Volt ő már az új Harry Kane is, de most csak úgy becézik, a Presszing-szörny

Könnyű lenne rásütni Wout Weghorstra, hogy élete szezonját futotta ősszel a Besiktasban. A 30 éves támadó tizenhat bajnokin nyolcszor volt eredményes, és négy gólpasszt osztott ki a Süper Ligben. Góljai mellett ráadásul a hollandé volt a legmagasabb várható gólszám (9,8-as xG), a legtöbb érintés az ellenfél tizenhatosán belül (118), a legtöbb, kaput eltaláló gólszerzési kísérlet (23), a legtöbb lövés (52) és fejes (15) is a török élvonal 2022–2023-as kiírásában.

9.8 - Wout Weghorst is the player with the most Expected Goals (9.8), most touches in the opposition box (118), most shots on target (23), joint-most shots (52) and most headed shots (15) in the Turkish Süper Lig this season. Bedevilling. pic.twitter.com/tlJyZct1ZX

— OptaJohan (@OptaJohan) January 9, 2023

No igen, a török élvonalban, ami, hogy finoman fogalmazzunk, az elmúlt években a közelébe se ért az európai topligák nívójának, kirakatcsapataik pedig a Bajnokok Ligájában nyújtott meglepetésszerű menetelések helyett inkább kétes gazdasági ügyleteikkel kerültek az öreg kontinensen megjelent újságok címlapjaira.

A Bundesligában Harry Kane-hez hasonlították

A helyzet azonban az, hogy Weghorst közel sem élete őszét produkálta Isztambulban. Sokkal inkább a Wolfsburgban villogtatott kvalitásai alapján a joggal elvárhatót. Weghorst 2018 nyarától 2022 januárjáig szolgálta a Bundesliga-csapatot, amelyben 144 tétmeccsen 70-szer volt eredményes, továbbá 22 gólpasszt is kiosztott. Nála több gólt ugyanebben a periódusban csak Robert Lewandowski ért el a német élvonalban. Ha élete idényét keressük, alighanem ebben az etapban találjuk: például a 2020–2021-es kiírásban, amikor húsz gól mellett kilenc assziszttal segítette a német élvonalban végül negyedik, azaz Bajnokok Ligája-indulást érő helyen zárt „autógyáriakat” úgy, hogy egyetlen bajnokit sem mulasztott. De a 2018–2019-es debütáló éve sem volt rossz, szintén 34 bajnokin 17 góllal és hét gólpasszal.

Ezek összességében már olyan számok, amelyek teljes joggal predesztinálták arra is, hogy olyan nagy elődök, mind Robin van Persie vagy Klaas-Jan Huntelaar utódjának kiáltsák ki a holland válogatottnál. S ez volt az az időszak, amikor az újonnan indult brit focis szakportál, a The Athletic „A Bundesliga válasza Harry Kane-re” címmel közölt elemzést és portrét a teljesítményéről.

Ebből is látszik, hogy amikor élvezi a bizalmat, és lelkileg kiegyensúlyozott, Weghorst komoly gólmennyiséget képes a közösbe tenni. Az már más kérdés, hogy korábbi edzői leírása szerint egyszerre számít keményfejű, mégis érzelmes futballistának, aki ha egyszer úgy érzi, elveszítette a körötte lévők bizalmát, hajlamos szétesni és néha megfontolatlan mondatokat kiejteni a száján.

Mindenki kockáztatott. Mindenki nyert?

Hogy ez bekövetkezhet-e Manchesterben is? Ha abból indulunk ki, hogy a The Athletic információi szerint épp Erik ten Hag volt az, aki az angol rekordbajnok vezetőségéből először megkereste a csatárt, aligha. Mi több kellhet annál futballistaként, mint hogy az egyik legnagyobb angol klub menedzsere személyesen kér meg, légy a botrányos körülmények között távozott Cristiano Ronaldo utódja az Old Traffordon? Ten Hag ráadásul igyekezett nyomatékosítani Weghorstban, amolyan „egyszer az életben” pillanathoz érkezett a pályafutása. Honfitársa pedig kellően meggyőző tudott lenni.

