Tekla
5 °C
19 °C

Még mindig megúszhatják a devizahitelesek

2013.12.17. 16:34
A Kúria meghozta várva várt döntését, az érdekeltek reagáltak. Az ügynek ennek ellenére nincs vége. A bankok átmenetileg megnyugodhatnak, a devizahitelesek nem kaptak új reményt. A kormánypárti politikusok pedig továbbra is csörtetik kardjukat, de ahelyett, hogy a Kúriára várnának, most az Európai Bíróságra fognak.

Ha valami megváltozott a Kúria váratlan hétfői döntésével, az az, hogy a legfelsőbb magyar bírói fórum megszabadult a rá nehezedő politikai nyomástól. A jogegységi határozat egyik részét ugyanis nehéz többnek értékelni a kézenfekvő jogértelmezésnél, ahol viszont bátor lehetett volna a kollégium, ott eltolták a felelősséget.

De akkor miért gondolja mindenki, hogy a bankok nyertek?

A pártok és egyes, elvileg független intézmények reakciójából úgy tűnhet, hogy a bankok átfogó győzelmet arattak a kérdésben. Gyakorlatilag nem volt olyan párt, amely ne lett volna elégedetlen a Kúria döntésével, amiért a bírák a "bankok oldalára álltak", és nem az "emberekére". Az MNB ügyvezetője szintén arról beszélt, hogy örültek volna, ha végre felelősségre vonják a bankokat a tisztességtelen eljárásuk miatt.

 

Erre két oka lehet a szereplőknek. Egyrészt a Kúria talán megléphette volna a teljesen váratlant, és akár ki is mondhatta volna, hogy a devizahiteles szerződések utólagos módosításánál uralkodó gyakorlat tisztességtelen volt. Akár tehetett is volna egy olyan általános megállapítást, miszerint a devizahitel mögött igazából nem is deviza áll, vagy valami más okból érvényteleníthették volna a szerződéseket – csakhogy ezzel a saját korábbi döntési gyakorlatának, és egyben a józan észnek is ellentmondott volna a legfelsőbb bíróság.

Másrészt ahol döntést hozott, ott valóban inkább a bankoknak kedvezett. Mostantól kezdve ha egy bíró talál egy semmis kikötést valamely devizahiteles szerződésben, akkor sem állapíthatja meg a szerződés egészének semmisségét (ha csak nem indokolja meg külön és részletesen, hogy miért megy a kötelező jogértelmezés ellen). Ez a devizahiteles perek egy részében – ahol a felperesek arra törekedtek, hogy a szerződés semmisségét állápítsák meg – valóban a játszma végét jelentheti.

Kinek kell most lépnie?

A legfontosabb tisztázandó jogi kérdést, tehát hogy a bankok megváltoztathatták-e utólag egyoldalúan a szerződéseket, illetve hogy a feltételek, amelyek alapján ezt megtehették, eléggé átláthatóak-e, a Kúria elpasszolta, továbbküldte az Európai Bíróságnak. Ez a probléma érinti mindkét olyan kikötést, amelyek alapján néhány esetben jogerősen pereket nyertek a devizahitelesek: a hitelkamatok egyoldalú emelését, valamint az árfolyamrés módosítását.

Ha belegondolunk, nem is tehetett volna mást a legfelsőbb magyar bírói testület. A szóban forgó ügyet ugyanis már korábban, közel egy éve továbbküldték az Európai Bíróságnak. Ekkor döntöttek úgy, hogy Kásler Árpád ügyében inkább nem illetékesek, és ezért az uniós bíróságtól kérnek segítséget a közösségi jog értelmezésében, egy előzetes döntéshozatali eljárásban.

Így aztán most várhatunk a CB-26/13-as ügy végére; az Európai Bíróság ugyan már tartott egy tárgyalást erről, de döntést még nem hozott. Ez várhatóan február-március környékén érkezhet be, mivel február 12-én hirdetnek majd ki egy előzetes indítványt, ami általában a végső ítéleteket szokta megelőzni.

Ez az ügy dönt el mindent

Az Európai Bíróságnak egy közismert devizaadós-aktivista, Kásler Árpád OTP-vel szembeni ügyében kellene döntést hoznia a tisztességtelen szerződésmódosításokról – ezt rejti a CB-26/13-as iratszám. Akit érdekel, itt tudja követni az ügyben születő dokumentumokat.

Káslerék szerint tisztességtelen volt, hogy az OTP vételi árfolyamon folyósította a hitelt, viszont a (drágább) eladási árfolyamon tartotta nyilván az összegét.

