran nem is kizárólagosak, tehát az illető lap akár meg is tehetné, hogy mindkét-mindhárom show-ról beszámoljon. De inkább önként túlteljesíti az elvárásokat, saját elhatározásából dönt úgy, hogy ő elfogult lesz. Meg sem kell venni a becsületüket: annak nincs ára, az repi-ajándékként megkapható, mint egy műanyag golyóstoll.

Ennyit ér a sajtószabadság: néhány barterezett reklám, néhány milliócska, és már el is felejtette mindenki a szerkesztőségben, mi is a hír, mi is a függetlenség, milyen is lenne egy újság. Most a tévébirodalmak csavarják szemérmetlenül ujjaik köré a sajtót, faxolják át a szó szerint lehozandó cikkeket, amelyeket a szerkesztő minden megkülönböztetés nélkül tördel a többi anyag közé, fel sem merül benne, hogy kihajtogatható méretű X-et kellene a végére ragasztania. Ugyan miért ne tennék meg ezt a politikusok is? Miért ne tenné meg a többi ipari nagyhatalom? Miért ne tenné meg bármely hatalmi góc?

Ugye-ugye, nem is a hír definiálódik újra az eladásra szánt realitás menetszelétől, hanem a reklám. A reality show sajtószabadságra gyakorolt hatása valami olyasmi, hogy mostantól több pucér nőt lehet főműsoridőben mutatni, de csak egyről lehet írni. Mindegy, hogy merre repül ki a kutyaszar a show ketrecéből, de ha a nyilvánosság hősei megverekednek érte és szájukban viszik haza - az figyelmeztetés: nézzünk fel az újságból, hogy legalább a tévéig ellássunk.