Mária
-6 °C
-2 °C

Mit csináltak Gyurcsányék reggel, éjjel, meg este?

2006.09.18. 00:45
Az, hogy a kormány végighazudta az utolsó másfél-két évet, az elmúlt hónapokban napvilágot látott tények fényében egyáltalán nem meglepő. Kormányzati bejelentések, napvilágra került statisztikai adatok, uniós kritikák és munkaanyagokban megfogalmazott, később visszavont önkritikák utaltak a megelőző időszak kormányzati hazugságaira. Az Index a teljesség igénye nélkül számbavette a legjelentősebb hazugságokat.

Szociális juttatások

Az első Gyurcsány-kormány első átfogó hazugságkampánya a 100 lépésnek nevezett intézkedéssorozat volt. Ennek hét nagy eleme volt, amiből kettőt, az adózással és a szociális ellátásokkal kapcsolatos intézkedéseket kísérte számos hazugság.

A szocialisták tavaly május óta lépten-nyomon emlegetik, hogy megduplázták a családi pótlékot, és külön megemelték a gyereküket egyedül nevelők pótlékát. Ez azonban csak részben volt igaz: mert tényszerűen ugyan tényleg megemelték a családi pótlék összegét, ezzel egyidejűleg azonban csökkentették a pénzbeli rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Szintén eltörölték az egy- és kétgyermekes családok szja-kedvezményét, míg a három- és annál több gyermekes családoknak járó adókedvezményt megkurtították.

Az intézkedések összhatásaként – pláne, hogy az egyedülállóknak szánt, jól hangzó emelt összegű családi pótlék mindössze havi ezer forint – a családtámogatásokra fordított összeg kevesebb, mint 10 százalékkal emelkedett a jól hangzó "csaknem megduplázás" helyett. Egy háromgyerekes család – feltételezve, hogy korábban tudták érvényesíteni az szja-kedvezményt – 600 forinttal kapott többet az új rendszerben, ami csupán 1,1 százalékot jelent.

Adócsökkentés

A Gyurcsány-kormány legnagyobb blöffje volt a tavaly nyáron nagy dérrel-dúrral bejelentett ötéves adócsomag. A munkaadóknak két tételben 5 százalékpontnyi tébéjárulék-csökkentést ígértek – hazudtak –, a felső áfakulcsot levitték 25-ről 20 százalékra, öt évre szóló szja-csökkentést ígértek, elsősorban az alsó és felső adósáv határának folyamatos emelésével.
A programban szerepelt a tételes, havi 1950 forintos eho megszüntetése, a társasági adó kulcsának részleges csökkentése, az iparűzési adó megszüntetése 2008-tól. A PM akkori hazugságai szerint az ötéves adócsomag hatására az állami adóterhelés a GDP 38 százalékáról 36,3 százalékára csökkent volna.

Ezzel szemben az új kormány hivatalba lépését nagyszabású adóemelés kísérte. A júliusban elfogadott adótörvény-csomag szinte teljesen felülírta az ötéves adócsökkentési programot. Bár a felső áfakulcsot nem vitte vissza, de a középső, addig 15 százalékos kulcsot hozzáemelte 20 százalékra. Növelték az evakulcsot 15-ről 25 százalékra, bevezették a 20 százalékos kamat- és árfolyamnyereség-adót, jövőre pedig nemhogy csökkenne, hanem a szolidaritási adó bevezetésével a legmagasabb keresetűeknek még növekszik is az szja-terhe.

A társasági adó szintén nem fog csökkenni, hanem az elvárt adó, a házipénztáradó és a cégekre szintén kirótt szolidaritási adó miatt jelentősen növekedett – és tovább fog nőni – a vállalkozók adóterhelése is. A tb-járulékok csökkentése helyett szeptembertől minden munkavállaló után legalább a minimálbér kétszeresét meghaladó összeg alapján kell járulékot fizetni, de növekedtek az egyéni vállalkozók közterhei is és a bankadó is megmaradt. Az adóterhelés így nemhogy csökkenne, hanem 2008-ra visszaemelkedik 38 százalékra (sőt, a gazdaság lassuló növekedése miatt ennél akár magasabb szintre is ugorhat).

A kormány évek óta beszélt egyébként az adócsökkentésről, ám fölöslegesen. Már egy februári, hazánk uniós stratégiájának szánt előterjesztés munkaanyagában szerepelt a beismerés, hogy nem volt adócsökkentés - a végső dokumentumból ezt a kitételt végül kivették -, amit az Eurostat adatai is alátámasztanak: eszerint 2002 és 2004 között 0,1 százalékponttal még nőtt is az adóteher, és 39 százalék fölött van.

