A magyar kézisek elhitték, hogy egyenrangú játékosok, ez a titkuk

A kézilabdában nincsen keményebb verseny az Európa-bajnokságnál, ezt bizonyítja az is, hogy a legjobb helyezésünk 1998-ból egy hatodik hely. Olimpiáról van három negyedik hely (1988, 2004, 2012), világbajnokságról egy ezüst (1986) és egy negyedik hely (1997),

A 2012-es szerbiai Európa-bajnokságon például a csoportban legyőztük a világbajnok franciákat, és döntetlent értünk el a spanyolokkal szemben, de akkor sem sikerült a nyolcadik pozíciónál előbb jutni, aztán 2014-ben ugyanez a helyezés jutott nekünk. Most ott tartunk a megemelt létszámú, vagyis 24 csapatos Európa-bajnokságon, hogy két fordulóval a vége előtt a második helyen állunk a középdöntőben, egy győzelemmel elérhető a hatodik hely, kettővel pedig az elődöntő, vagyis a megfiatalított csapat olyan magasra kerülhet, mint korábban egyetlen elődje sem. Ráadásul az áprilisi olimpiai selejtezőre már egyetlen győzelemmel is jó esély van, csak két vereség tudna visszavetni minket.

Maguk a játékosok sem várták egyébként, hogy arról kell majd beszélni: ha a keddi svéd (20.30) és a szerdai portugál meccs (16.00) megvan, akkor nem hét meccsel ér véget ez a torna, hanem kapnak még két újabb bónuszmérkőzést.

Nem túl bonyolult, hogy mi a csapat titka 

Ha nincs Lékai Máté és Juhász Ádám sérülése, nem biztos, hogy most ismernénk a ferencvárosi irányító, Nagy Bence nevét, aki a szlovénok ellen is a legjobbkor billentette ki a meccset góljaival.

Az egyik gólja tanulságos volt: már nem tudott semerre menni a cselekkel, a beállóhoz nem tudta eljuttatni a labdát, úgyhogy vállalkoznia kellett a lövésre, amit bátran megtett, a labda pedig a kapufáról ment be. Ennek a csapatnak ez az egyik fontos sajátossága, hogy mernek bátran lőni, és nem a passzolgatást választják. Nagyban egyébként megvan az a dinamika, amit általában irigykedve figyeltünk más nemzeteknél korábbi nagy tornákon. 

A korábbi válogatott játékos, a Sport1 szakértőjeként dolgozó Borsos Attila szerint ennek a csapatnak a titka nem túl bonyolult. „Nincsenek kiemelkedő játékosok, ezért a nehéz helyzetekben minden egyes játékos magáénak érzi a problémát, nem tolja a felelősséget a nevesebb, a jobb klubban játszó felé. Nem úgy mennek fel a pályára, hogy passzolgatok egy kicsit, amíg a nálam jobb nevű, jobb képességű játékos pihen a padon, hanem éhesek a lehetőségre. Éhesek arra, hogy be tudják bizonyítani, a kritikus helyzetekben is lehet rájuk számítani.

Egészen más a pályára menni egy olyan attitűddel, hogy engem azért küldtek ide, mert ugyanolyan játékos vagyok, mint a többi. Megvan a képességem és a tudásom ahhoz, hogy vállalkozzak.

És ezek a kísérletek be is mennek, ami a legfontosabb. Nem sokszor van egy játékos életében olyan torna, hogy ilyen hullámon ül. Azt látom, hogy a csapat tagjai, amilyen sokáig lehet, ott is szeretnének maradni, és tesznek is azért, hogy ez a hullám nagyon sokáig vigye el őket” – nyilatkozott az Indexnek.

