Szeretem a falakon felejtett régi utcatáblákat, még ha rossz emlékűek is olykor. Megtéveszteni senkit sem tévesztenek meg, hogy mondjuk ez a Mártírok útja felirat sem. Ráadásul épp ott van a Terror Házával szemben, akár fennhagyhatták volna jelzésnek mind a hat névváltást.
Kösz a képet András!
Már megint remek tettet követett el Federico Babina, aki az építészet határmezsgyéiről rajzol klasszakat. Voltak ugye a zseniális filmhelyszínei is babaházszerű képekbe sűrítve, most viszont 27 képet rajzolt arról, milyen lenne egy képzeletbeli ház a XX. század legismertebb festőinek stílusában Dalítól Picassóig, Mondrianitól Warholig.
Budapest
Na tessék. Amikor Moszkvában jártam, még mindenki az olimpia miatt figyelt Oroszországra, most meg már azért, mert épp újraforgatják az 1956-os forgatókönyvet közös szomszédunknál. Kellett nekem hetekig húzni az egyhetesre tervezett posztsorozatot. Persze a nemzetközi helyzet nem változtat azon, hogy Moszkva érdekes város, és van egy csomó dolog ott, amit szeretnék megosztani veletek.
A budapesti szemmel igen csak furcsa T-alakú zebrához először a Vörös téren volt szerencsém. Lefényképeztem, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert bár a burkolat tele van jelekkel, gondoltam, itt úgyse nagyon van forgalom, ha igen, akkor is elég speciális (ottjártamkor épp egy hatalmas műjégpálya volt a téren, sok öltözővel, zenével, miegymással).
Aztán másnap élesben is találkoztam vele.
A Pozsonyi utat (melyet mindig utcának akarok írni/mondani, annyira utcás) nagyon szeretem. Már csak azért is, mert ott van a Keserédes csokibolt, ahol egyszer videoklipet forgattunk.
A napokban megkeresett a Forbes, hogy Magyarország kedvenc utcáiról indít sorozatot (nagyjából a szép emlékű* Time Out Budapest tök jó városnegyedes sorozatához hasonló stílusban), nem érdekelne-e a cikk a csütörtöki megjelenés előtt.
Na most vagy yukkának akarták álcázni az Internetet, vagy ez a szegény növény magától odanőtt a monitor elé. Ha az utóbbi az igaz, akkor nagyon kérem el ne mozdítsák, mert nagy meló lehetett neki ez a kanyar, akár kíváncsiságból tette, akár mert ez volt az egyetlen fényforrás az aulában.
Muszáj mindenek előtt leszögezni, hogy örülök a Ferenciek tere átalakításának, ezt ahol csak lehet megjegyzem. De azt is be kell látni, hogy nem sikerült minden részletében tökéletesre. A lámpa- és díszkőkavalkádról - melyről már Földes Andris is írt - nemrég Kovács Bence készített pár remek illusztrációt. Megtetszettek, úgyhogy egy vendégposztba elkértem az összeállítását. Át is adom neki a szót:
Eladó házak és lakások Zuglóban és a Kertvárosban. Bővebb információért kattints a képre!
Hiába vagyok született mátyásföldi, akinek öt költözés alatt egyszer sem változott még az irányítószáma, ilyen nagyképű szöveget nem mernék magamtól kitenni. Na de ha egyszer ez jön le a Balla Ingatlan legfrissebb elemzéséből, amelyik a pesti Kertváros (XVI. kerület) és Zugló XIV. kerület) lakóingatlan-piacát vizsgálta meg. Minden mellébeszélés helyett át is adom nekik a szót - szépen illusztrálva térképekkel.
Zseniális reklám lehet ez is, meg ez is ugye, de a fenti megoldás azért üt hatalmasat, mert fillérekbe kerül. Főleg egy olyan cégnek, amelyik gyakorlatilag saját anyagokkal meg tudja oldani az egészet. Az OBI Németországi ügynöksége arra gondolt, hogy az óriásplakáthely-vásárlás helyett olcsóbb egyből a házfalra tolni a reklámot. De nem ám valami látványos falfestést, csak egy kis vakolatot.
Fotó: Balogh Piroska - nol.hu
Budapest
Igen kivirágzott egy buszmegálló! Nem papírvirágokkal, mint a deák téri fa a hétvégén, meg nem gerillakertészek keze nyomán, mint az egyetlen hiányzó térkő helyén kialakított kertecske a Délinél vagy a Palotanegyedben. Ezt maga a természet csinálta, le vagyok nyűgözve!
Egyszerűen nem tudom, hogy sikerült ilyen sután elhelyezni a város több pontján a vakvezető sávokat és a Demszky-karókat. Csak tippelgetek.
A múlt héten Rákoskeresztúron bukkant fel egy ilyen szerencsétlenül elhelyezett oszlop, amit az önkormányzat elég gyorsan kiszedett. Csakhogy kiderült, nem ez az egyetlen budapesti helyszín, ahol ilyen problémával találkozhatnak a gyengénlátók.
Jó reggelt kívánok! Tegnap a hóvirágok, téltemetők és krókuszok után végre a Deák téri nem tudom milyen fák is kivirágoztak. Igaz csak papírvirágokkal, de akkor is gyönyörűek lettek.
Kép: Homes of the rich
Budapest
Láttok bármi különöset a fenti kávés dobozon? Pedig engem nagyon meglepett, amikor kézbe vettem. Elmesélem miért!
Elhatároztam, hogy veszek egy jegeskávét a moszkvai Balassi Intézettel szemben működő, egész rendesen felszerelt kisboltban. Miután egyik hűtőpultban sem találtam, végre észrevettem őket a pénztár mellett egy nagyjából félméteres élű kis üvegdobozban. Tudjátok, olyasféle volt, mint amiben az értékesebb piákat zárják el és csak külön kérésre nyitja ki a pénztáros.
