Kolosi Péter: Tudtuk, hogy az RTL-nek jobban fog fájni a vébé

Számítottak rá, hogy az őszi szezonban esni fog az RTL nézettsége a katari világbajnokság miatt, ám hogy ilyen mértékben, az az RTL Magyarország programigazgató vezérigazgató-helyettesét is meglepte. Az eredményekről az Index megkeresésére Kolosi Péter részletesen is beszélt, a műsorok teljesítménye és az őszi szezonban tapasztalható folyamatok értékelése mellett pedig azt is kifejtette, hogy – a konkurenciával ellentétben –, miért hisz ennyire a saját gyártású fikciók sikerében, és miért gondolja azt, hogy az RTL+ streamingplatform létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen a hazai piacon. A csatorna jövő évi tervei is szóba kerültek, kiderült például, mi lesz az ősszel indított Tehetség első látásra című vetélkedő sorsa, és hogy Vadon János korábbi malőrje befolyásolja-e a munkakapcsolatukat a rádióssal. A ValóVilág sem maradt ki a sorból, amelynek tartalmát Osváth Zsolt nyíltan bírálta a YouTube-on, illetve arról is megkérdeztük a szakembert, mit szól ahhoz, hogy az RTL-es arcok közül az elmúlt években többen a konkurenciához igazoltak.

(A TV2 Csoport programigazgatójával, Fischer Gáborral szintén készült egy hasonló interjú, amit itt tud elolvasni.)

Utoljára 2020-ban volt nagyinterjú önnel az Indexen, amikor a műsorgyártás szempontjából speciális helyzetbe kerültek a televíziós társaságok a járvány miatt. Akkor egy olyan időszakot éltek, amilyen már nagyon régen nem fordult elő – az RTL két héten át szinte mindennap kikapott a TV2-től főműsoridőben. Akkor azt mondta, volt elég sikeres tartalmuk, hogy tavasszal visszavehessenek, és inkább ráerősítsenek az őszi szezonra. Most szintén hasonló helyzet áll fenn – az elmúlt hónapokban a TV2 többször is megverte az RTL-t főműsoridőben. Az ön olvasatában ennek mi lehet az oka?

Csak a pontosság kedvéért: az év első tíz hónapját egyértelműen megnyertük, az RTL pedig a mai napig a legnézettebb csatorna az éves átlag tekintetében. Novemberben és decemberben viszont valóban a TV2 nyer. Hogy miért alakult így, annak nagyon összetett okai vannak. Őszi szezonban tényleg nem nagyon történt még ilyen, év közben azért előfordult, és sokszor írták, hogy ezek az alkalmak tervezettek voltak. Most messze nem volt az, illetve annyiban igen, hogy tisztában voltunk vele, a világbajnokság nagyon rossz hatással lesz ránk, az RTL-nek ráadásul jobban fog fájni, mint a TV2-nek.

Miért?

Mert a két csatorna közönsége különböző. A mi nézőink rendszeresen követik a nagy nemzetközi futballeseményeket, ők ugyanis hagyományosan a városiasabb, magasabb jövedelmű rétegből származnak. A világbajnokság pedig nagyon érdekli őket, ezért várható volt, hogy ebben az időszakban vissza fog esni a nézettségünk – bár arra nem számítottunk, hogy ennyire. Ez egyébként abból is látszik, hogy soha nem fordult még elő, hogy az X-Faktort november közepén fejezzük be – korábban mindig karácsonyig tartott, de most pont azért csináltuk így, hogy a bajnokság indulásáig véget érjen. A másik jelenség, amiről, ha nem is tudtuk, mikor következik be, de miután a nyugat-európai piacokon már lezajlott, hosszú évek óta számítottunk rá, hogy a non lineáris médiafogyasztás emelkedésével a lineáris televíziózásra fordított idő csökkenni kezd. Ez olyan eséseket jelent a tévénézésben, amit nem lehet előre kiszámítani, ráadásul nem egy lineáris csökkenést, hanem ugrásszerű zuhanásokat eredményez. Ősszel volt is példa ilyesmire, ha szeptemberben még nem is nagyon látszott, októberben már megtörtént. Azzal viszont kevésbé számoltunk, hogy ez is sokkal jobban érinti majd az RTL-t, mint a TV2-t.

Ennek mi az oka?

