A futballipar betegségeire épül Európa legfiatalabb futballcsapata

A Sporttudományok Nemzetközi Központjának (CIES) labdarúgással foglalkozó kutatócsoportja már évtizedek óta gyűjti és értelmezi a futballal kapcsolatos adatokat, a legegyszerűbb demográfiai mutatóktól kezdve az olyan összetettebb mérőszámokig, mint a játékosok teljesítménye.

A csapatok átlagéletkorát tekintve, szezonok óta egy olyan klub Európa legfiatalabb csapata,

Ez a klub az egyszeres dán bajnok, az FC Nordsjaelland, ami a Koppenhágától húsz kilométerre lévő Farum város csapata. A dán élvonal a maga 25,9-es átlagos életkorával a fiatalabb európai bajnokságok közé tartozik, viszont a Nordsjaelland még ennél is négy évvel fiatalabb összetételű csapat.

A klub történelemkönyve nem túl vastag. A csapatot 1991-ban alapították Farum Boldklub néven, ami két helyi csapat összeolvadásából jött létre. Az új csapat a negyedosztályban kezdte meg a szereplést, ahonnan 2002-re jutottak fel az első osztályig. A következő nagy váltás a klub életében 2003-ban jött el, amikor egy helyi üzletember, Allan Kim Pedersen szerezte meg a csapat részvényeinek többségét. Ő nem csak a klub címerét, de a nevét is megváltoztatta, ami ettől fogva Dánia legnagyobb szigetének, Sjaellandnak az északi részére utal, ahol a csapat is található.

A Nordsjaelland onnan lehet ismerős, hogy 2012-ben megnyerték a dán bajnokságot, ami a klub történetének máig legnagyobb sikere. Akkor a dán bajnoki cím még automatikus BL-csoportkört ért, azonban a sorsoláson nem volt szerencséje a Nordsjaellandnak, a Juventus, a Sahtar Donyeck és a Chelsea mellé kerültek, ahol összesen egy pontont tudtak szerezni a Juventus elleni döntetlennel.

A csapat jelenleg legidősebb játékosa a 30 éves középső védő, Kian Hansen. Rajta kívül még három játékosuk van, aki már betöltötte a 25-öt.

Az afrikai vonal 2016 óta vált kiemelt jelentőségűvé a klubnál, miután egy kalandos életű brit befektető, Tom Vernon lett a csapat új többségi tulajdonosa. A Nordsjaellandnál azóta 12 ghánai labdarúgó fordult meg, akik mind a Right to Dream nevű futballakadémián nevelkedtek.

Az afrikai álom

Ghána fővárosától, Accrától bő száz kilométerre keletre, a Volta folyó partján áll Afrika talán egyik legjobb labdarúgó akadémiája, a Right to Dream. Az akadémia honlapja szerint az iskola története valóban álomszerű. Az egész 1999-ben kezdődött egy poros accrai grundon, amikor a 19 éves Tom Vernon elhatározta, hogy ott egy ificsapatot fog alakítani, és a futball mellett a gyerekek oktatására is külön hangsúlyt fog helyezni. Vernon filantróp indíttatású projektje az évek során egy bentlakásos, nemzetközi iskolává nőtte ki magát, amit 2009-ben adtak át.

A kontraszt talán nem is lehetne nagyobb az akadémia, és az azt körülvevő vidék között. A kerítésen belül nyolc villanyvilágítású, füves pályán edzhetnek azok a szerencsések, akik felvételt nyernek az akadémiára. A pályák és az iskola épülete pár száz méterre van egymástól, így az órák után edzésre tartó gyerekeknek egy kis falun kell átsétálniuk a két létesítmény között. A helyszínválasztás nem véletlen.

Amikor keresztülmegyünk az úton, kapcsolatba kerülünk az itt élőkkel, ami emlékeztet minket, hogy honnan is érkeztünk

– mondta a 17 éves Abu Francis a dán Politiken című újságnak, amikor riportot készítettek az akadémiáról.