Államháztartás

Szinte megelőzte Gyurcsány Ferencet Veres János pénzügyminiszter, amikor június elején azt mondta: a választási kampányban megtiltotta a tárca apparátusának, hogy olyan számításokat végezzenek, melyekből kiderülne, hogyan alakul a tényleges költségvetési hiány a tervezetthez képest. A pénzügyminiszter nem tagadta, hogy politikai okokból tiltotta meg a valós adatok közlését, mivel – ahogyan a kormány tagjai később többször is fogalmaztak – a tények ismerete befolyásolta volna a választókat a döntés meghozatalakor.

A kormány 2002 óta minden évben kénytelen utólag felülírni az államháztartási hiány és az államadósság adatait. A 2003-as deficit a költségvetési törvény elfogadásakor még csak 4,5 százalék volt, végül 7,3 százalék lett, egy évvel később 3,8 százalékról jutott el 6,5 százalékig. Ebben az évben a költségvetési törvény szerint 4,7 százalék lehetne, ehelyett a tényleges hiány 9,4, korrekciók nélkül 10,1 százalék lesz (GDP-arányosan), már hét hónap alatt elérte az 5,4 százalékot.

Az államháztartási hiány elszaladása miatt megugrott az államadósság, a piaci befektetők bizalmának megingása a választások után súlyos forintválságot eredményezett. A forint árfolyama a nyár elején többször is történelmi mélypontra gyengült, az euró ára napokig 285 forint fölött volt, miáltal a devizában eladósodottak terhei több tízmilliárd forinttal nőttek.

Euróbevezetés

Idén be kellett volna vezetni hazánkban az eurót - már persze ha igaza lett volna Járai Zsigmondnak, aki ezt 2001-ben jövendölte. A jegybankelnöknek azonban nem kell szégyenkeznie azért, hogy ilyen csúnyán mellétrafált, amikor azt mondta: "Magyarország arra készül, hogy 2006-ban... a magyar nemzeti valutát felváltja az euró". Nem váltotta fel, mint ahogyan nem fogja felváltani 2007-ben, 2008-ban, 2010-ben, és talán még "legkésőbb 2013-ban" sem. Ezek voltak ugyanis az euró céldátumai, ám az unió közös pénzének a bevezetéséhez nemhogy közelebb került volna az ország, több mutató tekintetében egyre távolodott attól (így ma már nincs is céldátum, elemzők szerint 2014 lehet a legkorábbi időpont).

Hazánk EU-csatlakozása óta az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítése felé kellene közelednie (konvergálnia), és erről az éves konvergenciajelentésekben kellene számot adnia. Az előírások teljesítése azonban távoli: az államháztartási hiánya legfeljebb a GDP 3 százaléka lehetne, ehelyett, mint korábban írtuk, még ennek kétszerese, a 6 százalék alá sem tudunk bejutni. Az államadósság a GDP 60 százalékát nem léphetné túl, 2005 közepéig alatta volt, most már fölötte van, és 2008-ra a 70 százalékot is elérheti.

Az infláció a Gyurcsány-csomag miatt újból emelkedni fog - szintén egyre távolabb kerülve a maastrichti előírástól -, így nem csoda, hogy a konvergenciajelentéseinkben vállaltak nem teljesültek, az utolsó ilyen dokumentumot ez év elején vissza is dobta Brüsszel (ugyanez volt a reakció minden leminősítésre is). A pénzügyminisztérium kommentárja még a visszautasítást is az EU-tól kapott elismerésként kommentálta, és Katona Tamás államtitkár még nemrégiben is arról beszélt: "Szlovénia kivételével egyetlen újonnan csatlakozott ország sincs jobb helyzetben Magyarországnál az euró bevezetése tárgyában".

Keresetek

Az idei infláció a kormány ígéretei szerint 2 százaléknál alig lett volna magasabb. Hazudtak, mert a Gyurcsány-csomag hatására a fogyasztói árszínvonal emelkedése akár ennek kétszerese is lehet. Mivel a tavalyi bértárgyalásokon a munkaadók és a munkavállalók a 2 százalék körüli szintre várt inflációs előrejelzés alapján egyeztek meg az idei béremelések mértékéről, a munkavállalók reálbére a magasabb infláció miatt kevésbé fog emelkedni. A munkavállalók a megszorítások miatt már újra akarják tárgyalni a jövő évre szóló minimálbér-terveket – akárcsak a munkaadók, igaz, ellenkező előjellel.