Az ügyben eljáró Kúria a jogvitával kapcsolatban több kérdést is feltett az Európai Bíróságnak. Mindenekelőtt tudni szeretné, hogy az uniós jog fent említett szabályai lehetővé teszik-e számára, hogy a kölcsönszerződés az átváltási árfolyamokat meghatározó rendelkezéseinek a tisztességtelen jellegét vizsgálja. Emellett a magyar bíróság arra is kíváncsi, hogy a kérdéses szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása esetén a feltétel bíróságilag módosítható-e akként, hogy a törlesztő-részleteket is a deviza vételi árfolyamon kelljen számolni.

A kormány ugyan próbálta egyértelművé tenni céljait, de mégsem küldött túl egyértelmű jelzéseket. A kommunikált célok a következők voltak: a devizahitelek kivezetése, a devizaadósok törlesztőrészleteinek jelentős csökkentése, de mindez úgy, hogy a forinthitelesek se járjanak rosszabbul. Azt már többször megírtuk, hogy az utolsó két cél ellentmond egymásnak, hiszen egy átlagos devizaadós összességében még mindig jobban járt, mintha forinthitelt vett volna fel. Az első cél pedig idővel – a devizahitelek futamidejének lejártával – így is, úgy is teljesül.

 

Ezek alapján tehát bármi elképzelhető volt: akár egy bankokat súlyos helyzetbe hozó csomag, akár egy hosszadalmas időhúzás.

A kormány közben egy másik jogi fórumot is bevont az időhúzó játszmába. November végén ugyanis közölték, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Azt szeretnék megtudni, hogy az alaptörvény alapján értékelhetőek alkotmányellenesnek a devizahitel-szerződések. Az alaptörvényben ugyanis ez a mondat áll:

Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.

Az indítványban felvetik, hogy lehet-e ezt úgy értelmezni, hogy aztán a jogalkotók a szerződéseket utólag visszamenőlegesen megváltoztató törvényt hozzanak. Ebből a szempontból érdekes, hogy ilyen már történt Magyarországon, 1991-ben: ekkor háromszorosára emelte a kormány a támogatott lakáshitelek kamatát, rengeteg szerződést átírva. Az viszont biztos, hogy idén már nem foglalkozik ezzel az Alkotmánybíróág, a jövő évi napirendet pedig még nem ismerjük.

Ez történhet most

Így aztán a Kúria döntése sem teremtett egyértelmű helyzetet, egyedül azt érte el a legfelsőbb magyar bírói testület, hogy most más szereplőket kell figyelni. Lássuk a három elvileg lehetséges forgatókönyvet!

I. A kormány váratlanul előhúzza az adósmentő tervet.

Mielőtt – teljesen váratlanul – előkerült volna a jogi helyzet zavarosságának problémája, a kormány előtt állítólag már több kész adómentős terv is volt. Ezeket a jogi káosz miatt hirtelen vissza is tették a fiókba, de semmi akadálya, hogy ugyanilyen gyorsan elő is vegyék őket. Erre egyelőre – különösen a nemzetgazdasági miniszter mai nyilatkozata után – kevés az esély.

II. Visszamenőleges szerződésmódosítás.

A Kúria jogegységi határozatából is kiolvasható volt, hogy a bírák szerint a helyzet rendezése alapvetően jogalkotói feladat volna. A kétharmad birtokában bizonyára lenne is erre lehetősége a kormánynak. Viszont több dolog arra utal, hogy mégis fáznak ettől a jogállamiság kereteit feszegető, és egyben a bankok fizetőképességét fenyegető forgatókönyvtől.

A kormány talán éppen ezért fordult az Alkotmánybírósághoz. Ezért nagyon váratlan lenne, ha a kormány megelőzné az Alkotmánybíróságot, mielőtt az döntést hozna a devizahitel-szerződések törvényességéről.

III. Kivárják a bíróságokat, éppen a választásokig.

Az eddigi nyilatkozatokból úgy tűnik, a kormánynak kapóra jön, hogy a bíróságok lassan dolgozzák fel a hozzájuk beérkező kérdéseket. Mivel az Európai Bíróság és a magyar Alkotmánybíróság is valamikor április előtt hozza a döntést, ezért a választások előtt döntési helyzetbe kerül a kormány.

Kezd az is egyértelművé válni, hogy már a kormánypártok környékén is látják: lassan olyan helyzetbe kerül a bankrendszer, hogy komolyabb többletterheket nem lehet rápakolni. Viszont a devizahitelesek ügye politikailag is kikerülhetetlen, nem hagyhatják, hogy csak a Jobbik vagy a többi ellenzéki párt kampányoljon ezzel.