A Burnley szempontjából már nem volt ilyen egyszerű a döntés, a törököknek ugyanis 10 millió fontos vásárlási opciójuk lett volna Weghorstra, ami a kölcsönadással együtt lényegében fedezte volna azt az összeget, amit a britek egy évvel korábban, még a Premier League-ben rááldoztak. Csakhogy a csapat CEO-ja, Matt Williams arra jutott, érdemes kockáztatniuk, ugyanis Weghorstot egy manchesteri fél szezont követően jó eséllyel ennél többért tudják majd eladni, ki tudja, talán épp a Unitednak. Ha pedig nem jönne össze az üzlet, a Turf Mooron 2025-ig érvényes szerződése bőven elég időt és lehetőséget biztosít még a későbbi értékesítésére. Azaz a Burnley viszonylag kis rizikóval állhatott bele az üzletbe, és kezdeményezhette a holland csatár visszahívását a kölcsönből.

Már csak az volt a kérdés, a Besiktast ki és hogyan fogja ezért kompenzálni. Vagyis a ki kevésbé, hiszen a Burnley alapvetően úgy ment bele az üzletbe, hogy kár ezért őket nem érheti. A United át is vállalta a visszahívási költségeket. Az alku végül mintegy 2,5 millió eurónál született meg. Itt a Besiktas elnökének, Ahmet Nur Cebinek kellett észnél lennie, keményen tárgyalni, miközben pontosan tudta, hogy vert helyzetben van. Weghorst ugyanis elég egyértelmű jelét adta távozási szándékának azzal, hogy január elején több napot is kihagyott az edzésben. Az pedig elég átlátszó volt, amikor Senol Günes vezetőedző csak annyit tudott erre mondani az újságíróknak, „biztos valami betegség gyötörte” támadóját.

Persze Weghorst mutatói pusztán gólszerzés terén nem versenyezhetnek az elmúlt húsz év legnagyobb gólgyárosának számító Ronaldóéival. Viszont stílusával több olyan dolgot is fel tud kínálni az angol bajnokságban a dobogóért – a Manchester City ellen aratott múlt hétvégi sikerével talán az ezüstért is – harcoló Unitednak, amit a portugál nem tudott/akart.

A tökéletes ellenpélda Cristiano Ronaldóra

Mai fejjel kissé bizarr belegondolni, bár múlt októberben még se híre, se hamva nem volt Weghorst esetleges manchesteri szerződésének, épp ő jelentette akkor megjelent cikkünkben az ellenpéldát C. Ronaldo csapatjátékban és védekezésben nyújtott gyenge mutatóira. Míg az ötszörös aranylabdás támadó az utolsó egy százalékhoz tartozott, addig a holland a legtöbb nyomásgyakorlást indította az öt topliga 2021–2022-es kiírásában szereplő játékosok közül.

Ezekre a nyomásgyakorlásokra pedig óriási szüksége van a letámadni akaró csapatoknak. Míg Ronaldo egész jól passzolt az előző idény elején mindössze a gyors átmenetekre, kissé leegyszerűsítve: a kontrákra építő Ole Gunnar Solskjaer-féle MU-ban, addig a kispadon a norvég klubikon váltó Ralf Rangnicknál már ki-kijöttek a hiányosságai. Nem véletlen, hogy a német futball professzorának becézett, Manchesterben végül megbukott szakember székfoglalójának idején a sajtó munkatársai is nekiszegezték a kérdést, a korosodó aranylabdás miként illeszkedhet majd a Rangnick által olyannyira kedvelt stílushoz.

A stuttgarti edzőiskola, valamint a gegenpresszing keresztapjaként emlegetett szakember már a legelső manchesteri sajtótájékoztatóját sem úszhatta meg a kérdés nélkül, miként fog illeszkedni kedvencébe, a magas intenzitású, letámadásra építő játékstílusba a csapat sztárja.

