Orosz Pál: Biztosan lesz olyan év, amikor nem a Ferencváros nyeri a bajnokságot

Az Európa-konferencialigából a népligetiek kettős vereséggel, 0–2-s gólkülönbséggel estek ki, és így nem jutottak a nyolcaddöntőbe. A búcsút követően három nappal a zöld-fehérek a magyar bajnokságban az Újpest elleni idegenbeli fellépésen adtak magukról komoly életjelet, és mutattak egyben görbe tükröt a nemzetközi, valamint a hazai klubfutball között. A lila-fehéreket 5–0-ra lépték le idegenben – egy erősen rotált csapattal –, majd egy hét múlva a Groupama Arénában a Kecskemétet intézték el 2–0-ra. A két fellépés között Debrecenben vendégeskedtek, ahol Magyar Kupa-meccsen tizenegyespárbajt követően léptek a negyeddöntőbe. Vasárnap pedig a tabella élére léptek, miután a dobogós helyekért harcoló Fehérvár FC-t olyan meccsen intézték el idegenben 2–0-ra, amelyen a rivális nem tudta érdemben felvenni a küzdelmet.

Mindenek előtt azután érdeklődtünk, hogy a kupabúcsú, a kettős vereség, a rúgott gól nélküli két meccs, a három félidőn át tartó erőtlen támadójáték, a kinti első felvonás második félidejében, majd a hazai visszavágón lényegében végig – erről a mérkőzés után maguk az érintett ferencvárosi játékosok is nyilatkoztak – mennyire kérdőjelezte meg Sztankovics iránt a szakmai bizalmat. 

Főként úgy, hogy a tréner elmondása alapján személyes kihívásként is tekintett a rutinosabb, a Sevillával tavaly Európa-liga-győztes spanyol José Luis Mendilibar elleni két mérkőzésre. A szerb edző az elbukott Ekl-párharc után körülbelül olyan szerzett pontátlaggal állt, mint a 2021 őszén kinevezett, rövid ideig irányító Peter Stöger, aki körül elfogyott a levegő. A játékosok, a szurkolók, a klubvezetők részéről egyaránt.

„Az Olympiakosz kétségkívül jobb most nálunk, és általában az erősebb csapat győz, a gyengébb sikere mindig bravúrt feltételez, ami persze nem azt jelenti, hogy feltartott kézzel mentünk volna bele ebbe a párharcba, hiszen az elmúlt években éppen mi borítottuk fel többször a papírformát azzal, hogy nálunk magasabbra értékelt együttest múltunk felül – kezdte mondandóját Orosz Pál. – De ez most nem jött össze, azonban ettől nálunk sem rossz a csapat és az edző. Egész egyszerűen az történt, hogy olyan párharcban találkoztunk egy nálunk jobb ellenféllel, amikor nem jöttek össze a dolgaink. Utalhatnék röviden az első találkozó második percében szerzett lesgólunkra, ami tényleg nagyon kevésen múlt, és talán egészen más képet adott volna a folytatásnak, illetve a visszavágóra felépített taktikánknak, a két támadóra felívelt labdákra, ami sajnos nem működött. Ilyen van, ez a futballban megtörténhet, sok mindenkivel megesik, hogy az erősebb ellenféltől kikap...”

Az igazgató elmondta: az Ekl-kiesést követően volt egy beszélgetés az edzővel, de az teljesen a szokásos mederben zajlott, egyáltalán nem volt számonkérés jellege.

