Egyik kutya, másik eb

„Never defend. Always attack.”

– L. Ron Hubbard

Lenyűgöző tűzijátéknak lehetünk tanúi, mióta a városvezetés az MVM offshore-ügyeiben játszott szerepének tisztázására szólította fel Kocsis István BKV-vezért. A Kocsis MVM-vezérkedése idején panamai, tortolai és szamoai hátterű offshore cégeknek utalt milliárdok ügyében ugyan semmivel sem lettünk okosabbak a nagyszabású tisztázási kísérlettel, a BKV-nál azonban ipari mennyiségű, Kocsis elődeihez, riválisaihoz és ellenlábasaihoz kötődő kétes ügyre derült fény, rekordidő alatt.

Mire Kocsis „alkotmányos költségek” István – nyári szabadságára hivatkozva késedelmesen – a BKV felügyelőbizottsága elé állt az MVM-milliárdokról szóló cikksorozatunk miatt, „Mrs Istvan Kocsis” egymilliárdja helyett már Szalainé Szilágyi Eleonóra hirtelen fényt kapott százmilliója borzolta a kedélyeket, és az MVM is tulajdonba vehette az egy éve sikertelenül követelt, az ingatlan becsértékét meghaladó összegért kibérelt horvátországi szállodát.

Azóta pedig csak kapkodjuk a fejünk, mennyi förtelmes disznóság történt a BKV-nál Kocsis érkezése előtt, és hogy milyen gondosan titkolták eddig őelőtte ezeket.

Igaz ugyan, hogy az MVM-ügyben érintett egy másik offshore cég még mindig közel kétmilliárd forinttal adósa az állami óriásvállalatnak, a harmadik pedig az elszámolási vita hevében úgy megtámadta az MVM mérlegét, hogy a bíróság letiltott negyvenmilliárd forintnyi osztalékfizetést a központi költségvetés felé. De ne becsüljük le az ügy valódi hozadékait: a huszáros tisztázási kísérlet nélkül valószínűleg sohasem tudtuk volna meg, milyen irdatlan végkielégítések röpködnek az állami szférában, amíg a felbőszült Kocsis István rendet nem csinál valahol.

Azt is tanulságos látni, milyen szelektíven aggódik a közpénzszórás miatt történelmi léptékű elszámoltatásra készülő Fidesz: mintha az egymilliárd forint feletti összegek a „brutális megszorítások” terhei alatt görnyedő magyar családoknak sem fájnának annyira.

Az MVM-ügyben először Tatabánya polgármestere, Bencsik János fideszes képviselő borított, húszmilliárdos károkozással vádolta Kapolyi László szocialista honatyát a Kárpát Energo zavaros, Kocsis MVM-vezérsége idején egy kajmán-szigeteki hátterű cég bevonásával lebonyolított kölcsönügylete miatt. Ezt később Cser-Palkovics képviselő bevonásával ötvenmilliárdra emelte, mondván, hogy „szocialista közeli kajmánok és energiapókok hálózták be az állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Műveket”.

Fővárosi harcostársa, Tarlós „szebb jövőt!” István szerint viszont „jogilag és erkölcsileg sem fér bele”, hogy Kocsist, akinek „képzettsége, szakmai alkalmassága vitathatatlan”, MVM-es ügyekkel „nyaggatják illetéktelenül”. Mintha Tarlós nem tudná, hogy a büntetőfeljelentéssel végződött MVM-es belső vizsgálat által feltárt kétes ügyletek egyértelműen Kocsishoz, MVM-es helyetteséhez, Molnár Lászlóhoz (akit aztán évi negyvenkétmillióért a BKV-nál is foglakoztatott)és MVM-es tanácsadójához, a kalandos múltú offshore-mágus Szász Andráshoz köthetők.

Most akkor melyik Fidesznek higgyünk, tessék mondani? A Magyar Nemzet és a Hír tv ennél sokkal kevesebbért is keresztre feszít valakit, az MVM-ügyben viszont egy ideje sokatmondóan hallgatnak a „nemzeti oldal” amúgy vídiakeménységű inkvizítorai. Ahogyan mélyen hallgat a nemrég még tisztázást követelő Demszky főpolgármester is a BKV felügyelőbizottsága előtt lezajlott kutyakomédia után.

Ennek persze van magyarázata, rögtön kettő is. A népszerűbb szerint a Kocsis István elleni támadások hátterében a nálánál cseppet sem szimpatikusabb Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettest kell sejteni, aki régóta meccsel Kocsissal a BKV abszolút felügyeletéért, ezért Tarlós, Demszky és Kocsis közös ügye megállítani Hagyót. Ezt a verziót állítólag maga Kocsis is kedveli, ki is rúgta a BKV-tól azokat, akik gyaníthatóan Hagyó emberei. A suttogós verzió szerint pedig Kocsis barátja és üzlettársa, Csányi Sándor OTP-vezér is aktivizálhatta magát, mert „Kocsis István egy rendes ember”, akit meg kell védeni.

Bárhogy is legyen, a pajzsgenerátor kitűnően működik: az elmúlt hónapban többször is felröppent a BKV-vezér küszöbön álló menesztésének híre, de rendre követte a cáfolat, Kocsisnak eddig csak a MÁV Start igazgatósági elnöki posztjáról kellett lemondania. Az elképesztő BKV-s végkielégítések állítólag saját kezűleg, figyelemelterelésből kiszivárogtatott ügyéből viszont – az ellenzéki sajtó hathatós támogatásával – országos botrány dagadt, amiben eljátszhatja a kereszteslovagot, és padlóra küldheti kispályás ellenfeleit.

Az pedig mintha már senkit sem érdekelne, vajon mivel tisztázta magát az MVM offshore-milliárdjainak ügyében Kocsis, és miért titkolja bizonyítékait? Mi mindenesetre azt gondoljuk, hogy a Hagyó–Kocsis-meccs igazi nyertesei az adófizetők: a titánok harca nélkül sohasem derült volna ki ennyi korrupciógyanús eset. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

A cikket itt lehet kommentálni