Ez abból adódik, hogy nem minden tévénéző fogyaszt nem lineáris tartalmat. A Nielsen adataiban egyébként ez már látható – januárban a nézők 37 százalékának volt streaming-hozzáférése, ami nem jelenti azt, hogy ennyien elő is fizettek a szolgáltatásokra, csak hogy valamilyen módon elérhető volt számukra. Év elején lesz majd újabb adat erről, de azt gondolom – meg egyébként a Nielsen előrejelzése is azt mutatja –, hogy ez az arány mostanra már 45-50 százalékhoz közelíthet. Mindez diszproporcionálisan érinti a két csatornát, és a közönség különbözősége miatt minket minden ilyesmi jobban megvisel. Szóval ezek a hatások most mind összeadódtak, ráadásul úgy, hogy a TV2-nél ezen az őszön nagyon sikeres műsorokat csináltak.

És önök?

Az RTL és a TV2 tartalmai nagyrészt ugyanazok voltak, mint előző évben – ha tavaly ilyenkor beszélgetünk, az lett volna a kérdés, miért vagyunk ekkora nyerésben a TV2-vel szemben, azaz ugyanazok a műsorok versenyeztek mindkét évben egymással, legfeljebb a mieink öregebbek, ami azért számít. Egyébként biztos vagyok benne, hogy a versenytárs sikere bizonyos esetekben a kifejezetten jól sikerült castingnak köszönhető, ami nagyon fontos a realityműsoroknál. Úgyhogy nem mondhatnám, hogy ez a legboldogabb őszöm, ahogy a kollégáimnak sem az, hiszen több mint húsz éve nem történt ilyesmi ebben a szezonban. Ugyanakkor meg vagyok győződve róla, hogy 

Én nagyon örülök, ha erős a verseny és országszerte azt hallom, mennyi minden van a tévében, mert ez azt jelenti, hogy pezseg a televíziós piac. Van egy másik oldala is a dolognak, ami miatt azért elmondhatom, hogy bár az egyik szemem sír, a másik nevet: arra azért számítottunk, hogy a digitalizáció eljut egyszer oda, hogy ennek hatására változik a közönség – erre épül a digitális stratégiánk, és ezért indítottuk el az RTL+ -t is, ami számokban is visszaigazolja a változásokat, és már most a várakozásaink felett teljesít.

Erre is visszatérünk, de ha már a világbajnokságot is a nézettség esésének okai között említette, arra nem gondoltak, hogy a jövőben kiemelten foglalkozzanak ilyen eseményekkel? Annak idején a Formula–1 is népszerű volt a csatornán.

Nagyon megváltozott Magyarországon a sporttelevíziózás piaca, ahova nagyon jelentős szereplőként belépett az állami média, ráadásul törvénnyel is biztosítják, hogy sok mindennek ott kell lennie. De az állami költségvetéssel szemben egyébként sem szeretnénk nemzetközi versenytárgyalásokon részt venni, a sport pedig korábban sem az a kategória volt, ami egy kereskedelmi televíziónak kereskedelmi szempontból megérte volna. Én nagyon régen hallottam olyat, hogy bármelyik országban pénzt tudott keresni a világbajnokságból egy csatorna. Olyan magasak a jogdíjak, hogy általában az összes reklámbevételt el is viszik. Azt is hozzá kell tennem, hogy a magyarok azért kevésbé néznek sportot, mint Nyugat-Európában. Bár nincsenek friss adataim, és tudom, hogy ezzel kapcsolatban nyugaton is sok a változás, de még két éve is az volt a helyzet, hogy amíg egy magyar válogatottmérkőzés itthon 50-60 százalékos közönségarányt hozott, Németországban vagy Horvátországban ez 80-90 százalékot jelentett. Természetesen az 50-60 százalék is nagyon magas, és nem állítom, hogy Magyarországon ez nem számít, de nem annyira fontos a sport a televízióban, mint Nyugat-Európa vagy akár Horvátország piacán.

Ahogy a két csatorna közönsége, a stratégiájuk is mutat különbségeket. A TV2-vel szemben önök jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a fikciókra. Miért hisznek ennyire a saját gyártású sorozatokban?

Ennek több oka van. Egyrészt nemzetközileg is azt látjuk, hogy az utóbbi években a fikció ismét jelentőssé vált a televíziózásban. Én ráadásul azt gondolom, hogy ez azért is fontos, mert így visszakerül a műfaj a magyar televíziók képernyőjére. A kereskedelmi csatornák indulása után a Barátok közt meg a Jóban Rosszban című sorozatoktól, illetve a TV2 néhány más próbálkozásától eltekintve nem volt saját gyártású fikció a televízióban, most pedig megint van, méghozzá sok. Mi 2023-ban hét különböző sorozattal készülünk, köztük teljesen újakat és néhány korábbi sorozat új évadát lehet majd látni az RTL-en és az RTL+ felületén. 

