Tisztelt Schulek Úr!
Először is szeretném megköszönni, hogy időt szakított rám és válaszolt. Írom ezt azért, mert szerintem így illik, még ha Ön nem is adta meg ugyanezt a tiszteletet nekem levelében, de megpróbálok minél kevésbé foglalkozni írásának stílusával, inkább kevéske tartalmi részével szándékozom vitába szállni. Menjünk sorban!
Tisztelt Uram!
Őszintén nem értem, hogy ha tőlem vár választ kérdéseire, azokat miért küldi el az országos napilapoknak, internetes fórumoknak?
Majd egy nappal az Olimpia záróünnepsége után már kissé lenyugodva, de továbbra is értetlenkedve írok Önnek.
Nagyon meglepett és mélyen megbotránkoztatott az a negatív diszkrimináció, ami általában a labdajátékokat és kiemelten a (főleg a férfi) kézilabdát sújtotta olimpiai közvetítéseik során, és ennek okairól szeretnék érdeklődni. Nem arról szeretnék vitatkozni, hogy volt-e ilyen diszkrimináció vagy sem, mert volt.
Sajnos nem sikerült a bravúr, amiben reménykedtünk. A sérülésektől, betegségtől tizedelt és néha bírók által is sújtott magyar csapat szoros mérkőzéseken lemaradt az éremről az orosz és a koreai csapat ellen. A fák állva halnak meg, így tett a magyar női kézilabda válogatott is. A férfiaknál a toronymagas favorit francia csapat sétagaloppban lett olimpiai bajnok egy feledhető színvonalú tornán.
Az elmúlt meccsekhez hasonlóan, most is bátran írhatom, hogy nem találok jelzőket, ezúttal azonban hatalmas elánnal keresem a szavakat. Fenomenális, elképesztő, varázslatos játékkal aratott hihetetlen, csodálatos, mesebeli győzelmet női kézilabda válogatottunk a kőkemény román csapat ellen, s így az elődöntőben várjuk (most még vélhetően) a világbajnok orosz csapatot.
El vagyunk keseredve. Az elmúlt két mérkőzésen kézilabdás lányaink is idomultak többi olimpikonunk siralmas szerepléséhez. A vasárnap egyetlen pozitívuma az, hogy elmúlt egy legénybúcsú és a Sziget utáni fejfájásom.
Az új módszer bejött: szívgyógyszer helyett a Madách téri sörsátor csodatévő erejében bíztam, s nem hiába. A csodálatosan küzdő magyar lányok jelzőkkel nem visszaadható győzelmet arattak a kőkemény német csapat ellen, így jó eséllyel minimum 3. helyen megyünk tovább az egyenes kieséses szakaszra, vélhetően elkerülve a kiemelkedő norvégokat!
A múlt hét folyamán elbúcsúztam 2 hétre szabadság formájában munkahelyemtől, az utolsó 4 óránál hosszabb alvásokkal készültem az akklimatizációra, virággal, vacsival, szemétlevitellel és mosogatással próbáltam bebiztosítani, hogy 2 hét múlva is elmondhassam az érdeklődő kérdésekre: „Igen, megvan még a barátnőm, hogy kérdezhetsz ilyen csacskaságot!” Szükség volt az előkészületekre, erről a sorsolások folyamán gondoskodott a BOCOG a hajnali labdajátékmeccsekkel és úszódöntőkkel…
A nyitóünnepség utoljára 7 évesen Misa mackó formájában lépte át az ingerküszöbömet. Elég röhejes volt a kínaiak részéről a világbéke-barátság gondolatfonal Tibet, néhány afrikai polgárháború és hasonló dolgok árnyékában. Túró Rudi lányaink igazi sztárjai lettek a megnyitónak, de már élőben is megéreztem, hogy kínai bíróbácsi esküje a becsületességről lehet a nap fémpontya. Sajnos gyorsan igazam lett, szegény Ungvári meg mi is buktunk egy erősen kiérdemelt aranyat.
A mai "bravúros" döntetlennel Brazília ellen még messze sincs semmi veszve, tragédia sem történt, csak kicsit nehezebb lesz a női kézilabda válogatott további útja. De ne szaladjunk ennyire előre.