Mit nyújthat nekünk az IMF?

Az IMF-hez visszatérésünk szándékának múlt csütörtöki bejelentése óta tudni: nehéz lesz a kormány dolga, ha a magyar gazdaságpolitikába nagyobb beleszólást engedő készenléti hitelmegállapodás helyett egy nagyobb mozgásteret, lényegében teljes szabadságot biztosító egyezséget szeretne kötni a Valutaalappal.

Márpedig a kormány és Matolcsy György gazdasági miniszter korábban arról beszéltek: olyan biztosítás jellegű egyezséget képzelnek el, ami a növekedést segíti (tehát nem megszorításokból áll). Úgy tudjuk, a bejelentés után összerántott kormányzati kommunikációs tréningen is az hangzott el, hogy a megállapodásra nem a stabilitási problémák helyreállítása miatt van szükség, az ország növekedése a cél.

Az IMF azonban nem úgy működik, mint például az EBRD (az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank), így a szervezet kínálatában semmilyen fejlett vagy félperifériás országnak szánt beruházási hitel nincs.

Ráadásul a szervezet hétfői közleménye szerint a magyar kormány elővigyázatossági hitelmegállapodást kért. Ez azt jelenti, hogy már a kérésünkben feladtuk annak esélyét, hogy rugalmas, laza feltételeket biztosító megállapodásunk legyen.

Jobb helyzetben vagyunk

A kifejezetten a legszegényebb államoknak nyújtott csomagokat leszámítva az IMF háromféle hitelt kínál kríziskezelésre.

1. Készenléti hitelmegállapodás – ez segít az államoknak, hogy le tudják küzdeni a rövid távú költségvetési problémáikat, a folyósításnak azonban szigorú feltételei vannak.
2. Az úgynevezett rugalmas hitelkeret azoknak a stabil országoknak szánt biztonsági háló, akik meg akarják előzni a bajt.
3. A harmadik megoldás, az elővigyázatossági hitelvonal az előző kettő között áll. Itt az igénybe vevő államoknak ugyan lehetnek gyenge pontjaik, de nincs szükségük olyan mértékű kiigazításra, mint a készenléti hitel esetén (ilyet egyetlen európai ország kapott, Macedónia).

A magyar kormányzati kommunikáció eredetileg arra utalt, hogy olyan típusú hitelmegállapodást szeretne, mint ami a 2. pontban szerepel, és amilyen megállapodása például a varsói kormánynak van a Valutaalappal. Csakhogy a benyújtott kérelmünk ezt a lehetőséget lényegében kizárja, mondja a Portfolio.hu.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy reális lett volna-e ilyenben reménykedni. A Portolio.hu szerint „az ország makrogazdasági fundamentumai alapján erre nem is lennénk jogosultak”. Ugyanakkor a kormány elvileg érvelhetne – vagyis most úgy tűnik, érvelhetett volna – azzal, hogy a 2008-as megállapodás idején a magyar gazdaság rosszabb állapotban volt a mostaninál, ezért találjanak olyan megoldást, amivel a készenléti hitelmegállapodás elkerülhető.

Jelentős különbségek tényleg vannak: a költségvetés valós hiánya a 2008-as hitelfelvételt megelőzően a mostanra tervezett kétszerese volt. A folyó fizetési mérleg hiánya nagyon magasan, 7-8 százalékon állt a mostani többlettel szemben. Sőt, a Magyar Nemzeti Banknak is jóval kevesebb devizatartaléka volt a mostaninál (durván harmadannyi).

Csakhogy a politikai helyzet nem jobb. Bár most stabil kormánytöbbség van, szemben a 2008. őszi helyzettel, az elmúlt másfél év kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája – amely ráadásul szimbolikusan épp az IMF kiebrudalásával kezdődött –, a jogi és alkotmányos aggályok sorát felvető lépések sorozata (a magánkasszák államosításától és az egyes szektorális különadókón át a végtörlesztésig és az IMF-ről a múlt csütörtökig mantrázott kritikák sora) egyértelműen rontotta a kormány tárgyalási pozícióit.

Kockázatok, bőséggel

Az ország piaci megítélése ugyanis magának az IMF nevének a megítélésére nagyot javult: csökkent az országkockázati- és a kötvényfelár és sokat erősödött a forint ( csak a csütörtök délutáni bejelentést követő részvénypiaci rali nem volt rövidtávon sem tartós), kockázatok bőséggel maradtak.

Az elemzői találgatások itt alapvetően kétfelé ágaznak. Egyrészt többen rámutattak arra, hogy a kormány teljességgel előkészítetlen irányváltása csak időhúzásra jó, valós megállapodás helyett a kabinet csak a kilátásba helyezett leminősítés elől menekült. Nagy kérdés: megfogalmazhat-e az IMF olyan követelményeket a segítségnyújtásért cserébe, ami a kormánynak nem lesz elfogadható?

Már nem hisznek Orbánéknak

Nyugati elemzők látnak erre esélyt. „Elég kicsi az esélye, hogy a jelenlegi helyzetben az IMF bármilyen programról is megegyezzen a magyar kormánnyal” – írta Benoit Anne, a Société Générale szakértője a Financial Times feltörekvő piaci blogján.

A lap egy másik cikkében úgy fogalmaz: a kérés módja semmit sem tett azért, hogy eloszlassa azokat a félemeket, miszerint az amatőrök korát éli most Magyarország. Bár a lap szerint az első hírekre pozitívan reagáltak a piacok, a befektetők még hosszas csörtékre számíthatnak a kormány és az IMF között a különadók, a nyugdíj-államosítás és a jegybank-elnökre gyakorolt nyomás kapcsán.

A Wall Street Journal szerint az ország sokat kritizált gazdaságpolitikai irányvonala miatt nem valószínű, hogy az IMF szigorú feltételek nélkül felajánlaná a segítségét. Ráadásul tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a magyar kormány, ami korábban gazdasági szabadságharcot hirdetett, nem valószínű, hogy belemegy egy olyan alkuba, ami korlátozza a hatásköreit.

Valójában viszont aligha van más választása. Bár azt nem tudni, az IMF-nél mennyire akarnak most példát statuálni – ha igen, akkor az tovább rontja a pozícióinkat, tárgyalási helyzetünket –, azt viszont igen (és pontosan tudhatják ezt a Valutaalapnál is, ami tovább rontja a kabinet helyzetét): a magyar kormány nem állhat fel üres kézzel a tárgyalóasztaltól. Egy eredménytelen IMF-egyeztetés minden bizonnyal sokkal mélyebbre taszítaná ugyanis a magyar gazdaságot, a forint árfolyamát, és a csődkockázatot rekordra lökve lényegében ellehetetlenítené az állam piaci alapú finanszírozását, mint ahonnan a múlt csütörtöki bejelentés elindította a jó irányba.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!