Miért éri meg teli szájjal migránsozni a médiában?

Nemrég írtunk arról, hogy az elmúlt években kormányközeli kezekbe került vagy a Fidesz gazdasági holdudvarához tartozó médiafelületek március közepe óta iszonyatos tempóban gyártják az uszító, félrevezető, a kormány választási kampányába gond nélkül belesimuló tartalmakat a közösségi felületekre. Korábbi cikkünkben azonban nem foglalkoztunk részletesen azzal, hogy papíron miért éri meg mondjuk a TV2-nek, hogy pénzt költ olyan kétes hátterű videók reklámozására, amelyeket a nézők semmilyen szinten sem tudnak a csatornához kötni. Az biztos, hogy a mostani rendszer nemcsak az adófizetők pénzét égeti Soros-plakátokból rakott máglyán, hanem a magyar emberek is sokkal kevesebb értékes tartalomhoz jutnak, mint mondjuk nyolc évvel ezelőtt.

Az első lépések

Bár a teljes kormánybarát média ezerrel tolja a migránsokkal riogató propagandát, a legfeltűnőbb munkát leginkább három felület végzi el a Fidesznek (közmédián kívül), a TV2, az Origo és a Ripost. A három közül utóbbi korábban nem létezett, csak egy-két évvel a választások előtt alapította a Fideszhez ezer szállal kötődő Ómolnár Miklós. A másik kettő viszont sokáig külföldi tulajdonban volt, majd a 2010-es kormányváltás után kezdődött el az egyik legnagyobb kereskedelmi tévé, illetve az egyik legnagyobb hírportál átalakítása.

Az Origónál akkor kezdődtek a bajok, amikor megírták, hogy Lázár János az adófizetők pénzéből ruccant ki luxusüdülni magáncélból Londonba. Rövid időn belül az addigi tulajdonos Magyar Telekom menesztette a főszerkesztőt, az Origo közéleti és politikai tartalmait elkezdték leépíteni, hogy aztán a telekommunikációs cég 2015-ben megváljon az egésztől annak a Száraz Istvánnak a javára, aki a Vs.hu tulajdonosa is. A Vs.hu-ról közben kiderült, hogy különböző jegybanki alapítványoktól félmilliárd forintnál is több támogatást kaptak, és a Vs.hu-t és az Origót magába foglaló New Wave Media mögött Matolcsy György unokatestvérét, Szemerey Tamást sejtették sokan. Aztán tavaly nyáron minden a helyére került: Matolcsy György fia, Matolcsy Ádám lett a tulajdonosa a New Wave Mediának, és ezzel az Origónak is, ahonnan azóta minden épkézláb rovat és újságíró is távozott, végül a látszatra is fittyet hányva fidelitasos politikusokat kezdtek el felvenni, és a cikkek nagy részét név és forrás nélkül közlik azóta.

A TV2 története ennél kacifántosabb, a német ProSiebenSat1 2013 végén adta el a TV2-t a Fidesszel és Simicska Lajossal kifejezetten jó viszonyt ápoló Simon Zsoltnak, illetve Yvonne Dedericknek. 2014-től aztán elkezdődött a TV2 átalakítása, a később az Origo főszerkesztői székét megkapó György Bence program- és hírigazgató lett, Szalai Vivien pedig a Tények élére került, miközben az RTL-nél alacsonyabb nézettségű csatornát nemcsak az állami hirdetések lepték el, de a konkrét karaktergyilkosságok és lejárató anyagok is ellenzéki politikusok vagy gazdasági szereplők ellen. Végül egy hatalmas bohózat lezárulásával Andy Vajnához került a csatorna.

Választásokra lecsupaszított tartalom

A kormányváltásig a TV2 és az Origo a saját területén végig a piacvezető helyért harcolt. Előbbi ugyan rendre alulmaradt az RTL Klubhoz képest, utóbbi viszont nagyon sokáig megelőzhetetlennek tűnt a piacon az Index részéről. Az Origo volt a tárgyilagosabb, visszafogottabb, klasszikus BBC-szerű újság, miközben az Index ennél egy valamivel karakánabb, szubjektívebb hangnemmel futott a piacon. A sokszori tulajdonosváltás következtében azonban mind a TV2, mind az Origo elvesztette nemcsak a szakmailag elismert szerkesztőségét és munkatársait, hanem úgy általában a sajtóetikai integritását is. Így jutottunk el oda, hogy a Tények már egy rendes lejárató anyagot sem tudott összerakni, mert összekevertek két Gergely Zsófiát, és így jutottunk el oda is, hogy az Origóban politikusok dolgoznak, és a cikkek 95 százaléka szerző neve nélkül, hiteles forrás híján jelenik meg. Kivéve ha a nyilvánosság elől bujkáló főszerkesztő személyesen próbál kiállni a miniszterelnök botrányba keveredett lánya mellett.

