Mark Zuckerberg nyilvánvalóan lehallgatja az Index hírügyeletét
Az előbb a mellettem ülő Fábián Tamás kollégának felolvastam egy hírt az MTI-ből, miszerint Új rektora van a Pető András Főiskolának. Ennek az információnak az Index esetében pont akkora hírértéke van, mint a szintén mai Zalaegerszegen ülésezik a Megyei Jogú Városok Szövetsége és a Balog Zoltán: építkezni csak együtt lehet címűeknek: semekkora. Szoktunk így idétlenkedni, a "mindenki dobjon el mindent" a hívószó, és akkor jön valami vicces hír. Mondjuk ez még csak nem is vicces, csak azért olvastam fel, mert van egy ex-origós, most Direkt36-os kiváló újságíró, Pethő András, és kíváncsi voltam a Fábián kolléga arcára, akinek a főnöke volt.
Ezután egy kicsit beszélgettünk kettejük az Origónál töltött éveiről, majd meg akartam nézni a Facebook-on, hogy az egyik ismerősöm Index-gyalázó posztja alatt elérte-e már a vele egyetértő ismerősök száma a 10-et (mint később kiderült, bőven). És akkor egyszercsak a Facebook felajánlotta Pethő Andrást mint lehetséges ismerőst...
Zuckerberg, Zuckerberg, nagy genyó vagy. De mondjuk ennyi még belefér a véletlenbe, lehet vagy száz közös ismerősünk.
Mindenesetre bejelöltem Andrást ismerősnek. Aztán elmeséltem a többieknek, hogy nemrég az utcán találkoztam egy nagyon régi barátommal, akivel utoljára jóval a Facebook indulása előtt beszéltünk, és hosszú évek óta semmit nem tudunk egymásról. Beszélgettünk pár percet, telefonszámot cseréltünk, aztán elváltunk.
Másnap a Facebook felajánlotta lehetséges ismerősként. Úgy, hogy egyetlen közös ismerősünk van, és soha korábban nem ajánlotta fel.
Kicsit furcsának tűnt a dolog, aztán eszembe jutott, hogy talán ő keresett rám, és a Facebook ezt regisztrálta, majd miután ő nem jelölt be, megpróbálkozott nálam. Felhívtam, megkérdeztem: tényleg rám keresett.
Zuckerberg, Zuckerberg, csúnyán lebuktál.