Nyilván mi azért is hiszünk benne és foglalkoztunk vele annyit, mert régóta szerettünk volna fizetős streaminget indítani, az RTL+ pedig nem létezne ilyen tartalmak nélkül, ahogy ez a nagy nemzetközi streamingszolgáltatókra is igaz. Fikcióban minimum kétfajtát meg kell különböztetni, és mind a kettőnek más célja van. A napi sorozatok kifejezetten a lineáris képernyőre készülnek, annak ellenére, hogy nagyon sokan nézik non lineárisan is, a heti sorozatok pedig nem csak az RTL+-on, hanem általában a streaming világában kötelezők, de a lineáris televíziókban is van példa kiugró sikerre, mint A mi kis falunk, ami az elmúlt hét év egyik legsikeresebb magyar televíziós produkciója. Ezek után nem is kérdés, miért próbálkozunk ilyenekkel.

A mi kis falunk premierepizódját még a Dancing with the Stars sem tudta megverni.

Így van.

A Zámbó Jimmy életét feldolgozó széria viszont, illetve A Nagy Fehér Főnök és a Ki vagy te?, amelyekkel a streamingplatformjuk indulását beharangozták, és az első epizódjukat az RTL-en is levetítették, a képernyőn nem teljesített túl jól.

Nem is ez volt a cél. Senki nem várta, hogy a TV2 legsikeresebb hétvégi eventjével, a Sztárban Sztár leszek!-kel szemben bármilyen sorozat győzhet. Van a szakmában egy olyan kifejezés, hogy killer format, ami azt a műsorformátumot jelenti, amivel szemben bármit teszel, alulmaradsz. Nekünk sok volt ebből az elmúlt években, az X-Faktor még mindig az, a TV2-n pedig a Sztárban Sztár leszek! ilyen, ami mellett azon az estén ráadásul egy vébémeccs is volt. Tehát nem az volt a célunk, hogy aznap a mi csatornánk legyen a legnézettebb, hanem hogy azok a nézők, akik még nem csatlakoztak az RTL+-hoz, és nem focirajongók meg Sztárban Sztár leszek!-nézők, lássák a sorozatot, szeressenek bele, és természetesen fizessenek elő az RTL+-ra, terjesztve a magyar streamingszolgáltató tartalmainak hírét.

Ha ennyire erős brand a Sztárban Sztár – amiről korábban azt nyilatkozta, önök is meg akarták csinálni –, miért nem állnak elő valami hasonlóval? A TV2-nél is akadnak olyan műsorok, amelyek hasonlítanak az RTL bizonyos formátumaihoz – legutóbb a Párharc volt ilyen, ami ugyan egy szerb formátum, de kétségtelenül a Nyerő párosra hajaz. Ha valamivel beelőzik, miért nem lőnek utána?

Nekünk ez nem szokásunk. Az utolsó ilyen alkalom, amire fixen emlékszem, több mint 20 éve történt. A ValóVilágról van szó, ami a mai napig képernyőn van. Ez ugye a Big Brother formátum, amelynek a licence már nálunk van, csak a magyar címet használjuk, mert itthon ez lett sikeres. Ilyen esetek azonban nagyon ritkán fordulnak elő.

Pedig bejöhet, a Párharc azért sikeres volt most ősszel.

A Párharc viszonylag volt sikeres. Annak azért volt egy nagyon komoly ellenfele – a Celeb vagyok, ments ki innen! minden egyes alkalommal megverte, csak azokon a napokon győzött, amikor nem találkozott szemtől szembe a két műsor. De valóban Nyerő Páros-koppintásnak tűnik, kreativitás szempontjából viszont mi tartjuk magunkat annyira, hogyha valahol van egy sikeres dolog, azt komolyan vesszük. Elkezdünk persze gondolkodni, vajon miért lett sikeres, és lehet, hogy készítünk egy olyan műsort, ami dramaturgiai szempontból hasonló, de hogy egy az egyben lemásoljunk formátumokat, az nem szokásunk. Örülök, hogy a TV2 is kevesebbet csinálja, volt ennek a történetnek néhány kifejezetten csúnya fejezete, mint például A fal meg a Piramis esete, amikor még csak nem is titkolták a dolgot. Mondtak olyat, hogy többet ilyen nem lesz, ehhez képest a Párharc nekem egy kicsit csalódás volt, de ebből nem következik az, hogy mi is erre az útra szeretnénk lépni.