Orosz Pál hozzátette: ebben a párharcban kiütközött a keretértékek közötti különbség, a magyar címvédőjé a transfermarkt.de adatai alapján körülbelül 52,5 millió euró, a pireusziaké 110,7 millió, valamint a pályán meglátszott az is, hogy mennyi pénzt képes például áldozni a görög ellenfél egy-egy sztárja fizetésére. Kevesen tudják, de nem árt, ha tisztában vannak azzal, mondta a vezérigazgató, hogy – a salarysport.com szaklap kimutatása szerint –

de még a pályára sem lépett Omar Richards is havi 97 milliót keres Pireuszban. A 11-esből gólt szerzett el Kabi havonta 34 millió forintnak megfelelő eurót kap kézhez, akárcsak a görög sztár, Fortunisz, vagy a cserejátékos Jovetics és Carvalho, miközben a Fradi legjobbjainak bérei fényévnyire járnak ezektől az összegektől. Ráadásul legalább ilyen fontos összetevője a párharcnak, jelezte Orosz Pál, hogy a görög élvonal szakmailag jóval magasabb szintet biztosít meghatározó résztvevői számára, mint a magyar.

„Egy játékoskeretben is hasonló a helyzet, ha egy posztra két vagy három azonos képességű labdarúgó van, akkor ez a házi külön verseny az edzéseken és mérkőzéseken is pluszerőt ad, nagyobb erőbedobásra ösztönöz. A bajnokságban a görögöknél minden évben legalább három, de talán ennél is több olyan potenciális riválisa van a pireusziaknak, amely képes az Olympiakoszt megszorítani, adott esetben, mint például idén, meg is előzni. Ezek a vetélytársak, mint például a Panathinaikos, az AEK vagy a PAOK, rendszeres résztvevői az európai csoportköröknek! Az országon belüli rangadók mellett, ami önmagában magasabb színvonalat képvisel, arra is rákényszeríti a versenyben résztvevőket, hogy a többiek ellen is megtartsa a fókuszt, ellenkező esetben a másik máris előz, vagy még inkább elhúz. Ezzel szemben nálunk most van egy, amellyel ilyen csatára kényszerülünk, de az elmúlt éveket tekintve egy sem volt.”

Orosz Pál arra a közbevetésünkre, miszerint ezt a cél szolgálhatná, ha sorozatban játszaná a Ferencváros a mérkőzéseit, és nem kérne gyakran halasztást – mint gyakorta előfordul az nyáron, vagy éppen az Olympiakosz elleni meccsek között –, annyit válaszolt: egyfelől arról mindenki elfeledkezik, hogy az elit, tehát a csoportkör mezőnyében szinte egyedülálló a Fradi azzal, hogy már az első selejtezőfordulóban pályára lép, vagyis sokkal több meccsel a lábában érkezik az igazán nagy téttel bíró párharcokba. Másfelől a halasztás szakmai döntés, amelyet mindig az edző kezdeményez, és egy évvel korábban, a Leverkusen elleni El-nyolcaddöntőben például nem éltek ezzel a lehetőséggel, erre sem árt emlékezniük a hangos kritikusoknak. Hozzátette, információik szerint ugyanakkor az Olympiakosz is halasztást szeretett volna kérni a görög szövetségtől, de ott falakba ütközött. (A görög csapat halasztási kérelméről egyik magyar lap sem számolt be, az Index például görög sajtóforrásokból egyenesen úgy értesült, hogy ilyen kérés nem is történt a görögök részéről.)

Itt a kettősség abból fakad döntően, hogy amíg az edző rövid távon és a csapatban gondolkodik, addig például szakmai feletteseként a sportigazgató meg hosszú távon és a klubban. Mások a célok. Erről nekik kell döntést hozniuk, meggyőzniük a másikat

– taglalta a vezérigazgató. Majd kiemelte: Sztankovics munkájával elégedettek, továbbra is látják benne azokat a kvalitásokat, amelyekkel elérhetik a kitűzött céljaikat. Ennek ellenére pontosan tudja, hogy egyszer eljön majd az a pillanat, amikor már nem a szerb szakember lesz a csapat vezetőedzője.

