Új irányba indul Orbán ellenzéke?

Másfél hónappal a választások után hamarosan megalakul a negyedik Orbán-kormány, a Fidesz parlamenti ellenzéke pedig a választási kudarc feldolgozásával van elfoglalva. Egyik párt sem kapkod, a jövőre vonatkozó kérdéseket egyelőre rendre azzal hárítják, hogy először az áprilisi vereség miértjeit kell kielemezniük. Ugyanakkor a politika nem áll meg, a következő hetek eseményei pedig kihatással lesznek a jövő évi európai parlamenti és országos önkormányzati választásokra. 

Ez az időszak azért meghatározó, mert most tartanak tisztújításokat a nagyobb ellenzéki pártokban. A most megválasztott vezetők fogják kidolgozni, elfogadni és végrehajtani azokat a stratégiákat, amelyek mentén a következő választásokon elindulnak a pártok. A Fidesz magabiztos a jövőt illetően, azt gondolják, hogy a következő tíz évben nincs reális esély a kormányváltásra. Azokban a konstrukciókban, amelyekben Orbán ellenzéke eddig gondolkodott, valóban esélytelenek, még a kétharmadot sem tudták megakadályozni.

Teljes ellenzéki összefogással azonban más lehet a helyzet. A pártok működésének belső logikája ugyan nem ebbe az irányba mutat, a választók egy ilyen felállásra vágynak. Ezt mutatja a taktikai szavazás eredménye, a választások utáni tüntetések hangulata és egy választás után készült kutatás is: százezreket háborított fel, hogy nem volt összefogás a választáson, ezért inkább el sem mentek szavazni. Ebből a szempontból érdemes megnéznünk, hogy a pártok jövőbeli mozgása mennyiben találkozhat a szavazók akaratával.

Kicsi, de lényeges elmozdulás a Jobbikban

Az ellenzéki együttműködés legnagyobb kérdése a Jobbik. A baloldal és a centrális erőtér állapotát nézve jelenleg elképzelhetetlennek tűnik, hogy az ellenzék a Jobbik nélkül sikeresebben szerepeljen a következő választásokon. A Jobbik eddig eddig egy-egy időközitől eltekintve nem volt hajlandó ellenzéki együttműködésre, a néppártosodás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, megrekedtek a 2014-es szinten.

A Jobbikot a jövőben Sneider Tamás fogja vezetni, alelnöke pedig Gyöngyösi Márton lesz. A nevükhöz kapcsolódó általános toposzok, a szkinhedmúlt és a listázás baloldali szempontból nagyjából ugyanannyira elfogadhatóak, mint gárdamellényben bemasírozni a parlamentbe. A választások utáni tüntetések hangulatából kiindulva az Orbán leváltását követelő baloldali szavazók jelentős részének a jobbikos múlt (és jelen) valószínűleg mégis elfogadható, csak fogjanak össze a többi párttal. A kérdés, hogy maguk a pártvezetők mit akarnak.

Azt egyelőre nem tudjuk, hogy Sneider mit gondol az ellenzéki együttműködés lehetőségéről, Gyöngyösi (már a párt megválasztott frakcióvezetőjeként) azonban még a tisztújítás előtt egy interjúban úgy nyilatkozott, ahogyan jobbikos vezető korábban soha. Kérdésesnek nevezte, hogy a párt változtat-e stratégiáján, és az önkormányzati választásokon esetleg hajlandó lesz-e összefogásról, visszalépésekről beszélni.

Ezt mutatja az is, hogy a Jobbik testületileg részt vett olyan civil tüntetéseken, ahol a többi ellenzéki párt politikusai is jelen voltak. 

Sneiderről annyit lehet eddig hallani, hogy Vona és Szabó Gábor pártigazgató jelöltjeként az eddigi néppártos irányvonalat tervezi továbbvinni, kiegészítve utcai, mozgalmi politizálással. A vonai irány egyébként az volt a választások előtt, hogy ha a Jobbik nem tud egyedül kormányt alakítani, akár koalícióra is lépne az LMP-vel és a Momentummal, a MSZP-vel és a DK-val viszont nem. Ahogy látjuk később, az LMP és a Momentum hasonlóan gondolkodik ebben a kérdésben, mint a Jobbik.

A párt jövőjével kapcsolatban az is kérdéses, hogy távozik-e Toroczkai László, és ha igen, megpróbálkozik-e új pártot alapítani. Toroczkai szerint könnyen lehet pártszakadás, ugyanakkor az biztosnak tűnik, hogy saját alelnökjelöltje, Dúró Dóra nem követné ezen az úton.

