A háború legmeghatóbb jelenete: esküvő a pályaudvaron • Elrettentő megtorlás a nemzetiségi fanatizmus ellen • Anglia szárazföldi háborút tervez • Térképen a szerb hadszíntér. 100 éves hírek.

Elkapta a háborús láz a kisasszonyokat • Térképen a keleti front állása • A monarchia felszabadítja az orosz igából a lengyel népet • Felbolydult méhkas: falusi atyafiak életük nagy kalandja előtt. 100 éves hírek.

A király lelkesítő hadiparancsa • Csapataink győzedelmesen vonulnak be Oroszországba • A háború hiénái a lelkiismeretlen vendéglősök • Háború alatt sem szunnyad a divat: íme, az északnémet strand-kosztüm. 100 éves hírek.

Hadat üzentünk Oroszországnak • Félelmében egész Belgium berúgott • Kémeket kerestek, de békés motorosokra lőttek a csendőrök • Képeken a monarkia vezénylő tábornokai. 100 éves hírek.

Anglia megüzente a hadat, itt a világháború! • Afrikában is dúlnak a harcok, így már Itália sem vesztegelhet • Gremsperger Mihály, az első áldozat temetése Pakson • Képriport: bevonuló tartalékosok a Keleti pályaudvarnál. 100 éves hírek.

A német hadsereg Páris ellen vonul • Máris bevonultak Luxemburgba, elutasított ultimátum Belgiumnak • Héber Sándor, a jószívü háziúr. 100 éves hírek.

Folyik a német—francia-orosz háború • Mozgósítás mindenfelé, Európaszerte • Hozzá kell szoknunk: a levegőben is zajlik a modern idők háborúja • Női kalauzok a villamoson. 100 éves hírek.

1918–1919-ben felfoghatatlanul sok halálos áldozattal járó, hatalmas influenzajárvány pusztított az egész világon. A spanyolnáthának nevezett járványban többen haltak meg, mint bármelyik korábbi pestisjárványban. Inkább sci-finek hat, mint tudományos ténynek, hogy 50-100 millió ember, a világ akkori népességének 3-6 százaléka halt meg kevesebb mint 18 hónap alatt. Pontos számot nem is tudni a járvány hatalmas kiterjedése miatt, korábban 40-50 millióra becsülték az áldozatok számát, ma már inkább a százhoz közelítünk.

Összességében az influenzához köthetően sokkal többen haltak meg, mint magában a háborúban (ahol az áldozatok számát 35-60 millóra becsülik a civileket is beleértve).

Az egész német haderőt mozgósították • Meggyilkolták Jaurèst, a háborúellenes francia vezért • Olimpia helyett a harctéren fog helyt állani a sportoló. 100 éves hírek.

Küszöbön a világháború, de meglepetés nem érhet minket! • Oroszország és Németország is mozgósít, ez hadiállapot • Pétervár lesz a felelős minden csepp kiontott vérért. 100 éves hírek.

Válságos órák, az európai helyzet szinte reménytelen • A katolikus egyház hálás szívvel üdvözli a hadüzenetet • A pályaudvarok öntik a bevonultakat, zsúfolásig telnek az italmérések. 100 éves hírek.

Lövik Belgrádot, megkezdődött a valódi ellenségeskedés • Éjjel-nappal dolgozik az európai diplomácia a nagyobb háború elkerüléséért, a döntés Oroszország kezében van • Adakozzon a Vörös Keresztnek a sebesültek és a hősi halottak javára. 100 éves hírek.

A közvéleményben még mindig az a kép él, hogy 1914-ben az emberek kitörő lelkesedéssel fogadták a nagy háború kitörését és a fiatal férfiak nemzeti érzelmektől fűtötten, önként és boldogan vonultak be a nagyhatalmak seregeibe. A történészek a kilencvenes évek elejétől elkezdték felülbírálni ezt a szemléletet, és arra jutottak, hogy a kitörő örömmel köszöntött háború képe később keletkezett, korabeli források nem támasztják alá. Viszont úgy tűnik, a kérdés korántsem olyan egyszerű, mint ahogy eddig gondoltuk.

Minthogy a szerb királyi kormány arra a jegyzékre, melyet részére Ausztria és Magyarország belgrádi követe 1914. évi július hó 23-án adott át, kielégítő választ nem adott; a cs. és kir. kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ebből a célból a fegyverek erejéhez fordulni. Ausztria és Magyarország ennélfogva jelen pillanattól kezdve Szerbiával szemben hadiállapotban levőnek tekinti magát.