Borsos szerint épp ezért nem hiányzik egy vezér sem, és mindig jöhet a padról egy olyan játékos, aki aktívan képes befolyásolni a meccs eredményét. Lehet, hogy a svédek ellen Fekete Bálintnak fog sülni a keze – ő eddig alig jutott szóhoz –, vagy Hornyáknak jut majd több labda a szélre. Kiemelte még, hogy szépen, egységesen, jó ritmusban és jó tónusban védekeznek a magyarok, és szerinte szó sincs arról, hogy kemények vagy brutálisak lennének a játékosaink, mint a korábbi világversenyeken, ahol szórták nekünk a kétperces büntetéseket. Amikor pedig kapusteljesítmény is van, az olyan tartást ad, ami a támadójátékra is kihat.

„Régi mondás, izguljon az, aki betett a csapatba. A padon lévőkről sok minden elmondható, de nem izgulnak. Gulyás István nyugalma szerintem elég fontos, sokat megélt játékos. A spanyol világbajnok, Chema Rodríguez elmondja, mit kell tenni, Nagy László pedig személyre szabottan is tudja sulykolni a srácoknak, mi a helyes megoldás. Ez egy nagyon jó elegy. Miközben a szlovén kapitány, Vranjes benézte Bombač szerepeltetését, és csak akkor játszatta, amikor már kezdett elúszni a hajó, vagy az izlandi Gudmundsson akkor is a kezdőjét szerepeltette, amikor már szinte mindenkinek remegett a keze,

a magyar stábról elmondható: nem hibázott a második félidőkben.

Ha az első félidőkben nem is mindig jöttek be az elképzelések, a másodikban abszolút uralták a meccset a magyar kézisek, és látványosan az ellenfél fölé kerekedtek. Az erős csapatok sajátja, hogy ha esetleg gyengébb napja van egy játékosnak, mint például Bánhidinek a dánokkal szemben, azt is el tudja viselni. Ha Szitának nem ment a játék, volt helyette más a szlovénokkal szemben. Ligetvári iskolapéldája annak, hogy meg akarta mutatni, ő nemcsak a védekezés fontos láncszeme, és ha már odakerül a kapu elé, akkor ott is elboldogul. Jövőre, ha visszatér Veszprémbe, még többször mutathatja meg ezt az oldalát” – mondta Borsos. 

A korábbi világversenyeken rendszeresen hullámzott a csapat játéka, volt egy nagy győzelem, utána viszont visszaestünk. Ezért ki voltunk szolgáltatva a körbeveréseknek, a szerencsének, hogy más csapatok milyen eredményeket produkálnak. Most ez nem mondható el: nem kell számolgatnunk, eddig bízhattunk önmagunk erejében, ez a kiegyensúlyozottság szembetűnő. Borsos szerint ebben közrejátszhat a játékosokkal dolgozó Tord Ellingsen is, mert a norvég erőnléti edzőtől is biztosan pluszt kap a csapat.

Honosított játékos nélkül is robogunk 

Borsos úgy gondolja, az eddig maguk alatt teljesítő svédeket nem szabad lebecsülni a folytatásban, és a portugálok ellen is nehéz meccs vár a csapatra szerdán, ráadásul akkor lesz kifejezetten fontos a regeneráció, mert csak 16 óra lesz pihenni. Attól nem tart, hogy ez a csapat átesne a ló túloldalára, és túlzott önbizalommal menne bele a hátralévő meccsekbe. A svédek a norvégok ellen feljöttek a vége felé, de a szezon végén a Löwenhez szerződő Kristjan Andresson nem tudta azt hozni a kispadon, mint az előző világbajnokságon, akkor lényegesen dinamikusabbak voltak.

Mert egy jó erőkből, jó formában lévő csapattal szemben mutatták meg a mieink, hogy nemcsak full extrás beállónk van, hanem átlövőnk is. Sőt, amikor Bánhidi pihenőt kapott, akkor Rosta Miklós is a helyén volt, és fontos gólokat lőtt.

