Exkluzív! Az Index leleplezi a hivatalos történetírás, az úgynevezett „tudomány” összeesküvését és hazugságát! 1. rész
Mindenki fejébe beleverték, hogy Petőfi Sándor 1849-ben halt meg, Segesvár környékén, nem tisztázott körülmények között.
De mindenki, aki képes is egy kicsit tisztán gondolkodni, nyilvánvalóan tudja, hogy ez NEM IGAZ. Szerencsére vannak olyan kérlelhetetlen, elszánt és vállalkozó kedvű emberek, akik nem elégednek meg a hazugság elutasításával, hanem pénzt, energiát nem kímélve, felkészülve a hivatalosságok gúnyos kacajaira, a lehülyézésekre, a gáncsoskodásokra, szóval ilyen körülmények között is mindent megtesznek az Igazságért.
Nekik köszönhetően ma már tudjuk, hogy Petőfi élt még az 1850-es években is, Barguzinban (és ki tudja, talán még ma is élne, ha meg nem hal 1857 elején). De ezt persze titkolni kellett, előbb a Habsburgok miatt, majd a szovjet (orosz) rémuralom miatt. De a lényeg, hogy a titok fátyla fellebbent, Petőfi sírjait ma éppen újjátemetni szerették volna, bár végül (természetesen számos aknamunka hatására) csak megemlékeznek róla.
De az igazság olyan patak, amelynek a hamisság köveiből nem lehet gátat emelni: elszivárog mellettük, majd felerősödve elsöpri őket, mint muszka dzsidások Bem apó csapatait! Lapunk birtokába került ugyanis Petőfi három, Szibériában, az 1850-es években írt verse. Minisorozatban mutatjuk be a három alkotást, kezdve az elsővel, a keletkezése körülményeiről sajnos semmilyen részlet nem maradt fenn, ám a dátum árulkodó.
Ferenc Jóskának
Kifordultam a tajgára,
Keserű íz gyűlt a számba.
Kikiáltottam a hóra:
Dögöljél meg, Ferenc Jóska.
Te is megöltél engemet,
Szabadságunkat temeted
Rideg sírba, puha hóba,
Dögöljél meg, Ferenc Jóska.
Magyar szót sem hallok már itt,
Muszka lovam meg csak sántít.
Bánatomat fojtom borba,
Dögöljél meg, Ferenc Jóska!
Néha Jankóm jut eszembe,
Nagyszalontáját bevette
Mára tán a román horda.
Dögöljél meg, Ferenc Jóska!
1853. március 15.