Csercseszov esetében a Klaksvik elleni vállalhatatlan blama egy folyamat végpontja volt

„Tizenhárom éve vettük át a klubot, azóta építkezünk folyamatosan Kubatov Gábor elnök irányítása mellett, és 2016 óta a lehetséges nyolcból hat bajnoki címet begyűjtöttünk. De miután a futball is iparág, méghozzá szórakoztató iparág, az üzleti életből érkezve menedzserként tisztában vagyok vele, hogy előbb vagy utóbb mindig jön a válság. Mert az, hogy jön, az biztos. A kérdés az, hogy mikor érkezik, és önmagához, a célokhoz, az erőhöz képest mit jelent, és ki mit tanul belőle, ki milyen válaszokat ad rá. Ilyenkor kell azt megnézni, mi vagy ki a problémák okozója? A felelősség egyéni vagy közös? Azért, mert valaki hibázik – és mindenki hibázik –, önmagában nem lesz rosszabb edző vagy játékos. Egy rosszabb eredmény után inkább úgy közelítünk ehhez, hogy tanult az esetből, és legközelebb már tudja kezelni, reagálni, akár elé is menni, ha ismét megtörténne. A konklúziók levonása mindenképpen megtörténik, de ez nem feltétlenül jelent váltást és válást. Csináljuk tovább a dolgunkat, hogy céljainkat megvalósítsuk, de közben tisztában vagyunk vele, lesz olyan év, amikor nem leszünk bajnokok. Egészen biztosan lesz. És egyszer majd eljön az a pillanat is, amikor már nem Dejan Sztankovics ül a Ferencváros kispadján, nagyon kevés kivételtől eltekintve, nincs is olyan edző, aki egész életében egy klubnál van.”

Ennek kapcsán megérdeklődtük Orosz Páltól, hogy az előbb felvázolt ideológia, gondolkodásmód mentén a múlt nyári, Klaksvik elleni kellemetlen BL-búcsú után miért nem ugyanúgy jártak el Sztanyiszlav Csercseszovval, és törekedtek inkább arra, hogy együtt kijavítsák a hibákat. Mint ismert, Kubatov Gábor klubelnök a visszavágót követően, még aznap este kiadta az orosz szakember útját.

„Csercseszov esetében teljesen más volt a helyzet, mint jelenleg Sztankovicsnál. Most arról beszélünk, hogy a szerb szakember vezetésével egy rosszabb eredményt – kupakiesést – kell kielemeznünk, kijavítani az elkövetett hibákat, Csercseszovnál viszont nem erről volt szó. A Klaksvik elleni vállalhatatlan blama egy folyamat végpontja volt. Már tavaly tavasszal érzékeltük, hogy baj van, az öltöző az idő előrehaladtával egyszerűen, pestiesen szólva »megette« az orosz vezetőedzőt, akinek a külvilág felé kommunikált vaskezű, szigorú imidzse nem feltétlen volt igaz a házon belüli munkánál, kapcsolatoknál. Amikor pedig edzőként nem vagy kemény és határozott, a játékosok azt megérzik, a fejedre nőnek. Megváltozik az egész közösség dinamikája. Ez a folyamat indult el nálunk tavaly tavasszal, és dacára annak, hogy a nyáron sok új és jó játékos érkezett, minden bizakodásunk ellenére nem sikerült megállítani. A korai BL-búcsú után pedig már nem volt esély a közös folytatásra. Ezt a lépést kénytelenek voltunk meglépni.”

Mint elmondta, Sztankovicsban teljes mértékben bízik a vezetőség, változatlanul hiszik, hogy együtt rengeteg sikert elérhetnek el a jövőben, így természetesen szóba sem jött az, hogy vezetőedzőt váltsanak a nemzetközi kupabúcsú után. Orosz Pál kiemelte, hogy bár sokan megpróbálták kudarcnak beállítani a nemzetközi kupaszereplést, azért a klubvezetés értékelése alapján – ami tudomása szerint egybecseng a Fradi-drukkerek többségének véleményével – mégiscsak siker, hogy egy Fiorentina, Genk, Csukaricski csoportból veretlenül tudtak továbbjutni. Mindezt ráadásként úgy, hogy a két sztárcsapat ellen egy percre sem álltak vesztésre, mi több, előfordult, hogy inkább az ellenfél futott az eredmény után.

