„A miniszterelnök-helyettes úr annyi madarat lőtt” – avagy a költészet örök. Érvényű
Szálinger Balázsnak két éve jelent meg a 360° című verseskötete (megjegyzem, nekem még a Köztársaságnál is jobban tetszett, nem mintha ez most fontos lenne), ebből idézek, vagyis hogy őszinte legyek, másolok ki szó szerint egy verset. Hesteg a költészetörökérvényűigazságai.
Kittenberger
Meg kellett halnia a közút mellett
Egy jeladós parlagi sas képében,
Akit még a miniszterelnök-helyettes úr
Engedett szabadon a Jászságban,
Miután az Állatkert gondozói
Felgyógyították a mérgezésből.
Költésre adta volna ő is a fejét,
De ahogy a kezdő fészekrakóknál
Általánosan megfigyelhető,
Tojásai terméketlenek voltak,
Bánatában Kittenberger tehát
Egy elütött nyulat kezdett el enni,
S ezért meg kellett halnia.
A miniszterelnök-helyettes úr
Annyi madarat lőtt azóta, hogy
Nem is emlékszik Kittenberger nevére,
Csak arra, hogy van ilyen egyetem,
Meg hogy hatalmas volt, és csapkodott,
Alig tudta megtartani, amíg
Lefényképezték a tájmagazinnak.
Gyarapodó négyzetméterszámon,
Budapesten, bátortalanul él,
Hetedik hivatali nagyböjtje alatt
Félreérthetetlenül kimalacosodott,
A sosem használt izmok hetén
Egyvégtében liheg, fegyverének
Takarásában pedig a gondjaira bízott
Szórványvidék szépen felszámolódik.