Miből látszik a focistáink sikere? Hát abból, hogy önök a vízilabdáról olvasnak!

Tessék? Hogy ez még januárban történt? Úgy tűnik, önöket ez nem zavarja. Azt vettük ugyanis észre, hogy elképesztő számban kezdték el olvasni azt a januári cikkünket, amelyik a magyar csapat akkori sikeréről szól.

A számokat megnézve nem nehéz észrevenni, hogy a foci-Eb állhat a dolog mögött. A cikk mostani felpörgése éppen egybeesik a magyar fociválogatott menetrendjével: június 15-én, vagyis az osztrák–magyar másnapján robbant be eszméletlen lendülettel, majd a magyar–portugál meccs másnapján lángolt fel újra a lelkesedés a fél évvel ezelőtti sikerért, és azóta is mindennap elég szépen olvassák a régi cikket, amit ezúton is köszönünk szépen.

Vesszen triatlon

Ha rákeresünk a cikkre a Facebookon, láthatók az azt megosztó nyilvános bejegyzések. Ezekből kiolvasható az újraosztók egyik jellegzetes csoportja: akik elégedetlenkednek, hogy a focisták és úgy általában a labdarúgás mekkora figyelmet kap, pedig lám, a kevesebb támogatást kapó vízilabdában még nyertünk is, mégse foglalkozik vele senki. Ezek az internetezők egyrészt a médián kérik számon, hogy nem volt akkora hírverés, másrészt az embereken, hogy annak a sikernek nem örültek eléggé.

Kicsit olyan ez, mintha a gyengécske tanuló Pistike végre kapna egy négyest matekból, mire az osztálytársai rögtön kiszaladnának az iskolaudvarra kiabálni, hogy Ferike már egy csomó ötöst kapott, pedig még szegényebb családból is származik. De ha már ez a cél, akkor is praktikusabb lenne a valóban friss Eb-nyertes kajak-kenusaink sikerét lobogtatni, mint egy fél évvel ezelőttit.

Tényleg, azt tudták, hogy amikor épp féléves vízilabdás cikkeket osztogattak, Márton Anna kardozásban ezüstérmes, Szász Emese párbajtőrben bronzérmes lett a vívó-Eb-n? Vagy hogy 18 érmet hoztunk el a dublini karate-vb-ről? Van abban valami ironikus, ahogy a „miért nem örültök inkább az igazi magyar sikereknek” felütéssel féléves vízilabdás híreket megosztók nem veszik észre, hogy éppen egy magyar sikernek örülő honfitársuk kedvét rontják el. (Szemben azzal, ha mondjuk két héttel később írnák ki, hogy amúgy szép volt ez a fociteljesítmény, de ne feledkezzünk meg a többi sikerről se.)

Nia, nia, irónia!

A focira persze tényleg sok pénz megy el (ahogy a sikerén is elég szépen kerestünk az Eb-n), és ennek a cikknek nem célja megítélni, hogy mennyivel kellene többet vagy kevesebb költeni rá. Viszont érdemes ezt a maga kontextusában nézni: akár szeretjük, akár nem, a foci a világ legnépszerűbb sportja és legnagyobb sportüzlete is, mivel globálisan sokkal többen kíváncsiak rá, mint bármelyik másik sportra. Ehhez jön még az a magyar sajátosság, hogy a vízilabdában vagy éppen a kajak-kenuban szerencsére hozzászokhattunk már a sikerekhez, míg a fociban ez újdonság, ezért érthető, ha nagyobbat szól.

Tudják amúgy, mi mutatja ezt legszebben? Éppen az, hogy önöket se érdekelte annyira a vízilabdasiker, mint a foci-Eb. Januárban ugyanis, amikor friss volt a női csapat győzelme, sokkal-sokkal kevesebben olvastak róla, mint most:

• Január 22-én este fél tízkor jelent meg a cikk. Aznap este 10 729 oldalletöltést hozott össze, másnap 25 278-at. Harmadnap összejött még egy éppen kétezer fölötti szám, aztán pár nap alatt elolvadt az érdeklődés. Ehhez képest csak az osztrákok elleni meccs másnapján 99 947-szer nyitották meg a cikket, vagyis egyetlen nap alatt két és félszer annyiszor, mint az addigi fél évben összesen.
• Januárban egész hónapban 40 270, júniusban e cikk írásakor 166 538 oldalletöltést hozott össze a vízilabdás cikk.
• A januári Facebook-aktivitásból 10 157 lájkra, megosztásra és kommentre futotta, most 151 865-re.

