Kiszorítanak minket a turisták Budapestről?

Miközben a szakemberek egyetértenek abban, hogy a budapesti turizmusban bőven van még lehetőség, úgy tűnik, a hivatalos tervekben a helyi lakók életminősége háttérbe szorul a sokat költő prémiumturisták bevonzása mögött. Az adóbevételek növekedése jó a városnak és a kerületeknek is, ráadásul a többletbevétel olyan fejlesztésekre fordítható, amivel a helyi lakosok is kielégíthetők. Ugyanakkor jogosan merülhet fel a kérdés:

elkerülhető-e, hogy Budapest belvárosa múzeummá váljon, ahonnan kiszorulnak a helyiek?

Kell-e egyáltalán stratégia ennek megelőzésére, vagy a legjobb, ha hagyjuk, hogy a piaci folyamatok korlátlanul érvényesüljenek, a lakók pedig majd alkalmazkodnak hozzájuk?

Budapest alapvetően változott meg azóta, hogy a 2000-es évek közepén induló, de leginkább az utóbbi öt-hat évben kiteljesedő folyamatok hatására több évtizedes kihagyás után újra felkerült a világ turistatérképére. A mindenki által ismert sztori a VII. kerületi romkocsmák nemzetközi berobbanásával indult, ami szerencsésen esett egybe az európai low-budget turizmus fénykorával.

A lepukkant posztszocialista városból, melynek azért gazdag az építészeti öröksége, hirtelen menő partyközpontt lett. Szórakozóhelyei sorra kerültek fel különböző külföldi lapok top-akárhányas listáira, az erről szóló híreket pedig sokan érthető büszkeséggel osztották meg.

A gyors növekedés árnyoldalai az utóbbi egy-két évben kezdenek mutatkozni: cikkek sora születik az olcsó-lerészegedős turizmus által élhetetlenné tett Belső-Erzsébetvárosról és a korábbi, első hullámos gentrifier lakók elköltözéséről, valamint a helyiek által látogatott szórakozóhelyek és kulturális terek más kerületekbe tolódásáról.

A politika viszont mintha még mindig naiv hiperoptimizmussal szemlélné a grafikonok egyelőre töretlen emelkedését, és egyfajta pártokon átívelő konszenzus lenne arról, hogy minél több turista jön Budapestre, annál jobb. Pedig „ez nem ilyen egyszerű” – mondja kérdésünkre Kádár Bálint építész, urbanista, a BME oktatója, akivel a budapesti turizmus trendjeiről, tervezhetőségéről beszélgettünk.

A korábbi kutatásában Budapestet a két legnagyobb regionális versenytársával, Béccsel és Prágával összevető szakember úgy látja, hogy a magyar fővárosban továbbra is van lehetőség a turizmus növelésére, amit

nem kiaknázni nagyon nagy hülyeség volna,

ugyanakkor tudatosabb stratégiára van szükség, amely a lakhatósági szempontokat is figyelembe veszi.

Van ilyen stratégia?

A legfrissebb dokumentum a témában a 2012/13-2017-es időszakra írt Ugorjunk! című stratégia, amelynek célja a „reális versenytársi környezetünkben sokkal jobb pozíció megszerzése és megtartása, valamint a látogatószám és vendégéjszaka szám növelése a minőségi kereslet generálásával”.

Bán Teodóra, a fővárosi turizmus marketingjéért, koordinálásáért és kulturális programok szervezéséért felelős Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ Nonprofit Kft. (BFTK) ügyvezető igazgatója szerint ez a terv bár nem került a fővárosi közgyűlés elé, de néhány megállapításával alapul szolgál a BFTK munkaanyagként már elkészült Budapest Turisztikai Koncepciójának és Stratégiai Akciótervének. Míg a korábbi terv Stockholmot, Lisszabont, Brüsszelt, Athént és Koppenhágát tartotta reális versenytársnak, az április végén bejelentett turizmusért felelős kormánybiztos nyilatkozata szerint újra arra koncentrálna, hogy „legyőzzük Prágát és ostromoljuk Bécset”.

Kádár szerint míg a '90-es évekig Budapest egyértelműen uralta a versenyt a régió három nagy turisztikai célpontja között, a rendszerváltás utáni években Bécs elsősorban tudatosan szervezett és következetesen végrehajtott stratégiájának, míg Prága a piaci viszonyok akadálytalan érvényesülésének köszönhetően elhúzott mellettünk.

