Két szekrény átvágott többmillió embert, köztük engem is
A UFC 226 egyik sztármeccsének ígérkezett a kameruni menekültből félelmetes KO-géppé avanzsált Francis Ngannou és a texasi „Fekete Szörny”, Derrick Lewis nehézsúlyú összecsapása. Egy kicsit én is felültem az „ilyen, ha két kamion frontálisan ütközik”-szintű hype-nak, és magyar idő szerint hajnali fél hatkor leültem a gép elé.
A két gigász az első menetben csak kerülgeti egymást. Méregetik a küzdőtávot, előfordul, be kell melegedni a nagy dobáshoz. És eltelik öt perc, egyik bunyós sem ér el egyetlen találatot sem. Hmmm. Na majd a második menet! Ugyanaz: ijesztgetések, csalogatások, lábváltások, kósza rúgáskísérlet Lewistól. A bíró inaktivitás miatt megállítja a meccset, és mindkét versenyzőt meginti. Na majd most. Most sem. A Las Vegas-i arénában eleinte fülsüketítő a füttyszó, de már arra is ráunnak. Azért a szünetre felharsan a BÚÚÚÚ. A harmadik menetben el kell dönteni a meccset, hiszen eddig még nem volt egyetlen értékelhető technika sem. De nem, ugyanaz a kerülgetés, sasszézás, méregetés. Kezdek arra gondolni, hogy a főlazsáló Ngannou egy brókeren keresztül fogadást kötött saját utolsó perces KO-jára. Nem, lepereg az utolsó perc is anélkül, hogy a bunyósok egymásnak esnének. Az idő lepereg, az utolsó húsz másodpercben jön pár kósza kaszálás, és ennyi. Szinte biztos vagyok abban, hogy a meccs rekordot döntött a 15 percre jutott inaktivitásban, nem is csoda, hogy a UFC gyorsan le is keveri a valaha volt legzavarbaejtőbb meccsét (amit egyébként Lewis nyert, nagy gratula!)
Miocic és Cormier meccséről itt olvashatnak>>>