A Sztárban Sztár mellett a Dancing with the Stars brandje is szépen megerősödött, bár az X-Faktort még nem sikerült megvernie. Korábban önöknél is futott ilyen műsor Szombat esti láz néven. Miért hagyták veszni ezt a típusú formátumot?

Több ilyen műsorunk is volt az RTL-en, illetve az RTL KETTŐ-n, de az ember döntéseket hoz bizonyos helyzetekben. Ha elmondanám, mennyi műsort szeretnék csinálni, nincs annyi nap és főműsoridő egy héten, hogy meg lehessen valósítani. Meg hát úgy vagyok ezzel, ahogy a programigazgatók többsége: nyilván a vágyaim teljesítéséhez nem lenne elég a világ pénze. Vannak financiális, idő- és kapacitásbeli korlátok, meg bizonyos helyzetek – hogy milyen hétvégi show-műsort csinálunk, sok minden befolyásolja.

Az, hogy a Dancing ennyire a nyomukban van, nem sarkallja önöket arra, hogy valamilyen módon – akár drasztikus változtatásokkal – megerősítsék az X-Faktort ?

Hogy diplomatikus legyek, ahogy minden egyéb esetben, természetesen most is látjuk, hogy megerősödött a verseny és milyen folyamatok zajlanak a piacon, a jövő évi stratégiánkat ennek megfelelően alakítjuk ki. Ennél többet ma nem tudok mondani.

Az X-Faktor esetén egyébként miért van az, hogy a zsűritagok közül az utóbbi évadokban folyton a hölgyeket cserélgették?

Ez egyszerűen csak így alakult. Nem mondom, hogy ebből a szempontból feltétlenül jó üzenete van, de nem az az oka, hogy bármi gond lenne a hölgyekkel. Herceg Erikával például már régóta szerettünk volna dolgozni, csak most jött el az a pillanat, hogy ez megvalósulhatott. Ennek rengeteg oka van, a háborútól kezdve Erika oroszországi karrierjéig, ami nyilvánvalóan nem úgy áll most, mint korábban, illetve hogy pont akkor mondott igent a felkérésre, amikor megérett a csere a poszton. Ez mindkét félen múlik, sokszor nem is feltétlenül mi akarunk változtatni, hanem maga a mentor gondolja úgy, hogy valami miatt nem szeretne a következő évadban szerepelni. Így egyébként már sok csere volt, és hát az X-Faktornak ez már a sokadik mentorcsapata – nyilván nem lehet azt mondani, hogy mindig ugyanaz marad az összetétele.

Ami szintén szembetűnő, hogy az évek során többen átigazoltak a TV2-höz. Olyan arcok is, akiket önök neveltek ki. Nem érzi hibának elengedni őket?

Mi nagyon kevés esetben gondolkodunk úgy egy arcban, hogy bármi áron nálunk legyen, ezért mindenképp találjunk neki valamilyen műsort. Általában ez fordítva történik. Vannak néhányan, akikről nem szívesen mondanánk le, de inkább az a jellemző, hogy először végiggondoljuk, milyen műsort akarunk csinálni, és ahhoz keressük meg a legmegfelelőbb embert. Ha összehasonlítjuk a két csatornát, akkor egyébként annyival kevesebb műsorvezetőre is van szükségünk, mint amennyivel több fikciót adunk, és amennyivel kevesebb non-fiction műsort készítünk. De én nem gondolom, hogy olyan sokan átigazoltak volna, ha évekről beszélünk, két-három személyről van szó. Egyébként ez nem csak a műsorvezetőkkel fordul elő, vannak olyan nem képernyős, volt kollégáim is, akik mostanra a TV2-nél dolgoznak, RTL-esnek lenni ugyanis a magyar piacon mindig is remek ajánlólevelet jelentett. De általában bármi miatt is távozik valaki tőlünk, pár hónapon belül a versenytársnál szokott kikötni, aminek én abból a szempontból mindenképp örülök, hogy ez nyilván azt igazolja, hogy az RTL-ben meg lehet tanulni a szakmát.

Nem is kizárólag a műsorvezetőkre gondoltam, más képernyősök is feltűnnek akár szereplőként a konkurencia műsoraiban. Például Dallos Bogi vagy legutóbb Csobot Adél, aki óriásit ment a Dancingben.