A budapesti turizmus 2010 után kapott újabb lendületet, az utóbbi két évben pedig már gyorsabban növekszik, mint a versenytársaink. Ugyanakkor stratégiára két szempontból is szükség lenne: egyrészt mert

Budapest nehezebben fogyasztható,

mint az önmagát tálcán kínáló prágai óváros, ezért el kell tudni adni. Másrészt viszont azért is, mert szintén Prágában már az is látszik, hogy a turizmus hogy tud tönkretenni egy várost – vélekedett a szakértő. (A prágai önkormányzat egyébként nemrég döntött úgy, hogy kitiltja a segwayeket a belvárosból, ami nyilván csak egy eleme a turizmus zavaró velejáróinak.)

Minőség, színvonal, bevétel

Habár az év végéig elkészülő új nemzeti turizmusfejlesztési koncepció hozhat szemléletváltást, az eddigi nyilatkozatok alapján úgy tűnik, ez is elsősorban arra koncentrál majd, hogy hogyan növelhetnénk a turistaforgalmat és az ebből származó bevételeket.

Ezt az idén tavasszal megalapított új nemzeti csúcsszerv, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) válaszai is megerősítik, melyek szerint a fővárosi fejlesztésektől és a marketingkeret növelésétől „a hazai turizmus bevételeinek nagyságrendi emelkedése várható, ami az egyik legfőbb kormányzati prioritás”. Ezt azonban elsősorban nem a vendégéjszakák számának növelésével, hanem az „alulárazottság” megszüntetésével és a „a magasan költő vendégszegmensek megnyerésével” szeretnék elérni – ennek kedvezne az új kongresszusi központ 2018-ra tervezett átadása is.

Ugyanezt a szemléletet osztja a BFTK vezetője is, aki szerint „nem feltétlenül a mennyiség, hanem a színvonal a lényeg”, éppen ezért a városmarketingnek el kell oszlatnia azt a tévhitet, hogy „azért vagyunk olcsóbbak, mert gyengébb minőséget nyújtunk”. Bán Teodóra hozzátette:

a romkocsma-turizmus és általában a fiatalok megszólítása továbbra is fontos,

mert ők később fizetőképesebb felnőttként is visszatérhetnek. Ugyanakkor a BFTK ügyvezetője szerint nem lenne szerencsés, ha ez a vonal dominálná a Budapestről alkotott képet, ezért erősíteni kell a prémium szolgáltatások és események iránti keresletet is. „A főszezonban különösen nagy vonzerőt jelenthetnek az olyan húzóesemények, mint a Forma 1, vagy a minőségi kulturális tartalmat szolgáltató Budapesti Nyári Fesztivál, a Margitszigeti Szabadtéri Színház eseményei” – tette hozzá.

A bevételek növelése országos, sőt fővárosi szinten is érthető törekvés, a kiemelten túlzsúfolt turistaövezetekben, mint pl. a pesti belváros egyes részein viszont indokolt lenne nagyobb hangsúlyt fektetni a helyi lakosság igényeire és az őket érő terhelés csökkentésére. Ezzel kapcsolatban az MTÜ fontosnak tartja, hogy a turizmus fejlesztése során „az eltérő érdekek egyeztetése konszenzusos módon, a lakosság, az önkormányzatok, a kormányzat és a turisztikai szereplők szempontjait figyelembe véve” történjen, ugyanakkor hatáskör hiányában ők ebben csak közvetítő szerepet tudnak betölteni.

Az ügynökség úgy látja, hogy az olyan fejlesztések, mint a Kossuth tér, a Várkert Bazár és a Vigadó felújítása vagy a négyes metró nemcsak a külföldi turisták érdekeit szolgálják, hanem a belföldiekét és a helyiekét is. „A turisztikai koncepció készítése során meg kell találni a turizmusfejlesztés és az élhetőség ésszerű kompromisszumát” – összegzett az MTÜ.

A BFTK ügyvezetője többek között a városnéző buszok piacának újraszabályozását említette, mint a lakosságnak kedvező intézkedést – az új buszok környezetkímélőbbek lesznek, és a számuk is közel a felére csökken, ezért kevésbé terhelik majd a városi közlekedést. (A 20 éves koncesszió ötletéért és az így létrejövő monopolhelyzetért viszont a piaci szereplők érthető módon nem igazán lelkesednek.)

