Amíg az eredményre várunk, merüljünk el a művészetben. A margitszigeti szavazástól teljesen függetlenül a Hét műtárgyai sorozatban Szarvas: Tarzilla című kompozícióját ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az alkotás szerintünk ugyanis örökérvényű kérdéseket feszegetve, az aktuálpolitikától elszakadva beszél az emberi vágyról, a birtoklás és a tenni akarás összeegyeztetésével járó lelki küzdelemről. Íme:
Friss, ropogós információ a szavazóbizottságtól: 11 órakor a részvételi arány 0 százalék. Egyelőre még senki nem járult az urnákhoz. (A 2010-es országgyűlési választások első fordulójában ekkor csak 24,78 százalék volt a részvételi arány, vagyis ha most bárki leszavazott volna, jobb lett volna az időarányos eredmény.)
Noha már az 1848-as forradalom idején felmerült a gondolat, hogy az általánossá tett választójog alapján népszavazást is lehetne tartani, az első magyarországi referendumot csak 92 évvel ezelőtt, 1921-ben tartották meg, akkor is nemzetközi kényszerítő erő miatt. A kérdés ugyanúgy egy elszakadással függött össze, mint a mostani: akkor a Velencei Jegyzőkönyv értelmében Sopron és környéke lakossága dönthetett arról közvetlenül, hogy Magyarországhoz vagy Ausztriához akar-e tartozni. Az eredményért máig hálásak a fogfájósok osztrákok (65,1 százalékkal nyert Magyarország, bár a szavazó kilenc településből öt inkább dobbantott volna), a kérdés már csak az: lesz-e a hűség városa után hűség szigete is?
A soproni referendum döntése után több, a trianoni békeszerződésben Ausztriához csatolt község is helyi népszavazást tartott, amely eredményeként 1923-ban Kisnarda és Nagynarda (ma Narda), Alsócsatár és Felsőcsatár (ma Felsőcsatár), Németkeresztes és Magyarkeresztes (ma Vaskeresztes), továbbá Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa, Ólmod és Mekszikópuszta is visszatért Magyarországra.
Ki tudja, ha ma sikerrel járnak a margitszigetiek, nem kezdeményeznek-e hamarosan egy jó kis népszigeti autonómiát?
Az egyik kolbászárus szerint annyira csak nem csinálhatja rosszul a dolgokat a 13. kerulet, ha az a leggazdagabb, persze ez biztos nagyrészt a szigetből befolyó pénz miatt van így.
Az általunk megkérdezettek azt remélik, hogy csak kamu az, hogy hotelek, kaszinók fognak épülni, ha a sziget a fővárosé lesz. Egyébként az sem feltétlenül igaz, folytatja az egyik sétáló, hogy a kerület nem forgatja vissza a pénzt, hiszen ott van ellenpéldának a Rózsák Kertje.
Amin lehetne fejleszteni viszont, az az, hogy sokkal tobb rendezvény legyen a szigeten, mert egy futóverseny például kevés. Igazságtalan, hogy a Ligetben egy csomó minden van, ott pedig semmi. Ebből a szempontból mindegy, kié a sziget, csak legyen több program, folytatja.
Nemcsak politikai, hanem jogi csata is dúl a Margitsziget körül: azt a törvényt, ami „elszakította” a szigetet a kerülettől, Áder János visszadobta, de a parlament újra elfogadta. A kerület ezután az Alkotmánybíróságnál nyújtott be panaszt. Ha az AB alkotmányellenesnek találja az eljárást, akkor vissza lehet-e csinálni az eredeti állapotot? – kérdeztük Krekó Pétert. A szakértő szerint bármi megtörténhet.
Kétharmaddal mindent felül lehet írni, mint láthattuk már jó párszor, hiszen számtalan korábban alaptörvény-ellenesnek bizonyult törvény alapját építették be utóbb azAlaptörvénybe, erről szólt például a negyedik módosítása. Mindenesetre érdekesen mutatna, ha a Margitsziget önkormányzati hovatartozása az alaptörvényben is szabályozva lenne, de ettől még nem elképzelhetetlen.
Margitsziget népének két tagja, Ágnes és fia pár perccel 11 óra után kilépett a házból és elindult az urnák elé!!!
Ágnes és fia rendületlenül halad a szavazóhelyiség felé. Az Index kérdésére elmondták: nem izgulnak, ellentétben velünk. Ágnes arról is beszélt, hogy fia és ő is ugyanúgy voksol, de azt nem árulta el, hogyan. Ugyanakkor szerinte bármi is lesz a szavazás eredménye, az nem oszt, nem szoroz, sokkal inkább az, "mit akar majd a kétharmad".
Ágnesnek néhány percenként meg kell állnia pihenni, a lába nehezen bírja. A fia türelmesen megvárja. A nap kedvesen süt. Elképesztő, de a politikatörténeti pillanatokból a sziget járókelői látszólag semmit nem érzékelnek.
A négylábon járó kétharmados többség még úton van. Ágnes időnként megáll pihenni, fiával beszélget. Lassan megérkeznek oda, ahol szavazni lehet.
Ha valakinek nem lenne ismerős a kép, aminek az a címe, hogy Tarlós István főpolgármester úr szemet vet a Margitszigetre, hát bemutatjuk a művet inspiráló alkotást. Csak, hogy művészettörténeti kontextusba helyezzük az eseményeket, és jelezzük csak allegória az a fogsor, semmi több.