A politikai hátterű változások komoly hatással voltak ezekre a felületekre, hiszen a választások előttre teljesen egyértelművé vált, hogy a TV2 és az Origo a Fidesz szócsöve, ez a két márka ma már egyet jelent az embereknek a kormánypárti propagandával. Ezzel az olvasók is értékes, érdekes, sokszínű tartalmaktól esnek el, hiszen például a korábban zenében (Quart), filmben (Filmklub) és más kulturális témában is rendre minőségi tartalmakat előállító Origo az ország egyik legnagyobb hírportáljaként ma már kizárólag a választási kampányhoz és a kormánypárt kommunikációjához igazodó cikkeket ír, minden más tartalom helyét pedig átvették az eltűnt, de gyönyörű fiatal lányokról, bulvárszereplőkről kocsijáról és lenge öltözetben mutatkozó hírességekről szóló hírek.

Az ilyen szinten lecsupaszított tartalom mellett ezek a felületek az újságírói etika minimumát sem tartják be, és sajnos az ezt ellenőrző Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság is csak széttárja a kezét. Az Origo például egy 2015-ös amerikai bűncselekményt futtatott fizetett hirdetésként a Facebookon úgy, hogy azt egy migránsok által elkövetett, Európában történt erőszakként tálalták, ráadásul utólag egy „Allah akbar" felkiáltást is bevágtak a videóba, ami az eredetiben nem is szerepel. Ugyanezt csinálja a Tények is, amely „Veszélyes migránsok Európában. Ezt akarjuk?" címmel futtat hirdetésként egy, a videó szerint Olaszországban készült felvételt, amelyen feketék kifosztanak egy bárt. A gond csak az, hogy ez a felvétel három évvel ezelőtt készült a dél-afrikai Pretoriában, semmi köze sem Európához, sem a migránsokhoz.

Ez pedig az eredeti felvétel, amelyet szándékosan meghamisított a Tények.

Az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy az Origo alapvetően egy híroldal, a Tények pedig a TV2 híradója, itt viszont mindkét esetben szándékosan félrevezetik a közönségüket és hírt hamisítanak. De a legszebb az egészben, hogy a Tények tavaly ősszel állami kitüntetésben részesült, Sajtóköveti Nívódíjat kaptak a munkájukért a kormánytól.

A helyzet kezelését az sem könnyíti meg, hogy az ilyen facebookos hirdetések erősen a szürkezónába tartoznak. A különböző reklámszövetségek nem tudják kezelni, mert politikai hirdetésnek tekintik őket. A Gazdasági Versenyhivatal sem tud velük mit kezdeni, mert nem számítanak gazdasági hirdetésnek. Marad a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, amelynek tagjai mind a kormány által odaültetett emberek, akik az elmúlt nyolc évben végigasszisztálták, hogy a rádiós és megyei lapos piacon kvázi monopolhelyzet alakult ki, miközben a nyilvánvaló törvénysértések esetében jogi szövegekre hivatkozva tárják szét a kezüket, hogy sajnos nem tehetnek semmit.

A marginális piac átka

Természetesen ezek a hirdetések felvetnek egy másik kérdést is.

Ezzel kapcsolatban a Kreatív kommunikációs szaklap szerkesztőjét, Fülöp Istvánt kérdeztük, aki erre röviden csak annyit válaszolt: „Erre piaci alapon lehetetlen válaszolni. Nem éri meg.”