Bán Teodóra elmondása szerint Budapesten a nyári főszezon alatt is egyenletes a terhelés. „Amire feltétlenül készülnie szükséges Budapestnek és nekünk a BFTK-nak is, azok a kiugró külföldi és országon belüli érdeklődésre számot tartó nagy események, melyek a város és a turizmus szolgáltatói számára rövid intervallumon belül komoly terhelést jelentenek. Ilyenek lehetnek többek között a 17. FINA Világbajnokság, és esetlegesen a 2024. évi nyári Olimpiai játékok” – emelte ki.

Viszlát, belváros?

A tömegturizmus jellemzően elsőként a nagyvárosok történelmi belvárosát veszi célba, ahonnan ennek hatására szép lassan eltűnnek a korábbi lakók. Mivel a budapesti belváros jóval tagoltabb, mint a prágai, ezért a múzeummá válásra kisebb az esély. A helyiek viszont itt is kiszorulhatnak a belvárosból, aminek fontos tényezője lehet az albérletek árának szintén részben a turizmus által gerjesztett emelkedése.

Márpedig ahhoz, hogy egy történelmi belváros ne váljon kihalttá és díszletszerűvé, Kádár Bálint szerint az kell, hogy a helyiek „szeressenek ott lakni és ott csinálni dolgokat”. Ilyen szempontból a „dzsentrifikáció még mindig jobb, mint a turisztifikáció, vagy az, hogy üresen álljanak a lakások” – teszi hozzá.

Az albérletárak növekedésének több összetevője van, amelyek különböző szabályozási eszközökkel mérsékelhetőek. Az egyik az, hogy a Budapesten is egyre népszerűbbé váló Airbnb lakásmegosztó szolgáltatás felveri az árakat, és olyan irányba tereli az ingatlanpiacot, hogy sokan eleve befektetési céllal vásároljanak lakást, vagy kiadják a hétköznapi életvitelre alkalmatlanná vált belvárosi lakásukat. Ez viszont nemcsak az árakat növeli, hanem a lakóközösségeken belül is állandó konfliktusforrást teremt.

Ezek megfékezésére több európai nagyvárosban korlátozásokat vezettek be. Barcelonában egyéves moratóriumot rendeltek el új szálláshelyek létesítésére, amit idén újabb egy évvel meghosszabbítottak, az illegálisan (nem bejelentve) működő szállásokat pedig brutális pénzbüntetéssel fenyegetik. Berlinben szigorították a kiadás feltételeit és az árakat is maximálták, Párizsban pedig a szomszédok bejelentéseivel próbálják elrettenteni az illegális szálláskiadókat (a lakásmegosztó szolgáltatások gyors növekedéséről és az ezáltal okozott problémákról itt olvashat bővebben).

Idén tavasszal az NGM is reagált a jelenségre, legalábbis áprilisban egy olyan javaslatról jelent meg hír, amely tulajonként legfeljebb három lakás kiadását tenné lehetővé, négyzetméterenként fizetendő fix adóteher mellett (az NGM később cáfolta, hogy tárgyaltak volna ilyen javaslatról).

Ez önmagában előremutató próbálkozás lenne, ugyanakkor a gazdasági tárca javaslata Kádár Bálint szerint nem rendezne egy másik fontos kérdést: az üresen álló lakások problémáját, vagyis azt, hogy Budapesten külföldi beruházók elkezdtek hosszú távú befektetésként lakásokat felvásárolni, ami tovább növeli a lakáshiányt. Utóbbi problémát a szakértő szerint elsősorban egy az üresen álló lakások után fizetendő adó kivetésével lehetne megoldani.

Az Urbanista megkeresésére a gazdasági tárca közölte: jelenleg nem dolgoznak a lakáskiadás adózásának újraszabályozásán.

Egy múzeum tövében nem fogunk frizbizni

Míg a turizmus bővülése nyilvánvalóan globális stratégiát kíván, a politikailag jelenleg legaktuálisabb kérdés a Városliget átalakítása. Habár a projekt a zöldfelületek arányától kezdve a tervezett beruházások megtérüléséig ezer kérdést vet fel, ennek a cikknek a nézőpontjából a legfontosabb kérdés az, hogy egyáltalán szeretnénk-e, hogy a Városligetet több turista keresse fel, és ha ez így lesz, az milyen hatással lehet az eredeti, közpark funkcióra.