A filozófia csak a dolgok egyik oldala. Edzőként viszont mindig tudnod kell alkalmazkodni az adott játékoskerethez. Ronaldóról csak pozitív dolgokat mondhatok, soha nem láttam még senkit, aki 36 évesen ennyire fitt lett volna. Lenyűgöző, a profik között a legprofibb. A következő időszak azonban nem arról kell szóljon, mi lesz Ronaldóval, és hogyan tud esetleg még egy szintet lépni a karrierjében, hanem arról, hogy együtt, csapatként a lehető legtöbbet fejlődjünk

– idéztem akkori, igencsak diplomatikus válaszát a Nemzeti Sport Online-on.

A kudarcokkal tűzdelt hónapok elteltével már kevésbé volt visszafogott.

Nem akarom Cristianót hibáztatni, mert a kapu előtt remek teljesítményt nyújtott, de az igaz, nem valami erős a letámadásokban. Soha nem is volt az a típus, aki nagy hangsúlyt fektetett volna a játék ezen elemére, mert a klubjainál nem is követelték meg tőle. A keretben sokan vannak még olyanok, akikhez egyszerűen nem passzolt ez a játék, ezért kénytelen voltam kompromisszumokat kötni az elképzeléseimhez képest. Talán túl sokat is kötöttem

– értékelte manchesteri regnálását május végén Rangnick.

A számok igazolták is az általa mondottakat: míg érkezését követően javulni kezdtek a magas intenzitású letámadásról árulkodó csapatmutatók, a meccsenkénti nyomásgyakorlások száma vagy a PPDA-szám – amely definíciója szerint arról árulkodik, egy csapat hány érintést enged ellenfeleinek, mielőtt megpróbálná valahogy megszerezni tőlük a labdát –, másfél hónapot követően a trend megváltozott, az idény végére pedig csaknem ugyanoda esett vissza az MU ezekben a statisztikákban, ahol a német előtt volt.

A számok előrevetítették Ronaldóék szakítását 

C. Ronaldót sem lenyelni, sem kiköpni nem tudta a gegenpresszing: minden akkori manchesteri csatártársánál gyatrább számokat pordukált nyomásgyakorlásban. Pedig ennek alapkövetelménye az egységes csapatmozgás mellett az, hogy a lehető legmagasabban induljon a letámadás, a csapat magasságát pedig ki más adná, mint a csatár. Ha egy támadó nem jó abban, hogy felismerje azokat a jeleket – bizonytalan labdaátvétel, a kelleténél rövidebb, erőtlenebb passzok a védelmi vonalban –, amelyek alapján érdemes megkezdeni a letámadást, vagy egyszerűen nem hajtja végre ezeket az apró, de annál dinamikusabb, így pedig rendkívül energiaéhes mozgásokat, akkor az egész rendszer működésképtelenné válik.

Íme, Ronaldo teljesítménye ezen játékelemben akkori csatártársaival összevetve...

CRISTIANO RONALDO ÉS A NYOMÁSGYAKORLÁS (forrás: nso.hu)
helyezés a PL-mezőnyben	Játékos	nyomásgyakorlás	nygyk/90 p
406.	Cristiano Ronaldo	92	6.38
281.	Edinson Cavani	62	12.75
229.	Marcus Rashford	98	14.70
189.	Jadon Sancho	167	16.27
318.	Mason Greenwood	130	11.30

Ám hiába bukott bele Rangnick a manchesteri presszingreformba, a klubvezetés kitartott a filozófia mellett, amikor a német szakember utódjaként Erik ten Hagot szerződtette. A holland az Ajax élén eltöltött, rendkívül sikeres négy évében ugyancsak erre az alapsémára építette fel csapata játékát, olyan edzőktől inspirálódva, mint Jürgen Klopp, Thomas Tuchel és a némileg más filozófiát valló, inkább a totális kontrollra és tökéletes labdatartásra törekvő Pep Guardiola. Utóbbival ráadásul dolgozott is együtt a Bayern Münchennél, amikor a katalán a Bundesliga-együttest, ő pedig a bajorok B csapatát dirigálta.