Száz éve, 1914. július 28-án küldte el az Osztrák-Magyar Monarchia hadüzenetét Szerbiának, a bevett számítás szerint ezzel kezdődött el az első világháború. A kortársak ezt persze még nem tudhatták, a bécsi és budapesti remények egy gyors, néhány hetes lefolyású büntető hadjáratról szóltak, ami egyszer s mindenkorra elveheti a szarajevói merényletért felelősnek tartott és tárgyalásos úton kezelhetetlennek ismert Szerbia kedvét „a további provokációktól”. A megelőzők után egy harmadik Balkán-háborúnak indult világégést azonban nem sikerült lokalizálni, a következő napokban az összes európai nagyhatalom formálisan is deklarálta részvételét a háborúban.

Ebből a gyövésből nagy einstand lesz

Pedig a modern hadviselésben sokan magának a hadüzenetnek az intézményét is már feleslegesnek gondolják, mondván, az elveszítette korábbi funkcióját. Ezzel együtt, amikor a Monarchia belgrádi követe némi nehézségek árán (a szerb miniszterelnök nem tartózkodott a fővárosban, így neki nem lehetett személyesen átadni) eljuttatta a Berchtold külügyminiszter által szignált hadüzenetet, régi hagyomány szerint járt el.

Fotó: Arcanum

Az újkorban a háborúindítás általános szabályának számított a hivatalos deklaráció, még ha a valóságban mindig is voltak hadüzenet nélküli háborúk. Ez már az ókorban sem volt példa nélküli, a spártaiak kifejezetten hírhedtek voltak erről a szokásuktól. Ők inkább csak saját helótáiknak küldtek rendszeresen hadüzenetet, így a rabszolgák meggyilkolása háborús cselekménynek, vagyis jogszerűnek minősült, békeévekben is. A háború előtt a görög poliszok egyébként ellenségüknek gyakran birkát küldtek, jelezve, hogy földjük a háború után legfeljebb füves pusztaság lesz majd. A tényleges csatákat a két hadvezér közötti hosszas tárgyalások előzték meg, a csatamező helyéről is együtt döntöttek: általában egy lapos helyszínről állapodtak meg, hogy ne legyen rögtön előnyben a magaslaton lévő fél. Igazán fontos viszont a háborút megelőző papi rítusok elvégzése volt.

Ezekkel arra igyekeztek rávenni az ellenség isteneit, hogy vegyék le áldásukat pártfogoltjaikról. A hadüzenetnek eredetileg vallási-mágikus funkciója volt, mindenekelőtt a háború isteni jóváhagyására irányult. Az aztékok egy ötnapos, városuk főterén végrehajtott szertartással állították a maguk oldalára a természetfeletti erőket, a rómaiak pedig külön papságot tartottak fenn a hadüzenetekre. Ők hosszú béketárgyalások, rítusok, újabb tárgyalások és szenátusi döntések után vérbe mártott, égőhegyű lándzsákat dobtak át a határon, ez volt az indictio belli, a háború megkezdésének jele. Ez ebben a formában akkor volt inkább életszerű, amikor a rómaiak még a szomszédos latin csoportokkal hadakoztak, tengerentúli háborúknál ezért komoly fejtörést okozott, hogy hogyan juttassák célba a lándzsát néhány száz kilométeres távolságba. A megoldás az lett, hogy egy, az ellenségből korábban zsákmányolt hadifogolynak adományoztak egy római földdarabot, azt szabályos határkövekkel kerítették körül, és a szomszédból oda hajították át a lándzsát. Ez így már rituálisan kielégítő hadüzenetet jelentett, attól függetlenül, hogy erről kik és mikor szereztek tudomást.

A középkori hadüzeneteket az uralkodó küldöttei tolmácsolták. A heroldok sok nyelven beszélő, történelemben, jogban és természetesen a szentírás tanulmányozásában jártas emberek voltak, az állandó követségek létesítése előtti időkben is teljes immunitást, ma is használatos kifejezéssel diplomáciai védettséget élveztek. Az uralkodó követet küldött az ellenséghez, ahol hosszasan elsorolta országa sérelmeit, követeléseit és hadicéljait. Az állandó követségek létesítése előtt tulajdonképpen ez volt az első és legfőbb értelme a diplomaták külföldi utazásainak. A hadüzenetek személyes tolmácsolásának a kommunikáció fejlődése vetett végett. Az 1700-as évektől már inkább csak otthon, az uralkodói székhelyen, ritkábban az országhatáron közölték a memorandumot.