Kádár Bálint úgy véli, hogy a Liget projekt a bécsi Schönbrunn kastély példáját próbálja imitálni azzal, hogy létrehoz egy attrakciót a városközponton kívül, és egy napig megpróbálja ott tartani a turistákat. Szerinte azonban a turisták 

ami pedig nem fogja tudni fedezni a fenntartás költségeit. Éppen ezért a szakértő meglátása szerint jobban megérte volna szétszórni ezeket a múzeumokat a belvárosban, ahol ezeket egy folytonos gyalogostengely köthetné össze, és a turistáknak arra is több lehetőségük adódna, hogy pénzt költsenek, ezzel növelve a város adóbevételeit.

Ugyanakkor az új múzeumok elhelyezésénél azzal is számolni kell, hogy azok szétszórása milyen hatással lesz az alapvetően pihenőparknak (egy a Liget projekthez készült tanulmány szerint 52 % által sétálásra) használt Városligetre. Kádár szerint itt nemcsak az épületek konkrét fizikai kiterjedését kell figyelembe venni, hiszen azok kisugárzása dominálni fogja a körülöttük lévő teret is, ezért ezeken a részeken „a közpark funkció nem fog megvalósulni”. Másképpen szólva „egy múzeum tövében nem fogunk frizbizni”.

A park zsúfoltságáról megoszlanak a vélemények, a már idézett tanulmányhoz készült kérdőíves felmérésben a megkérdezettek 21 százaléka tartotta részben vagy egészben zsúfoltnak a Városligetet. Kérdés, hogyan változna ez az arány, ha az éves látogatószám a terveknek megfelelően négy év alatt 4-ről 6,2 millióra ugrana.

Baán László miniszteri biztos egy tavalyi bizottsági ülésen egyébként éppen Barcelona látogatószámaival példálózott, ami azért is komikus, mert az ottani turizmus által gerjesztett konfliktusok egyike épp azt eredményezte, hogy a túlterhelt Güell park műemléki részére a helyi lakosok kivételével mindenkinek belépőt kell váltania. Habár ez a megközelítés erősíti a park „attrakció” jellegét, a konkrét példából pedig az is ismert, hogy a belépőfizetés könnyen megkerülhető, az azért megfontolandó, hogy érdemes-e eleve úgy tervezni egy parkot, hogy az turisták tömegeit vonzza.

A Magyar Turisztikai Ügynökség pont fordítva érvel: szerintük azzal, hogy „a Ligetet még inkább bevonjuk a turizmusba, nemcsak az attrakciók számát bővítjük, de jelentősen javítjuk a városlakók életminőségét is”.

Milyen új területeket lehet bevonni?

A korlátozó intézkedések bevezetése mellett a belváros tehermentesítésének másik lehetséges módja, ha több olyan látványosságot, szabadidős helyszínt hozunk létre, amelyek a centrumon kívül esnek (Barcelona például a jelenleg periférikus La Sagrera vasútállomás környékére koncentrálná az új hotelberuházásokat).

Ilyen fejlesztések az MTÜ tervei között is szerepelnek: a vizes vb kapcsán folyóparti sétány épülhet a Duna újpesti szakaszán, az „elkövetkező években” a Népligetet és a Hajógyári-szigetet is rendbe raknák, és a Millenniumi Városközpontba (vagyis a Nemzeti Színház és a Müpa szomszédságába) tervezett kongresszusi központ is hozzájárulna ahhoz, hogy a városon belül ne egy zónára koncentrálódjon a turizmus.

Bán Teodóra úgy látja, hogy a külső kerületek illetve az agglomeráció jelenleg nincs kellően felkészülve a turisták fogadására, a programkínálat mellé infrastrukturális fejlesztések, beruházások kellenének. A Dunában mint közlekedési útvonalban rejlő potenciál viszont a kikötők északi és déli irányú széthúzásával, számuknak növelésével, a folyami turizmus bővítésével, illetve szállodahajók létesítésével jobban kiaknázható lenne – tette hozzá, megjegyezve, hogy ehhez a kikötők és városrészek közötti közlekedési és parkolási feltételek biztosítása is szükséges.

„A tudatos fejlesztésekkel, a magas színvonalú tartalmi szolgáltatásokkal az igényes, kimagaslóan költő vendégek számának növekedése prognosztizálható” – összegezte a kilátásokat a BFTK vezetője.

Érdekel Budapest jövője? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!