Autópálya-építések

Az Orbán-kormány állandó szocialista támadások célpontjában volt azért, mert nem épített elég autópályát. Valóban, bár az átadott 7 kilométerhez hozzájön még két szakasz, ami nagyrészt már a 2002-es kormányváltás előtt megépült, de csak a Medgyessy-kabinet hivatalba lépését követően adtak át. Nemcsak a 7 kilométer volt azonban hazugság, hanem abban is hazudtak, hogy megduplázták az autópályák hosszát.

A 2002-es kormányváltás idején 551 kilométernyi autópálya volt az országban, most viszont még igencsak messze vagyunk az 1100 kilométertől. Tavaly és 2004-ben összesen 132 kilométernyi autópályát adtak át – amit már ők is építettek –, ehhez idén még mintegy 130 kilométernyi társult és társulhat az év végéig. Ez összesen is csak 260 kilométer, amihez ha a Fidesztől lenyúlt hatvanvalahány kilométert hozzátesszük, akkor is csak 320 kilométer, a korábban meglévő hálózat kevesebb, mint kétharmada jön ki.

Ráadásul az idei 130 kilométerből már a választások után adták az 52 kilométernyi M6-ost, emellett több sztráda építésével el is csúsztak: nem készült vagy már most tudni, hogy nem készül el időre az M6-os budapesti városi szakasza, csúszik az az M8-as és M0-s hídjainak, az M7-es Zamárdi és Szárszó, valamint Balatonszárszó-Nagykanizsa-Becsehely szakaszainak átadása, és csúszhat az M3-as és M35-ös Nyíregyházáig és Debrecenig vezető szakaszának forgalomba helyezése is.

Költségvetési trükközések

Nemcsak nem duplázták meg az autópályák hosszát, de a legutóbbi döntésig – a 2002-es kormányváltást figyelembe véve több mint négy éven át – nem sikerült leszorítani a sztrádaépítés költségeit sem. Sőt, a 2002-esnél inflációval korrigált árakon is jóval drágábban épültek az autópályák 2003-2006 között, gyakoriak voltak a 2-3-4 milliárdos kilométerárak is, mígnem az új M7-es tenderen sikerült egy 1,23 milliárdos árral tízéves olcsósági rekordot dönteni - azonban ez sem a várva várt versenynek, hanem a feltételek enyhítésének köszönhető.

A sztrádaépítések finanszírozása ráadásul feltehetően több fejfájást okozott a pénzügyminisztériumban, mint az építkezéseket egyébként koordináló gazdasági tárcánál. Az erre költött pénzek elkönyvelésére számos kreatív könyvelési technikát próbált meg hazánk bedobni, hogy a sztráda-százmilliárdok ne növeljék a költségvetés hiányát. Szó volt kötvénykibocsátásról, az egyik állami autópályacég tőzsdére viteléről, piaci alapú hitelfelvételről, valamint számtalanszor bedobták a PPP-gumicsontot.

Az Eurostat könyvelőit azonban az Enron egykori teljes könyvelői és könyvvizsgálói stábja sem tudta volna megvezetni – vagy a mi PM-seink voltak sokkal bénábbak –, de egyetlen trükköt sem ettek meg. Így a legutolsó konvergenciatervben már minden sztrádaépítést berámoltak a büdzsébe, tovább tornászva felfelé a deficitet.

De a trükközés nemcsak sztrádaügyekben jelentkezett, a PPP-s beruházások még a felsőoktatási kollégiumépítések miatt is kicsaphatják a biztosítékot az Eurostatnál. A ferihegyi reptér eladásakor is megpróbálkozott a PM a kreatív könyveléssel, ez a történet a magyar számvevők vizsgálatán már fennakadt, a brüsszeli jóváhagyás még várat magára.

Sikeres privatizációk

A kormány és a vagyonkezelő ÁPV többször beszélt arról, hogy az elmúlt négy évben sikerágazat volt a privatizáció, a számvevőszék egy tavaly szeptemberi jelentése szerint ugyanakkor több tízmilliárd forintos veszteséget okoztak az ÁPV részben privatizációs, részben vagyonkezelői döntései. A Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál ugyan mindössze egymilliárd forintot talált az ÁSZ, az azonban olyan ingatlanok eladásából származik, amelyekről sehol nincs nyilvántartás.

