Miközben mindenki a Ferenciek terének megújulásáról beszél, teljesen megfeledkezünk róla, mi zajlik a föld alatt - az alagút betömésén kívül. Legalábbis én teljesen megfeledkeztem róla, úgyhogy nagyot néztem, amikor ma ott szálltam át a 8-asról a metróra.
A moszkvai metróról egy külön blogot lehetne indítani. Hiszen nem csak a világ legmenőbb jegykiadó-automatája, a mobiltelefonáló vöröskatona mozaikja, a számunkra szokatlan peronfelfestések, vagy pompás szocreál megállói és fura logikájuk érdekes.
Írhattam volna arról is, hogy milyen klassz a metróhíd, vagy hogy igazatok volt, ott tényleg mindig jobbra állnak az emberek a mozgólépcsőn, amelynek alján vagy tetején mindig ül egy kalickába zárt mozgólépcsőnéni, esetleg hogy ugyanazok a buboréklámpák bukkannak fel néhol a lejáratoknál, amelyek nálunk a metrókocsikban világítanak.
Fotó: Universalimagesgroup / Europress / Getty - Travelo
Budapest
Az össze-vissza nyeklő-nyakló ajtó, és a harmonika-rendszerű pavilon után itt egy újabb ki-be csukható csoda. Láttunk már ilyet párat, ám ez abban különleges, hogy nagy hirtelen nem is tudom, hol lehetne elhelyezni. Elég böszme nagy ugyanis ahhoz, hogy egy kis lakásban ne férjen el, nagyba meg ugye minek.
Viszont oylan hipnotikus a gifje, hogy nem hagyhattam ki. Videó a működéséről és további fotók alant:
Hihetetlen, hogy a Károly körút apró kincseit mindig külföldi (mikro)bloggercsajok fedezik fel. Az alábbi tweet Jess Nicholstól származik:
Hogy miért pont egy február végi hétköznapon jutott eszébe a Gizmodónak összeszedni 5 pancsolós köztéri szökőkutat, azt nem tudom, de nagyon megörültem neki. Egyrészt mert a téma idehaza is nagy vihart kavart az interaktív szökőkút nyomán, hogy jaj-jaj mi van, ha az amerikai követség és a bankcenter közelében pancsolnak az emberek. Nos az amerikai nagykövetséget nem hiszem, hogy zavarja, legalább egy kis honvágyuk támad: az ötös listán ugyanis Los Angeles, Chicago, Portland, Washington és Brooklyn.
A Kockaműhely, vagyis Dóczy Balázs "legószobrász" pompás alkotást tett le az asztalra, amely a Zeneakadémiát ábrázolja. Méretarányos meg minden, csak el van benne fordítva például a Nagyterem, hogy jobban bele lehessen kukkantani. A haszontalan és megjegyezhetetlen adatok kedvelőinek eláruljuk, hogy 20 óra alatt készült nagyjából 120 ezer kockából és 16 kilós. Na de nem ez a lényeg persze, hanem hogy baromi jól néz ki!
Sőt ami igazán penge dolog, hogy nem egy üvegvitrin alatt tartják, hanem bevonják a Zeneakadémia kisgyerekeknek szóló játékos foglalkozásaiba is, amelynek - nem vicc - Liszt-kukac Akadémia a neve.
Emlékeztek még a bécsi feltaláló csodaajtajára? Na most londoni építészek valami hasonlót bütyköltek össze térben! Íme a Make harmonikatrafikja!
Miközben azon gondolkodunk Pesten, hogy mire használjuk a nyakunkon maradó, funkciójukat vesztő régi pavilonokat, Londonban bemutattak egy szellemes megoldást. Láthatóan nem az örökkévalóságnak készültek a Make Architects bódéi, viszont rendkívül mobilak. Plusz megfelelnek egy csomó elvárásnak, amit a tervezés során figyelembe vettek - ez látható a koncepcióvideóban:
Budapest
Na jó, legalábbis a kerékpárosok szempontjából tökéletes kereszteződés ilyen lenne szerintük. Bár a teljesen elkülönített bringaút szembe megy az európai trendekkel - nálunk a kerékpársáv a divat -, azért érdekes elképzelés. (Főleg abban az országban, ahol amúgy ilyenek a kereszteződések.) Ha nem is lenne érdemes nekimenni az összes meglevő kereszteződés átalakításának, ahol úgyis átépítés folyik, ott érdemes lenne beemelni egy-két ötletet belőle.
Persze elhiszem, hogy a törvény betűje szerint semmi kivetni való nincs ebben, de nekem akkor is bántja a szemem.
Lelkes híve vagyok Kerényi Zoltán ablak a múltra sorozatának, melyben régi fotókat illeszt mai képekbe, felhívva a figyelmet: mennyit változott a város, vagy épp mi az ami örök benne. Nos egy Shystone névre hallgató illető most még szélesebbre tárta a képzeletbeli ablakot Londonban és nem csak archív fotókat, hanem XIX. és XVIII. századi festményeket illesztett be a Google Street View képekbe.
Amikor ma reggel belenéztem a Wang folyó legfrissebb posztjaiba, azt hittem a szocialista Szűzanyát semmi nem múlhatja felül, de tévedtem! Hiszen itt van ez a kép, amit a hazainduló szerző lőtt a berlini autóbusz-pályaudvaron. Pozsony visszatért! - ahogy megjegyzi.
(És akkor a kevésbé Urbanista-kompatibilis témákról ne is beszéljünk, mert abból még cifrábbak akadnak a Wangon - ahogy azt már megszoktuk.)
