Megéri-e a magyaroknak Ronaldo hisztije?
Legutóbb a Népstadionban fogadta Magyarország Portugáliát a 2010-es világbajnokság selejtezőcsoportjában, ahol Ronaldóék Pepe fejesével 1-0-ra győztek, majd rá egy hónapra hazai pályán 3-0-ra simán elkaszálták a magyarok vb-s esélyeit. Akkor Simão Sabrosa duplázott. Ő most nincs a portugál keretben, ott van viszont a már akkor is stabil kezdő Ricardo Carvalho, Pepe és persze Cristiano Ronaldo.
A népstadionbeli meccset csak azért említem, mert ha előzetesen azt a játékot képzeljük el, akkor egy szoros meccset láthatunk ma este hattól, amikor Magyarország, először az Eb-n, pályaválasztóként találkozik a portugálokkal.
Az akkori csapatot sem Ronaldo vitte a hátán, és most sem látszik rajta az a felelősség, ami az ő mint a világ egyik legjobb futballistájának a vállát kellene hogy nyomja (bár az, hogy nyomja, például a mikrofonhajításos idegrohamából is látszik). Persze, ha ez így is maradna, nem rónánk fel neki, hiszen ha a portugálok játéka rá épül, és ő ezzel, úgy tűnik, nem tud, nincs kedve megbirkózni. Ez pedig a legkedvezőbb verzió, ami a magyarokkal történhet.
Amikor egy Eb-mérkőzés nem a két csapatról szól, hanem egy emberről szól, akkor nagy valószínűséggel a portugál Ronaldo a téma. És ez egyáltalán nem meglepő. Ronaldo napjaink egyik legnagyobb élő futballistája és sportmodellje egyszerre, és mintha ő sem tudná eldönteni, hogy éppen mikor melyik. Ronaldo a nemzetek fölött lebeg, és nem úgy tűnik, hogy a számtalan elismerés és díj közepette most neki éppen a portugál válogatott sikere lenne a legnagyobb gondja. Jellemző, hogy a BL-döntő után elment nyaralni, amíg a csapata az Eb előtti edzőtáborban próbált összecsiszolódni.
Ha azonban szerdán késő délután a magyarok ellen mégis ő lesz majd a meccs kulcsembere, akkor is gyanús, hogy nem a hazájáért dobogó szíve miatt lenne, sokkal inkább a mérhetetlen egóját sikerülne valamiféle produktivitásba szublimálnia, ahogy egyébként évről évre teszi elég sikeresen.
De ha nem Ronaldo lesz a kulcs, még az a lehetőség is ott van, hogy a portugál csapat valamelyik másik játékosából tör elő váratlanul az ambíció, és szétkavarja az ellenfelet. Erre láthattunk példát Izland ellen Nanitól, de ugyanúgy előjöhet a jó játék Quaresmából, Moutinhóból, Vierinhából vagy Gomesből, akiknek eddig csak mellékszerep jutott.
Ami eddig látszik, hogy a portugálok védelme stabil, egy gólt kaptak, igaz, védelmi hiba után, és sem az osztrákok sem az izlandiak nem szorították őket a kapujuk elé, amivel le lehetett volna csekkolni, mire képes ez a védelem folyamatos stressz alatt tartva őket. Ahogy Pepét ismerjük, nála annyira alacsony a stressztűrési szint, hogy elég lenne, ha Böde ránézne, hogy drámai szenvedés közepette elterüljön.
De ha már Bödét említettük, meg is jegyezzük, hogy rossz példa volt, ugyanis nem valószínű, hogy Storck a kezdőbe rakja. Biztosat azonban nem tudok mondani, mert a kezdőt annyira titokban tartják, mintha atomrakéták kilövési kódjairól lenne szó.
Strock abból a szempontból szerencsés helyzetben van, hogy a továbbjutás már megvan, és az ellenfél sem akar feltétlenül nyerni, hiszen mind a két kapitány arra is figyel, hogy kik jöhetnek ellenfélnek a nyolcaddöntőben.
Nem lennénk meglepve, ha most nem Király, hanem Gulácsi állna a kapuban. A védelemben Juhászra, Guzmicsra, valamint Langra számíthat, a szélre Kádár helyet pedig erre a meccsre szerepet kaphat Korhut. Kádár már csak a sárgája miatt is, hiszen Kleinheislerrel, Naggyal és Németh Krisztiánnal egyetemben neki van eddig sárgája, és a nyolcaddöntőben rá biztosan nagy feladat hárul majd.
Ha mi lennénk Storck, az eddig rengeteget dolgozó középpályát is átalakítanánk valamivel rombolóbbra, és beraknánk szűrni az Eb előtt megsérült Elek Ákost, és a sárgája ellenére Nagy Ádámot, ha már Portugáliában egy pillanat alatt ekkora nimbusza lett. Dzsudzsák helye megkérdőjelezhetetlen, megkapja a bal oldalt, és szerintünk ma Lovrencsics kerül a jobb szélre.
Innentől nehezebb jósolni, akár a Németh–Nikolics-kettőssel vagy középen Szalai Ádámmal el tudjuk képzelni a magyar kezdőt.
Stratégiailag mindenesetre érdekes meccsre van kilátás, amelyen legalább annyit fognak a vele párhuzamosan zajló másik csoportmeccsre figyelni, mint arra, ami a pályán zajlik, hiszen két továbbjutó játszik, és a portugálokat ettől csak egy nagy magyar győzelemmel lehetne elütni.