Örök béke

Az írott történelem nagy részében a hadüzenet a zsarnokoknak is fontos volt, már csak azért is, mert ezzel is megkülönböztethették magukat a szabadcsapatoktól, kalózoktól, fosztogatóktól, azoktól a magánhatalmaktól, amelyeknek nem ismerték el a jogát a háborúindításra. A hadüzenetek egyik fő értelme tehát annak a kinyilvánítása volt, hogy a háború nem egyéni kezdeményezésre, hanem a regnáló hatalom döntéséből történik. Az újkori jogfilozófiai felfogás szerint háborút három jogos okból lehet indítani: védekezésből, tulajdon visszaszerzésének szándékával, vagy büntetési céllal. Arról, hogy mitől tekinthető egy háború igazságosnak, még most is részben Cicero elvei alapján gondolkodnak, nála ennek egyik feltétele, hogy a támadási szándékot előre bejelentsék és megüzenjék. Méghozzá a megfelelő békefeltételekkel együtt, hiszen az igazságos háború célja nem is lehet más, mint a béke helyreállítása.

Kalapot lengetve fogadják a háborút Berlin utcáin

Fotó: General Photographic Agency / Europress / Getty

A hadüzenetek talán legfurcsább műfaji sajátossága, hogy azok formálisan mindig a békéről szóltak. Békét kínáltak az ellenségnek, ha az teljesíti a megadott feltételeket. Csak ha ezeket megtagadták, indulhattak a hadak. Már a Bibliában is ezzel találkozhatunk:

Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, a mely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon néked. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kél veled, akkor zárd azt körül; És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével.

- áll Mózes V. könyvében.

A Cicerónál kidolgozott „háború a béke érdekében” formula a modern korban is kedvelt retorikai eszköz maradt, a legfanatikusabb héják is szívesen használják, amikor háborúba szólítják a nemzetet. Az első világháborúban is előszeretettel érveltek vele: íme, a nagy háború, mely elhozza az örök békét Európában – mondták, amíg lehetett.

Lovagias gesztusok

Ekkor persze az országok háborúra való joga még nem kérdőjeleződött meg úgy, mint a XX. század későbbi évtizedeiben. Bár mostanában megint nem szokás a Monarchiát és nála jóval erősebb szövetségesét, Németországot az első világháború kizárólagos okozójának tekinteni, az enyhe kifejezés, hogy Ausztria-Magyarország politikusai nem voltak eléggé körültekintőek. Pollmann Ferenc hadtörténész ezzel kapcsolatban a „bűnös felelőtlenség” kifejezést tartja a legmegfelelőbbnek. Úgy alkalmazták rendszeresen a háborús fenyegetést szomszédaikkal szemben, hogy közben a hadsereg fejlesztését hosszú időn keresztül elhanyagolták – mondta az Indexnek.

Akárcsak a korabeli kuplébeli Lőwinger, akiben köztudottan nagy volt a „lőinger”, ám a pisztolyáról a döntő pillanatban kiderült, hogy ócskavas...

A vezérkar éppen a legvalószínűbb és a Monarchia számára legkedvezőtlenebb forgatókönyvre nem készült fel eléggé, hogy az oroszok akkor lépnek be a háborúba, amikor a Monarchia már elkötelezte magát egy balkáni támadó háború mellett, ezért tehát csapatai jelentős részét viharsebesen át kell szállítania Galíciába, különben baj lesz – fogalmazott a Hadtörténeti Múzeum és Intézet kutatója. És mivel nem készültek fel rá, baj lett...

A döntéshozókon egyfajta wishful thinking uralkodott el, miközben olyan nagyon is XIX. századi, lovagias gesztusokkal éltek, mint Ferenc József a hadüzenet megküldése után. Mint arra Pollmann Ferenc emlékeztetett, az uralkodó hatalmi szóval engedte haza a magát hetek óta egy osztrák fürdőben kúráló szerb vezérkari főnököt, mondván: a Monarchia ilyen sportszerűtlen eszközökkel nem kíván jogosulatlan előnyre szert tenni a küszöbön álló küzdelemben.

„Az első világháború egyfajta korszakhatár volt a hadtörténelemben: úgy kezdődött, mint egy hagyományos, XIX. századi háború, és azután átnőtt egy modern, totális háborúba. Mindenesetre az emberiség végérvényesen a felnőttkorba lépett: ráébredt, hogy képes elpusztítani önmagát” - mondta a kutató. Időközben a hadüzenetek is egyre inkább kimentek a divatból. A második világháborúban még volt formális deklaráció, azóta viszont alig. Az elmúlt hónapokban Krím és Kelet-Ukrajna új szintre emelte a kérdést: most már nem is hadüzenet nélküli háborúk, hanem felségjelzés nélküli álarcosok intézik az efféle ügyeket.