Ezzel eddig messze ez a leglájkoltabb cikkünk 2016-ban. Több mint 163 ezer lájkjával olyan témákat hagyott le utcahosszal, mint

• a Saul fia Aranyglóbusza (49 ezer lájk),
• a Saul fia Oscar-díja (45 ezer lájk),
• Széll Tamás Bocuse d'Orja (38 ezer lájk),
• a vasárnapi boltzár eltörlése (27 ezer lájk),
• a „Nem leszek suliban” című oktatásügyi megmozdulás (22 ezer lájk), illetve
• a traffipax által lebuktatott gyorshajtó cinege (21 ezer lájk).

Abból, hogy nemcsak Facebookon pörgött a cikk, hanem az Indexen is, az is látszik, hogy nagyon sokan nemcsak látatlanban lájkolták vagy kommentelték (pedig ahogy a tavalyi emberkísérletünkből kiderült, erre is van példa bőven), hanem tényleg a cikkig is eljutottak. Ráadásul 60-70 százalékos valószínűséggel végig is olvasták, mert a sportcikkeinknek általában ilyen arányban szoktak a végére érni.

A női vízilabda iránti felfokozott érdeklődés egyébként a Google kereséseiben is megmutatkozik, bár ott azért nem éri el a januári szintet. Talán az történhetett, hogy mégiscsak volt, aki rákeresett, hogy ugyan miért pörög most ennyire ez a téma:

Nem figyelünk oda

A történetben az az igazán kedves, hogy bár a vízilabdás cikk nyilván a fociőrület elleni tiltakozásként került elő és jutott be újra a közösségi média vérkeringésébe, nagyon sokan nem is ezért osztották meg, hanem mert nem tűnt fel nekik, hogy nem friss hírről van szó. Ez a másik újraosztó csoport azért lelkendezik, mert milyen sikeres már ez a nyár, hogy a focis feltámadás mellett a vízilabdás lányok is hasítanak.

Nem ironizáltam, ez tényleg kedves jelenség, bár ha nem sportról van szó, hanem valami olyasmiről, ami közvetlen hatással van a mindennapjainkra, azért aggasztó lehet, hogy nem nézzük meg, mit olvasunk és osztunk meg. Hasonló eset például az is, amikor valamilyen bűnténnyel vagy éppen terrortámadással kapcsolatban osztunk meg ezer éves, teljesen másról készült képeket.

Na és arra emlékeznek, amikor 2005-ben megírtuk, hogy meg kell ismételni a matekérettségit? Onnan emlékezhetnek, hogy 2014-ben és 2015-ben is óriási karriert futott be, amikor az emberek úgy kezdték el osztani, mintha arra az évre vonatkozna. Hiába szóltunk 2014-ben, hogy régi cikkről van szó, és mutattuk be még akkor magát a thread necromancyt, vagyis a rég lepörgött cikkek feltámasztásának jelenségét, egy évvel később megint külön meg kellett írnunk, hogy egy akkor már tízéves hírről van szó. Még magába a cikkbe is belepakoltunk mindenféle szemkiverős jelzést, hogy ne dőljenek be! Úgy tűnik, ez mostanra érett be, mert idén már nem sikerült senkinek a frászt hoznia több tízezer érettségizőre.

Figyeljünk oda!

Két dolgot tanulhatunk mindebből. Egyrészt figyeljünk oda, hogy mit olvasunk. Másrészt ne bántsuk egymást, amiért más-más dolgot tartunk fontosabbnak. Inkább örüljünk együtt a vízilabdásaink folyamatos világszínvonalú teljesítményének és a focistáink új keletű sikerének is – hiszen valahol éppen erről szólna ez az egész.