Négy év után talán megfogadják Dárdai tanácsát az MLSZ-ben

Csányi Sándor hozta a papírformát, kedden ellenszavazat nélkül megválasztották újabb öt évre a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökének. Úgy is megszerezte az összes szavazatot, hogy a válogatott nem győzte le a szlovákokat az Eb-selejtező alatt, amivel meglett volna az egyenes ági kijutás Magyarországnak a már 2021-re tolt Európa-bajnokságra. Így pótvizsgára kényszerülünk.

A 35 megépített stadion, az igazolt játékosok létszámának megduplázódása, Vidi és a Fradi EL-főtáblája mellett ott az árnyoldal: a negyedik helyen végzett Magyarország az Eb-selejtezőben, a bajnokság az európai rangsorban az ő tíz éve egyet hátralépett, a hazai topklubokban kevés a magyar játékos, az idei, félbeszakadt szezonban meglepetéscsapat Mezőkövesd pedig nem a szisztematikus nevelőmunka miatt emelkedett a harmadik helyig.

Remélhetőleg az érzékelhető számonkérésre is gondolt, nemcsak a gazdasági helyzet nehézségeire. Azt is mondta, hogy az MLSZ elnöksége az amatőr futballért és a válogatottért felelős – a játékosok a klubokból jönnek –, ha kell, külföldi szakértőket vesznek igénybe, hogy a legtöbbet tudjanak tenni a futballért.

Tény, a belga auditáló cég, a Double Pass (DP) 2013-ban ideérkezett, mert szükség volt rájuk, az akadémiai képzés sokkal többet gondolt magáról, mint a valós tudása, ereje. Az utánpótlásban az elmúlt 20 vagy 30 évben rendre időt kértek, érési folyamatról beszéltek.

A DP igen hatékonyan dolgozott néhány nyugati klubnál, vagy épp a belga és német futballban. Előbbi vezeti a világranglistát, utóbbi megnyerte a 2014-es világbajnokságot. A belga példa azért kézzelfoghatóbb, mert (kicsit több mint) 10 milliós ország, és elég súlyos mélyrepülést mutattak be a 2000-es évek második felében, de aztán jött a felívelés. Lehet, hogy nem is kellene más vagy több külföldről, mint ez a cég. Most azonban ott tartunk, hogy talán Magyarország az egyetlen, amelyik érdemben nem lépett előre azok közül, ahol a belgák felmérték a viszonyokat, és a nevüket adták a futballhoz.

Az okai ennek megvannak, az egyéni képzés a 2016-os állapothoz képest visszaesett 2019-re. Hiába tanácsolták az egyéni fejlesztést, a különedzéseket, nem fogadta meg az edzői kar, nem tartotta annyira fontosnak, ment a saját feje után, mint már annyiszor a múltban.

olyan körülmények vannak, olyan edzőpályák és gépek, olyan diagnosztikai háttér. Nyugodtan állítható, Felcsúton már nemcsak utolérték, le is hagyták Európa jelentős részét. Ha az oda vásárolt gépek kifuthatnának a pályára, akkor semmi baj nem lenne.

Furcsa sajátossága a futballnak, hogy elég régóta az a fontos, ami a pályán történik. Még az edzések alatt is. Ott pedig csak nem akar összeállni a kép. Általában azt látjuk, hogy sem a futógyorsaság, sem a gondolkodás gyorsasága nem megfelelő már 17 éves korban sem, amikor szeretjük azt mondani, még versenyben vagyunk a világgal.

Nem hangzott el Csányitól, de minden egyes szurkoló látja, az utánpótlásba befektetett pénz mennyisége nincs összhangban a teljesítménnyel. Már nem a pénzen múlik a magyar futball előrelépése.

„A magyar edzői licenc jó. Nekem is olyan van. A magyar tananyag jó, nem sokban különbözik a némettől. Hogy az edzők mennyire lelkiismeretesek, az már egy újabb lépés”

– Dárdai Pál szavai ezek, aki most a Hertha utánpótlásába tér vissza. Vagyis egészen jó rálátása van a profi futball mellett a képzésre is.

A magyar edzők, amikor külföldre mentek tanulni, elsősorban a pecsétért utaztak, amivel igazolták, eleget tettek a feladatnak, ott voltak, alkalmasak a licencre. Hogy mit hoztak haza a pecséten kívül, arról már az NB I. is markáns véleményt mond. Oda sem kellenek a magyar játékosok.

Érdemes feltenni a kérdést, hogy miért nem ment párhuzamosan az infrastruktúra építése és a munkastruktúra fejlesztése? Mi vagy ki volt az akadály?

Az MLSZ-ben mostanra már tudják, nagyjából ötszáz jól képzett edző kellene, akikkel előre lehetne lépni. Megyénként és a fővárossal együtt huszonöt fő. Talán nem irreális ennyi lelkiismeretes, hozzáértő embert találni.

Ötezer tehetségesnek látszó gyereket kellene képezni 8-14 éves korig, megyénként a fővárossal együtt 250 gyerekről van szó. Onnan is közelíthetünk, hogy egy edzőre jutna tíz gyerek, akit nem vinnének el egy kis faluból, hanem helyben segítenék a fejlődését. A 8-14 éves kort Dárdai rendszerint a tanulás aranykorának nevezi. Videós anyagokat is kapnak majd a képzésben a szakemberek, ezt egyébként sokan lektorálták, köztük Dárdai is.

Ez az a terület, amivel eddig nem foglalkozott az akadémia. Nem érdekelte, milyen alapanyagot kap, azt a feladatot szabta magára, hogy neki a 14-19 éves korosztállyal kell foglalkoznia. És még ott is inkább az volt a feladat, hogy tolódjanak, minthogy játékosokat képezzenek, megtanítsák az első érintés kulcsfontosságát.

Dárdai még a 2016-os Eb-részvétel után mondta, hogy az Európa-bajnoki részvételért járó pénzből az utánpótlásba a legjobb edzők kellenek. Egészen pontosan ezt mondta: „a gyerekek mellé topedzőket kellene szerződtetni.” Nem igazán fogadták meg a tanácsát eddig.

Négy év elteltével, mintha most változna a helyzet ezen a téren. Bár még mindig ott a következő, ki fogja eldönteni, ki a jó edző. Nem hurrogják-e le az akadémiák eddig keveset bizonyító irányítói, hogy nem jó edző valaki, aki mást akar, mint a korábban bevett módszer volt. És ha a 8-14 éves gyerekek már megfelelő képzést kapnak, akkor felnőnek-e az állami irányítás alá vont akadémiák ehhez a színvonalhoz.

Mindenesetre most még maradjunk az alaphelyzetnél, feltűnt a baj, és mostantól koncentrál erre a területre az MLSZ.