Lakástámogatások

A szocialisták gyakran emelgetik a fészekrakó-program bevezetését és a szociálpolitikai támogatások megemelését, amelyekkel állításuk szerint megkönnyítették a fiatalok lakáshoz jutását.

Tény, ugyanakkor az is, hogy ezzel egyidejűleg megváltoztatták, szigorították a lakáshitelezés rendszerét. Jelentősen csökkentették a lakáscélú hitelek szja-kedvezményét – a korábbi 40 százalék maximum évi 240 ezer forintról hiteltípustól függően 30 vagy 40 százalék, maximum 120 ezer forintra –, ráadásul már a kormányzásuk első évében (tehát még a Medgyessy-kabinet idején) több lépcsőben szigorították a hitelfinanszírozás feltételeit.

Ráadásul a fészekrakó program korántsem volt akkora siker, mint amekkora a kormányzati propagandában szerepelt. A program első évében 22 ezer ilyen szerződést kötöttek, ami nagyjából fele annak, mint amennyi támogatott lakáshitekre az Orbán-kormány egy-egy évében szerződtek a vásárlók. A lakáshitelezéssel foglalkozó bankok is azon a véleményen voltak, hogy a program nem volt jelentős hatással a lakáspiacra.

Dübörög a gazdaság

Nem dübörög, bár nem is pang (most még). A bruttó hazai termék az elmúlt négy évben lassabban nőtt, mint az 1998 és 2001 közötti időszakban, de nem lassabban, mint az Orbán-kormány utolsó évében. Ami ennél is nagyobb baj, hogy miközben a régi EU-tagállamoknál jellemzően 1-2 százalékkal nagyobb volt a magyar gazdaság növekedése, a velünk együtt csatlakozott országok gazdasága rendre gyorsabban növekedett. Különösen a balti államok húztak el tőlünk, de a közép-európai országok közül is csak egy-egy mutató alapján tudtuk legalább Lengyel- és/vagy Csehországot megelőzni.

A magyar GDP 2002 és 2005 között 3,8-5,2 százalékkal nőtt, míg 1997 és 2000 között összesen csaknem húsz százalékkal. Eközben a balti államokban rendre 10 százalék fölött volt a gazdaság, de a szlovákoknál is rendre 5-7 százalékon alakult, a cseh GDP növekedése 7,1 százalékra emelkedett.

A befektetők rohama is lelassult az utóbbi években, az autógyártókért és ipari nagyberuházókért folyó versenyt az elmúlt években rendre Szlovákia vagy Csehország nyerte. A mi egyetlen nagyágyúnk a Hankook gumiabroncs-gyártó, miközben 2002 óta hat nagy autógyár telepedett meg a térségben - egy sem nálunk.

EU-pénzek: többet kaptunk, mint adtunk

Erről a kérdésről tavaly folyt éles vita a 2004-es befizetések és támogatások egyenlegének a megvonásakor. A kormányzati álláspont szerint az uniós tagság első évében több pénz érkezett Brüsszelből, mint amennyit befizettünk az EU kasszájába, míg az ellenzék éppen fordítva gondolta ezt.

Az utóbbi véleményt osztotta az Állami Számvevőszék is: az ÁSZ szeptember elején publikált jelentése szerint Magyarország tavaly több pénzt fizetett be az Európai Unió kasszájába, mint amennyit onnan visszakapott. Az ÁSZ szerint a 2004-es költségvetésben ténylegesen megjelenő tételek alapján uniós egyenlegünk mínusz 27 milliárd forint. Igaz, nem vették figyelembe a költségvetési körön kívül, tehát Brüsszelből közvetlenül a gazdálkodókhoz érkező támogatásokat. Ezzel a kiegészítéssel már pozitívba fordulhat át a mérleg, bár ha a kiseső vámbevételeket is figyelembe vesszük, valószínűleg mégsem.

Ami viszont biztos, az uniós pénzek felhasználása és az arra való felkészülés nemcsak hazai vélemények szerint nem számít sikertörténetnek. Az Európai Számvevőszék is megállapította: "az uniós mezőgazdasági támogatásokat kifizető magyar ügynökség 2004-ben több szempontból sem felelt meg a kívánalmaknak", valamint azt is: "a kifizetési hatékonyság egyszerűen katasztrofális volt". A jelentés öt területen is elégtelenre ítélte a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalon belül működő kifizető ügynökség munkáját.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Fergeteges Szilveszter

Fantasztikus szilveszteri vacsorával, hajnalig tartó bulikban, ismert sztárokkal töltheti el az év utolsó éjszakáját.