Visszakanyarodva még egy gondolat erejéig múlt nyárra, a Bajnokok Ligája selejtezőjéből való kiesésre. Az orosz szakembert Máté Csaba váltotta a kispadon, akivel mind a hat nemzetközi selejtezőmérkőzését megnyerte a Fradi, amely mindössze egy bajnokin szenvedett vereséget, otthon a Puskás Akadémiától. Úgy tűnt, minden összeállt klubon belül, a magyar vezetőedző személye külön örömteli volt a honi labdarúgásra nézve. Máté jó, közvetlen kapcsolatot ápolt úgy a szurkolókkal, mint a sajtó képviselőivel, így sokáig a levegőben lógott, mi lesz sorsa az ősztől. Mint kiderült, a kiemelkedő sikerek ellenére újabb külföldi, felső polcos szakember érkezett a népligetiek kispadjára Dejan Sztankovics személyében, így Máté nem tarthatta meg munkáját.

Kubatov Gábor klubelnök akkoriban elmondta, élete egyik legnehezebb beszélgetését folytatta a magyar szakemberrel, amikor közölte vele, hogy nem folytathatja a munkát, de ebben a témában Orosz is megerősítette a Ferencváros első emberét, hogy akármennyire fájdalmas volt a szakítás Mátéval, ez volt a jó döntés.

„Rengetegen nem értettek egyet ezzel a döntéssel, hogy elküldtük Máté Csabát a kispadról, mivel sikereket ért el, és több mint tíz év után újra magyar edzővel kvalifikált csapat nemzetközi kupasorozat csoportkörébe, de más szempontokat is szem előtt kellett tartanunk. Figyelembe vettük azt is, hogy a Ferencváros nem kizárólag a magyar, hanem a nemzetközi piacon is egyre meghatározóbb, erős márkává – úgymond branddé – kell tennünk, amelynek egyik alappillére az, hogy az európai futballban ismert név üljön a kispadon. Ahova mi pozicionáljuk a Ferencvárost a nemzetközi piacon, annak elengedhetetlen eleme, hogy külföldi vezetőedző irányítsa a csapatot” – közölte Orosz Pál.

Kiemelte: Máté Csaba nagyon jó munkát végzett a szakmai stábban, majd a vezetőedzői poszton töltött időszakban, és ezért rendkívül hálásak neki, de az elért eredményeket illetően semmit nem tudott volna tenni annak érdekében, hogy megtarthassa munkáját.

A klubnál úgy érzik: az átigazolási piacon regionális hendikepjük van

A feröeri bajnok elleni kiesést követően nemcsak a vezetőedző személye változott több alkalommal az FTC háza táján, hanem bizony a csapat keretének összetétele is, amely jelenleg 33 szerződtetett játékosával magasan a legnagyobb a honi első osztályban szereplő klubok között. Ennek kapcsán megérdeklődtük, milyen átigazolási politika mentén szerződtet labdarúgókat a klub, rendben van-e az, hogy szinte minden átigazolási ablakban több, kulcsjátékosnak szánt labdarúgóval bővül a keret, illetve ez milyen gazdasági tényezőkkel jár – utalva itt arra, hogy Ferencváros több millió eurós mínusszal áll jelenleg a játékosokért fizetett, illetve az eladásokból befolyt összegek terén.

Orosz Pál felhívta a figyelmet, hogy aki a játékosok vétele és eladása közti különbözetet kizárólag önmagában vizsgálja, az „vagy rossz úton jár az érintett klub megítélésekor, vagy a rosszindulat vezérli”, hiszen egy-egy igazolás úgy is lehet befektetés, hogy az elért eredményekben és az abból származó bevételekben is kulcsszereppel bír a labdarúgó. A vezérigazgató emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években csak az UEFA versenysorozataiban az FTC több mint 40 millió eurós bevételhez jutott csak az európai szövetségtől, nem beszélve a telt házas csoportkörös találkozók plusz bevételeiről. Orosz hozzátette, egyébként pedig a magyar futballpiacról külföldre eladni egy játékost teljesen más, mint például a horvátról, a nemzetközi szereplés erős nyomokat hagy a lehetőségeken.

