Klára
19 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Ahol morális válságot okozott a futballisták fizetése

K EPA20160921129
2020.04.18. 14:48
Állt a bál Angliában, miután néhány Premier League-ben szereplő futballklub kormányzati segítséget felhasználva szabadságra küldte dolgozóit, miközben a futballisták több ezer fontos heti bérét ugyanúgy fizették tovább. A futballisták sem engedtek, nem fogadták el az egységes fizetéscsökkentést, eddig csupán két csapatnál vállaltak önként megszorításokat. A járvány miatt az évente több milliárd font bevételt termelő Premier League üzleti modellje ropog, és a kisebb klubok könnyen tönkre mehetnek, ha nem sikerül befejezni a szezont.
Krusovszky Dénes Krusovszky Dénes

Lyuk


Barfusz a lelátó tetejére emelte a tekintetét, és az eget figyelte. Volt a födémen egy jókora lyuk, ami miatt mindig is szégyenkezett, különösen, ha egy magasabb osztályból kaptak ellenfelet. Igaz, ez nem gyakran fordult elő. Mégis, ahányszor a lyukra pillantott, és ez naponta többször is előfordult, összeszorult a gyomra. Vagy a belei, mindenesetre valami a hasa tájékán. Amióta emlékszik, ez a lyuk ott van, együtt nőttek fel, erre gondolt néha. Már ifi korában is ott volt, bár valamivel még kisebbnek tűnt akkor, aztán a serdülő meccsein is ott lebegett a nézők feje fölött, mint valami negatív glória. Már ha voltak nézők, mert ez nem mindig volt olyan magától értetődő.

Valójában Barfusz abban a pillanatban értette meg, hogy az ő élete örökre összefonódott a labdarúgással, amikor abbahagyta a focit. Még éppen nem töltötte be a tizenötöt, amikor az egyik edzés előtt, az öltöző helyett az edző szobájába lépett be. Maga is meglepődött, hogy két tömör mondatban sikerült elmondania mindent arról, miért nem csinálja tovább. Nem is marasztalták nagyon. Mielőtt becsukta maga mögött az ajtót, még hallotta, hogy az edző meg a segédje összeröhögnek. „Ezzel a névvel amúgy sem lehet karriert csinálni.” Aztán bekopogott a szomszéd szobába, és jelentkezett gondnoknak. Azóta szereti igazán a meccseket, amióta a nem kell játszania.

A lyukon keresztül felhőket látott Barfusz, és arra gondolt, ez most mindenhol ugyanilyen. Ettől kicsit mintha megemelkedett volna a lelke, legalábbis egy pillanatra zavarbaejtően könnyűnek érezte magát. Sehol sincsenek meccsek, az egész világon, nincs edzés sem, nincs semmi, és az sem biztos, hogy egyáltalán lesz valaha még. De ő itt van, és az összes hozzá hasonló gondnok ugyanúgy mint ő, bejár az üres pályára, vagy a szerencsésebbje az üres stadionba, és a maguk lyukán keresztül belebámulnak a semmibe. Most csak ők vannak, ők őrzik, amit őrizni lehet még, gondolta elfogódottan Barfusz. Ha kell, ő ingyen is bejár, amúgy se keresett sokat. De annak, hogy itt áll, úgy érezte, életében először igazi jelentősége van. Nézte a tetőt Barfusz, és hálát érzett a szívében. Minden, amit a labdarúgás valaha is adott neki, ott volt ebben a lyukban.

Kedves olvasó, ez a mininovella az Index első novelláskötetének megjelenése alkalmából született. Az Istennek nehéz a kortárs magyar prózairodalom tizenhét meghatározó szerzőjének 26 novelláját tartalmazza. A kötet itt megvásárolható.

 

Mostanra egyértelművé vált, hogy a koronavírus-járvány a futballban is új világot hozhat el. A bajnokságok, kupasorozatok leállása okozta gazdasági károk nagyságát még csak megbecsülni lehet, de az már látszik, hogy eurómilliárdokban mérhető a veszteség.