A Right to Dream több ezer helyi klubbal áll összeköttetésben Nyugat-Afrikában, évente mintegy 25 ezer játékost figyelnek meg. A legtehetségesebb 11 és 18 év közötti fiúk és lányok a kontinens legjobb körülményei között focizhatnak és tanulhatnak, ennek azonban ára van.

– ezt egy tíz éves akadémista mondta a német közszolgálati csatornának, amikor riportot forgattak a helyszínen.

Az akadémia hiába biztosítja ingyen a labdarúgó-programot és az oktatást, a gyerekek a családjuktól elszakítva nőnek fel, hetente egyszer van lehetőségük telefonon beszélni a szüleikkel, és csak ritkán látogathatják meg őket. A heti órarendjüket az akadémia teljesen kitölti, a tanuláson és focizáson kívül mással nem kell törődniük, miközben az akadémia fő finanszírozója, 5000 kilométerrel északabbra, eredményeket vár el tőlük.

Mintaakadémiától a mintaklubig

Vernon a futball legmagasabb szintjén is szerzett tapasztalatokat, egy időben a Manchester United afrikai játékmegfigyelőjeként dolgozott. Szerinte az akadémiája sikerének egyik kulcsa az volt, hogy tanultak az olyan európai klubok – az Ajax, a Feyenoord és a Red Bull-csoport – hibáiból, akik megpróbálták az akadémia képzésüket Afrikába importálni, de kevéssé voltak tekintettel a helyi viszonyokra, és hogy

A Red Bull például 2008-ban alapított akadémiát Ghánában, amit 2014-ben be is zártak. Az akadémia időközben olyan tőkeerős támogatókra is talált, mint az ír Tullow olajtársaság, amely a térség egyik legnagyobb olajkitermelője, a Nike, és a Lego.

Világszerte ismert sztárjátékos egyelőre nem került ki az akadémiáról, azonban többszörös válogatottak, és világbajnokságon szereplő játékosok már igen. Egyikük Nikolics Nemanja volt chicagói csapattársa, a 11-szeres ghánai válogatott David Accam, ahogy Waris Majeed is itt nevelkedett, aki a 2014-es vb-n a ghánai válogatott tagja volt. Akik végül nem válnak profi labdarúgóvá, később igen nagy arányban szereznek diplomát, amire Vernon különösen büszke.

Több tucat amerikai és brit iskolával és egyetemmel együttműködnek, ezen a hálózaton keresztül pedig több játékosuk is eljutott az észak-amerikai profi ligába, az MLS-be. A másik út Európába, elsősorban Angliába és Skandináviába vezet a legjobbaknak.

Éppen ezért illeszkedett tökéletesen Vernon futball-projektjébe amikor 2015 végén a Nordsjaelland többségi tulajdonosa lett. Valamint azért is, mert Dániában egyszerűbben juthatnak vízumhoz az afrikai labdarúgók. A közepes erősségű dán bajnokság egyik középcsapata ideális lépcsőfok a fiatal afrikai játékosoknak, hogy a megfelelő ütemben, de már Európában tudjanak tovább fejlődni. Vernon valódi mintaklubot csinált a Nordsjaellandból, ami több csatornán keresztül is hirdeti az értékeit, és hogy mit gondolnak a futball szerepéről:

• lehetőség adni a fiataloknak,
• elmélyíteni az integrációt,
• fejleszteni a személyiséget.

Az egyesületet fenntartható klubmodellt követ, az elsődleges bevételi forrásuk a játékosnevelés és eladás. A számok szerint ez elég jól csinálják. A 2015/16-os szezon óta több mint 47 millió euróért adtak el játékosokat, például Emre Mort közel 10 millióért a Borussia Dortmundnak, Stanislav Lobotkát 5 millióért a Celta Vigónak, idén nyáron pedig 6 millióért adták el a a 19 éves támadót, Andreas Skov Olsent a Bolognának. Eközben ők alig több, mint 3 millió euróért igazoltak játékosokat.