„Regionális hendikepünk van. Tudomásul kell venni, hogy egyelőre hiába ugyanaz a termék, más piacról érkezve más árat képvisel. Ez nemcsak a futballra igaz, hanem a gazdaság egyéb más területeire is. Ami a játékospolitikánkat illeti, kétféle labdarúgót szerződtetünk: olyat, aki késznek tekinthető, azonnal bevethető, foglalkoztatható. Ők sportszakmai eredményességünkhöz teszik hozzá a magukét, így nem is feltétlenül annak lesz pozitív a hozadéka, hogy mennyiért érkezett hozzánk és mennyiért távozott tőlünk, hogy drágábban adom el, mint amennyiért vettem. Van annak is komoly értéke, ha valaki például bevisz minket a Bajnokok Ligája-csoportkörbe, sikeres nemzetközi szereplés elmúlt évekbeli pénzügyi mérlegét már mondtam, távolról is jól látható, hatalmas összeg, forintban a tizenhat milliárdot közelíti meg csak az UEFA-tól kapott bevételünk. Vannak azonban olyanok, akikben potenciálisan látunk gazdasági lehetőséget. Az ő kinevelésük, felépítésük és menedzselésük hosszabb időt vesz igénybe. Ez része a klubfilozófiánknak is, hogy gyere ide, mert nálunk meg tudod magad mutatni, és ha jó vagy, képes leszel megugrani egy következő lépcsőfokot. Ez azonban nagyon soktényezős játék, sok buktatóval, és nem is feltétlenül mindig sikeres a végkifejlet. Ezzel együtt játékoseladásokból is nagyon komoly bevételt tudtunk realizálni az elmúlt években, sok-sok millió euró, forintban több milliárd jött be.”

Az igazgató kiemelte: a sportág trendjeihez igazodnak akkor, amikor a játékoskeret esetükben is állandó mozgásban van, az átigazolási piacokon történt aktív szerepvállalásukat viszont aligha érheti kritika.

„Hajnal Tamás sportigazgató csapatának, megfigyelőhálózatunk feladata, hogy mindig képesek legyünk reagálni a történtekre. Ha valaki megy, ki az, aki helyettesíti majd. Nekünk az a feladatunk, hogy az éppen rendelkezésre álló kerettel érjük el a maximumot és valósítsuk meg a kitűzött célokat. Mások is igazolhatnak itthon, nem tiltja semmi, de nem jutottak el még arra a pontra, hogy ezt megengedjék magunknak. De nekünk sem azonnal és magától jött, hosszú út, valamint sok munka vezetett idáig. Rengeteg személyi jellegű döntést hoztunk meg az elmúlt években, kit hozunk, kit adunk el, kit engedünk útjára. Ezek mindig nehéz, sokszor anyagilag és, vagy emberileg fájó döntések, hogy a céljaink elérése érdekében áldozatokat hozzunk. Előfordul, hogy még az ügyvezetés között is véleménykülönbség alakul ki, persze a külvilág felé már az egységes döntésünket kommunikáljuk, mert egy klubnál ez való rendjén. Nagyobb részben azért sikerült jó döntéseket hoznunk, különben nem jutottunk volna el oda, ahol most vagyunk szakmailag és gazdaságilag.”

A vezérigazgató sorolta a neveket az elmúlt évekből, akikből látható nyereséget generált magának a Ferencváros (Somália, Muhamed Besics, Nagy Ádám, Aissa Laidouni, Myrto Uzuni, illetve a szezon végén távozó Lisztes Krisztián), ugyanakkor legalább ilyen hosszú a sor, ha azt vesszük, kik azok, akiken lehetett volna még „nyerészkedni”.

