A vakációra megnyert háború

Győztes háborúról, a sajátos és igazságos magyar út győzelméről kezdtek beszélni a kormányoldal legfontosabb vezetői. A kormány első két évét magyarázó új kommunikációs stratégia szerint most fordulópont van, bár ez a Demokrácia és Dilemma Intézet szerint egyáltalán nem egyértelmű.

Pihen a politika, a parlament őszig nem ülésezik, Orbán Viktor feltölti akkumulátorait, csak Varga Mihály tárgyal. Túllépett első félidején a kormány, és miután a DeDi már értékelte a teljesítményét, most Orbán Viktor és Kövér László is értelmezni kezdték az elmúlt két évet. Történetbe ágyazták az eddigi eseményeket, ami a 2014-es választás szempontjából is fontos lehet, hiszen elsőként állnak ki magyarázattal arról, hogy miről szól ez a ciklus.

Háborút nyertünk

A miniszterelnök és a házelnök egy héten belül többször értelmezte úgy kormányzásuk történetét, hogy mostanáig tartott a háború, amit megnyertünk. Kövér szerint az országot korábban irányító árnyékhatalmak ügynökeivel és persze azok gazdáival kellett háborúzni. Orbán Viktor óvatosabb szavai szerint szerint egy hosszú vitának van vége, amelyben Brüsszel fenyegetett, megtorlási kísérletekkel és lebeszélésekkel élt, de ezeket most visszavonták.

Rendszerszintű magyarázat

Orbán mostani összegzésében is elővette a kormányalakítás második évfordulóján, egy májusi tévéinterjúban először használt új kifejezését, a „méltányos közteherviselés rendszerét”, ami az elmúlt hetekben retorikai szinten felváltotta a „nemzeti együttműködés rendszerét”.

Orbán Viktor Facebookon elmondott, de már előtte különböző fórumokon felvezetett mondanivalója meghúzta a kormányzás legújabb határvonalát. Az üzenet egyik lényege az, hogy eddig harcoltunk, nyertünk, mostantól építünk.

Hol a határ?

Persze ehhez hasonló üzenetet 2010 óta már többször mondott a kormány. Csak a korábbi verziókban nem a külső ellenség, hanem a gyors cselekvés kényszere tette nehézzé az „eddigi helyzetet”. Ezzel kezdődött: „De ha visszajöttünk a nyári szünetről, illetve túl vagyunk az önkormányzati választásokon, akkor a mostani törvényalkotási munka tempója lassulni fog, hosszabb egyeztetési periódusokat kínál.” (Orbán Viktor, 2010. július 7.) És fél éve itt tartottunk: „2012 júniusára ebben az országban minden megváltozik. Utána következik egy konszolidációs, nyugodtabb időszak” (Lázár János, 2011. december 31.) Most hasonlóról van szó, tulajdonképpen összhangban Lázár tavaly év végi ígéretével: a kormány félideje éles határ, új korszak kezdődik.

Magyarország: fény az éjszakában

A másik nagyon fontos, vakáció előtti új üzenete a miniszterelnöknek és a kormánynak, hogy máshol rosszabb, és már annak is örülni kell, hogy itthon nem csökken a nyugdíj, a fizetés. Nem Magyarország van válságban, hanem Európa, de már mi diktáljuk a feltételeket, minket utánoz az eurózóna a válságkezelésben, a nagy terv sikerült. Optimizmus és magabiztosság sugárzik a legújabb kormányoldali nyilatkozatokból, mintha valami fordulat történt volna Magyarországon.

Persze minden ilyen határvonal retorikai konstrukció, és csak utólag dőlhet el, hogy valóban másképpen lesznek-e a dolgok. Egyelőre kevés jel utal erre.

Hiszen a növekedés nem indult meg, sőt recesszió van, így a sajátos magyar út győzelméről még korai beszélni. És valójában a brüsszeli viták sem zárultak le, csak változnak a frontvonalak. Van kötelezettségszegési eljárás, amelyet leállítottak, de másokat meg elindítottak. A túlzott deficiteljárásból fakadó büntetési fenyegetést feloldották, de lesznek itt még nagy viták a következő költségvetésről az ősszel. Az EU és az IMF várhatóan pont olyasmiket akar majd a hiteltárgyalásokon elérni, amelyek az EU országjelentésében álltak (más típusú adókat), és amelyekről a magyar kormány előre jelezte, hogy szó sem lehet róluk.

A hiteltárgyalásokban hasonló zsarolási potenciál van, mint az EU-s pénzek felfüggesztésében volt, vagy ősszel a következő EU-költségvetés meghatározásában lesz. Háború helyett inkább egy folyamatos vita van a nemzetközi szervezetekkel arról, hogy mi a magyar kilábalás receptje. És persze vitákat más tagállamok is folytatnak, legutóbb éppen az írek kérték a saját megszorítási feltételeik könnyítését. Akár a háborúról, akár az annak lezárásáról szóló helyzetelemzés túlzónak tűnik.

Ez így volt kitalálva

A kormányzás tematizálásához fontos elem a kormányoldal részéről, hogy egyre inkább tudatos tervként igyekeznek magyarázni az elmúlt két évet. E történet szerint a trükkös adók – a nagy cégektől szedik be, és nem közvetlenül a lakosságtól, lásd bankadó, telefonadó, csekkadó, hipermarketadó -– a közteherviselés új, tudatosan vállalt, és az országot győztes háborúba sodró formái voltak.