Kiszámíthatatlan, mi lesz az MSZP-vel

Az MSZP eddigi legrosszabb választási szereplése után Molnár Gyula lemondott az elnökségről, a párt júniusban választ új vezetést. Többen bejelentkeztek a posztra, úgy tűnik, hogy Kunhalmi Ágnes és Tóth Bertalan lehet esélyes, de feltűnt a színen Szanyi Tibor és Mesterházy Attila is.

Az eddigi hírek szerint Tóth mögött áll a pártelit Puch Lászlótól Molnár Zsoltig, Kunhalmi viszont népszerű a (főleg budapesti) tagság körében, és az is mellette szólhat, hogy sikerült megnyerni az egyéni körzetét. Tóth még nem nyilatkozott arról, mit gondol a többi ellenzéki párthoz fűződő jövőbeli viszonyukról, eddig elsősorban a szocialisták vidéki bázisának visszaépítéséről beszélt. Kunhalmi már beszélt arról, mit szeretne összellenzéki szinten, elképzelése viszont nem túl konkrét:

A következő években fel kell építeni a mai Magyarországot meghaladni képes ideát, hálózatot és annak eléréséhez szükséges közösséget. Egyértelművé formálni, hogy ki Orbán igazi ellenfele, és meg kell értetni, hogy a fideszes rombolással és gyűlölettel szemben hogyan néz ki egy igazságos és valódi fejlődésre képes Magyarország. Úgy gondolom, hogy a pártok identitásának és önállóságának fenntartása mellett kell megtalálni ezt a formát. Meg is fogjuk, többek között én is erre kérek most felhatalmazást. Ez nem beolvadást jelent, senkinek nem kell feladnia az identitását, de ebben a klímában és ilyen választási rendszerben fel kellene ismerni, hogy épp Orbán váltja mindannyiunk alatt a korszakot.

Nem világos, mit akarna Kunhalmi, de annyi érződik, hogy próbál rezonálni a választás utáni civil tüntetéseinek hangulatára, ahol baloldaliak és jobbikosok közösen utasították el Orbán rendszerét. Kunhalmi egyébként arról is beszélt, hogy szerinte áprilisban kiderült, a taktikai szavazás és a koordináció nem volt opció a társadalom egészének. A számok mást mutatnak, taktikai szavazás nélkül 15 mandátummal többet szerzett volna a Fidesz.

Az MSZP áprilisban a DK-val és a Párbeszéddel működött együtt a választásokon, a szocialisták továbbra is szövetségben terveznek politizálni Karácsonyékkal, a DK-t pedig a jövőben is Gyurcsány fogja vezetni. Nem történt meg, amire néhányan számítottak, nem borultak fel az erőviszonyok, a két párt közti alkudozás során a szocialisták továbbra is jobb pozícióban tárgyalhatnak, mint Gyurcsányék.

Az LMP nyitna az újak felé

A választások után az LMP-ben is több minden a feje tetejére állt. Dulakodás, fideszes kollaboráció vádja, az alapító kilépése, sok dolog történt, de már úgy tűnik, talán rendeződnek a sorok. A párt május végi tisztújító kongresszusán Szél Bernadett mellett Keresztes László Lóránt indul a két társelnöki posztért, őket valószínűleg meg is fogják választani.  A pártban többen jobboldali fordulatot – ez nem a Fideszhez igazodást jelenti – emlegetnek.

Szél az Indexnek adott interjújában nem beszélt arról, gondolkodik-e valamilyen összellenzéki stratégiában a jövőben, de a választáson az LMP minden ellenzéki párttal együttműködött volna, a Jobbikkal viszont egyáltalán nem sikerült megegyezniük. Keresztes egy friss interjúban a Zoomnak arról beszélt, hogy egységbe kell tömöríteni azokat az ellenzéki pártokat, amelyek képesek megdönteni a Fidesz hatalmát. Ebbe az egységbe azonban a régi baloldal (MSZP, DK) nem tartozik bele, Keresztes szerint a szocialistáknak ez az utolsó ciklusuk a parlamentben.