A világ egyik legerősebb bajnokságánál, az angol Premier League-nél úgy kalkulálnak, hogy egymilliárd fontot, azaz körülbelül 1,14 milliárd eurót buknak a hirdetési bevételek és a közvetítési jogdíjak elmaradása miatt, ha nem tudják befejezni az idei szezont. Ezért is erőlteti az UEFA, hogy lehetőleg a pályán fejeződjenek be a nemzeti bajnokságok. (A belgák ennek ellenére lefújták a félbemaradt szezont, és bajnokot hirdettek.) 

Hiába tartoznak a futballklubok a világ legstabilabb üzleti vállalkozásai közé, ekkora bevételkieséssel már a topcsapatok is nehezen birkóznak meg, a kisebbekről nem is beszélve. 

Főleg, hogy a járvány kiterjedtsége miatt nem látszik, mikor lehet újra meccseket rendezni. 

  • Hogyan próbáltak meg spórolni a Premier League-klubok?
  • Mit léptek a futballisták ebben a helyzetben?
  • Mi a baj a Premier League üzleti modelljével?
  • Mekkora problémát okozhat a közvetítési jogdíjak elmaradása?

A kialakuló krízishelyzetben a klubok sok helyen a lehető legegyszerűbb eszközhöz nyúltak, hogy mérsékeljék kiadásaikat: csökkentették a futballisták és az edzők fizetését.

A sztárokra jut pénz, a konyhásra és a takarítóra nem

A fizetéscsökkentés nem mindenhol ment simán: Angliában kisebb botrány lett a futballisták fizetéséből. A járványhelyzet miatt a brit kormány bevezette, hogy egy bizonyos szintig (a bér 80 százalékig, de maximum havi 2500 fontig) állja az alkalmazottak bérét annak érdekében, hogy minél kevesebben munkahely szűnjön meg. (Ez az úgynevezett Coronavirus Job Retention Scheme.) Március végére a Premier League 20 csapatos mezőnyéből a Newcastle United, a Norwich City, a Tottenham Hotspur, a Bournemouth és a bajnokságot vezető Liverpool jelentette be, hogy élni fog a lehetőséggel: a járványra hivatkozva szabadságra küldték azokat a dolgozókat, akik nem kötődnek közvetlenül a futballhoz (takarítók, szakácsok, karbantartók), bérüket pedig kormányzati támogatásból fizették tovább. A Tottenhamnél félezer alkalmazottat érintett a lépés.

Ez hatalmas felháborodást váltott ki, mert a játékosok bérét ugyanúgy fizették tovább, miközben a legnagyobb sztárok bőven 100 ezer font felett keresnek. Hetente. 

Csak néhány példa: Mohamed Szalah 200 ezer fontot, Robert Firmino 180 ezer fontot és Harry Kane 200 ezer fontot keres klubjában (ezek még csak nem is a csúcsgázsik, David De Gea, Raheem Sterling, Kevin De Bruyne, Paul Pogba és Mesut Özil ennél is többet kapnak), de a kisebb csapatoknál is (Norwich City, Bournemouth) találni több ezer fontos béreket. Ehhez képest a konyhai dolgozók vagy a takarítók néhány száz fontos bére aprópénznek tűnik. 

Csak olaj volt a tűzre, hogy az angol élvonalbeli futballisták szakszervezete (PFA) elutasította a klubok egységes, 30 százalékos fizetéscsökkentésre vonatkozó javaslatát. A PFA azzal védekezett, hogy így 12 hónap alatt mintegy 200 millió fontnyi adóbevételtől esne el a brit egészségügy. 

Valószínűleg az sem javított a futballisták megítélésén, hogy Jack Grealish (Aston Villa) és Kylie Walker (Manchester City) megszegte a járvány miatt elrendelt kijárási tilalmat.  Walker prostituáltakat hívott a hétvégi házához, Grealish pedig bulizni ment, majd másnap parkoló autókat tört össze. Mindezt úgy, hogy korábban az otthon maradás fontosságáról posztoltak. 