A különböző okok miatt mellőzött és végül távozott Ryan Mmaee vagy Olekszandr Zubkov alighanem komoly összeget is fialhatott volna, a közelmúltban még Adama Traoré esetében is kinézett ugyanez, aki jelenleg is a keret tagja.

A vezérigazgató jelezte, nem ért egyet az Index állításával, hiszen például Ryan Mmaeét sikerült az angol Championshipbe értékesíteni, méghozzá jóval több pénzért, mint amennyiért a Fradihoz érkezett, és ittléte alatt fontos gólokkal segítette a klubot. Orosz Pál hangsúlyozta, a magyar sajtóban sok téves információ kering, és nem csak Mmaee, hanem Zubkov esete is ilyen, hiszen az ukrán labdarúgó is sokkal magasabb összegért távozott, mint amennyiért érkezett, és neki is kulcsszerepe volt a kiváló nemzetközi szereplésekben. Vagyis a teljesítményével is termelt bevételt, amit – Mmaee esetéhez hasonlóan – csak még tovább növelt a távozása után kapott plusz összeg.

Már nem tartozik a keretbe, csupán a klub kötelékébe a korábbi kulcsember Tokmac Nguen, akire Orosz Pál is célzást tett akkor, amikor a sikeres BL-selejtezős idényről beszélt. Nguen teljesítményével, góljaival első számú főszereplő volt, karrierje kifutását sérülés is nehezítette, mostanra pedig végleg kegyvesztetté vált, nehezebb helyzetbe került.

„Tokmac sérülése után visszatért, megkapta a lehetőséget a bizonyításra, de már akkor nem tudta a kvalitásait megmutatni. Leginkább az edzéseken, azokat követően és azzal szoros összefüggésben pedig értelemszerűen a mérkőzéseken sem. De remélem azt mindenki feltétel nélkül elfogadja, hogy nem vagyunk a saját zsebünk ellenségei. Tokmac továbbra is a Ferencváros játékosa, és meglátjuk, mit hoz a jövő. Emberileg rendkívül nehéz, fájó döntés volt meghozni, hogy nem számítunk a továbbiakban Tokmacra, de a klub sikereinek érdekében sajnos elérkezett ez a pont” – tért ki Orosz Pál arra, hogy nem kizárólag szakmailag nehéz döntés meghozni, melyik játékosukra számítanak a továbbiakban, és melyikre nem. Ennek kapcsán, többek között a Ferencváros megnövekedett – olykor fájdalmas – bérköltségeire tekintve a vezérigazgató elmondta, tisztában vannak vele, hogy hosszú éveken keresztül nem fenntartható a helyzet, de a klub hazai és nemzetközi szinten megérett arra szintre, hogy önerőből abszolút piacképes, amit az utóbbi években elért sikereivel alapozott meg.

„Semelyik magyar csapatnak nincs megtiltva az, hogy maradandót alkosson a nemzetközi kupaporondon”

Az elmúlt hetekben az európai szövetség (UEFA) részletes pénzügyi jelentést tett közzé mind az 55 tagállam első osztályú ligájának bevételeiről, költségvetéséről, illetve játékosfizetésekre költött összegeiről, amelyek ugyan nem arról árulkodnak, hogy bármely magyar csapat önállóan piacképes lenne, de mint kiderült, a Ferencvárosnál más a helyzet.

Orosz Pál kiemelte, hogy a megszokottnál több, nemzetközi szinten is jegyzett labdarúgó bérét azért tudja fenntartani a klub, mert a legmagasabb költségvetéssel rendelkezik az élvonalban, amelyet annak köszönhetően tud bevállalni, hogy az utóbbi években rendkívül erős branddé nőtte ki magát. Hozzátette, semelyik magyar csapatnak nincs megtiltva az, hogy maradandót alkosson a nemzetközi kupaporondon, de mint azt tudjuk, a Ferencvároson kívül nincs olyan magyar klub, amely stabil szereplője lenne az európai klubfutballnak. Ennek értelmében pedig egyedüliek, akik lényegesen nagyobb költségvetéssel dolgozhatnak honi riválisaiknál. A vezérigazgató szerint ezért nagyon keményen megdolgoztak, miközben egy pillanatig sem gondolják, hogy bármivel is a magyar mezőny fölé nőttek. Egyszerűen csak végzik a munkájukat, a jelekből ítélve eredményesen. De idáig hosszú és keserves utat tettek meg. Tizenöt éve a Fradi éppen az NB II-ből való visszajutásért küzdött még, Kubatov Gábor elnökké választása után pedig egy gazdaságilag megrogyott klubot vettek át és építettek újjá.