Adél nálunk már tényleg minden szerepben kipróbálta magát, sőt olyan felkérése is volt, amire ő mondott nemet. A magyar szakma nagyon kicsi, és nagyon nehéz kérdés, hogyha valakinek épp nem tudsz feladatot adni, akkor elvárhatod-e, hogy ennek ellenére is nálad maradjon úgy, hogy máshol nem tud munkát vállalni. Megmondom őszintén, én úgy vagyok vele, azokról, akik nem RTL-alkalmazottak, vagy nem olyan műsorvezetők, mint mondjuk Sebestyén Balázs, elképzelhetőnek tartom, hogy bizonyos időszakokban nálunk, majd egy másik csatornánál dolgozzanak. Például Árpa Attila is ilyen, aki a Keresztanyuban játszott, majd elment a TV2-höz párt keresni magának. Szerintem önmagában nem baj, hogy vannak olyan arcok, akik itt is, meg ott is szerepelnek. Természetesen azoknál, akik erősen kötődnek a csatornához, ezt elképzelhetetlennek tartanám, de általában ezt ők maguk is így érzik.

Ha már szóba került Sebestyén Balázs, ő legutóbb a Celeb vagyok, ments ki innen! visszatérő műsorvezetőjeként volt képernyőn Vadon Jánossal. Ennél a műsornál idén a helyszín is újdonságot jelentett. Mennyire jött be Kolumbia?

Minden szempontból bejött. Az ilyen drága produkciókat mindig november–decemberre időzítjük, most pont a vébé miatt október–novemberi időszakra csúszott, Dél-Afrikában pedig, ahol korábban kétszer is próbálkoztunk, egyszerűen nem elég jó hozzá a klíma ilyenkor. Úgy határoztunk, hogy legközelebb akkor lesz Celeb vagyok, ments ki innen!, ha Balázs és Jani vezeti, és megtaláljuk azt a helyszínt, amely időjárás szempontjából is megfelelő. Ez tényleg olyan volt, és már a terepszemlén is látszott, hogy ebben az esőerdőben a vegetáció pont úgy néz ki, ahogy a műsor alkotója megálmodta. Dél-Amerikában ráadásul elképesztően profik a televíziós szakemberek, tényleg fantasztikus csapat jött össze, a kolumbiaiak nagyon segítőkészek voltak, és igyekeztek mindent megoldani. A műsor pedig nagyon sikeres is volt.

Nem mehetünk el Vadon Jani malőrje mellett, ami elég nagy sajtóvisszhangot kapott. A történtek befolyásolták a nézettséget?

Nem.

És a munkakapcsolatukat Vadon Jánossal?

Nem hiszem, hogy részünkről befolyásolnia kellene. Sebestyén Balázzsal szemben Vadon Jani nem állandó munkatárs az RTL-nél. Kreatívként már több műsornál is dolgozott a háttérben, de képernyőn nem. Nyilván szerencsétlen volt, amit mondott, de a történtekért többször elnézést kért élő adásban is. Ez egy elég nehéz szakma, főleg akkor, ha az a dolgod, hogy humoros legyél. Ha egy kicsit magunkba nézünk, biztos mindenkivel előfordult már, hogy mondott olyan poént, amiről aztán úgy érezte, talán kicsit sok volt. Én ezt semmiképpen nem tartom főbenjáró bűnnek. Szerencsétlen volt, ami történt, a Jani elnézést kért, és szerintem ez a téma itt le is van zárva.

Azért rendesen „meghurcolták” az online téren, de ezek szerint fel sem merült, hogy emiatt levegyék a képernyőről, mint ahogy Molnár Gusztávot korábban.

Nagyon nem lehet összehasonlítani a két esetet. Ha valaki egy kiskorúval, ráadásul egy rábízott kiskorúval szemben tettlegesen erőszakos, az teljesen más, mint az, ha valaki – és ez nagyon fontos dolog – egy egyébként gyerekszínészként dolgozó kisfiúval, aki azért nagyjából tisztában van vele, mi fog történni, ilyen szerencsétlen helyzetbe kerül. A helyszínen ráadásul tolmács is volt, tehát még azt is el tudom képzelni, hogy a kisfiú pontosan tudta, mi fog elhangzani. A két esetet nem lehet összehasonlítani egymással.

Molnár Gusztáv azért egy kulcsfigura volt a Drága örökösökben, akinek a karakterét a történtek után kiírták a sorozatból. A Nyerő párosban viszont – amit ugye már korábban leforgattak –, később újra láthatták a nézők.

