A jégpáncélos és a kutya, ja nem, a naiv biciklista
Biciklire ülni ónos eső után csak annyira okos dolog, mint autóba szállni, vagy gyalogolni. Arra készültem, hogy a kerékpárutakra úgysem jut figyelem, meg ez sóhelyettesítő izé, és majd az autók mellett lavírozok el Dél-Budáról a Flórián térig. Nagyon rosszindulatú voltam, derült ki a Szabadság hídnál. A rakparti bringa- és gyalogos út zöldebb volt, mint egy tavaszi rét. (Mondjuk az sem értem, hogy miért bokáig érő mennyiségű zúzalékot kell kiszórni.) A Batthyány térig minden rendben is ment, de aztán véget ért a jóvilág.
Nem tudni, milyen logikát követve, de megszűnt a szórás – úgy látszik, csak eddig szabad bringázni – , mire erre rájön a következő három méteren a naiv biciklista, már késő. Én is így jártam, kanyarodni próbáltam a Bem rakpartra, de ez olyan sportosra sikerült, hogy leért az oldalam. Egy szépet estem igazából. Volt, aki örült ennek. A mögöttem érkező bicajos a mutatványomat látva leszállt a bringájáról, és megköszönte, hogy megmentettem az életét.
A Bem térig végig jeges volt az út, de később sem értettem a síkosságmentesítés (csodálatos szó) logikáját. A Margit hídnál már előre szólt egy szintén pórul járt bringás, hogy a híd és az rakparti feljáró között tuti a fejre állás. Ez csak félig volt igaz, mert a lámpánál egy 20 méteres szakaszt megint csak felszórtak, aki ideáig eljutott élve, máris annyi zúzalékot verhetett fel a bringájára, hogy azt már szobornak is el lehet adni.
Ha ön is belebiciklizett értelmetlenül felszórt bringautakba, írja meg IDE.