Kézzel készített kitüntetést kapott Bálint gazda. A feladó A nép volt
Az idén 100. életévét betöltő Bálint György interjút adott a Magyar Hangnak, amiben elmondja, hogy ha nem is kapta meg a XVI. kerülettől a díszpolgári címet, rengeteg elismerést kapott.
Számos elismerést, díjat kaptam, és díszpolgára vagyok Gyöngyösnek és Budapestnek is. Semmi hiányérzet, neheztelés, rossz érzés nincs bennem az egésszel kapcsolatban, hiszen épp az ügy kapcsán rengeteg szeretetteljes üzenetet kaptam, több település is díszpolgári kinevezésben részesítene. Sőt, tegnap egy kis csomagot hozott a postás, amelynek feladója „A nép” volt. Kis díszdobozka, abban pedig egy kézzel készített kitüntetés érkezett, ami nekem mint a XVI. kerület díszpolgárának szól egy szívhez szóló levéllel.
Bálint gazda elmondja azt is, hogy a legkedvesebb elismeréseit nem plakettek formájában kapta, hanem az emberektől kedves, szeretetteli megnyilvánulásokban. Két ilyen történet is az eszébe jut:
Az egyik egy dió. Annak a fának az első gyümölcse, amit itt, a kerületi könyvtár udvarán ültettek a tiszteletemre. Ezt azzal érdemeltem ki, hogy temérdek könyvet vittem oda, és létrejött egy kis olvasókör is, rendszeressé váltak az eszmecserék kertészeti témákban. A könyvtár látogatói ráadásul arra is rájöttek, hogy sokkal jobb kint, a kertben olvasgatni, ahol a diófa is növekedett. A diót egy kedves könyvtáros hölgy hozta el nekem, kis fehér szalaggal átkötve.
A másik elismeréssel egy zenekar lepte meg:
Volt pár éve egy összejövetel, kisebb konferencia, majd koncert a Fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban, amelynek 45 hektáros arborétumát az én tanácsaim kikérésével rakták rendbe a kommunizmus évtizedei után az örökös, Károlyi György felkérésére. Az eseményről sajnos elkéstünk egy közúti baleset miatt, mire megérkeztünk, a zenekar már bepakolt a kisbuszba, indulni készültek. Ám egyszer csak odalépett mellém a zenekar menedzsere, és a fülembe súgta, hogy lesz egy kis meglepetés, üljünk be a koncertterembe. Ott aztán a zenekar eljátszotta "az elkésett vendégek tiszteletére" Schubert VI. (C-dúr) szimfóniájának zárótételét. Meghatott, hogy az a sok zenész ahelyett, hogy hazasietett volna, ilyen szeretetben és megtiszteltetésben részesített. Ha ilyenekben lehet részem, nem lehet hiányérzetem.
A teljes interjút a nyomtatott lapban olvashatja el, további részleteket pedig itt talál.