Ami érdekes, hiszen ugyebár papíron a TV2, az Origo vagy a Ripost is magáncégek, tehát a piacról élnek hivatalosan, még ha a tulajdonosaik olyan kormányhoz köthető emberek, mint Andy Vajna, Matolcsy Ádám és Ómolnár Miklós. Ettől függetlenül mennyire bevett szokás akár itthon, akár külföldön, hogy közösségi oldalakon hírportálok és tévéműsorok ehhez hasonló hirdetéseket futtatnak?

„Szerintem egyáltalán nem bevett szokás, hiszen egy alapvetően reklámból élő médiacégnek, ha pénzt ad ki önreklámra, minden esetben az kell, hogy legyen célja, hogy azzal a saját márkáját erősítse annak érdekében, hogy a törzsközönség, illetve azok, akik fogékonyak ezen márka iránt, megerősítést találjanak a passzoló tartalomban, vagy felkeltse az érdeklődésüket. Azért, hogy ezáltal több hirdetést, drágábban adjon el a felületén. Olyat még nem igazán láttam komolyan vehető külföldi médiacégtől, hogy teljesen más honlap/blog/stb. tartalmait futtassa fizetett hirdetésként, legfeljebb abban az esetben, ha az a kiadó tulajdonában van, és a »nagytestvérrel« akarják ismertebbé tenni" – utal Fülöp többek között arra, hogy több kormányközeli médiafelület például ismeretlen migránsellenes oldalak posztjait is hirdeti a kampány alatt a saját pénzéből. Ráadásul az is kérdés, hogy mondjuk a nagy multicégek, autómárkák, erős brandek az ilyen tartalmak után miért akarnának olyan helyen hirdetni, ahol szándékosan vezetik meg a tartalomfogyasztót.

„A TV2 esetében egy kicsit fonák a helyzet, ehhez ismerni kell a TV2–Atmedia-viszonyt, ha ezt érteni akarjuk. Az Atmedia jelenleg a legnagyobb magyar sales house (náluk landol az állami tévés reklámköltés legnagyobb része is), ez kezeli a TV2 reklámidejét, tehát ez helyezi el ide a reklámszpotokat, mint ahogy az összes általa kezelt tévécsatorna felületére is. Az Atmedia különböző csomagokat kínál a hirdetőknek, ebből a legalapabb és legolcsóbb csomag esetében az Atmedia a portfóliójába tartozó csatornák piaci súlya alapján helyezi el a reklámokat. Tehát ha mondjuk a TV2 súlya az Atmedia-portfólión belül 30 (fiktív szám), akkor 100-ból 30 hirdetés megy a TV2-re és így tovább. Ha egy hirdető ezt a megoldást választja, nem szólhat bele abba, hogy melyik csatornán és melyik napszakban fog futni a hirdetése. Vannak drágább csomagok, itt a hirdetőnek van lehetősége úgymond válogatni, megszabhatja, hol-mikor fusson a hirdetése. Ebben az esetben lehetségesnek tartom, hogy azt mondják, a TV2-n ne. Lehetségesnek tartom, de életszerűnek nem, hiszen a TV2 a második legnézettebb kereskedelmi csatorna. A 888-on szerintem nincs piaci hirdetés, de a Ripost is főként államiakkal van futtatva, szóval nem hiszem, hogy ezeknél bármilyen hirdető elkezdene berzenkedni" – mondja Fülöp, majd hozzáteszi, hogy

Magyarország annyira kicsi és marginális piac, hogy a hirdetők sokkal kevésbé nyakasak, mint nemzetközi szinten, nehezen ér el ide a nemzetközi sajtó keze sem, nem fújják annyira a sípot, ezért aztán a hazai hirdetőket ez általában pont nem érdekli. Ha esetleg van is ilyen elpártolás, az színtiszta publicity stunt, semmi más. Tegyük hozzá, általában külföldön is, csak ott a fentiek miatt ez gyakrabban történik meg.

A végén még az is kérdés, hogy ezekkel az akciókkal mennyire sérül a TV2 vagy az Origo mint márka, hiszen a korábban a távolságtartásáról híres Origo esetében például felmerülhet, hogy az ilyen szintű propaganda elijeszti az erre nem éppen fogékony olvasókat, ami hosszú távon a hirdetési bevétel csökkenéséhez vezethet.