A margitszigeti nép három tagjából kettő: Ágnes és a fia.
6 indexes újságíró, 5 bizottsági tag és 2 szavazó van jelen a szavazóhelyiségekben. Óriási az urna, ehelyett most tesztelhették volna a borítékos szavazást. De a lényeg, hogy a nép nagy része úgy döntött, voksol. Mi ez, ha nem a demokrácia ünnepe?
még mindig semmi hír.
A margitszigeti kétharmad befejezte a szavazást: anya és fia elhagyták a szavazóhelyiséget.
Percek alatt 66,67 százalékosra ugrott a részvételi arány a margitszigeti népszavazáson, miután az első két szavazó már túl van a voksoláson! A 13 órás részvételi adatokig még több mint másfél órát kellene várni, ennyit mi most nem tudunk, nézzék az egyelőre természetesen nem hivatalos részvételi adatsort most:
A szavazás után anya és fia a helyszínen lévő munkatársainknak elmondta: semmi különöset nem éreztek voksolás közben. Munkatársunkkal egyetértve annyit mondtak, hogy demokráciában ez a helyes módja a választói akarat kifejezésének.
Nemcsak az apró Margitszigeten ünneplik a demokráciát éppen ma. New Yorkban például most néz szembe egymással az az öt demokrata politikus, akik városi ombudsman posztjára pályáznak. A több tévéadón is élőben sugárzott műsor nem csak a szeptemberi demokrata előválasztást döntheti el, de az egész novemberi szavazást is: a mindössze évente 2,2 millió dolláros költségvetéssel gazdálkodó, a polgármester mellett elenyésző hatalommal rendelkező ombudsman poszjára ugyanis egyetlen republikánus jelölt sincsen.
Beszéltünk a bringóhintóssal is. Azt mondta, már tíz éve a fővárostól kell az engedélyt kérnie, de ott sincs nagyobb hozzaertes mint a kerületben volt, Egyszer például környezetszennyezőnek ítélték a lábbal hajtott hintókat.
Amúgy szerinte hiába kampánycélú például a zenélő szökűkút felújítása, az ilyen típusú dolgokkal mindenki nyer. A hotelről és kaszinóépítésrő szóló pletykáat hallotta ő is, de nem hszi el.
Mivel a 3 választásra jogosult emberből csak kettő szavazott, a szavazatszámláló bizottságnak mindenképp meg kell várni a harmadik szavazót vagy az urnazárást (19 óra), hogy kiderüljön az eredmény. Feszült percek/órák jönnek.
A Margitsziget azért már sokszor volt csatározások színtere, és nem, most nem arra gondolunk, amikor a Holdudvar előkelő közönsége moijtótól begőzölve melldülesztő táncba kezd a Wndrlnd-ből éppen kitámolygó, belefesezett alanyi festőkkel.
Például a negyvenes években még gyephoki mecceket is játszottak itt, persze a németek nyertek, ahogy azt akkoriban a politikai korrektség megkívánta. Azt azért ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy ezek a németek valójában bécsiek.
A csapatnak mindössze egy fotó erejéig volt ideje megpihenni.
A gazdaság első féléves adatai azt mutatják, hogy Orbán Viktor miniszterelnök gazdaságpolitikája súlyos kudarc az ország számára.(MTI)
A modern magyar demokrácia történetében sem a helyi, sem az országos referendumok között nem találtunk olyat, ami a választók kétharmadát megmozgatta volna. A rendszerváltó, 1989-es négyigenes népszavazáson 58,03 százalékost, a 2008-as tandíjas, háromigenes népszavazáson 50,4 százalékos volt a részvétel, a kettő között 14, 37, 46 és 49 százalékos részvétellel tartottak országos referendumokat.
Egyáltalán nem biztos, hogy érvényes a népszavazás. Ha ugyanis az eddig szavazó 2 ember (Ágnes és fia) közül valamelyik hibásan (érvénytelenül) szavazott, és ha a rejtélyes harmadik szavazó sem jelenik meg, akkor bizony sok hűhó volt semmiért.
Mi történik akkor, ha érvénytelen lesz a szavazás? Kötelező-e ilyenkor ismételni? – kérdeztük Krekó Pétert. A szakértő közölte, hogy nem, erre nincs szükség, még ha ügydöntő lenne, akkor sem kellene újra kiírni a referendumot.
és ne mondjuk Csepelre, mondjuk oda most amúgy is szívás, mivel kábellopás miatt 10 óra óta csak egy vágányon közlekednek a szerelvények.
Cikkünkben kiterjesztjük a népszavazást a margitszigeti népen túlra is. Kattintson, szavazzon!
Az Árpád-híd lábánál lakó hídmester és családja miért nem jogosultak a szavazásra? - tette fel a kérdést teljesen jogosan az imént az egyik olvasónk.
Valószínűleg azért, mert hivatalosan nem ott laknak, vagy mert a lakásuk nem a Margitszigethez tartozik. De megpróbálunk hivatalos választ is kérni/adni.
Gyorsan kiderítettük, hogy a hídmester azért nem szavazhatott, mert nem a Margitsziget Árpád hídnál lévő pillérében kialakított lakásban lakik hivatalosan.
Ha az urnazárás hivatalos időpontja, azaz 19 óra előtt leadja voksát a rejtélyes harmadik szavazó, akkor a bizottság tagjai lezárják az urnát és elkezdik számolgatni a szavazatokat, majd jön az eredményhirdetés.