Ronaldo ilyen szempontból cseberből vederbe került, ráadásul ezúttal egy olyan edzővel szemben, aki szabad kezet kapott a keret átalakításához. Míg Rangnick idején bizonyos védettséget élvezett frissen visszaigazolva az Old Traffordra, ezúttal már szó sem volt ilyesmiről. Nem véletlen, hogy az idény elején többször is kispadra került, bár ezt akkor ten Hag merészsége helyett sokan annak tudták be, CR a családi tragédiája után tényleg a szokásosnál többet hagyott ki, fizikailag pedig még nem volt arra alkalmas állapotban augusztusban, hogy sorozatban játssza a 90 perceket. Aztán amikor szeptember–októberben sem stabilizálódott a helye a kezdőben, már látszott, elkerülhetetlen a szakítás. Csak az volt a kérdés, mennyire lesz szép az elválás.

Wout Weghorst, azaz a Presszing-szörny

Nem lett az. Pedig alapvetően Ronaldónak – ha beáll a sorba – bőven lett volna haszna ten Hag és a Manchester United számára. Például az erősen tömörülő ellenfelekkel szemben, ahol nem a labdák gyors visszaszerzésén, még csak nem is az akciók egy-két húzásból való azonnali befejezésén, a sprinterős támadók játékán lett volna a hangsúly, hanem párharcban jó, a kapu előterében rendkívül hatékony játékosokra van szükség. Merthogy a portugál támadó ezen elemekben még 37 esztendősen is etalonnak számít(ott volna). Nagy dérrel-dúrral való távozása azonban lehetőséget teremtett a holland menedzser számára, hogy olyan bizalmi embert hozzon a csatársorba, aki azon sem sértődik meg, ha többnyire csak ilyen meccseken, várhatóan mélyblokkba helyezkedő ellenfelek ellen kap bőséges játékperceket.

A 197 centis támadó profilja egyébként a sokat idézett Transfermarkt.de elemzői szerint nagyon hasonlít Sebastien Hallerére. Hogy a Dortmund – a rákot is legyőzött – támadója miért fontos? Mert karrierje legjobb évét épp a ten Hag által irányított Ajaxban hozta össze, a 2021–2022-es évadban 43 tétmeccsen 34-szer volt eredményes, a Bajnokok Ligájában pedig nyolc találkozón tizenegyszer, ezzel több, C. Ronaldo, Lionel Messi vagy épp Lewandowski által tartott rekordot is megdöntött/beállított. A Haller és Weghorst stílusában mutatkozó hasonlóságot egyébként az understat.com és az fbref.com adatbázisa is megerősíti, a topligás meccseiken rendkívül hasonló számokat hozott mind az akciókban való részvétel, mind a helyzetbe kerülés és helyzetkialakítás, mind a labdaszerzések és a nyomásgyakorlások tekintetében. 

„Weghorst: a Presszing-szörny” – állt tavaly áprilisban egy szintén igencsak hangzatos The Athletic-szalagcímben. A cikk pedig arról szólt, a három hónappal korábban megszerzett hollandus még Sean Dyche-ékat (a csapat akkor menedzsere) is meglepte azzal, mennyire fantasztikus erőnlétnek örvend, és termetéhez képest milyen jól bírja a rövid, de annál gyakoribb sprinteket, amiket a letámadás megkövetel tőle. A Wolverhampton elleni 1–0-s Burnley-sikerkor például idényrekordot jelentő 57 alkalommal tudta megzavarni és/vagy blokkolni az ellenfelek labdakihozatalát.

