Albert, Lipót
7 °C
14 °C
Index - In English In English Eng
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • A decemberben bemutatásra kerülő Fábián Juli dokumentumfilm előfutáraként jelent meg ma egy különleges dal és a hozzá készült klip: tizennyolc közreműködő fogott össze, hogy méltóképp állítsanak emléket az elhunyt énekesnőnek.

    Szinte napra pontosan két évvel Fábián Juli halála után, 2019. december 15-én mutatják be Lévai Balázs “Like a Child” című dokumentumfilmjét, amely Juli fájdalmasan rövid életét követi végig. A film dramaturgiai íve az énekesnő művésszé válását helyezi a középpontba, ennek a folyamatnak a kiemelt állomásait próbálja megragadni és körül járni a családtagok, az egykori tanárai és pályatársai segítségével.

    A Julihoz közelállók visszaemlékezései és az archív felvételek mellett a film egyik különlegessége a közös dal, amelyet tizennyolc énekes ad elő:

    • Palya Bea,
    • Wolf Kati,
    • Tóth Vera,
    • Mező Misi,
    • Freddie,
    • Jónás Vera,
    • Mujahid Zoli,
    • Micheller Myrtill,
    • Bolba Éva,
    • Urbán Orsi,
    • Gereben Zita,
    • Péterffy Lili,
    • Heincz Gábor ’Biga’,
    • Molnár Emese,
    • Rúzsa Magdi,
    • Lábas Viki,
    • Schoblocher Barbara.

    A dalt Szepesi Mátyás, a Konyha zenekar frontembere, Juli egykori zenésztársa, több zenekarának menedzsere (Fábián Juli & Zoohacker, Random Trip) írta.

  • A Népstadion építéséről 1945-ben döntött az Országgyűlés, az építkezés évekkel később, 1948 nyarán kezdődött el. A munkálatok majdnem pontosan 5 évig tartottak, a megnyitót 1953. augusztusában tartották. 

    A helyén épült új Puskás kapcsán általános a hüledezés, hogy mennyire elszálltak a költségei, a több mint 67 ezer férőhelyes aréna bruttó 190, nettó kb. 160 milliárd forintba került. De mennyiért építették fel a régi, a mostaninál még több férőhelyes épület, és mit jelentene ez a mai árfolyamon?

    A Nemzeti Sportközpontok régi oldalán található információk szerint az első ötéves terv büszkeségeként létrejött Népstadion összköltsége 160 millió forintot tett ki. Ez önmagában nem sokat mond, hiszen azóta jelentősen csökkent a forint értéke. Az Ártörténet szakportál számai alapján 1948 és 1953 között 1 forint nagyjából 174 forintot ért mai árakon számolva. Ha ebből indulunk ki, 

    a Népstadiont manapság 27,9 milliárd forintból húzhatnák fel,

    ami az új Puskás költségének még nettóban is kevesebb mint az ötöde. Persze a két a számot csak erős korlátozásokkal érdemes összevetni: a Rákosi-rendszerben jóval olcsóbb volt a munkaerő, nem voltak olyan költséges, fejlett építőipari technikák (az építkezés jóval tovább is tartott, az új Puskást 2 év alatt elkészült), valószínűleg az építőanyagok is sokkal olcsóbbak voltak, a stadion pedig nem szolgált ki semmilyen luxusigényt (pl. nem voltak több ezres befogadóképességű vip-szekciók), a férőhelyek nagy része álló volt. A stadionon a korabeli politikai elvárás szerint sokan "önkéntes" munkában is dolgoztak: a híradó szerint maguk a focisták és más sportolók is.

    A Bástya futballistái téglát hordanak. Forrás: Filmhíradók Online
    A Bástya futballistái téglát hordanak. Forrás: Filmhíradók Online

    De az 1949-es, Budapesten tartott Világifjúsági Találkozó résztvevői közül is besegítettek 4 ezren. A korrupció mértékéről nem találtunk becsléseket, de annyira nem lennénk meglepve, ha kiderülne, hogy a Rákosi-rendszer csengőfrászos politikai klímájában kevésbé mertek látványos túlárazásokba bonyolódni az érintettek. 

    Kovács Gizi, a Bástya atlétája lapátol. Forrás: Filmhíradók Online
    Kovács Gizi, a Bástya atlétája lapátol. Forrás: Filmhíradók Online

    Vagyis nincs mit csodálkozni a két stadion ára közötti szakadékon, viszont ha környékbeli hasonló projektekkel és projekttervekkel vetjük össze az új Puskást, akkor is óriási a különbség. A 444 gyűjtése szerint például a szerbek kb. a régi Népstadion költségeiből (100 millió euróból) terveznek egy 60 ezres stadiont építeni, az 55 ezres román stadion pedig 70 milliárd forintnak megfelelő összegből jött ki. 

  • Mindig is kattintékony nyilatkozatairól volt ismert az orosz kulturális miniszter. Az orosz diplomataképzőként ismert MGIMO újságíró szakán végzett, a nyolcvanas évek legvégén jó történelmi érzékkel a Szovjet Kommunista Pártba is belépő Vlagyimir Megyinszkij 2012 óta vezeti a kulturális tárcát, de széles körben inkább a Mítoszok Oroszországról című populáris, nemtudományos történelmi könyvsorozata miatt ismert: ebből az ember nagyjából megtudhatja, hogy a jó dolgok Oroszországból indultak vagy mindig is megvoltak – beleértve a demokráciát –, a rossz dolgok meg leginkább nyugatról jöttek.

    Beleértve a sok rossz filmet is. A Joker például nem tetszett neki, „ha Oroszországban készült volna ilyen, azt biztosan nem támogatta volna a kulturális minisztérium” – mondta, de azért mindenkit megnyugtatott, hogy nem lát okot az oroszországi forgalmazás betiltására.

    Nadenade! Csütörtökön remek érvet talált arra, hogy miért is rossz ez a film. Váratlanul a fiatal barátnőjét megölő és feldaraboló történész, Szokolov brutális tettét hozta fel példaként, amely mindenkit megdöbbentett. És itt jön Megyinszkij:

    Ha annyira tetszett a Joker, miért nem tetszik Szokolov?

  • Az Airplane Mode című csodáról annyit lehet tudni, hogy 2020-ban érkezik, és bámulatos aprólékossággal szimulálja mindazt, ami egy transzatlanti járaton megtörténhet a kalandvágyó utassal:

    • Ócska filmek nézése sírnivalóan kis képernyőn
    • Olvasólámpa kapcsolgatása
    • Az ablakon kifelé bámulás
    • Rossz kaja elfogyasztása
    • Síró kisgyerekek hallgatása
    • Repülős magazin lapozgatása
    • Turbulencia

    Már a másfél perce trailer is egészen csodálatosan unalmas! És hát nyilván repülőn, laptopon lesz a legjobb játszani vele.