„Andy Vajna tulajdonszerzése óta, tehát kb. 2,5 éve a TV2 politikai irányvonala a korábbi bulvármackóból egyértelműen kormánykommunikációs szócsővé vált, miközben a szórakoztató műsorok maradtak. A szóban forgó szponzorált cikkeket ráaadásul a Tények.hu Facebook-oldala futtatja, nem a TV2. A Tények szempontjából semmiféle olyan márkarombolás nem történik, ami eddig nem történt volna meg, sőt, inkább erősíti az image-ét a törzsközönség körében, illetve szimpatikus azoknak, akik amúgy azt gondolják/elhiszik, hogy olasz lányt ettek a migránsok. Az Origo esetében sem tudom, hogy milyen márkaromboláshoz lehet beszélni. Az a márka, ami 2015 előtt volt, végérvényesen lerombolódott, ami meg a romjain épült, annak az image-ébe ez tökéletesen passzol. Talán az Origo esetében (bár nem tudom pontosan mennyi piaci hirdetés van ott) tudom elképzelni, hogy lesznek hirdetők, amelyek azt mondják, hogy köszönjük, viszlát. De aki erre háklis, az eddig miért nem tette meg? Ez lesz az, ami átszakítja a gátat, és nem a napi 20 migránsozós hír idestova bő 2 éve?" - teszi fel a költői kérdést Fülöp, majd hozzáteszi még, hogy ezek tükrében nem csak a márka jelenlegi értéke nem sérül, de valószínűleg a hirdetési pénzek kiesésétől sem kell félni.

Ha kiesik X forint hirdetési pénz, X forint állami megy a helyére. Ha enyhül a Fidesz-dominancia, akkor ezt persze nehezebb végigvinni, mert egy hatékonyan működő ellenzék képes lesz visszatartani a kormányzati kommunikációs büdzsét.

Állami hirdetésekből pedig nincs hiány

A kormányközeli médiavállalkozások természetesen sokkal bátrabban kísérletezhetnek ilyen színvonalú tartalmakkal, hiszen nem feltétlenül kell a piacról megélniük. A Ripost esetében korábban írtunk arról, hogy az újság indulása előtt milliós hirdetéseket kötöttek le náluk különböző állami szervezetek, az pedig már köztudomású, hogy a kormány az adófizetők pénzéből finanszírozott kampányait olyan helyeken futtatja, ahol a kifizetett hirdetői pénz ismerős vállalkozók zsebében landol.

A korábban már említett Atmédiánál 2017-ben közel 900 millió forint értékben hirdetett a kormány „Állítsuk meg Brüsszelt!" és „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén" témában. Az Atmédia egyébként azé a Tombor Andrásé, aki Orbán Viktor tanácsadójaként és Habony Árpád hitelezőjeként is ismert. Náluk többet csak a Mészáros Lőrinchez tartozó Mediaworks keresett Brüsszelen és Soroson, összesen 2,2 milliárd forint értékben hirdetett itt az állam. De a százmilliókból bőven jutott minden ismerősnek:

• Odex (801 millió):  Luxemburgi cégeken keresztül az IKO-birodalom tagja. Az IKO tulajdonosa Rákosi Tamás, a cég de 2015 óta a TV2 műsorgyártója.
• Ripost (524 millió): A Fideszhez ezer szállal kötődő Ómolnár Miklós bulvárlapja.
• Origo (380 millió): Matolcsy György fiának, Matolcsy Ádámnak a hírportálja.
• TV2 (300 millió): Andy Vajna tévécsatornája.
• MMG (210 millió): Habony Árpád médiavállalata, amelynek része a Lokál és a 888.
• Magyar Idők (200 millió): Mészáros Lőrinc napilapja.

És ez csak a kormány gyűlöletkampányának egy szelete, az olyan állami cégek, mint az MVM ugyanúgy milliárdokat hagynak itt ezeknél a felületeknél. Az MVM esetében másfél év alatt konkrétan az elköltött hirdetési pénz 75 százaléka, közel 2 milliárd forint került Habony, Tombor, Vajna, Rákosi vagy éppen Matolcsy köreihez.

A Facebookot és a Google-t egyre több kritika éri, hogy a jelenlegi helyzettel egész egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, és a legutóbbi cikkünkben hiába jeleztük nekik, hogy az Origo konkrétan egy álhírt futtat pénzért, a videó továbbra is elérhető a felületükön.