Nehezen tudsz mit csinálni, ha le van forgatva valami. Nyilván dönthet úgy az ember, hogy nem adja le a műsort, de azt gondolom, talán az egy eltúlzott reakció lett volna. Ennél az esetnél abszolút azt akarta az RTL jelezni, hogy ez a fajta erőszakos magatartás, főleg egy gyerekkel szemben, nem elfogadható.

És ami a ValóVilágban történik, az mennyire van rendben? Nem olyan régen ugye Osváth Zsolt a szereplők viselkedését kifogásolva pont a műsorban látott jelenetek miatt bontott szerződést az RTL-lel.

Ez egy érdekes dolog, hiszen az ő karrierje is VV Zsoltiként indult, és a kollégák azért még emlékeznek rá, miket mondott a villában akkor. Persze teljesen normális, hogy idővel csak a szép dolgok maradnak meg az emberben. Az értékelésével egyébként sok szempontból nem értek egyet. Nekünk is vannak jogászaink és pontosan tudjuk, mi történik, ahogy azt is, mit engedhetünk, és mit nem. Egyvalami szerintem nagyon fontos, főleg manapság, amikor minden a cancel culture-ről szól: 

Egy olyan műsornak, mint a ValóVilág, nem lehet az a célja, hogy mindenkit kizárjunk, mert úgy viselkedik. Azt gondolom, nem is érné el azt a célt, amit egyébként talán el tudna – hogy felhívjuk bizonyos viselkedési mintákra, magatartásformákra a figyelmet, és azt mondjuk, hogy ez nem oké. Nyilvánvalóan vannak olyan esetek, amelyek kizárást vonnak maguk után, de azoknak arra kell koncentrálódniuk, amikor valakinek az ottléte fizikai veszélyt jelent a többi szereplő számára. Ha nem erről van szó, szerkesztői és tévés eszközökkel kell ezekről a dolgokról beszélni, vagy szembesíteni a magatartásával az illetőt. A ValóVilággal kapcsolatban a szerkesztőség most ilyesmikre készül.

Osváth azt is kifogásolta, hogy a hiánypótló tartalmak mellett a ValóVilág is jelen van az RTL+-on. Ön nem érzi kakukktojásnak a többi között?

Abból a szempontból semmiképp, hogy a reality műfaja nemzetközileg is egyre fontosabb a streamingfelületeken. Abban nem vagyok biztos, hogy ugyanazok érdeklődnek A Király című sorozat és a ValóVilág iránt, de abban igen, hogy vannak átfedések. Nem kérdés, hogy az RTL+ legsikeresebb tartalma A Király, de anélkül, hogy sok titkot árulnék el, azért a ValóVilág is még nagyon az elején van, és hogy van rá bőven érdeklődés, azt biztosan tudom. Szerintem akkor jó egy ilyen felület, ha sokfajta nézőt szolgál ki és meg tud szólítani különböző érdeklődésű embereket. Amiről kevesebb szó esik, hogy egyébként a lineáris műsor is nagyon jó nézettséget hoz, digitálisan pedig láthatóan tényleg fontos lesz a ValóVilág. Egyébként a holland Videolanden is 24 órában nézhető a Big Brother, miközben ugyanolyan igényes sorozatok is vannak náluk, mint A Király.

A Király és a Ki vagy Te? mellett A Nagy Fehér Főnök volt a harmadik sorozat, amellyel beharangozták a streaming indulását. Utóbbit miért gondolták jó ötletnek ehhez? Mert bár végső soron ez egy érzékenyítő tartalom, az első epizódból ez nem feltétlenül jön le, és feltehetőleg inkább megosztja a közönséget.

Valószínűleg igen. De egy megosztó tartalom nem feltétlenül negatív, hiszen érzelmeket vált ki az emberből. A három sorozat egyébként nemcsak tartalmilag más, nagyon különböző irányt is képviselnek. Amikor az ember elindít egy új felületet, próbálja valahogy pozicionálni, és igyekszik üzenni arról, milyen jellegű dolgokat lehet majd ott látni, az RTL+ szempontjából pedig közép- vagy hosszú távon szerintem mindhárom irány fontos lesz. A Nagy Fehér Főnök egy érdekes sorozat, de tény, hogy nagyon különbözik a másik kettőtől. Tudtuk, hogy lesznek, akiknek nem fog tetszeni, szemben A Királlyal, amit valószínűleg azok is szeretni fognak, akik nem rajongtak Jimmyért.

Egy televíziós társaság streamingplatformja egyébként hogyan tud versenyezni olyan szolgáltatókkal, mint mondjuk a Netflix?