Some shift from Wout Weghorst in Burnley's 1-0 win over Wolves this weekend

Weghorst recorded 57 pressures - the most a single player has made in a Premier League match this season pic.twitter.com/UyDdXUUpRG

— StatsBomb (@StatsBomb) April 25, 2022

A labda nélküli játékban nyújtott aktivitásával olyan számokat hozott (például 33,2 nyomásgyakorlás/90 perces átlagával) fél idény alatt is, ami labdaszerző középpályásokat vert simán kenterbe. Mint például a Manchester Citynek nyáron 50 millió eurót megért – más kérdés, hogy eddig nagyon be nem vált – Kalvin Phillips (33,2) vagy az akkor még a Newcastle United középpályáján nagyon is meghatározó Sean Longstaff (27,3), az Evertonból sokáig kihagyhatatlan Allan (26,7) vagy a Rangnick-éra egyik legjobban teljesítő unitedosa, Fred (24,8).

A kör bezárul 

Weghorst személyében tehát a kapu előtt rendkívül veszélyes, termetéből adódóan jól fejelő – döbbenetes, hogy az elmúlt másfél évben fejjel a 179 centis és alapfeladatait tekintve nem épp erre specializálódott Bruno Fernandes volt a legveszélyesebb a United ellenfeleinek kapujára – játékossal gazdagodott az MU öltözője. Ráadásul – ahogy azt már az első, Crystal Palace elleni meccsén is bizonyította – egy olyan csatárral, aki a kapunak háttal sem jön zavarba, futsalos centereket idéző módon képes fedezni a labdát, majd megjátszani az oldalirányból, a kaput lendületből támadó társaknak a labdát, ami a félterületekből óriási gólveszéllyel kecsegtet. Ráadásul – s talán ten Hagnak ez a képesség volt a legfontosabb – egyúttal a letámadásban is rendkívül hasznos, így pedig segíthet a Unitednak eredményesebbé válni az ellenfelek térfelén visszaszerzett labdáknál. 

Beszédes, hogy míg tavaly a Bajnokok Ligája mezőnyében a Liverpool (7,2), Chelsea (7,5) angol duó mögött az AJaxé volt a harmadik legkisebb (így legjobb) szám 8,3-mal, addig a Manchester United – bár az ősz közepe óta folyamatosan javul ez a szám – 14,1-gyel jelenleg a Premier League középmezőnyéhez tartozik.

Ám, mint Rangnick is megjegyezte, az MU öltözője nyáron még tele volt olyan futballistákkal, akikhez a magas intenzitású letámadás nem annyira illik. Ten Hag keze alatt azonban a keretben is elindult az átalakulás, és a majd 100 millió euróért – épp az Ajaxtól – megszerzett Antony után most újabb „Presszing-szörnyet” hozott a klubhoz. A klubhoz, amely Ronaldo szintjéhez méltatlan volt, ám a jelek szerint arra nagyon is méltó, hogy a Bajnokok Ligája-indulásért csatározzon már a holland menedzser regnálásának első évében.

Ízlelgessük, a csatár, aki 17 évesen még amatőr bajnokságban játszott Hollandiában, most főszerepet vállalhat abban, amire még portugál poszttársa sem volt képes: újabb BL-helyezéshez segíteni a Unitedot.

Nem azért, mert jobb lenne nála, hanem azért, mert az adott stílushoz praktikusabb. 

A kör egyébként be is zárult: a Ronaldo helyére szerződtetett Weghorst utódja ugyanis az a Vincent Aboubakar lett a törököknél, aki pont a portugál támadó érkezésével lett létszám feletti az al-Nasszr öltözőjében.

Még hogy a sorsnak nincs humora!

LABDARÚGÁS
ANGOL PREMIER LEAGUE
21. FORDULÓ
Vasárnap, 17.30: Arsenal–Manchester United

(Borítókép: Wout Weghorst először edzett a Manchester United első csapatával. Fotó: Ash Donelon / Getty Images Hungary)