Lehet, hogy megtettem az első lépést az igazán működő perpetuum mobile felé!
Pontosabban nem is én, hanem Pál, aki arra a szerdai posztomra küldte be az eddigi legerősebb választ, hogy mi is kezdjek a felhalmozódott csokimikulásokkal, amiket se a gyerekek, se én nem nagyon kívánkozunk már megenni egyhavi tömény csokoládézás után.
Természetesen elég sokan írtak konyhai célú felhasználást, a többség csokimáznak használja, de például Balázs aprítógépben leaprít, és a muffin tésztájához ad alkalmanként egy-két mikulást, Ádám a rotyogó tejberizsbe csúsztatást ajánlotta, míg a gourmet András azt javasolta, hogy olvasszam fel őket, és egy kis szegfűszeges/fahéjas/vaníliás, vörösborban párolt körtét forgassak meg bennük.
A maximalizmusra Ancsa törekedett, aki a felhasználási lehetőséget teljes tárházát felsorolta: süteményekhez, édességekhez felhasználni, darabokra törve valamilyen kekszhez, öntetként, felolvasztva piskótára, somlóira, palacsintára, folyékony, reszelt formában belekeverni a nyers süti tésztába, kis tejben felolvasztva tök jó forró csoki. Sőt azt is megjegyezte, hogy karitatív jelleggel az autók mellett, aluljárókban pénzt kérőknek is elajándékozhatom a szokásos apró kíséretében.
No de térjünk vissza Pálra, aki egy zseniális megoldást kínált, ezt ni: "Ha elég ügyes, akkor átcsomagolva csokinyusziként húsvétig felhasználhatja!" Kár, hogy pünkösdre nincs semmi csokis buli, de lehet, hogy augusztus 20-án még megpróbálom új csokikenyérként vagy, némi kádározós retróhangulatban, csokialkotmányként elsütni.