A Nordsjaelland volt az első klub is, ami csatlakozott Juan Manuel Mata Common Goal nevű kezdeményezéséhez is, amiben a spanyol válogatott játékosa azt kéri labdarúgó társaitól, hogy keresetük egy százalékát ajánlják fel valamilyen jótékony célra.A Nordsjelland a meccsbevételei egy százalékával teszi ugyanezt.

Valami bűzlik Dániában

A Transfermarkt.de oldal adatai szerint 2010 és 2016 között a Right to Dream Akadémia 12 játékost adott tovább a Manchester Citynek, ahol aztán egyáltalán nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, és évekig a klub kiterjedt fiókcsapat-hálózatában ragadtak. Ezek az igazolások később rossz fényt is vetettek a Right to Dream projektre.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) az igazolások után vizsgálatot folytatott az angol klub ellen, mert a gyanú szerint megszegték a játékosigazolásokra vonatkozó FIFA-szabály 19. paragrafusát. Ebben a FIFA kiköti, hogy a 18 évnél fiatalabb, külföldi játékosok leigazolását csak akkor szabályos, ha

• a játékos szülei is az adott országba költöznek a futballtól függetlenül, vagyis nem az új klubtól kapnak munkát, fizetést és lakhatást
• vagy a játékos lakhelye és új klubja 50 kilométeren belül van az országhatárhoz.
• az Európai Unióhoz, valamint az Európai Gazdasági Térséghez tartozó országok játékosaira 16 éves korukig vonatkozik ez a szabály.

Több angol angol és spanyol élcsapat is megszegte már ezt a szabályt, kisebb-nagyobb mértékben a Chelsea-t, a Barcelonát, és a Real Madridot is büntették már emiatt. A Manchester City idén augusztusban kiadott egy szűkszavú közleményt, amiben elismerték, hogy a FIFA 370 ezer svájci frankra büntette őket a 19. paragrafus megsértése miatt, de ennél sokkal több részletet nem árul el a közlemény.

2018 novemberében a Politiken napilap a Right to Dream Academy, a Manchester City és a Nordsjaelland közötti összefonódásról írt cikket, miután a Football Leaks oldalon kiszivárgott egy titkos dokumentum a dán és az angol klub megállapodásról.

Ebben az állt, hogy a City lénygében „ingyen”, átigazolási díj kifizetése nélkül válogathat a ghánai akadémia játékosai közül, és a gyakorlatban így nagyobb befolyással bírnak a Nordsjaelland működésére, mint amit a FIFA szabályai lehetővé tennének a számukra. A FIFA szabályai szerint a futballklubok nem köthetnének olyan ügyleteket, hogy egy harmadik fél befolyásolhassa játékosok adásvételét.

A dokumentumokból az is kiderült, hogy ha a Manchester City meg szeretné szerezni az akadémia egyik játékosát, akkor a dán klubnak „minden tőle telhetőt meg kell tennie”, hogy ez így is történjen, még akkor is, ha a játékos esetleg egy másik klubhoz akarna igazolni. Amennyiben a Nordsjaelland mégis egy harmadik klubnak adná el a játékosát, akkor az átigazolási díj 25 százalékát a Manchester City kapná meg.

A Nordsjaelland a cikk megjelenése után egy részletes közleményben reagált. Ebben a tulajdonos, Tom Vernon azt írta, hogy 2010-ben a gazdasági világválság érzékenyen érintette az üzleteit, ezért az akadémiát ekkor csak adományokból és szponzori támogatásokból tudta működtetni. Ekkortájt kerültek kapcsolatba az emirátusi pénzzel feltőkésített Manchester Cityvel, akiket elmondása szerint lenyűgözött az akadémia, amit támogatni is akartak.