„Ami pedig a jegyeladásokat és az erről beszámoló, itthon megjelent írásokat illeti, kicsit torzított képet vetít az UEFA jelentése, miszerint a klubok bevételének mindössze két százalékát teszi ki Magyarországon a jegybevétel. Elmondhatom, hogy a Ferencváros költségvetésének látható részét képezi a jegyértékesítésből származó összeg, külön üzemeltető céget bíztunk meg ezzel a feladatkörrel, így európai szintű stadionban, ennek megfelelő körülményekkel várjuk minden héten a szurkolókat. De nem kizárólag futballmérkőzéseket tartanak a Groupama Arénában, számos céges rendezvénynek, eseménynek ad otthont az Üllői úti létesítmény, amely komoly bevételi forrást jelent a klubnak. Az Olympiakosz elleni Európa-konferencialiga-mérkőzésen telt ház volt, ahogy valamennyi hazai csoportkörös találkozón, míg az Újpest elleni derbiken is rendre megtelik a stadion, ennek ellenére tudjuk, ahhoz, hogy minden mérkőzésen telt ház közeli nézőszám legyen, sok még a dolgunk, de még így is a Ferencváros hazai mérkőzéseit látogatják messze a legtöbben a bajnokságban. A Ferencváros hazai átlagnézőszáma évek óta jóval tízezer fölötti, több mint hétezer bajnoki bérletesünk van, nem beszélve az eladott sky boxokról, és az azokból származó extra bevételekről”

– értékelte a klub gazdasági tevékenységét Orosz, aki emellett hozzátette, a Ferencváros kapja a legkevesebb állami támogatást a 12 csapat közül, míg a szponzorok gyakorlatilag sorban állnak náluk. A VIP-jegyekért és a SkyBoxok bérléséért verseny zajlik közöttük – egyúttal presztízs lett, hogy jelen legyenek a támogatók a Ferencváros életében.

Orosz hozzátette, reményeik, terveik és céljaik szerint a következő években is valamelyik nemzetközi kupasorozat csoportkörébe jutnak, majd onnan a tavaszi folytatásra, tovább erősítve ezzel a Ferencváros brandjét az európai piacon. A vezérigazgató elmondta azt is, hogy a bajnokság megnyerése mindenek felett áll a klubon belül, a sorozatban nyert bajnoki címek egyikét sem áldozná fel egy esetleges sikeresebb európai szereplésért, és idén ugyan „emberükre” találtak a Paksban, bíznak benne, hogy újabb aranyéremmel bővül a Ferencváros vitrinje a bajnokság végeztével.

Ami pedig a nemzetközi kupaszereplését illeti, Orosz elmondta, elvárások nem, de célok lehetnek a klubnál, ennek értelmében jelenleg Európa-liga-szintű csapatként pozicionálja a vezetőség a Fradit, ahol a cél mindig a Bajnokok Ligája. Még annak ellenére is, hogy idén a harmadik számú kupasorozatban szerepelt, de mint láttuk, tette hozzá, legalább El-szintű csapatokkal vette fel a küzdelmet.

Az út, amin haladnak jó, személyesen pedig rendkívül büszke a csapatra, amelyet eredményei miatt nem lehet számon kérni, és bíznak a hasonló, szerencsésebb esetben jobb folytatásban.

(Borítókép: Orosz Pál. Fotó: Szollár Zsófi / Index)