Ez már önmagában elég fura volt, mert egy pár száz forintos fémdobozos kávén mégis mi a fenét őriznek annyira. Aztán kiderült, hogy kérni sem kell, bele lehet nyúlni. Belenyúltam, na és ekkor ért a meglepetés: ez egy fűtött üvegszekrény volt! A doboz ha nem is volt megfoghatatlanul forró benne, de határozottan meleg volt. Értelemszerűen nem biztonsági okokból volt épp a kasszánál, hanem, hogy még melegen ihasd meg fizetés után egyből.
A budapesti eseményeket elég jól követtem horgolós-kötős partizánakciók terén, de más városokból csak kevést hírt kaptam eddig. Pedig nem is csak egyszerű gerillakötés történt a napokban Székesfehérváron, a képek alapján egy csomó felfestés meg hajtogatott papírizé került az utcákra.
Styxx, a multiblogger - ráadásul az első magyar blogkrimi szerzője - nem először lep meg remek vendégposzttal. A dalmát giccsházemlékmű után egy egészen más témát fedezett fel egy horvát dizájnoldalon, amit azonmód meg is írt az Urbanistának. Át is adom neki a szót!
Vannak dolgok, amikre büszke vagyok az Urbanistán. Ilyenek mondjuk a plakátleletek.
Vannak dolgok, amikre viszont nagyon nem vagyok büszke. Ilyenek mondjuk a levélleletek. Vagyis azok a postafiók alján avasodó, porosodó e-mailek, amelyek valami miatt ottfelejtődtek. Na most egy ilyen kincset érő levélleletet porolok le nektek. Igaz ez nem plakátlelet van benne, de valami nagyon hasonló. Falfirkalelet.
Budapest
Ez egy ilyen nap, tele szürreális víziókkal. Csak hogy míg a dzsungelbarlangba zárt Ferenciek tere és a Lánchíd élőre cserélt kőoroszlánjai csak poénok, ez itt kérem teljes valóság. Mobil szauna a Duna-parton! Ráadásul egy régi reptéri buszból kialakítva! Elképesztő, de igaz.
A Valyo (Város+Folyó) csoportnak már eddig is pompás húzásai voltak a Duna-parton, de azt hiszem eddigi pályafutásuk főműve az lesz, amit ma lepleznek le.
Az első természetesen a moszkvai metróban volt: a guggolós jegykiadó automata! (via: 444)
Budapest
Majdnem megfeledkeztem az egyik legfontosabb tegnapi eseményről, mely alapjaiban formálhatja át fővárosunk arculatát: az alkotmánybíróság első szűrőjén átment a Kétfarkú Kutya Párt alkotmányjogi panasza.
Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy indulhatnak a választásokon, ami azt jelenti, hogy lehet, hogy meg is nyerhetik, ami azt jelenti, hogy fel is állíthatják végre az élő oroszlánokat a Lánchídon!
Aztán szép nagy nyelvük legyen ám, és minimum két farkuk!
Az utóbbi időben már a vízcsapból is Kovács Kópé Péter remekül megpimpelt Budapest-képei folynak, de ez most nagyon aktuálisra sikeredett. A pompás felszíni képpárok és a szórakozóhely-hangulatú dögös aluljáró után jöjjön egy alternatív terv. Természetesen a BudapestAlternative oldaláról!
Na persze annyira nem bréking, mert pár napja már kidobta ezt a járatpótlós térképet a BKK, de gyakorlatilag senki nem vette észre, hogy már az új logók vannak rajta. Úgy látszik el akarták kerülni az őszi nagy vihar megismétlődését és szépen csendben vezették be. Wollner Róbert viszont kiszúrta és ki is tette az Urbanista Facebook-oldalára. Kösz!
Novemberben az Urbanista mutatta be először, milyen lesz az új metró-, HÉV- és hajólogó, vagyis pontosabban milyen terv nyert a pályázaton. Már akkor szóba került, hogy ezek nem a végleges verziók, a HÉV-en biztos reszelnek még és a metrót is finomítják esetleg.
Közösségi kert Berlinben - ez is lehet egy út. Fotó: Strahlendes Klima on Flickr
Elmentem tegnap, múlt héten, néhány napja a közelmúltban* a Rögtön jövök! galériába a Nyugati Grundról szóló kis összejövetelre, ahol a legfőbb megállapításom az volt, hogy Budapest önkormányzata szuper cool, hozzá képest New York vagy Berlin helyhatósága cilinderes öregurak gyülekezet lehet.
Elég megnézni, milyen emberek voltak ott hivatalosan fővárosi részről! Egyrészt ugye Finta Sándor főépítész, akinek mindig olyan lazán menő stílusa van, mint az amerikai sztárépítészeknek egy 1934 és 2014 közötti tetszőlegesen választott évben. Másrészt a Bubi projekt vezetője, aki pedig nem más mint Buppa, a futárikon Flaszter Maszter (kinek bringás rapbetétje már itt az Urbanistán is szerepelt). A maga teljes valójában, lifegő bringás kütyükkel, futárszerkóban, szoknyában.
Ám nem csak emiatt érezhette volna egy idecsöppent külföldi, hogy Budapest a világ legklasszabb fővárosa, hanem mert tényleg tök jó dolgok zajlottak civil-önkoris-állami összeborulással, lelkesedéssel, egyetértésben (és ugye szegény külhoni nem gondolta volna, hogy ez nálunk is egészen kivételes dolog).
Rovataink a Facebookon