"Ma nincs poszt, ma ünnep van" – írta a nemzeti ünnepen a Facebookra a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület, ismertebb nevén a VEKE, miközben egy előző napi poszt alatt fáradhatatlanul kutyázta tovább a kommentelőit.

A VEKE Facebook-oldalán az előző nap egy hosszú bejegyzés jelent meg a Pöttyös utcai festékszórós metrótámadásról, amiben a névtelen szerző minden értesülését megosztja az ügyben: leírja többek között, hogy a banda már nagyon régóta készülhetett az akcióra, több külföldi lehetett köztük, "egyértelműen nagyon komoly belső segítséget" kaphattak a BKV dolgozóitól,

Erre jöttek is aztán a kommentek szép számmal, például arról, hogy a szöveg kicsit felfújja az ügyet, az oldal kezelőjének meg nem tetszett minden vélemény (ezek a kommentek már csak ilyenek, mi is kapunk cifrákat), ezért a poszt alatt állt le szájkaratézni azok gazdáival, ami nagyon hamar kellemetlen személyeskedésbe ment át (persze a kommentek között is volt kellemetlen személyeskedés, ez sajnos ilyen).

Sőt, az oldal kezelője a hozzászólások között listázni(!) kezdte azokat, akiket letiltott, vagy akiknek a megnyilvánulását különösen bosszantónak találta, és nemcsak Facebook-profilt mellékelt a nevek mellé, hanem néhány személyes megjegyzést is. Mutatok párat, de nagyon szomorú vagyok ettől az egésztől, úgyhogy képtelen voltam végigolvasni a threadet:

• "A hülyegyerekek és/vagy trollok csoport következik. Akik azt gondolják ha telehányják az oldalunkat, az mekkora májerkedés már."
• "Ebbe a csoportba az ostobaság élő megtestesítői kerülnek..."
• "IRL megnéznénk te kölyök, mekkora senki vagy"
• "Miklós Kovács, leülhet, egyes."
• "IQ fighter barátunk tehát hazudozott egy sort, hülyeségeket beszélt, aztán meg beszólt. Erre az esetre mondják, ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna."
• "A köpködő, sértegető, nácizó, és egyéb válogatott gyalázkodásokat hozzánk vágók listája. Plusz a fizikai fenyegetőzők. Szóval a legalja."
• "A metró leállításáról van szó, agyaska"
• "Bár agyhalottazik, ez a jelző inkább őrá igaz."

Hogy miért nem lehetett inkább némán, kommentár nélkül moderálni a kommenteket, tényleg  nem értem.

Kész, lefőtt a kávé, lehet pakolni, vége az emberiség reményeinek, legalábbis annak a reményének, hogy szálkázásban leverje eljövendő robot urainkat. A Toyota pár unatkozó dolgozója ugyanis a

CUE, mert így hívják, szinte csak csont nélküliket tud dobni, három és fél méterre a palánktól szinte 100 százalékban betalál. Hogy ezt bizonyítsák, és ezzel megpecsételjék az emberiség jövőjét, le is tesztelték, hogy CUE pontosabban dobál-e kétpontosokat, mint két, a japán profi bajnokságban játszó kosaras, és, hát, igen. Bőven. 

Igaz, az 190 centinél kicsit alacsonyabb robot a zsákolni nem tud, sőt, járni se, de szerintem ez egy viszonylag hamar megoldható részletkérdés. Találkozunk a mátrixban!

Hatalmas ötlet a litván Gyva Grafika designiroda munkája, egy csempékből kirakható, végtelenített panelház, amit egy helyi szórakozóhely mosdójába terveztek dekorációnak.

Minden egyes csempe egyedi fotó egy bérházi ablakról, nincs közöttük két egyforma. 

Engem megvettek kilóra!

A Lost in Space című klasszikus új feldolgozása a Netflix jó szokásához híven egy rakás pénzből készült, ami klasszul látszik is az előzeteseken meg a frissen kiadott werkfilmen is, amiben az eddig látottak mellé kapunk új jeleneteket is, és a szereplők is megszólalnak a kalandról. Az első évad összes epizódja elérhető lesz április közepétől.

Egy amerikai pizzérialánc (a Little Ceasars) beadta a szabadalmi kérelmet egy olyan automatizált rendszerre, ami megbízhatóan rak össze pepperónis pizzákat a tésztanyújtástól a sütésig. 

A robot egyik része előkészíti a tésztát, a másik rárakja a feltétet, a harmadik forgatja  közben, a negyedik megsüti és így tovább. Az emberi erőforrásnak csak a hozzávalókat kell adagolnia, amíg le nem cserélik egy robotra. 

(TNW)

A Homecoming az Amazonra érkezik, az alkotója az a Sam Esmail, aki a Mr. Robotot is jegyzi, és egy olyan nőről szól, aki a kormánynak melózik mindenféle titkos dolgokon, és aki kapcsolatba kerül egy katonával, aki meg nagyon szeretne beilleszkedni a civil életbe, csak nem nagyon megy neki. Az alapja egy podcast, műfaját tekintve meg pszichológiai thriller, vagy mi.

Fotó: Erpo Gash

A 2010-es évek egyik legizgalmasabb szubkulturális jelensége a kiélezett ellentét a régi iskolás hiphopot kedvelő rajongók és az újszerű, trapes rapet hallgató emberek között. Nyilván nem fogunk igazságot tenni, mert minek, inkább megmutatjuk a Trap Hungary Mixtape 2-t, amin egy rakás egyelőre még kevésbé ismert, újhullámos előadótól lehet meghallgatni egy-egy számot, mint például Egs, Baba Aziz vagy Ress.

Az Ikea már a sokadik kört rendezi nemzetközi pályázatából, amelyen gyerekek indulhatnak saját rajzaikkal, a legjobban sikerült példányokból pedig a cég valódi plüssállatokat csinál. (Előző körök: 2015, 2016, 2017)

Az eredmény korábban is frenetikus lett, de az aktuális körre sem lehet panasz, bármelyiknek szívesen szorítanék helyet az otthoni babzsákfotelemben:

5

Galéria: Gyerekrajzokból plüssjátékokFotó: Ikea

(via Manzard Cafe)