Nézzenek magukba a focisták!

Politikusok sem hagyták szó nélkül a klubok és a futballisták magatartását. „Az élsportolóknak meg kell érteniük, hogy milyen nyomás nehezedik a rosszabbul fizetett munkatársakra, közösségekre és szurkolókra” – nyilatkozta Oliver Dowden digitális, kulturális, média- és sportügyekért felelős államtitkár. Még keményebben fogalmazott Julian Knight parlamenti képviselő, a sportért felelős bizottság elnöke, aki egyenesen „morális vákuumról” beszélt. London polgármestere, Sadiq Khan is megszólalt a kérdésben, szerinte a sztárjátékosoknak kéne a legnagyobb terhet viselniük a járványhelyzetben. 

A legjobban fizetett játékosok képesek igazán áldozatot hozni, nekik kéne először lépniük, és nem azoknak, akik a konyhán dolgoznak, semmi megtakarításuk nincs, és valószínűleg messze nem keresnek annyit, mint a Premier League-focisták. 

Khan szerint nem arra találták ki a rendkívüli kormányzati támogatást, hogy a klubok ugyanúgy fizethessék sztárjaikat, mint a járvány előtt.

A focistáknak mélyen magukba kell nézniük, hogy morálisan rendben van-e ez a megoldás.

A Manchester United korábbi csatára, a 34 éves Wayne Rooney viszont megvédte a szakszervezet döntését. Szerinte a politikusok az egész bérkérdéssel csak el akarják terelni a figyelmet arról, hogyan kezelte a kormány a járványt. „Könnyű célpontok vagyunk. Szerintem a labdarúgóknak egyénileg kellene eldönteniük, hogy mennyi bérről hajlandók lemondani.”

Undorodnak a saját szurkolóik

A Liverpool különösen rosszul jött ki az ügyből. Két egykori liverpooli játékos, Jamie Carragher és Stan Collymore is élesen kritizálta a klub döntését. 

Jürgen Klopp a járvány kezdetétől fogva együttérzést mutatott, a liverpooli játékosok azon is dolgoznak, hogy létrejöjjön valamiféle egyezség a fizetések csökkentéséről. Erre jön a klub, és oda a tisztelet és minden jóakarat

– írta Twitter-bejegyzésében a Liverpoollal 2005-ben Bajnokok Ligáját nyerő Carragher. Collymore még tovább ment, szerinte nincs olyan Liverpool-szurkoló, amelyik ne undorodna most. Egy névtelenül nyilatkozó Liverpool-alkalmazott a BBC-nek azt mondta, ezek után hiába nevezi a klubvezetés családtagnak a dolgozókat, nem érzik úgy, hogy azok lennének.

Még inkább csalódottak, mert a városi rivális Everton nem nyúlt hasonló eszközhöz. Hogy elkerülje a totális PR-katasztrófát, a Liverpool április elején visszavonta a dolgozók szabadságolását. Peter Moore, a klub vezérigazgatója közleményben kért bocsánatot a szurkolóktól, elismerve, hogy rossz döntést hoztak korábban. 

Szurkolók tiltakozásának hatására hasonlóan tett a Tottenham is. Hétfőn jelentette be a londoni klub, hogy visszavonják korábbi döntésüket, ugyanúgy fizetik tovább az alkalmazottaikat, egyedül a klubvezetés tagjainak fizetését csökkentik. Ez vonatkozik David Levy klubelnökre is, aki tavaly például hétmillió fontot keresett. A Tottenham Hotspur Szurkolói Klub (THST) szerint ez egy komoly lépés, hogy helyreálljon a bizalom a klub és a szurkolók között. Kedden a Bournemouth is csatlakozott a Liverpoolhoz és a Tottenhamhez. "Ugyan jók voltak a szándékaink, tudomásul vesszük a kritikákat" - írta a közleményében a klub, ahol 50 dolgozót szabadságoltak. A csapat edzője, Eddie Howe már korábban vállalta a fizetéscsökkentést, ő éves szinten 3 millió fontot keres. 