Sehogy. Ha valaki azt gondolja Magyarországon, hogy a Netflixszel csak úgy általában versenyezni tud, az téved. Ha viszont az a kérdés, milyen szegmensben lehet a Netflixszel versenyezni, akkor már más a válaszom, hiszen helyi tartalmat pont a piac méretéből kiindulva még nagyon sokáig csak az RTL+-on és a televíziókban kaphatnak a nézők. Van olyan szolgáltató, amelyről azt gondoltuk, magyar tartalmakat is kínál majd, de ezt egyik pillanatról a másikra egy felső vezetői döntés felülírta – az HBO Maxról van szó, ahonnan egyszer csak eltűnt mind. 

aki azt akar nézni, minket fog választani, az elmúlt 25 évben pedig az a tapasztalatunk, hogy a magyar nézőknek ez nagyon fontos. Szóval lehet versenyezni a Netflixszel, de nem az a célunk, hogy ezt külföldi sorozatokkal tegyük meg, hanem kifejezetten hazai tartalommal. Ezalól kivételt talán azok az RTL-tartalmak jelentenek, amelyek csak nálunk láthatók. A német és a holland RTL-es streamingszolgáltatás rengeteg exkluzív, sikeres tartalma érhető el az RTL+-on magyarul. Ilyen például a Sissi, amelynek december 23-án érkezik a második évada, vagy a holland Mocro Maffia.

És lesz akkora előfizetői bázis, hogy üzletileg megérje?

Szerintem lesz. Évek óta figyeljük a trendeket, látjuk, hogyan változik a nézettség, mennyire emelkedik a nagy nemzetközi szolgáltatók magyarországi előfizetőinek száma, és milyen hatással van ez a nem lineáris nézettségre. Ahogy említettem, lassan a tévénézők 50 százaléka hozzáfér a streamingszolgáltatásokhoz, és látjuk, mi történik Nyugat-Európában, és mennyire tud sikeres lenni egy helyi szolgáltató mondjuk egy 15 milliós Hollandiában. Hogy Magyarországon van létjogosultsága egy magyar streamingszolgáltatónak, szerintem biztos. Természetesen az is nagy segítség, hogy az RTL Grouphoz tartozó Bedrock nevű cég felel technológiailag a felületért, illetve hogy hozzájutunk és exkluzívan tudjuk ajánlani a német és a holland tartalmakat, amelyek tudnak olyan érdekesek lenni, mint tíz-tizenöt éve az amerikaiak voltak. Ezt a Netflix is bebizonyította, ahol még egy koreai sorozatból is világsiker lett.

Az elképzelhető, hogy egy idő után már csak az RTL+-ra gyártsanak fikciókat?

Ezt nem tudom megmondani. Bizonyos szempontból nagyon érdekesnek és izgalmasnak tartom a mai világot, úgy érzem, mintha a második pályakezdésem előtt állnék. 25 évvel ezelőtt mi voltunk a kereskedelmi televíziózás úttörői, de akkor a Nyugat-Európában már bevált gyakorlatok alapján csináltunk mindent. Most egy legalább akkora paradigmaváltás történik azzal a különbséggel, hogy ez nem helyi, hanem globális szintű, és nincsenek előttünk nyugat-európai best practice-ek. Egyelőre mindenki csak próbálkozik, nemcsak Európában, hanem sok szempontból még Amerikában is. Erre a kérdésre például Németországban az a válasz, hogy lineárisan és non lineárisan is készülnek sorozatok, Hollandiában viszont már csak a Videolanden van fikció, a tévében nincs. Mi most azt az utat követjük, hogy mindkét helyre gyártunk, hogy mi lesz később, majd kiderül.

Az RTL+ indítása csak egy eleme a megújulásnak, amit szeptemberben beharangoztak, a főcsatorna és a kábelcsatornák arculata is megváltozott.

Igen, az RTL II neve RTL KETTŐ-re változott, a lineáris RTL+ pedig RTL HÁROM lett, és decemberben az RTL GOLD is új arculatot kapott. Nekem érzelmileg a legnagyobb változás, hogy a főcsatorna elhagyta a Klub szót, ami nyilván nem nagy dolog, de azért még most is előfordul, hogy RTL Klubként emlegetem.

Szó volt róla, hogy a tartalmaikon is észrevehető lesz a megújulás, amit első körben talán a személycserék által észlelhettek a nézők – néhány új képernyős igazolása mellett Szabados Ági például a Reggelibe került, és Lakatos Márktól elköszöntek.