Vernon azt beismerte, hogy megállapodott a Manchester City vezetőivel, hogy az angol klub tíz éven keresztül, évente 850 ezer fonttal fogja támogatni az akadémia működését. Az alapító szerint a City pénze nélkül már nem is létezne a jelenlegi formájában az akadémia. Ugyanakkor azt határozottan tagadta, hogy bármikor is kényszerítettek volna játékosokat, hogy a Citynél folytassák a pályafutásukat. Szerinte ő csak lehetőséget nyújt az afrikai gyerekeknek, hogy valóra válthassák az álmaikat.

Jól jövedelmező áruk

A Manchester City számára ez a befektetés valódi aprópénz – miközben Kevin De Bruyne havi fizetése több ennél – és megér nekik ennyit annak a lehetősége, hogy talán pont itt bukkannak rá a következő Samuel Eto'o-ra vagy Didier Drogbára. A kiszivárgott papírokból az is kiderült, hogy 

Amikor egy játékos aláír a Manchester Cityhez, az értéke abban a pillanatban megnő, holott még egy percet sem játszott az új klubjában. Egy dokumentum szerint a Citynél kiszámolták, hogy ha 26 fiatal játékosra összesen 9,6 millió fontot költenek, és később közülük csak négyet tovább tudnak értékesíteni, akkor azon legalább 13,2 millió fontot fognak keresni. Tiszta haszon. Példaként a nigériai csatárt, Kelechi Iheanachót említették, akit a leigazolás után két évvel már 25 millió fontért adtak tovább a Leicester Citynek 2017-ben.

Azokat a fiatalokat, akiken nem tudnak gyorsan továbbadni, a kiterjedt fiókcsapat-hálózatukban parkoltatják folyamatos kölcsönadásokkal.A módszer lehetőséget ad arra, hogy minél több tehetség fejlődését kontrollálják egyszerre, ami növeli a lehetőségét, hogy egyikük befusson. Akiknek ez nem sikerül, azok a rendszer melléktermékei lesznek.

A most 23 éves Divine Naaht a City ötször adta kölcsön, játszott Norvégiában, Hollandiában, Dániában, Svédországban és Belgiumban is, de félévnél tovább egyik helyen sem maradt, ami nem feltétlenül segítette a pályafutása fejlődését. A Manchester Citynél azt mondták neki, hogy ott nem fog játszani, így nem volt más választása, mint az állandó kölcsönadás.

Nagyon dühös voltam emiatt. Ez volt életem egyik legnehezebb pillanata. Most nem keresek annyit, mint korábban a Manchester Citynél, de végre én dönthettem el, hogy hová megyek. Ez már az én életem

– mondta Naah, akinek 2018-ban járt le a szerződése a Manchester Citynél, és  előbb a belga másodosztályú AFC Tubize csapatához írt alá, majd idén nyáron már az izraeli Hapoel Raanana játékosa lett. Az értékét 300 ezer euróra becsüli a Transfermarkt.

Amikor Vernon a Nordsjaelland tulajdonosa lett, az akadémia és a Manchester City közötti rendszert kissé átalakította. Azóta egy játékos sem igazolt közvetlenül az angolokhoz, ehelyett most Dániába irányítják tovább őket, ahol több lehetőséghez is jutnak. Az új felállás több jogász szerint kimeríti a TPI fogalmát, amit sokan egyszerűen csak a modern kori rabszolga-kereskedelem egyik formájának tartanak, ami a futballipar egyik betegsége, és olyan tünetekkel jár, mint a játékosok árucikként való kezelése, a szabad mozgásuk korlátozása és a kiszolgáltatottság.

Wil van Megen, a Hivatásos Labdarúgók Nemzetközi Szervezetének (FIFPro) jogi igazgatója szerint ez határozottan korlátozza a játékosok szabad mozgását, ami csak még több hatalmat ad a gazdag klubok kezébe.