Demszky Gábor előkerült, megszólalt, villantott, amiből kiderült, máig nem tudja elengedni a székét
A volt ötszörös főpolgármester, Demszky Gábor elunta hosszúra nyúlt remeteségét, és hallgatását megtörve a Facebookon szakmázott egy kicsit. Pontosabban politizált egy kicsit. Vagy mindkettőt.
Demszky az M3-as metróvonal körüli tragikomikus helyzetet látva érezte úgy, hogy az ő hangjára van most szükség.
Igaz is, jó sokan vagyunk olyanok, akik a 3-as metrót akkor sem vennénk igénybe, ha fizetnének érte, viszont jó sokan vannak, akik nem tehetik meg, hogy messzire elkerüljék a vonalat, amely évek óta az ország egyik legveszélyesebb No Go-zónájának számít.
Hol elfüstöl, hol kigyullad, néhol kirohad, vagy egyszerűen csak leáll minden különösebb figyelmeztetés nélkül. És abban is kb mindenki egyetért, hogy fel kellene már újítani. Innen kezdődnek a bonyodalmak. Akit bővebben érdekel a metrót kiváltó buszbérlés körüli herce-hurca, ezt a cikket olvassa el, mert Demszky hozzászólásából nem sok minden derül ki.
Egy kicsit olyan, mintha be akarna szólni Tarlósnak, de azért megértést is kíván mutatni irányába, meg el is hiszi a metróval kapcsolatos problémákat meg nem is. Zavarja is a túlzott állami kontroll, meg elkerülhetetlen is. Nekem mindenesetre az a rész ragadta meg a figyelmemet, amelyből kiderül, Demszky egy kicsit még mindig főpolgármesterként gondol magára:
A főpolgármester tehetetlenül vergődik ebben a helyzetemben
Persze megértem, abban a közegben, amelyben kénytelen volt megválni a a hatalomtól, nem sok választási lehetőséget kapott: elhagyta az országot, és a mai napig nehéz lehet azoknak a szemébe néznie, akik meg itt maradtak, és valamivel többet vártak tőle. Másrészt meg a mostani helyzet eléggé hasonlatos ahhoz, amikor a szétrohadó a Margit hídról jelentek meg naponta hírek leomló betondarabokról, meg kihulló korlátról a felújítás előtt, amikor csak a szerencsén múlott, hogy nem egy gyalogos alatt szakadt le belőle egy nagyobb darab.
Mindig elmegyünk a falig.