Ennek ellenére a Facebook bevezet egy új funkciót, az Ad Transparencyt, amelynek annyi a lényege, hogy a felhasználó egy gombnyomással csekkolhatja, milyen hirdetéseket fizet egy adott oldal a Facebookon. Túl sokra ezzel nem megyünk, mert például a hirdetések kifizetőiről így sem lehet megtudni semmit, ráadásul a funkció csak Kanadában elérhető, de egy ottani magyarnak köszönhetően ránézhettünk az Origo oldalára, amiből kiderül, hogy a hírportál minden egyes pénzért vásárolt reklámja a következő témáról szól:

• Soros György machinációi;
• Vona Gábort és a Jobbikot gyalázó tartalom;
• Európában randalírozó muszlim bűnbandák;
• Simicska Lajos és az LMP;
• Orbán Viktor a király.

Az összes hirdetésből mindössze egyetlenegy van, amelynek semmi köze a politikához, az egy youtuberekről szóló díjkiosztót hirdet, amely egyébként hétvégén véget ért.

Hol van ilyenkor a Médiahatóság?!

Az orosz mintájú kormányzati dezinformációs kampányról szóló cikkünkre később reagált a Médiahatóság, de érdemes újra felidézni, ha esetleg valakinek túl tömény a hatóság válasza.

A hatóság a médiatartalmakban megjelent valótlan tényállítások vizsgálatára nem jogosult, arra más közhatalmi jogkörrel felruházott állami szerv – a bíróság – rendelkezik hatáskörrel a sajtóhelyreigazítási eljárás keretében. A hatóságnak nincs hatásköre annak eldöntésére, hogy egy adott nyilvánosságra hozott információ igaz-e, és annak mekkora a valóságtartalma. Megjegyzendő, hogy az egyes médiaszolgáltatók a médiatörvény 3. §-ában foglalt szerkesztői szabadságuk körében szabadon dönthetnek a hírszerkesztés és a hírek megválasztása tekintetében is.

Az NMHH levelének ez az egyik legfontosabb pontja, hiszen a magyar médiát szabályozó hatóság itt beismeri, hogy egész egyszerűen nem jogosultak olyan nyilvánvaló hazugságok kivizsgálására, mint amiket a TV2 vagy az Origo esetében említettünk, ráadásul az is kérdéses, hogy ilyen esetben kinek kell sajtóhelyreigazítási pert indítania. A dél-afrikai fosztogatóknak? Az olasz államnak? Egy mezei olvasónak? Az NMHH a levélben arra hívja fel a figyelmet, hogy bejelentés alapján ugyan vizsgálatot indíthatnak, de csak a saját mérlegelésük szerint.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak (NMHH), illetve az NMHH Médiatanácsának hatásköre kizárólag a médiaigazgatási jogszabályok betartatására terjed ki a sajtóterméknek minősülő médiatartalom-szolgáltatók, valamint a rádiók és televíziók esetében, és számukra a médiatörvény, illetve a médiaalkotmány csupán korlátozott jogkört telepít az online sajtótermékek ellenőrzésére. A sajtóterméknek nem minősülő weboldalak – ilyenek a közösségi és videómegosztó portálok is – esetében pedig egyáltalán nincs jogköre.

Ebből sem derül ki egyértelműen, hogy a Tények vagy az Origo Facebook-oldala minek minősül. Önmagában ugyebár ezek nem sajtótermékek, azonban mégis csak sajtótermékek közösségi médiás profiljáról van szó, ahonnan a felületek olvasókat, ezen keresztül pedig hirdetőket szereznek.

Látszik, hogy a jogi környezet és az NMHH feladatkörének meghatározása miatt egy erősen szürke zónáról beszélünk, amikor különböző médiafelületek közösségi médiás aktivitásáról beszélünk. Tehetetlen a Médiahatóság, a GVH, a reklámszövetségek és úgy néz ki mindenki más, és ez a helyzet pont annak kedvez, hogy álhírek terjedjenek, amelyek senkinek sem szolgálják az érdekeit, cserébe a sajtó megítélését küldik a béka segge alá.

Természetesen a miértek miatt kerestük a TV2-t, az Origót és a Ripostot is, de cikkünk megjelenéséig nem reagáltak.