Az új pártok jelentenek majd esélyt arra, hogy megdöntsék Orbán Viktor hatalmát: nem terheli őket semmilyen kormányzati múlt, ki nem kezdhető ellenzéki tömörülést lehet ebből kialakítani, még úgy is, hogy komoly ideológiai különbségeket találunk a pártok között, de megtalálhatjuk azokat a pontokat, amikben egyetértünk. Ez hatványozottan lesz igaz az önkormányzati választáson; egy város tisztességes vezetése, a korrupció felszámolása és a helyi gazdaság fejlesztése olyan kérdések, amikben ezek a pártok meg fognak tudni egyezni a helyi civil szereplők bevonásával. Ez egy jó első lépés lehet és egységbe kovácsolhat egy olyan ellenzéket, ami el tudja söpörni a Fideszt

– mondta az LMP leendő társelnöke.

A parlamenten kívüli ellenzék egységesebb

Orbán parlamenti ellenzékéhez képest a Fidesz parlamenten kívüli ellenzéke egységesebbnek tűnik a jövőbeli politikai stratégiát illetően. A választás után a 3 százalékot elért Momentum elnöksége lemondott, mert nem jutottak be az Országgyűlésbe. Ugyanakkor a párt nyár eleji tisztújításán ismét indul Fekete-Győr András, aki azt képviseli, hogy a kormánypártok leváltásához minden ellenzéki pártnak együtt kell működnie.

A választások utána százezres tüntetéseket szervező Mi vagyunk a többség csoport is összefogást követel az ellenzéki pártoktól. Mindhárom általuk szervezett demonstráción arra kérték a résztvevőket, hogy tegyék fel a kezüket, amennyiben azt akarják, hogy a következő választáson egy ellenzéki jelölt álljon szemben a fideszessel. A megjelent választók pártszimpátiától függetlenül egyetértettek ezzel a követeléssel.

Nagyon úgy néz ki, hogy a Fidesz hatalmát a jövőben csak a teljes ellenzéki összefogás veszélyeztetheti, ezért gondolja azt Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi független polgármester, hogy a kormánypárt és sajtója azokat fogja elsősorban támadni, akik erre akarják rávenni a pártokat. Márki-Zay szerint ő is egy ilyen szereplő, a Momentum tüntetésén egyébként azt mondta, mára meghaladottá vált a jobb- és baloldali felosztás, „innentől a tisztesség és a tisztességtelenség között kell választani”.

Az ellenzék első megmérettetése július elején lesz a józsefvárosi időközi polgármester-választáson. A baloldali pártok itt már beálltak egy független, civil szférából érkező jelölt mögé, a Jobbik pedig pénzhiányra hivatkozva nem indul. De nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni abból, ha csak egy jelölt indul majd Kocsis Máté alpolgármestere ellen, mert 2014 óta a fontosabb időköziken mindig sikerült megegyezniük a pártoknak. Egy országos választás azonban teljesen más, ráadásul a következő csak négy év múlva lesz.

Fideszes ügynökök mindenhol?

A következő időszak nagy kérdése, hogy mit kezdenek az ellenzéki pártok a „kollaboránsaikkal”. Az elmúlt egy évben lényegében minden pártnál felmerült, hogy „fideszes ügynökök” vannak a soraikban.

• Névvel először Botka László beszélt erről, amikor úgy döntött, mégsem vállalja az MSZP miniszterelnök-jelöltségét. „Hibáztam, mert alulértékeltem a Fidesz aljasságát; azt sem tudtam, hogy a politikai maffia mennyire behálózta a demokratikus ellenzéket” – írta tavaly ősszel Szeged polgármestere.
• A választások után Hadházy Ákos, az LMP lemondott társelnöke is azt mondta, hogy saját pártjának frakciójában is vannak olyanok, akik a Fidesznek kedvező politikát folytatnak. „Az ellenzék egy részében a politikusok egy része akadályozza a pártja megújulását, egy másik részében pedig akadályozzák az együttműködést. Mindként csoport a Fidesznek kedvez” – jelentette ki Hadházy.
• Legutóbbi Gyöngyösi Márton, a Jobbik új frakcióvezetője beszélt erről a jelenségről: „Egyes párton belüli körök részéről rendre felütik a fejüket rosszindulatú, kifejezetten a párt egységének megbontására irányuló üzengetések, egyes esetekben jól tetten érhető belső szivárogtatások. Ezekben az üzengetésekben az a közös, hogy vagy közvetlenül, vagy közvetve, de valamelyik kormánypárti média felületén jelennek meg ellenfeleink számára tökéletes időzítéssel." Gyöngyösi nyilatkozatában az az érdekes, hogy míg Botka és Hadházy a lemondásuk után, a jobbikos politikus nem sokkal azelőtt beszélt erről, hogy pártja alelnökének választották.

(Borítókép: Orbán Viktor a választás estéjén a Fidesz eredményváró rendezvényén – fotó: Németh Sz. Péter)