A futballisták becsületét a Championshipben, az angol másodosztályú bajnokságban szereplő Leeds és Birmigham City mentette meg, mindkét csapatnál önként vállalták a fizetéscsökkentést a játékosok és az edzők. A Birmighamnél a 6000 fontnál többet kereső játékosok négy hónapig a fizetésük felét kapják meg. 

A Southampton nem várta meg, hogy dűlőre jusson a liga és a szakszervezet. A PL-csapatok közül elsőként jelentettek be fizetéscsökkentést: a futballisták, az edzők és a klubvezetés tagjai egységes, három hónapra szóló 30 százalékos csökkentést fogadtak el.

Nem azért csináltuk, hogy elmondhassuk, mi voltunk az elsők, akik ezt meglépték. Azért csináltuk, mert gondolnunk kell  a jövőre, és arra, hogy mi a legjobb a klubnak és a közösségnek

– mondta a döntésről James Ward-Prowse, a Southampton 25 éves középpályása. 

Eddig egyedül a West Ham United követte a Southampton példáját. Az Arsenal még kivár, abban az esetben csökkentik a játékosok fizetését, ha nem jön össze a Bajnokok Ligája-szereplés. Amire minden esély megvan, mivel nyolc ponttal vannak lemaradva a már BL-selejtezőt érő negyedik helyen álló Chelsea-től. A hírek szerint még nincs megegyezés az ajánlatról a játékosok és a klubvezetés között. Az Arsenal több mint 200 millió fontot költ évente bérekre, egy újabb BL nélküli év komolyan megviselné a klubot. 

A világ leggazdagabb klubjai kuncsorogtak segítségért

A klubok húzását azért is tartották sokan pofátlanságnak, mert a kormányzati bértámogatást eredetileg a bajba jutott vállalkozások megmentésére találtak ki, nem pedig a fontmilliárdokat termelő futballbiznisz kisegítésére. 

A DELOITTE KÖNYVVIZSGÁLÓ CÉG SZÁMÍTÁSA SZERINT A JÁRVÁNY NÉLKÜL AZ IDEI SZEZONBAN 5,25 MILLIÁRD FONTOT KERESTEK VOLNA A PL-KLUBOK. KÉTMILLIÁRD FONTTAL TÖBBET, MINT PÉLDÁUL A német BUNDESLIGA ÉS A spanyol LA LIGA.

2019-ben a világ 20 leggazdagabb futballklubja közül kilenc angol volt, még az olyan középcsapatok is felfértek a listára, mint az Everton (17. hely, 212 millió font bevétel), a West Ham United (20. hely, 197 millió font bevétel) vagy a kormányzati pénzért kuncsorgó Newcastle United (19. hely, 201 millió font). A Bajnokok Ligája-győztes Liverpool a maga 513 millió font bevétellel zárta az évet, ezzel a világ hetedik leggazdagabb klubjának számított, BL-döntős ellenfele, a Tottenham pedig a tizediknek.

Az összkép ennél azért árnyaltabb. A Premier League-re is igaz, hogy hatalmas szakadék tátong a leggazdagabbak és kicsik között, nem egyenlően oszlanak a gigászi pénzek. A 2018-2019-es szezonban a Liverpool árbevétele 533 millió euró volt, míg a Bournemouthé 131 millió font, a Norwiché pedig mindössze 33,7 millió font. Csakhogy míg a Liverpool és a Tottenham nyereségesen működött (41,9 millió, illetve 87 millió font profit), addig a Norwich és a Bournemouth masszívan veszteséges volt, 30 millió fontot meghaladó mínusszal zártak. Az ő lépésük sokkal inkább védhető, mint a Liverpoolé vagy a Tottenhamé. 