Holott először úgy tűnt, hogy improvizációról van szó, hiszen még 2010 őszén gyorsan ki kellett találni valamit (magánnyugdíjpénztárak államosítását, válságadókat), amikor az EU nem engedte a hiány elszaladását. Legutóbb pedig azért kellett átcímkézni a válságadókat, mert kiderült, hogy nem lett vége a válságnak, holott a kormány korábban ezek biztos kivezetését ígérte.

A sokszor egymásból fakadó, a kiszámíthatatlanság hangulatát keltő sajátos intézkedések az új kormányzati kommunikációban egy világos tervvé állnak össze, bár menet közben nem sok utalt arra, hogy az állandó tűzoltáson túl is van koncepció. A dominóelv ugyanis végigkísérte az egész sorozatot: ha a kormány a bankokkal fizettetett, akkor leállt a hitelezés és gyengült a forint; ha az utóbbi miatt végtörlesztés kellett, akkor a kormány úgy vélte, hogy emiatt – bár hivatalosan nem ezért – Brüsszel büntető eljárásokat indít.

A megoldások új problémákat nyitottak meg, ami persze igaz volna az ortodox válságkezelésre is: a kifejezetten megszorításokon alapuló politika szociális feszültséghez, a szélsőséges pártok megerősödéséhez vezet, és a siker ebben az esetben sem garantált.

Az viszont a magyar kísérlet kudarcának jele lehet, hogy lényegében visszamentünk a startvonalra: a kormány az egyszer már lerázott IMF hitelére vár, az államadósság nem csökken, a gazdaság hanyatlik, kevesen dolgoznak.

A csapdában még ott vagyunk

Egy területen sikerült komoly eredményt elérni: az államháztartási hiány leszorításában. Ez nem lebecsülendő, mert fontos része annak, hogy fenntartható pályára kerüljön a magyar gazdaság. Viszont amíg a gazdaság nem indul be, addig ez csak rendkívüli adókkal vagy megszorításokkal teljesíthető, vagyis olyan lépésekkel, amelyek éppen hátráltatják a növekedést.

Vagyis az alapvető csapdából még nem látszik a kiút: spórolás vagy fejlődés egyelőre nem megy egyszerre, holott éppen erről szól a kormány filozófiája. Mentségükre szóljon, hogy máshol sem megy, csak kisebb magabiztossággal ígérik, hogy megtalálták a csodaszert.

A legutóbbi munkahelyvédelmi terv és az új egyszerűsített adók ebben a ciklusban az első komoly intézkedéseknek tűnnek, amelyek segíthetnek a növekedés beindításában, és rögtön az a baj velük, hogy nem látszik, honnan lesz rájuk pénz. A kormány korábban az egykulcsos szja-tól is a növekedés beindulását várta, annak hatása azonban minimum vitatott, sikert biztos nem hozott, a védelmében hangoztatott legfontosabb érv, hogy talán még csúnyább lenne a recesszió nélküle. (Azzal, hogy az adózók módosabb részénél több pénz maradt, nem pörgött fel a fogyasztás. Az intézkedés hatásossága mellett kardoskodók szerint a devizahitelesek emelkedő törlesztőrészletei vitték el a lakosság pénzét, ezért nem volt látványosabb eredmény.)

Csak az igazságért harcolok?

A mostani háborús magyarázattal a médiatörvényt ért külföldi kritikáktól a bírák nyugdíjazásáról szóló konfliktusig szinte mindent össze lehet mosni azzal, hogy a magyar kormány igazságosságért vívott nemzetközi háborújában nagy csaták voltak, de a cél végig világos volt, és az áldozatoknak volt értelmük. Azonban a nemzetközi gazdasági érdekeket sértő intézkedések nélkül is képes az EU és a német kormány rászállni egyes tagállamokra, ezt bizonyítják a legfrissebb Romániával kapcsolatos fejlemények.

A háborús logika hangsúlyozásában ismét előkerült „az Orbán Viktort külföldről meg akarták puccsolni” motívum. Mostanra ez is a fideszes mítoszépítés hivatalos elemévé vált. A párt februári, egri frakcióhétvégéjéről szivárgott ki először, hogy Orbán arról beszélt képviselőtársainak, hogy őt külföldről el akarták mozdítani, és a kísérletben még a CNN is cinkos volt. Másnap Lázár János akkori frakcióvezető azonban hivatalosan cáfolta, hogy ez szóba került volna. E héten viszont Kövér László már két interjúban is kifejtette (Magyar Hírlap, az Este), hogy volt puccskísérlet, és a közelmúltban könyv is megjelent erről.

Kis mítosz

A Fidesz nem írja át teljesen kormányzása történetét, hiszen a most hangsúlyozott elemek eddig is részei voltak a kormányzati kommunikációnak. Inkább utólagos értelmezésekkel sajátos keretet adnak az elmúlt két évnek. Mítosz készül az eddigi időszakhoz, és azzal, hogy elsőként kezdték sulykolni saját összegző magyarázatukat a pártok közül, egy kis helyzeti előnyre tettek szert az emberek meggyőzéséért vívott harcban.