Az illiberális Orbán Viktornál nincs nagyobb liberális
Nem, ezt nem Vona Gábor, hanem Immanuel Kant üzeni nekünk. A vájt fülűek már beiktatási beszédében is észrevehették, hogy a liberalizmus bukásának bejelentésével a Miniszterelnök úr voltaképpen viccel, mert olyan erős hitet tett a liberalizmus erkölcsfilozófiája mellett, mintha Soros György személyesen adta volna neki át Kis János katedráját.
Hülyeség? Akkori idézzük csak fel, mi volt az, ami a Miniszterelnök Úrnak már májusban sem tetszett a liberalizmusban, és aminek Tusványoson is hangot adott: Az, hogy két ember közti viszonyban
Mindent szabad megcselekednünk, ami a másik szabadságát nem sérti.
Ez ugyanis a Magyar Valóságban Orbán szerint azt jelentette, hogy „az erősebb mondja meg, hol legyen a garázsbeálló”. Azt most hagyjuk, hogy az érv két felének semmi köze egymáshoz, inkább nézzük, hogy milyen erkölcsi elvvel cserélte le ezt a NER! Ezzel, ni:
Amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt te se tett másokkal!
Ez bizony nem más, mint Immanuel Kant kategorikus imperatívusza a rezsipontok nyelvén megfogalmazva. Eredetileg így hangzik:
Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen.
Azaz Orbán Viktor egy gyenge liberális alapelvet lecserélt egy sokkal erősebb és kiterjeszthetőbb liberális alapelvre. Illiberalizmus? Ugyan már, kérem!
De miről is szól ez a kategorikus imperatívusz?
Kant valami olyasmit akart vele mondani, hogy kényes erkölcsi dilemmáinkban nem elsősorban saját vágyainkat és érdekeinket kell néznünk, hanem azt, nézeteink mennyire válhatnak egyetemes szabályokká. Egy ismert példa úgy szól: lehet valakinek az az erkölcsi stratégiája (ez kb. a maxima), hogy kénye-kedve szerint hazudik, ennek kiterjesztése azonban már nem. Hiszen ezzel egy olyan állapotot akarna, amiben mindenki hazudik, amiben nem léteznek betartható ígéretek és érvényes szerződések. Ilyet pedig Kant szerint egy értelmes ember nem akarhat. Orbán Viktor pedig valahogy így fogalmazna, ha autogram helyett erkölcsi iránymutatást kérnének tőle:
Ha nem akarod, hogy hazudjanak neked, akkor te se hazudozz!
Az erkölcsi kérdések egyetemes kiterjeszthetőség felőli, ún. formális megközelítése szédítően új dolog volt Kant idejében, és kétszáz-egynéhány év után is a liberális politika elsődleges magyarázó elveként szolgál. Az pedig még szédítőbb, hogy a liberális aszály Magyarországán pont Orbán Viktor helyezte vissza a Nemzeti Együttműködés erkölcsi piramisának tetejére a liberalizmus egyik legkiérleltebb tételét.