A Norwich és a Bournemouth példája még csak nem is kirívó, mert a húszból csupán nyolc klub zárta pozitív mérleggel az előző évet. Rendszerszintű problémáról van szó, egyes számítások szerint 2009 óta összesen 2,74 milliárd font veszteséget termelt a Premier League. A járvány egy erős jelzés a kluboknak, hogy ez így nem mehet tovább, fenntarthatatlan az üzleti modell. 

Tönkremehetnek a kisebb klubok, ha elmaradnak a közvetítési jogdíjak

A járvány tehát azt is megmutatta, mennyire sebezhetőek pénzügyileg az angol klubok. Hiába keresnek több pénzt, kétszer annyit költenek bérre, mint a német, és másfélszer annyit, mint a spanyol csapatok. Az előző szezon számait figyelembe véve a PL-klubok átlagosan bevételeik 64 százalékát költötték bérre. (Ebben nemcsak a játékosok, hanem az edzők, a háttérstáb és a klubvezetés bére is benne van.)

De ez az átlag, a mezőny fele 70 százaléknál is többet költött.

Főleg a kisebb csapatoknál kiugróan rossz ez az arány: a kiesés ellen harcoló Norwich például bevételének 165 százalékát fordította bérekre, a negatív csúcsot a Sheffield United tartja 195 százalékkal.

Valahol érthető a kisebb klubok felelőtlen költekezése, hiszen csak így van esélyük felvenni a versenyt a nagyokkal. Ameddig jöttek a közvetítési jogdíjak, kezelhetőnek tűnt a túlköltekezés. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy ne legyenek meccsek, ilyesmi még a 2008-as gazdasági világválság idején sem fordult elő. Most azonban bizonytalan időre elzáródtak a pénzcsapok, ami azért baj, mert a Premier League bevételeinek majdnem fele, 2,5 milliárd font a közvetítési jogdíjakból származik, legalábbis ennyit osztottak volna szét idén a csapatok között. A kis- és középcsapatok függnek leginkább a közvetítési pénzektől: 

  • a Bournemouth bevételeinek 88 százaléka származik ebből a forrásból,
  • utána következik a Watford 84 százalékkal és a Burnley 83 százalékkal,
  • a sokat emlegetett Liverpool helyzete ebből a szempontból megnyugtatóbb a 49 százalékos mutatóval.

A hírek szerint 762 millió fontot kell visszafizetünk a kluboknak, ha a hátralévő 92 meccset nem játsszák le. A DAZN streamingszolgáltató (Brazíliában, Japánban, Kanadában közvetítik a PL-t) nemrég jelentette be, hogy a bajnokság újraindulásáig nem fizet. Márpedig április 30-ig biztosan nem lesznek meccsek, de az sem lenne meglepő, ha még májusban sem rendeznének mérkőzéseket. Az Egyesült Királyságban ugyanis súlyos a járványhelyzet: már több mint 11 ezer áldozata van a koronavírus-járványnak, összesen 88 ezer koronavírusos esetet regisztráltak. 

Mindezek miatt a Bournemouth-hoz hasonló szegényebb klubok könnyen bajba kerülhetnek egy elhúzódó járvány esetén. Hogy mennyire valós a veszély, jól jelzi, hogy a klubok előre megkapták a ligától a szezon végi helyezésükért járó pénzdíj egy részét, hogy képesek legyenek átvészelni a következő hónapokat. Nem hatalmas összegekről van szó, csapatonként körülbelül 20 millió fontról, a jelenlegi helyzetben mégis életmentő lehet többek számára. 

Forrás: The National, Business Insider,The Athletic, BBC

Borítókép: Aleksander Ceferin, az Európai Labdarúgó-szövetség elnöke, Sadiq Khan, London polgármestere és Greg Clarke, az Angol Labdarúgó-szövetség elnöke (b-j) a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság egyik emblémaváltozatának bemutatóján Londonban 2016. szeptember 21-én. (MTI/EPA/Facundo)