A jelenlegi műsorvezetők hosszú évek óta képernyőn vannak. Fontos, hogy néha változtassunk az arcokon, akiknek egyébként folyamatosan figyeljük a kedveltségét, ahogy a velük szembeni irritációt is kutatjuk. Az is fontos, ki mennyire érdekes vagy fáradt el az évek alatt, aminek különböző jelei vannak. Ez főleg a nem profi műsorvezetőknél fordul elő, akik a tévézés mellett mással is foglalkoznak. Amíg számukra is új a feladat, nagyon jól működnek, de ebből nem következik, hogy tizenöt év múlva is ugyanabban a műsorban ugyanazt kell csinálniuk – néha változtatni kell, és van, hogy ezt mi kezdeményezzük. De folyamatosan gondolkodunk és próbálunk bizonyos műsoroknál megújulni, egy Reggeli esetén ugye az egyik legfontosabb változtatási lehetőséget pont az arcok jelentik, akik eléggé meghatározzák a formátumot.

Ha már tartalmi megújulás, mit lehet tudni a jövő évi terveikről?

Ilyenkor még nem tudok sok mindent mondani, de annyit mindenképp, hogy az egyik nagy újdonságunk az Apprentice, azaz Az álommeló lesz, Balogh Levente vezetésével. Ez a műsor Amerikából indult és nagyon sikeres lett számos országban. Már régóta szerettük volna megcsinálni, és nagyon örültünk, hogy Leventének is eszébe jutott, nem utolsósorban azért, mert a Cápák között is nagyon népszerű. Úgy látjuk, bőven van érdeklődés üzleti realityre, és nagyon remélem, hogy ez lesz a 2023-as év egyik sikeres újítása. Ezenkívül van jó néhány olyan műsor és konkrét terv, amiről még nem beszélhetek, de azt azért elmondanám, hogy már korán elindul a Gólkirályság című fikció is. Aki szereti A mi is falunkat, mindenképp nézze meg Kapitány Iván sorozatának első epizódját, mert garantáltan elnyeri a tetszését. Visszatér a Drága örökösök is egy teljesen új történettel, amelyben a régiek mellett lesznek új szereplők is – biztos vagyok benne, hogy aki követte a sorozatot, az új évadot is szeretni fogja.

És mi lesz a sorsa a Tehetség első látásra című vetélkedőnek? Úgy tudom, nem teljesített annyira jól, bár tény, hogy a Sztárban Sztár leszek!-kel szemben futott.

Így van, és ez nagyon fontos. Soha nem gondoltuk, hogy ez lesz a nyerő formátum vasárnap este, ami megveri a Sztárban sztár leszek!-et. Az lesz a sorsa, mint ami általában az ilyen műsoroknak: jó kipróbálni ezeket a formátumokat, aztán keresni valami mást. Ebből most nem tervezünk újabb évadot.

Ha egy picit visszatekint az elmúlt évre, az ön olvasatában mi volt az RTL legnagyobb sikere, és ami nagyon nem úgy alakult, ahogy várta?

Nagyon sok sikert ki tudok emelni. Nyilván az RTL+ indulása mindenki számára az, aki dolgozott rajta, és úgy gondolom, büszkék lehetünk arra, ahogy elstartolt. Ha tartalomra kell lefordítanom, A Királyt mindenképp annak érzem, de nem szeretnék megfeledkezni a Cápák között év eleji sikeréről sem, mert azért az egy nagy változás volt, hogy egy üzleti reality főműsoridőbe került vasárnap, ráadásul úgy, hogy sokan is nézték. Nyilván nem örülök annak, amivel indítottuk a beszélgetést, hogy az őszi eredményeink nem olyanok lettek, mint ahogy terveztük. De akkor is voltak azért sikeres műsoraink, mint például a Celeb vagyok, ments ki innen! vagy az X-Faktor. Az egy kicsit váratlanul ért, hogy a Keresztanyu bezuhant az utolsó hetekben, függetlenül attól, hogy mi is éreztük, nem érdemes hosszú távon erőltetni – nem véletlen, hogy nem ezzel a sorozattal készülünk jövőre. A Konyhafőnök sem hozott túl jó számokat, de arról egyszerűen azt gondolom, egy kicsit sok volt belőle – a Mestercukrásszal együtt három gasztroműsort adtunk az elmúlt években. De ezekből nyilván tanul az ember.

(Borítókép: Kolosi Péter. Fotó: Németh Kata / Index)