„Az oroszok elleni meccsen lehetett érezni a játékosokon, nem tudják, mire képesek csapatként, volt egy kis félsz is, de az utolsó pillanatban kivívott siker elhitette, van esély, nem kell kishitűnek lenni. A világbajnok dánokat egy taktikai újítással, a nyitott védekezéssel megfékeztük, ez a szakmai stáb hitelességét növelte, és érdemes rájuk hallgatni. Izland ellen vert helyzetből tudtunk fordítani, az rávilágított arra, hogy nem kell félni a hátránytól, négy-öt gólról is vissza tudunk jönni, ha fegyelmezettek vagyunk, és mindenki végrehajtja a részfeladatát, mert van egy jó kapusunk. A norvégok ellen kikaptunk, mert az első félidő elment, de a második félidő megmutatta, hogy van karakterünk. A szlovénok jól játszottak, de amikor már Mačkovšek nem lőhetett szabadon a második félidőben, mert korábbi csapattársa, Mikler Roland elbizonytalanította, máris eggyel szűkült a lehetőségük támadásban.

Mi pedig találtunk egy igazi bombázót, akinek még talán az is benne volt a fejében, hogy megmutatja Vranjesnek: hiba volt, hogy nem számolt vele Veszprémben. Ligetvári Patrik ereje viszont a többiekből is jön.

Az is előny, hogy arra nem tud készülni a kapus, milyen megoldásokat választ, mert az elődök jegelték őt támadásban az előző nagy tornákon. A végére kiderült, hogy nemcsak Szlovéniában van földön kívüli játékos, hanem nálunk is. A hajrában lőtt gólok pedig többet érnek, mint az elején szerzett találatok.”

Borsos egyetértett azon felvetésemmel, hogy

Régebben Zubjuk, Perez, Diaz, Eklemovics, Puljezevics, Dzsamali tudásában bíztunk, ha egy poszton kisebb üresedés volt. Ők természetesen erősítést jelentettek, nem elvették a helyet valakitől, de a tendencia jól mutatta, voltak hiányosságai a magyar utánpótlásképzésnek, és a könnyebb út felé mentünk. A klubokban zajló munka értékes és fontos, nem szabad megtagadni, de az is fontos, hogy a válogatottban ezt rendszerbe helyezzék, ahogy a mostani triumvirátus teszi.

Nem tudtak felkészülni belőlünk 

Nagy László, a szövetség szakmai alelnöke a Sport1 Harmadik félidő című műsorának vendége volt vasárnap este, és elárulta, hogy kimondottan pszichológusa nincs a csapatnak, a 2017-es vb-n még Csernus Imre beszélgetett a játékosokkal. A legfontosabb, hogy minden játékosnak megtalálták a helyét úgy, hogy eközben megőrizhette a karakterét. Világosan elmondták neki, mit várnak tőle. Jegyezzük meg, lehetetlent senkitől sem várnak.

Ezzel egyidejűleg levették róluk a terhet, lőjenek bátran – durrantsanak, ahogy Nagy mondta –, mint hogy tologassák a labdát félhelyzetekben a beállóknak. (A 2017-es vb-re 4 beállóval utaztunk.) Ha ugyanis az ellenfél egy rossz passz után elveszi a labdát, már rohanhatnak is vissza, és az ellenfél lőhet egy könnyű gólt, amiért meg sem kell dolgoznia a fal előtt.

Sötét lóként vagyunk itt, nem feltétlenül tudtak felkészülni belőlünk, sokan még nemzetközi kupában sem játszottak, nemhogy Európa-bajnokságon a válogatottban. Nagyon örülünk, hogy a játékosaink itt tudtak kiteljesedni. Hitet és önbizalmat adtunk nekik, ez jött ki belőle.

Csipet csapattal jöttünk, fontos játékosaink hiányoznak, de tényleg nincs semmi nyomás rajtuk. A kívülállóknak észrevétlenül is sokan hozzátesznek a játékhoz, így lettünk egyre erősebbek, és most már a legjobb négyről a beszélhetünk” – összegzett Nagy.

(Borítókép: Bóka Bendegúz és Máthé Dominik a Magyarország–Szlovénia mérkőzésen a svédországi Malmőben 2020. január 19-én. Fotó: Andreas Hillergren / MTI / EPA)