A pásztornak csak a karácsonya és husvétja szabad, nem mehet hát minden hére-hóra vásárolni
Hortobágyi hagyományőrző pásztorok és csikósok nyitották meg szombaton Debrecenben az adventi vásárt a Nagytemplom előtt, a Kossuth téren és a Piac utcán, erről tanúskodnak az MTI fotósának képei:
Malonyai Dezső A magyar nép művészete című munkájában így ír a (balatonvidéki) pásztorokról:
A pásztornak csak a karácsonya és husvétja szabad, nem mehet hát minden hére-hóra vásárolni s a kis «kommencióból» nem is telik ilyes kiadásra: java használati eszközét megkészíti tehát maga. Megkészíti tükrösét, sótartóját, botját, az óraláncát; az asszonynak mosólapickát, konyhaeszközöket; a szobába képkeretet, széket.
Valamint:
Vásárokon, búcsuban, a heti piacon, a hivatalokban is sűrűn találkozunk pásztorokkal. Azonnal megkülönböztethetjük őket, színesebb, festőibb a ruházkodásuk. A pásztor nem görnyed súlyos munkában, mint a földmíves, ezért járása délcegebb, méltóságteljesebb. Tekintete nyugodt, nemes és nyílt; modora önérzetes, de nem büszke, sohasem modoros; fellépésében egyszerű, nemes és határozott; közeledése nyugodt és bizalomteljes. Ha előkelőbb ember elé kerül, kalaplevéve beszél, de kemény, egyenesre szokott gerince meg nem hajlik a leghatalmasabb uraság előtt sem. Senki előtt meg nem hunyászkodik, nyílt homlokkal áll elénk s bátran ejti a szót. Önérzetes, de önérzete sohasem elbizakodottság.