(A képek forrása az Arcanum Digitális Tudománytár.)

Hiába a türelmetlenség, csak lassan indulhatnak el az igazi hadműveletek • Franciaország úgysem fogja katonailag segíteni Oroszországot, a cár birodalma egyedül marad • Rendkívüli helyzet, rendkívüli közlekedés: behívták a villamosvasúti személyzet nagy részét, ritkulnak a járatok. 100 éves hírek.

A monarchia nem fogadja el a szerb választ, fegyverek döntik el a jövendőt • Rákóczi-induló és háborús lelkesedés a pesti utcán • Az ötven év alattiak készülhetnek a bevonulásra. 100 éves hírek.

A kocka el van vetve: a monarchia nem is nagyon számít követelései teljesítésére • Nem lesz ebből nemzetközi bonyodalom • Zuhan a tőzsde a külpolitikai fejlemények hatására. 100 éves hírek.

Ultimátum Szerbiának, a monarchia 48 órán belül választ követel! • Háborús lelkesedés a pesti utcán • Tisza a külpolitikai veszedelmet belpolitikai zsarolásra használja • A levegőben vívják majd a jövő háborúit? 100 éves hírek.

A monarchia még győzelem esetén sem nyerhet semmit egy háborútól • Gazdasági bajainkat akarják erélyes külpolitikával orvosolni • Nagysikerű operette-revü, szellemes konferanszié a Ligetben • Catch-Catch, az előkelő körök új sportja. 100 éves hírek.

Döntés előtt a szerb válság • Francia politikai csaták a fegyverkezés tempója miatt • Kitiltják a milliomos cigányokat Pest határából •Küzdelem a Davis Cup sorsáért. 100 éves hírek.

Olyan rossz a magyar nép egészsége, hogy még a katonamértéket is lejjebb kell szállítani • Nem mondják meg a monarkia urai, mi készül a külpolitikában • Filmcenzurára készül a rendőrség Budapesten • Nadrágosodnak a szoknyák a mai „semmi sincs rajta”divatban. 100 éves hírek.

Románia már képzeletben felosztotta a monarkiát, önhitten egész Erdélyre ácsingózik • Szerbia mozgósít • Élelmiszerhamisítók eldorádója az ország • Új üzemanyagot keres Anglia • Inkognitóban nyaral magyar birtokain a bolgár király. 100 éves hírek.

A angol diplomácia meg akarja előzni a háborút és a monarkia önuralmában bízik • Szorosabb angol – orosz katonai szövetségen mesterkednek • Károlyi Mihály az amerikai magyarokhoz ment támogatásért • Nem földön ugráló majmok ezek, hanem törpe szerecsenek! 100 éves hírek.

A magyar közönség hirtelen háború-párti lett, azon az elven, hogy történjék végre valami • Próbamozgósítás az angol flottánál, soha nem volt még együtt ennyi hajó a tengeren • Egyenjogusítást követelnek a romániai zsidók, pogromfenyegetés a válasz • Képek a merénylet utáni Szerajevóból. 100 éves hírek.

A gabonaaratás után arat-e a halál a csatamezőkön? • A közpopnti fűtés és a vezetékes víz fölösleges luxus, fontosabb lenne a szélp homlokzat kialakítása Budapesten • Síppal, dobbal, verklivel lehetetlenítik el a lakók a „találkahelyeket” • Új magassági világrekord Németországban • Károly Ferenc József főherceg, az uj trónörökös családjával. 100 éves hírek.

Pánik és menekülés a Délvidéken: mindenki retteg, hogy a legrosszabb következhet be • Meddig bízhatunk a monarkia muzulmánjaiban? És a horvátokban? • Leszakadt villamosvezetékek fenyegetik a pesti polgárt • Amerikában leveleznek a legtöbbet a világon. 100 éves hírek.

Értesüléseink szerint a monarchia el van készülve a háborúra, csak az aratás befejezésére vár! • Az albán polgárháború miatt máris lemond a kis ország uj uralkodója • Természetesen Káin és Ábel is magyar volt, mint mindenki más • A munkanélküliek gyűlése a Városligetben • Ferencz Ferdinánd trónörökös főherczeg és neje temetése — fényképes beszámoló. 100 éves hírek.