Budapest
Míg a Kossuth téri Rákóczi-szobor helyreállítása vitán felül áll, és kivétel nélkül mindenki örül neki, az Országház másik oldalán, a lerombolt Tisza-emlékmű újraállítása még alighanem kavar néhány vitát. A témát hamarosan körbejárjuk (aztán persze néhány hónap múlva magát a szobrot is), de bárhogy is ítéljük meg a cserét, egy bizonyos: páratlan lehetőség arra, hogy néhány fénykép segítségével betekintsünk a bronzszoboröntés titkaiba.
Legalábbis ezt mondják a moszkvaiak erre a fura figurára, amelyik a (szocreálos posztban is bemutatott) Kijevszkaja állomás egyik mozaikján szerepel. Aki azt hiszi, időutazásról van szó, nem téved.
Kifejezetten bájos - hogy ne mondjam bályos - ez az elírás Egerben, amit Kollár Emese posztolt. Örülök, hogy megőrizték ilyennek, sőt így is újították fel. [Via: grofjardanhazy]
Budapest
Nem sokkal azután, hogy elkezdett terjedni a neten Budapest legbénábban elhelyezett pollerének képe, a XVII. kerületi önkormányzat egy fotót küldött: a karót kiszedték a vakvezető sávból.
Ahogy írják, már az első ittlakunk.hu-n megjelent poszt után intézkedtek. Köszönjük!
Homárosan bájos történetet küldött az Urbanistának az V. kerületi Molnár utca egyik lakója. Bár a Ferenciek tere környékén zajló munkálatoknak ő is szívből örül, akár csak én, azt meg kell hagyni, a szervezés hagyott némi kívánni valókat maga után. Kabaréba illő jelenetek következnek sírva vigadáshoz:
Néhány napja posztolta az ittlakunk.hu ezt rémes megoldást a XVII. kerületi Szent Kereszt térről, aztán ma a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesületének állásfoglalását is közzétették. Mondanom sem kell, nagy meglepetés nincs benne: ez így nagyon-nagyon rossz. A taktilis jelekre ugyanis semmilyen tárgyat nem szabad helyezni.
Föltoltak egy csomó képet a Határ úti végállomás megújításáról. A három kerület határán fekvő térnek sikerült annak idején úgy plázát kapnia, hogy az vajmi keveset javított az állapotán. Megújítása tehát már jó ideje esedékes.
Már tavaly megindult az előkészítés, aztán most György István főpolgármester-helyettes honlapjára felkerült jó pár kép a munkáról. Igaz többségükön a politikus látható, amint okosan néz, de azért néhány látványterv is becsúszott. Ezek azok, a szöveg pedig ez volt mellé (kiemelések tőlem):
Akármennyire is szégyen, én is csak Kovács Bence leveléből értesültem róla. De azóta egészen zseniális ötletnek tartom. A burkolat láthatóan felújításra szorul, de nagyon remélem, hogy ha a korlát felhúzása után erre a területre is sor kerül, a pálya akkor is megmarad, mert igazi kuriózum!
Fűre lépni tilos! 10.000 Ft/lépés. Azért megijedni nem kell, a poénos táblák a jelenleg lezárt Kossuth téri építési területen vannak és csak az ott dolgozó munkásoknak szólnak.
Remélem azért nem gondolta komolyan a főnökük, mert akkor nagyon könnyen kiszúrhat valaki a munkatársával. Ha mondjuk bedobja kalapácsát a fűre, mehet szegény venni újat. Még mindig jobb, mint leszurkolni 100 rugót a besétálásért.
Viszont az azért szépen látszik, milyen gyorsan szépül a tér a frissen felállított Rákóczi-szobor körül.
Már jó ideje nem bukkant fel valódi klip vagy film a Budapest-klip rovat, aminek egyszerű oka, hogy ma már fel se kapjuk a fejünket, ha fővárosunk felbukkan egy külföldi forgatás helyszíneként. Viszont Misima most egy nagyon erős anyaggal indított hasonló topikot a SkyScraperCity fórumában.
Tegnap posztoltam egy képet a moszkvai metró peronjáról: milyen klassz, hogy jelzik, hol fog nyílni az ajtó. Mint arra többen is felhívtátok a figyelmet, ennek a lényege, hogy ne álljunk oda, különben a kiáramló utazóközönség egyszerűen elsöpör bennünket.
Mestska, a Cities bloggere egy pompás szingapúri tájékoztatótábla fotóját küldte el nekem erre, ami nem csak azt bizonyítja, hogy ez máshol is működik, de azt is: máshol is van igény olyan hangulatú táblákra, mint amilyen a bajuszos bácsié a Libegőnél.
Budapest
Amikor kicsi voltam, a nagymamám azt mondta, nézzem a gumiszőnyegen, hol a kopás, mert ott szállnak ki-be az emberek a metróból. Vagyis oda érdemes állni, mert ott nyílik majd az ajtó.
Hogy így van-e ma is - a hármason természetesen - azt nem tudom, igazából már egyáltalán nem tartom fontosnak, hogy bevágódjak elsőként a szerelvénybe. De mindenesetre érdekes, hogy Moszkvában jelölik, hova érkeznek az ajtók.
Akár fogadóirodák érdeklődését is felkelthette volna, hogy mi lesz a Keletinél a szabadtéri lámpakiállítással, ahol a napokban felállítottak egy új lámpaoszlopot, a régit meg szépen, akkurátusan körbeaszfaltozták. Álmatlanul forgolódtam én is a tegnapi poszt után egész éjjel, hogy vajon mi lesz. Ott marad a duplalámpa örökre? Vagy világ csúfjára kidöntik a frissen öntött járdából a régit?
Hála Istennek mára megoldódott a rejtély, mert a korábbi képeket is küldő Balázs újból írt:
Rovataink a Facebookon